TÓTH FERENC
TÓTH FERENC
TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elődeink a kormányzásban gondoskodtak arról, hogy ne legyen sok vagyon az állam és a polgárai kezében, kivéve ez alól az egyes off-shore-ozó, másokat öngyilkosságba kergető önmagukat és barátaikat. A demokrácia általuk kialakított képlete valóban orwelli: mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek. Buzgalmuknak köszönhető: ma hazánkban a külföldi tulajdon hányada például az energiaszektorban a legmagasabb az Európai Unióban.
Magyarország megszenvedte az energiaipar külföldi kézbe adását, nálunk az áram ipari ára magasabb, mint a visegrádi országok átlagában, amihez jelentős mértékben hozzájárult a külföldi befektetőknek garantált tőkearányos profit és a valódi versenyek, illetve a kínálati piac kialakulása ellen ható hosszú távú szerződésekkel biztosított átvétel.
Alaptörvényünk szellemében ma a stratégiai infrastruktúra védett, így a 2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonkörbe sorolta a Magyar Villamos Művek Zrt.-t, amelyben mindenkor biztosítania kell a magyar állam 75 százalék plusz egy szavazati többségű tulajdoni hányadát.
A védelem mellett fontos dolog a hasznosítás. A nemzeti vagyonnal való gazdálkodás célja a természeti erőforrások megóvása, a nemzeti értékek megőrzése és méltó hasznosítása a jövő nemzedéke szükségleteinek figyelembevételével. A tudatos nemzeti vagyongazdálkodásnak a tárgya a Paksi Atomerőmű, amely valóban jelentős tulajdona a magyar államnak, és valóban egyik eszköze annak, hogy biztosítsuk a jelen és a jövő nemzedék szükségleteit, óvjuk a környezetet az üvegházhatású gázok kibocsátásának következményeitől, fokozzuk a nemzetgazdaság versenyképességét és szolgáljuk a polgárok javát.
2005 novemberében, immár hét éve a tisztelt Ház, a dolog nemzetgazdasági súlyát felmérve, egyöntetűen és támogatólag tudomásul vette, hogy a Paksi Atomerőmű üzemidejét, amelyet egykor 30 évre terveztek, további 20 évvel meghosszabbítják. Most annak lehetünk tanúi, hogy az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. sikeresen megteremtette a Paksi Atomerőmű 20 évvel történő üzemidő-hosszabbításának feltételeit, és az eljárás, amelyben a további üzemelés biztonságát igazolják, pozitív eredménnyel már le is zárult, mint ahogy azt Józsa képviselőtársam is már említette. Azzal, hogy ezt a szándékot 2005 novemberében az Országgyűlés tudomásul vette, elindult egy műszaki-tudományos felkészülés, ami az üzemidő meghosszabbítását lehetővé tette, és amely igazolta a továbbüzemelés biztonságát, és elindult egy jogi engedélyezési folyamat is, amelynek szabályait kormányrendelet rögzíti, és amely szabályok és követelmények a nemzetközi normákkal összhangban vannak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes felidézni a 2005. évi parlamenti viták sajtóját. A Magyar Narancs igen jelentős teret adott a tiltakozásnak, a tiltakozók már akkor is megcímkézték azt, amit a többség döntött, ha az a buta többség nem az egyesek által preferált vélemény mellett foglalt állást. A Greenpeace és az Energiaklub a Védegylettel az élén tiltakozott, mert mind a mai napig ők úgy vélik, egyedül ők a fenntarthatóság tudói és letéteményesei.
Az ellenzők akkor, 2005-ben azt kifogásolták, hogy az atomerőmű CO2-megtakarítására és így a kiotói vállalások teljesítésére való hivatkozás hamis, hiszen annak lejárata 2012, és hogy mi lesz utána, arra spekulálni dőreség. Nos, valóban dőreség lett volna nem számolni az évi 6 millió tonna CO2-kibocsátással, hiszen az Európai Unió 2020-ra elérendő 20 százalékos kibocsátáscsökkentési célkitűzése csakhamar, 2007-ben már megfogalmazódott az európai stratégiai energiatechnológiai tervben, amely meghatározza az utat: egy kis szén-dioxid-kibocsátás a jövő felé, s mindez már akkor, 2005-ben is következtethető volt a lisszaboni egyezményből, majd a 2006-ban kiadott Zöld könyvből.
