BARTOS MÓNIKA
BARTOS MÓNIKA
BARTOS MÓNIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindennek rendelt ideje van. Ez volt az a gondolat, az az érzés, ami először hatalmába kerített, amikor az előttünk fekvő határozati javaslatot és a keretstratégiát olvastam. Mindennek rendelt ideje van, és nincsenek véletlenek. Különös volt ezekkel a gondolatokkal találkozni nagyböjt idején.
Még a fülemben csengenek miniszterelnök úr nemrég elhangzott mondatai az Európát sújtó elhúzódó gazdasági válságról és arról, hogy ezt a válságot nem lehet megoldani azokkal az eszközökkel, amelyek előidézték azt, Európának és Magyarországnak új utakat, új lehetőségeket kell keresni, hogy úrrá legyen a nehézségeken. De ahogy személyes életünkben sincsenek meghatározott utak, hanem alternatívák vannak, úgy a nemzetek számára sincs - ahogy ezt a keretstratégia is hangsúlyozza - egyedüli recept. A helyes utat mindenkinek magának kell megtalálni. És ekkor kerül a kezünkbe a fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciója.
A válság, általában a válságok nemcsak nehézségeket okoznak, hanem lehetőségeket is teremtenek arra, hogy új alapokra helyezzük az életünket. Mindannyian érezzük, a bőrünkön érezzük, hogy recseg-ropog az a rendszer, amit felépítettünk, és buborékként pattan szét az a világ, amit felépíteni véltünk. A keretstratégia ezt úgy fogalmazza meg, hogy mára világossá vált, hogy sem a ma élő hétmilliárdnyi, sem a 2050 környékén várható kilencmilliárdnyi ember számára a jelenleg átlagosan használt technológiákkal és jellemző fogyasztási szemlélettel képtelenség kielégíteni a jóléti igényeket. Jóléti igényekről beszélünk, gazdasági növekedésről, ugyanakkor számos vívmányunk ellenére hatalmas feszültségek húzódnak meg, óriási különbségek mind a társadalmi, mind a gazdasági mutatókban az egyes országok és régiók között. Természeti erőforrásaink kimerültsége, sérült ökoszisztéma-szolgáltatások, biodiverzitás csökkentése, klímaváltozás, hogy csak néhányat említsünk a globális kihívások közül. Így nem csupán lehetőségünk és egyben kötelességünk, de érdekünk is, hogy átgondoljuk, merre is kellene továbbhaladnunk. Ezért gondolom azt, hogy sorsfordító pillanatok ezek.
Előttünk fekszik egy keretstratégia és egy határozati javaslat, amely annak elfogadását indítványozza. De mire vállalkozik a keretstratégia? Nem többre és nem is kevesebbre - mint ahogy a címe is mutatja -, hogy a fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepcióját vázolja fel. Lehet, hogy ez néhányuknak kevés, de ez valójában nagyon is sok, azért sok, mert az első lépések megtétele mindig a legnehezebb, és hogy ebben a keretstratégia segít, sorsfordító jelentőségű. A célja pedig, hogy egyszerűen fogalmazzunk, az, hogy jó életünk legyen, jó életünk nekünk és gyermekeinknek. Mi a jó élet és mi kell ahhoz, hogy ez valóra váljon? A jó életnek - ahogy ezt a keretstratégia is hangsúlyozza - nemcsak anyagi dimenziója, hanem szellemi és lelki oldala is van.
(11.50)
Fejlődésen pedig a jó élet lehetőségeinek bővülését értjük, az egyének, a közösségek, a nemzet, továbbá az emberiség számára. De mitől függ, hogy hogyan vagyunk, hogy jól vagyunk-e? Ez a kérdés eszembe juttat egy nem régi találkozást, amikor hosszú idő után találkozva egy kedves ismerősömmel, megkérdeztem, hogy hogyan is van, és ő azt válaszolta, hogy hol jól, hol rosszul, merthogy ez egy dinamikusan változó dolog. Ő talán nem is tudja, hogy milyen fontos kérdésekre világított rá. Igen, mert hogy hogyan is vagyunk, az függ külső és belső környezetünk állapotától, milyenségétől, változásaitól. Ezek a változások lehetnek jók vagy rosszak, de ami ennél is fontosabb: hogyha ezeket a hatásokat nem tudjuk megváltoztatni, alkalmazkodni kell hozzájuk. Ha viszont meg tudjuk változtatni, ha van ráhatásunk, akkor döntenünk kell a különböző alternatívák között. Az élet folyamatos alkalmazkodás és döntések sorozata. Tehát késszé kell tennünk magunkat arra, hogy helyes, megfelelő döntéseket hozzunk és arra is, hogy képesek legyünk a változó környezethez való alkalmazkodásra. Ez feltétele annak, hogy jó életünk legyen.
