GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én szerencsés helyzetben vagyok, hogy Tóth Ferenc képviselő úr után kaptam szót, mert a korábbi felszólalások kapcsán volt bennem egy dilemma. Ez a jelentés, ez a napirend valójában az atomenergia hazai alkalmazásának biztonságáról szól. Azt gondolom, hogy a független hatóságnak, engedélyezőknek és mindazoknak, akik akár a Paksi Atomerőműben, akár a budapesti kutatóreaktor közelében vagy az oktatóreaktor közelében dolgoznak, köszönetünket kell kifejezni.
És amiért azt mondtam, hogy Tóth Ferenc képviselő úrtól jó végszót kaptam: igen, képviselőtársaim, lehet ezt úgy, ahogy Szél Bernadett képviselő asszony tette, mereven és két kézzel elutasítani valamit. Én meg azt gondolom, hogy a mi politikai felelősségünk az, amiről a képviselő úr beszélt, és azt nem akarom megismételni. A nemzeti energetikai stratégia korábban is a Magyar Országgyűlésben, a parlamenti patkóban hosszú-hosszú gazdasági bizottsági előkészítések után, és ebben Latorcai elnök úr is megerősít fejbólintással, bizony nem így ment, hogy számolunk hármat, hanem minden eshetőséget megvizsgálva alakítottuk ki. Tettük ezt azért, mert megint nem megismételve, akár csak egy fosszilis erőmű megépítése is hosszabb, mint egy parlamenti választási ciklus. Akkor, amikor mi ezt a döntést meghozzuk, az unokáink energiaellátásáról kell vagy hozunk döntést.
Ezért azt gondolom, és nagyon érdekes, nekem nagyon tetszett volna, körülnéztem, hogy van-e itt a teremben olyan valaki, aki tegnap este részt vett a költségvetés, a 2013. évi költségvetés módosításánál, ahol az E.ON gázüzletágról esett szó, hihetetlenül jól hajazna erre a dologra. Mert akkor volt olyan képviselő, aki azt mondta, hogy az állami tulajdonú cégben tulajdonképpen még a termelési költségeknek sem biztos, hogy meg kell térülni, elsődleges az, hogy a fogyasztó olcsón jusson hozzá. És akkor hiába vitatkoztunk erről, holott azt gondolom, és a jelenlegi kormánykoalíció alkotta azt a törvényt, amely bizony kógensen kimondta, hogy a működés költségeit, a fejlesztést és még profitot is kell az árnak tartalmazni. Ennek nagyon örülök.
Megint hadd hivatkozzam és nem bántólag Tóth képviselő úrra, aki tételesen végigvitte, hogy bizony az az ár, ami Pakson van, nemcsak a hulladék elhelyezésére, hanem a majdani lebontásra is kell hogy fedezetet teremtsen. Erről lehet vitatkozni a mai műszaki tudás szerint, hogy elégséges vagy nem elégséges. Sőt, mint ötödik ciklusomat töltő képviselő, azt mondom, hogy időnként még találkoztunk olyan pénzügyminiszterrel, aki próbált szemet vetni a nukleáris alapra, hogy átmenetileg azt föl lehetne valamire használni. Holott azt gondolom, és ebben talán egyetértünk Szél Bernadettel, hogy bizony itt vannak olyan veszélyek, amelyeket nem biztos, hogy a mai tudásunk alapján fel tudunk mérni. Ezért fontos az, hogy legyen egy független hatóság, és legyen megfelelő anyagi fedezet ahhoz, hogy esetleg ezeket a károkat el tudjuk hárítani.
Ha a nemzeti energiastratégiáról beszélünk, én megosztanám önökkel: nemrég egy fiatal hölgy a diplomamunkáját a megújuló energiákról és a mai energiahordozók kiváltásáról készítette. Nem gondoltam, hogy ma itt erről beszélni fogunk. Szóval, a konklúziója, ez egy közgazdászhallgató, aki azt írta le, hogy ezen energiaárak mellett és a mai építési árak mellett nincs megtérülés. Tehát nincs egy természetes ösztönzés erre, hacsak állami támogatás nem lesz, az állami támogatás pedig, tudjuk, meglehetősen drága, és meglehetősen szűkös. Tehát lehet azt mondani, hogy számoljunk háromig, és térjünk át megújuló energiára, a zöldenergiára, de nincs meg a feltétele. Ebben egyensúlyozni kell.
