DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Ház! 2013 elejére a magyar felsőoktatás válságos helyzetbe került. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ez a válságos helyzet pénzügyi-finanszírozási válságot, szervezeti válságot és együttműködési válságot együtt jelent.
Az a válság, ami kialakult a felsőoktatásban, egyértelműen az önfinanszírozó felsőoktatás 2010-ben meghirdetett elve és gyakorlata miatt alakult ki. Az önfinanszírozó felsőoktatás egy olyan képet gondolt a magyar felsőoktatás elé, amelyben az állami támogatás gyorsan és radikálisan csökkent, és a Diákhitel2 konstrukción keresztül a hallgatók a tényleges tandíjat utólagosan fogják megfizetni. Ez a koncepció, az önfinanszírozó felsőoktatás koncepciója aztán két és fél év után megbukott. Hiába mondták egyetemi professzorok, a legjelentősebb hazai, kutatással foglalkozó szervezetek vezetői, hiába mondták oktatók és aztán a leghangosabban egyetemi hallgatók, hogy ilyen a világon sehol, egyetlenegy országban nem működik, megvalósítása országos szinten lehetetlen, és mindez csak válságot okoz, nem hittek nekik - két és fél éven keresztül ezt művelték, most meg nem tudnak a felsőoktatás finanszírozásával mit kezdeni.
Az önfinanszírozó felsőoktatás elve 2010 előtt nem létezett. Az az ok, ami miatt a magyar felsőoktatás ilyen helyzetben van, egyértelműen 2010 utáni okokra visszavezethető. Se nem volt célszerű, se nem volt szükséges, hogy ilyen mértékű, ilyen mennyiségű pénzt vonjanak ki a magyar felsőoktatásból. Kérem, nevezzék meg bármely évet 2002 és 2010 között, ezt az évet nézzék meg a magyar felsőoktatás támogatása tekintetében, és akár a leggyengébb évet, amikor a legkevesebb pénzt tudtuk juttatni a magyar felsőoktatásnak, helyettesítsék be a 2013. évvel - nem lesz olyan egyetem és főiskola, amely ezt a javaslatot ne fogadná el.
Ugyanakkor szervezeti válságot is kialakítottak. A szervezeti válság egyfajta fenyegetés, az egyetemi autonómia évszázados elvének és gyakorlatának nyilvánvaló megcsúfolása, beavatkozás az egyetemek belső életébe. A rektorokat és az egyetem vezetőit korlátozni akarják. Olyan pénzügyi komisszárokat akarnak kinevezni, akiket egyébként a Németországban működő rendszerből átvéve - kizárólag persze az elnevezést átvéve, a tényleges gyakorlatot nem -, kancellárként ültetnének a rektorok nyakába. Az azért mégiscsak egy szép kép lesz, ahogy egy pénzügyminisztériumi alosztályvezető oktatja ki a Corvinus Egyetem rektorát arról, hogyan kell költségvetést csinálni, márpedig ez az önök elképzelése. Mi elutasítjuk az egyetemi autonómia korlátozását, a rektorok jogkörének csorbítását, és nyugodtan mondhatom, hogy ez szakmai hiba, szakmai tévedés; nem politikai vitát kell ebben folytatni, hanem egyértelműen szakmait.
(13.10)
Végül: válság alakult ki az együttműködés tekintetében. Hogy lehet az, hogy a felsőoktatás szereplői közül mindegyik külön-külön és együtt is azt hangsúlyozza, hogy érdemi párbeszéd velük az elmúlt két és fél évben nem zajlott? Nem az a kérdés, hogy az oktatási államtitkárság vezetőivel hány fotót lehetett készíteni, és hány 20 másodperces spotot egy-egy híradóba, hanem hogy rektorok tucatjai panaszkodtak arról, hogy saját intézményük sorsáról fogalmuk nincsen, kiszámíthatatlan, tervezhetetlen, így egy sereg intézménynek most sincs, mert nem tudják elkészíteni a 2013-as költségvetést.
Ez azt jelenti, hogy a felsőoktatásban változás kell. Az a változás azonban, amit meghirdettek 2010-ben, megbukott. Új nincs, egy évre, egy tanévre szóló megállapodásokat kötnek. Nem segít ezen más, mint kormányváltás, mert bebizonyították 2010 óta (Az elnök csenget.), hogy nem tudnak a felsőoktatással mit kezdeni.
Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