(19.20)
Az ellenzők akkor, kényszerűen elismerve, hogy az atomerőműben megtermelt villamos energia önköltsége a legalacsonyabb, ahogy az azóta is így van, azt kifogásolták, hogy kiszámíthatatlan a radioaktív hulladék végleges elhelyezésének költsége. Erre most is az a válasz, hogy a nukleáris villamosenergia-termelés az egyetlen technológia, amely esetében az externáliás költségek internalizáltak voltak vagy vannak. A kilowattóránkénti 11 forint 60 fillér önköltségben benne van a kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladék elhelyezésének, valamint az erőmű leszerelésének költsége is. A kis és közepes aktivitású hulladék elhelyezése azóta megoldottá vált, a nagy aktivitású hulladékok elhelyezése ma hazánkban sem technikai kérdés, hanem politikai, és ott, ahol ezt technikai kérdésként kezelik, mint Finnország vagy Svédország, már megtalálták a megoldást is.
Az atomerőmű jelenleg az ország legnagyobb, teljesen állami tulajdonban levő és nyereséges vállalkozása, amely 2011-ben 21 milliárd forinttal járult hozzá a Magyar Villamos Művek Zrt. adózott eredményéhez. Azóta már tudjuk a 2012. évi számokat is. Ez a szám 21 milliárdról 28,4 milliárdra növekedett. Gratulálunk nekik.
Akkor is, most is kétségbe vonták az atomerőmű támogatottságát. Ez valóban kritikus kérdés, és tisztelni kell a társadalom véleményét, de nem illik hamis dolgokkal manipulálni. A fukusimai tragédia által okozott sokk ellenére Magyarország lakossága támogatja az atomerőmű üzemidő-hosszabbítását. Európában s világszerte nem lettek követői azoknak az országoknak, amelyek egy gyors politikai döntéssel elhatározták az atomenergiából való kiszállást. Nem lett atomerőmű-ellenes a francia politika, pedig egy kvázi antinukleáris elnököt választottak, hisz jól eladható az áram Németországnak, ahol nem mindig süt a nap és nem is mindig fúj a szél, és Olaszországnak is ugyanúgy. Nem lett atomerőmű-ellenes az Egyesült Királyság, az USA vagy Finnország sem. Kanadában most minden atomerőmű teljes teljesítménnyel üzemel, még az a blokk is, amelyet 17 év szünet után a közelmúltban visszavettek a termelésbe. Az USA-ban a 103 atomerőművi blokk közül eddig 73 atomerőmű üzemidejét meghosszabbították 40-ről 60 évre, 13 eljárás folyamatban és 17 eljárás előkészületben van. Csak azokat az atomerőműveket állítják ma le a világon, amelynek üzemben tartása konstrukciójuk vagy az alkalmazott anyagok miatt műszaki-gazdasági szempontból nem kifizetődő.
Spanyolország, amely élen jár a megújuló technológiák terén, sőt a hálózatfejlesztésben is, minden várakozás ellenére jóváhagyta az atomerőművek üzemidejének hosszabbítását. Feltehetjük, ésszerű gazdasági motivációk alapján döntöttek így, megspórolva e szűkös időkben az atomerőművek kiváltását az állami szubvenciót igénylő technológiákkal. Populizmusnak lehet ezt titulálni, ahogy tették nálunk annak idején, meg ma is, mondván, hogy a populisták nem akarják, hogy az áram ára emelkedjen, inkább ragaszkodnak egy működőképes és biztonságosan üzemeltethető atomerőmű üzemben tartásához. Nos, akkor az USA-ban teljesen populista politikusok regnálnak.
