TÓTH CSABA
TÓTH CSABA
TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A parlament 2012. szeptember 11-én szavazta meg a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényt. Az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályozásáért felelős miniszter pedig jogosulttá vált a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírására, elbírálására, továbbá a koncessziós szerződés megkötésére. A törvény értelmében a pályázat elbírálása során előnyben kell részesíteni azt a pályázót, aki megváltozott munkaképességű vagy a pályázat benyújtásának napján, e napot megelőzően legalább három hónapja egybefüggően álláskereső.
2012. november 26-án egy interpellációmra adott válaszban Fónagy államtitkár úr is megerősítette mindezt, miszerint: “A koncessziót elnyerők körének kiválasztásakor azok a pályázók, akik megváltozott munkaképességű vagy más okból hátrányos helyzetű személyeket foglalkoztatnak, a törvény értelmében előnyben részesülnek. Ennek megfelelően a pályázati eljárás során a megváltozott munkaképességű vagy munkanélküli személyek munkaerőpiacra való visszatérését segítő pályázatok nagyobb eséllyel kerülhetnek kiválasztásra.” 2012. december 15-én a törvényben rögzített határidőt követően 30 nappal később a koncessziós pályázat meg is jelent, ebben azonban a korábban beharangozott nagyobb esélyekről nincs szó.
A pályázati kiírás mellékletében szereplő értékelési szempontok és magyarázatuk alapján az látható, hogy a maximálisan szerezhető 120 pontból - amiről időközben kiderült, hogy valójában 124, csak nem sikerült jól összeadni - a pályázó üzleti terve 60 pontot, míg aki megváltozott munkaképességű vagy ilyen személyt foglalkoztat, az csak 2 pontot ér; aki vállalja, hogy a szerződéskötést követően 2013. július 1-jéig megnyitja a dohányboltot, annak 25 pont jár, míg aki megváltozott munkaképességű vagy ilyen személyt foglalkoztat, az csak 2 pontot ér; aki vállalja, hogy napi legalább négy órát nyitva tart, az 4 pont, míg aki megváltozott munkaképességű vagy ilyen személyt foglalkoztat, az csak 2 pontot ér; aki vállalja, hogy a területileg illetékes kereskedelmi és iparkamara által szervezett szakmai képzéseken, konferenciákon évente legalább egy alkalommal részt vesz, az 3 pont, míg aki megváltozott munkaképességű vagy ilyen személyt foglalkoztat, az csak 2 pontot ér. Ezek alapján az látható, hogy minden szempont többet ér, mint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása.
A fentiekre tekintettel kérdezem tisztelt államtitkár úrtól: egyetért-e ön azzal, hogy aki megváltozott munkaképességű vagy ilyen személyt foglalkoztat, az csak valóban 2 pont előnyt jelent a bírálatnál? Milyen módon fogják ellenőrizni, hogy fenntartja-e a gazdasági társaság a megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatását?
Várom válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