És megint erősítem, amit képviselő úr mondott, azt gondolom, hogy akkor, amikor az Országgyűlés 2005-ben döntött az üzemidő hosszabbításáról, és én hozzátennék még egy pontot, hogy nem arra adott az Országgyűlés mandátumot, hogy bővítsék, hanem a bővítési folyamat, az előszoba játékszabályait írta szigorúan körül. És azt helyesen mondta képviselő úr, hogy bizony elkezdtek dolgozni. Tehát megkapták azt a lehetőséget, hogy dolgozzanak, számoljanak, készüljenek fel, tájékoztassanak majd bennünket adott időpontban arról, hogy bizony a bővítést meg lehet kezdeni, vagy van értelme megkezdeni. De meg sem fordult az akkori vitában, hogy esetleg ezt a mások által is hivatkozott 43 százalékos arányt a hazai villamosenergia-termelésen belül valahová magasra akarnánk tenni, figyelemmel arra, hogy a legolcsóbb villamosenergia-lehetőség.
Tehát azt hiszem, hogy amikor a biztonságról beszélünk, szeretném ide behozni az ellátás biztonságát. Mert akár gázban, akár a Paksi Atomerőműnél a korábbi problémák, amikor felvetődik, hogy esetleg zavar lehet az ellátásban, hogy otthon nem lehet felkapcsolni a villanyt, nem lehet meggyújtani a gáztűzhelyet, azonnal más szemüvegen kezdi nézni mindenki ezt a kérdést. Tehát nekünk és a független hatóságoknak abban kell egyensúlyozni, hogy a fogyasztó számára legyen egy ellátásbiztonság, de lehetőleg ezt az adott műszaki tudományok állása szerint a lehető legbiztonságosabb körülmények mellett próbáljuk meg megteremteni.
(19.40)
Szeretném külön kihangsúlyozni, tehát semmiképpen nem gondoljuk mi, akik egyetértünk azzal, hogy élettartam- vagy üzemidő-hosszabbítás legyen, hogy a kockázat kicsi lenne, vagy ne lennének kockázatok. Ezeket elhárítom, ezeket visszautasítom, képviselő asszony, mi is tudjuk, hogy ez van, de hadd mondjak önnek egy példát. Nekem volt szerencsém a ’90-es évek elején Bajorországban járni, ahol a miniszterelnök - talán vannak az idősebb képviselők közül olyanok, akik látták az atomvonat útját meg az odaláncolt ellenző aktivistákat - kerek perec azt mondta, az energia igenis az egyik legerősebb tényező abban, hogy egy adott országnak mennyire versenyképes a termelése. Tehát a termelőüzemek számára kulcskérdés az olcsó energia, ez pedig az atomenergia, Németországban is már akkor így fogalmaztak, a ’90-es évek elején.
Aztán, ha biztonságról beszélünk, akkor engedjenek meg nekem név nélkül… - ma is tagja a Magyar Országgyűlésnek, egy nagyon bölcs képviselőtársam. Amikor biztonságról beszéltünk, a következő udvarias kérdést tette föl - talán Latorcai elnök úr emlékszik rá -, azt mondta, hogy ugye, a konyha az veszélyes üzem. Aztán értetlenül néztünk, és mondta, hogy ott van villany, van kés, van ez, az, amaz. Szóval, egyetértettünk, hogy veszélyes üzem, és utána huncutul csak annyit mondott: na látják, és mégis beküldjük a párunkat, hogy készítsen reggelit, készítsen ebédet, vagy süssön süteményt a gyerekeknek.
Tehát egyet tehetünk: a kockázatokat próbáljuk meg minimalizálni, ehhez teremtsük meg a feltételeket úgy, ahogy Józsa képviselő úr elmondta. Ettől válunk mi egy kicsit aggódóvá, amikor a független hatóság a függetlenség elvesztése kockázatából következő következményekről beszél vagy a jövedelmi viszonyokról, mert ebben a körben kisszámú, nagyon magasan képzett emberre van szükség, akiknek olyan jövedelem kell, hogy valóban minden idegszálukkal arra koncentráljanak, hogy számunkra ezt a biztonságot garantálni tudják. Tehát vannak félelmek, de azt gondolom, hogy nekünk, politikusoknak igenis van felelősségünk abban, hogy ezt a félelmet ne dramatizáljuk, ne hajtsuk túl semmi körülmények között, viszont nekünk vannak lehetőségeink arra, hogy fedezetet adjunk arra, hogy az a biztonság, ami jelenleg megvan, ez lehetőség szerint a jövőben is meglegyen.
Ezzel együtt megerősítem, amit Józsa képviselő úr mondott, mi ezt a jelentést elfogadjuk. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps.)