A politikai hatások persze nem kiküszöbölhetők. Annak idején Ausztriában Bruno Kreisky szocialista kancellárral bukott az osztrák atomerőműi program, napjainkban Litvániában a megszorításokkal szembeszegülő ellenzék támogatásának lett véletlen és vétlen áldozata az új litván erőmű építése. Valóban, ott és itt is, a Paksi Atomerőmű esetében is nem egy igen szűk elit, a kommunizmus idején megismert formula szerint az élcsapat kinyilatkoztatására van szükség, akik megmondják, mi a jó és fenntartható, mint az LMP-s politikusaink, hanem a teherviselők egyetértésére. 2005-ben az ellenzők kifogásolták: energiastratégia híján nem lehet az üzemidő-hosszabbításról dönteni. A nemzeti energiastratégia atom-szén-zöld forgatókönyve ma helyre teszi az energiamix összetevőit, meghatározza a nukleáris termelés hányadát és a megújuló források felhasználásának fejlesztését is a nemzetgazdaság igényei, teherbíró képessége és a villamosenergia-rendszer fejlesztési lehetőségei szerint.
2005-ben az atomerőmű üzemidő-hosszabbítását ellenzők úgy gondolták az akkor engedélyezésre váró 1678 megawatt szélerőművi beruházásigény láttán, hogy a szélerőművek könnyűszerrel kiválthatják az atomerőművet. A baj persze az, hogy értékelhető teljesítménye a szélerőműveknek akkor van, amikor a szél fúj, és Magyarországon legfeljebb ez az idő 18-20 százalékát teszi ki. Az atomerőmű 2000 megawattnyi teljesítménye pedig az idők 90 százalékában rendelkezésre áll. Így lehet az, hogy a magyar beépített erőművi kapacitás 20 százalékát kitevő atomerőmű a hazai termelés 43,25 százalékát adta 2011-ben. Az atomerőmű leállítása és kiváltása más új erőművekkel elviekben lehetséges, de ennek komoly feltételei és hatásai vannak. A beruházás költségeit és az erőműépítés időigényét tekintve megvalósítható változat lehetne például négy új, a gönyűi erőművel azonos teljesítményű, 500 megawatt földgáztüzelésű erőmű építése. Ez azonban jelentősen növelné a nemzetgazdaság függőségét a földgázbehozataltól, megnőne a szén-dioxid-kibocsátás, magasabb és a piaci hatásoknak kitett lenne az áramár.
A biomassza-tüzelésű erőművek beruházási költsége legalább háromszorosa a földgáztüzelésűeknek, és emellett, bár a biomassza hazai termék, az ellátásbiztonságot javítja, a Paksi Atomerőmű kiváltásához szükséges biomassza megtermeléséhez a magyarországi termőterület csaknem 10 százalékára lenne szükség, s a tüzelés károsanyag-kibocsátása nagy, valamint a termelés, a biomassza-begyűjtés és -szállítás fosszilisenergia-igénye is az. Vonzónak tűnő elképzelés az atomerőmű kiváltása megújuló energiákra alapozott technológiákkal, szélerőművekkel, napenergiával. Ennek a változatnak a tőkeigénye nagy. Egy kilowatt teljesítményre vonatkoztatva a szélerőmű-létesítés legalább háromszor drágább a földgáztüzelésűnél, napelemes megoldások esetében pedig még nagyobb a fajlagos tőkeigény. Kétségkívül az új atomerőművek létesítése is igen tőkeigényes, de nem erről van szó az üzemidő-hosszabbítás esetén, hanem egy üzemelő kapacitásnak a fenntartásáról. Teljesen piaci alapon való termeléshez a szélerőművek állnak legközelebb. A megújuló energiákat hasznosító technológiák csak állami támogatás és magas áron történő kötelező átvétel mellett tudnának működni.
