KALMÁR FERENC ANDRÁS
KALMÁR FERENC ANDRÁS
KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1950-ben az Európa Tanács megalakulása kapcsán a kereszténydemokrata Konrad Adenauer a következőket mondta: “Munkánk célja, hogy az európai nemzetállamok határai eltűnjenek. Célunk az, hogy Európa egy közös otthonná váljon, a szabadság otthonává.” Az akkor útjára indított gondolat és munka ott tart, hogy a mai Európa egyik jelmondatává vált az “egység a sokszínűségben” szlogen. Európa lakosságának közel 20 százaléka kisebbségként él, és gyakorlatilag nincs olyan ország, amely etnikailag egyszínű lenne. Ez a sokszínűség biztosította az európai kreativitás alapját, amely oly sok értéket teremtett a világnak. A kommunizmus bukása után úgy gondoltuk, hogy a demokrácia gyógyír lesz minden bajunkra. Az 1990-es marosvásárhelyi események viszont gyorsan kijózanítottak mindenkit. A nacionalista magyarellenes kártyát gyorsan és hatásosan ki lehet játszani.
A székely zászló kérdése vagy a székely Mikó kollégium ügye is ebbe a sorba tartozik. Emlékszem, amikor itt a tisztelt Házban, körülbelül két évvel ezelőtt Németh Zsolt államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy kapcsolataink Romániával nagyon jók, de törékenyek lehetnek. Băsescu elnök úr is korábbi strasbourgi látogatása során informális beszélgetésen megerősítette, hogy országaink között nagyon jók a kapcsolatok. Azóta új kormány került hatalomra Bukarestben. A nemzetközi egyezmények, amelyek a nemzeti közösségek, kisebbségek védelméről szólnak, és amelyeket Románia aláírt, nem kormányfüggőek. Meg vagyok győződve arról, hogy európai keretek között a felmerülő kérdéseket meg lehet oldani. Nem kérünk többet, de kevesebbet sem, mint ami más európai uniós nemzetnek jár. A magyarság, bárhol is éljen, nem fogadja el, hogy másodrendű polgára legyen Európának.
Köztudott, hogy a regionális szimbólumok használata elfogadott az EU-ban. Sőt, az Európa Tanács 1832/2011. határozatának 7. pontja az autonómiát említi mint megoldást az egyes államok területi integritása és a területén élő nemzeti közösségek, kisebbségek önrendelkezési joga összeegyeztetéseként. Az egység a sokszínűségben azt is jelenti, hogy a nemzeti közösségeket, kisebbségeket védeni kell. Ennek érdekében az asszimilációt szükséges megállítani. Ennek egyedüli eszköze az autonómia. Lehet, hogy nehéz elfogadni egyes politikai köröknek ezt a gondolatot, de engedjék meg, hogy éppen Tariceanu volt román miniszterelnök egyik kijelentésére utaljak, miszerint a közös Európában mindannyian kisebbségben leszünk.
Tisztelt Ház! Vége annak az időszaknak, amikor a magyar nemzeti közösségeink kiszolgáltatottak voltak, a világháborúk veszteseinek voltak elkönyvelve, és így is kezelték őket. Felálltunk arról a büntetőpadról, ahová 1945 után küldtek. Nincs vesztes vagy nyertes, nincs büntetőpad. Európai nemzetek vannak, mindegy, mely ország területén élnek többségben vagy kisebbségben. E nemzetek tagjai európai polgárok, nem alattvalók, a jogaik pedig nem kegyből, hanem törvénytől garantáltak. Nem is olyan rég a román nemzetpolitika oly sikeresen kiállt a szerbiai román közösség jogaiért. Jól tették. Akkor viszont nem volna szabad rossz néven venni a magyar anyaországi szervezetek, önkormányzatok kiállását a székely zászlók ügyében. Hangsúlyozom, ez a kiállás szolidaritás; senki ellen nem irányul, csupán jogok védelmében történik.
Egész Európa, így nemzeteink számára sincs más előremutató megoldás, mint az együttműködés. Ennek alapja egymás tisztelete és megbecsülése. Intolerancia vagy tolerancia, konfliktus vagy partnerség, leépülés vagy prosperitás - ez itt a tét. A kérdés most regionális, de a kockázat európai. Végezetül engedjék meg, hogy idézzem a címben feltüntetett dalszöveg további részét: “Ha én zászló volnék, sohasem lobognék / Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, / S nem lennék játéka mindenféle szélnek.”
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
