DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten, illetve ezen a héten hétfőn nagyon jelentős események voltak.
Az egyik a betegek világnapja február 11-én, amelyiket Boldog II. János Pál rendelt el 1992-ben a lourdes-i csodák emlékére. A betegek világnapja azért egy rendkívül fontos esemény, mert mindannyian tulajdonképpen az egészség és a betegség állapota közötti állapotban vagyunk. A teljes, totális egészség a WHO meghatározása szerint aligha fogalmazható meg egyetlen emberben, ezért mindannyiunknak gondolkodni kell abban és másokban is, hogy mi az a belső motiváló erő, amely fenntartja ezeket az embereket a társadalomban, amely a társadalom részévé teszi őket.
A másik ilyen jelentős esemény a betegek világnapján kívül a rák világnapja. Említettem, hogy február 4-én a rák világnapja, február 11-én pedig a betegek világnapja volt. A rákos betegeknek, a ráknak a világnapja a mai legsúlyosabb, legnehezebb problémát állítja a középpontba és jeleníti meg. Benjámin László, a költő a legcsodálatosabban definiálta, ráérezve a rák lényegére, hogy a rák nem tőlünk idegen elváltozás, hanem belőlünk nő ki, bennünk él, velünk él és része az életünknek. Hatalmas változások következtek be, akár csak Magyarországon is, a rákos betegek vonatkozásában. 2001-ben 54 ezer volt az elszámolt onkológiai esetszám, 2008-ban már 140 ezer. A KSH szerint a rákban meghaltak száma Magyarországon százezer lakosra viszonyítva 1990-ben 271 volt, jelenleg 248. A párizsi charta, amely megfogalmazta a rákos betegek érdekeit és jogait, nagyon precízen mutat rá arra, hogy milyen fontos ez számunkra, és ezt a számadatok is jelentősen tükrözik.
Ha végiggondoljuk a problémát, akkor a jelenlegi idők legnagyobb problémája a rák kezelésének a megváltozása. Hatalmas összegeket fordítunk a rák kezelésére, és ezek az összegek progresszíven nőnek. Újfajta terápiák jelennek meg a biológiai terápiák formájában, és ezek a társadalomra hatalmas terhet rónak. Ezeknek a gyógyszeres kezeléseknek a kiválasztására, a problémának a megoldására az egészségügyi kormányzat részéről számtalan kísérlet történt, legutóbb ebben az évben is a Magyar Közlönyben megjelent, ezzel kapcsolatos kezelési elvek kapcsán. Mindezek egy nagyon jó utat mutatnak, de teljes megoldást nem jelenthetnek. Ennek egyik oka az, hogy az innovatív jellegét a rákkezelésnek csökkentik, ez elsősorban olyan betegek esetében jelenik meg, akiket a szokványos kezelési módszerekkel nehéz meggyógyítani, a másik pedig az, hogy a kijelölt utat minden beteggel hogyan és milyen mértékben tudjuk végigjáratni. Nagy kérdés az, hogy a társadalomnak, illetve a betegeknek kell-e részt vállalni ebben a kezelési formában, ugyanakkor az is kérdés, hogy a gyógyszergyáraknak milyenfajta utat kell járniuk, ők maguk részt vehetnek-e a betegek kezelésében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Amikor befejezem az erről a két jeles napról való megemlékezést, remélem (Az elnök ismét csenget.), hogy a társadalom…