A ma létező összes technológiának, a megújuló forrásra épülőknek is vannak káros hatásaik, ha az erőműnek a bölcsőtől a sírig tartó teljes élettartam alatti károsanyag-kibocsátását és a keletkező mérgező ipari hulladékot számításba vesszük. Mértékadónak tekintett teljes életciklus-elemzés szerint az atomerőmű fajlagos szén-dioxid-kibocsátása 3,3 gramm/kilowattóra, a szélerőműé 10, a földgáztüzelésűé 400, a széntüzelésűé pedig 700. Az egyes áramtermelési technológiákat szigorúan gazdasági alapon nem lehet összehasonlítani. Figyelembe kell venni a társadalmi preferenciákat, a fenntarthatóságot, a villamosenergia-rendszer stabilitását és irányíthatóságát, amelyet a tervezhető és nem tervezhető termelőkapacitások és tartalékok, erőművek meglétének együttese határoz meg.
Jelentős forrástöbbletet igényelne a villamosenergia-hálózat és az energiatárolás, szivattyús tárolóról van szó, fejlesztése, ami elkerülhetetlen, ha az atomerőmű teljesítményével azonos, nem szabályozható forrást, mint a szelet és napsütést kell a villamosenergia-rendszerbe befogadni. Nemzetgazdasági szinten az atomerőmű leállítása, más erőműtípusokkal való kiváltása, s az új kapacitások kiépítéséig az igények importtal történő kielégítése egyértelműen a villamos energia árának a növelésével járna. Ha a kiváltáshoz a jelenlegi arányokban használnánk az energiaforrásokat - szén, lignit, földgáz és megújuló -, akkor négy atomerőművi blokkot véve legalább 20 százalékkal nőne az ár, és még nagyobb mértékben, ha a kiváltás csak megújuló energiákat használó technológiákkal történne. Ez lényegesen visszavetné a nemzetgazdaság versenyképességét és a villamosenergia-fogyasztást is, amelyet tekintve az Európai Unióban a leszakadott országok között vagyunk.
A nemzeti energiastratégia a megújuló energiaforrások felhasználásának növelését, az atomenergia jelenlegi kapacitásainak megőrzését, a regionális energetikai infrastruktúra fejlesztését, új energetikai intézményrendszer kialakítását, valamint az energiahatékonyság és energiatakarékosság fokozását kezdeményezi. Az atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása a nemzeti energiastratégiával összhangban van.
(19.30)
A fentiek fényében nyilvánvaló, hogy a Paksi Atomerőmű 1-es blokkja üzemidejének meghosszabbítása szempontjából csak az lehet perdöntő, hogy a meghosszabbított üzemidőre garantált-e az erőmű biztonsága. Ezt a célzott biztonsági felülvizsgálat, a stresszteszt eredményei alapján megnyugvással kezelhetjük. A Paksi Atomerőmű 1-es blokk üzemideje hosszabbítási engedélyének előkészítése próbatétel volt mindenki számára, akik a jogi keretek kidolgozásában, az előkészítésben, a biztonság megalapozásában és az eddigi eljárásokban részt vettek. A résztvevőket az a tudat vezérelte, hogy morális elkötelezettséggel és tudományos alapossággal valósítsák meg a célt, az üzemidő-hosszabbítást, és nyerjék el a bizalmat és a társadalom támogatását.
Az előkészítő munkában száznál jóval több magyar szakember, tudós is közreműködött. Ha a műszaki diszciplínák képviselői mellett még számításba vesszük a környezeti hatásvizsgálatban, a telephelyi veszélyek vizsgálatában résztvevőket is, akkor elmondhatjuk, hogy a Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbítása a magyar szaktudás rendkívül összetett gyakorlati alkalmazása, és nemcsak a villamosenergia-iparág, hanem a magyar tudomány kiemelkedő jelentőségű vállalkozása is. Az az elkötelezettség, ahogy az üzemeltető, az engedélyes és a magyar műszaki-tudományos háttér a biztonság ügyét mindig is kezelte és kezeli, arra inspiráljon mindenkit, hogy az atomerőmű 1-es blokkja üzemidő-hosszabbításának kérdését felelősen és tárgyilagosan (Az elnök csenget.), a magyar társadalom érdekeit szem előtt tartva kezelje.
Köszönöm szépen a figyelmet.