De ez a válasz rámutat még egy dologra, hogy külső környezetünk is van, és ez nem csupán a természeti környezetünket jelenti, hanem azt, hogy embertársaink, családjaink vesznek körül minket, és a mi jóllétünk, jólétünk, jó életünk tőlük is függ. Tehát a nehézségeket és lehetőségeket csak együtt tudjuk leküzdeni, csak együtt sikerülhet, mindenkire szükség van. A keretstratégia is célként fogalmazza meg, hogy hozzá akar járulni nemzeti egyetértés kialakulásához a fenntarthatóságról. De azt is mondja, hogy a válaszokat és a megoldásokat a magyar nemzet mint közösség keretén belül kell megtalálni. Azt mondja, hogy a közgazdasági mérések szerint is a nemzet legfontosabb erőforrása az ember. Ez pedig azt jelenti, hogy mindennek a mozgatói mi vagyunk. A mi gondolkodásunktól, a mi döntéseinktől, a mi alkalmazkodóképességünktől függ a jövőnk, ezért nem mindegy, hogy milyen testi, szellemi, lelki állapotban vagyunk. Ezért van az, hogy az ember állapota tükröződik környezeti állapotában. Erre hívja fel a figyelmet XVI. Benedek pápa is, aki pápaságának első beszédétől kezdve számtalan alkalommal kapcsolta össze az ökológiai problémákat és az ember belső állapotát, Istennel való kapcsolatát. Mindebből következik, hogy elsősorban önmagunkon, gondolkodásunkon kell változtatni. Ki kell törnünk a szokásaink rabságából. Azonban ez a legnehezebb feladat.
Az állandóan változó környezethez való alkalmazkodáson kívül be kell látnunk önnön igényeink korlátozásának szükségességét, amely egy újfajta viszonyrendszert feltételez az emberek, a társadalom és a természeti környezet között. Ezért is hangsúlyozom, hogy a keretstratégia nagyon is sokat tesz, nagyon is sokat vállal azzal, hogy az első lépések megtételére, a fenntarthatóság felé való átmenetre buzdít. A keretstratégia is a célokat, intézkedéseket és feladatokat a családok, polgárok, vállalkozások, a kisközösségek, civil szervezetek, vallási közösségek és az országos és helyi kormányzás szemszögéből, felelősségi köréből fogalmazza meg. Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy jövőnk alakulása az ember és közösségeinek közös, együttes felelőssége, mindenkinek a felelőssége. Ez a közös felelősség és az összefogás szükségessége fogalmazódik meg az országgyűlési javaslatban is, ezért is fontos és üzenetértékű, hogy a jelenlegi parlamenti frakciók képviselői egyetértésben, konszenzusra jutva terjesztették elő az előttünk fekvő határozati javaslatot.
Nagyon fontos, hogy egyetértettünk abban, hogy új alapokra van szükség. Számomra ezért is jelentős a javaslat azon pontja, amely a GDP mindenhatóságát megkérdőjelezve egy új, a fenntartható fejlődést mérő mutatókészlet kidolgozására kéri fel a kormányt. Az új alapokat jelenti az is, hogy a magyar nemzet hosszú távú sikeres fennmaradását célzó alapelveket és stratégiai célkitűzéseket a jogalkotásban és a szakpolitikai munkában fontos érvényre juttatni, valamint ezeket érvényre kell juttatni a mindenkor rendelkezésre álló fejlesztési források felhasználásának tervezésekor is.
Ugyanakkor a keretstratégia nem egy önmagáért megalkotott dokumentum. Ahogy a határozati javaslatban is szerepel, négyévenkénti felülvizsgálata javasolt annak érdekében, hogy a folyamatosan változó környezetben valóban a nemzet boldogulását szolgálja. Ezért én jó szívvel ajánlom képviselőtársaimnak az országgyűlési határozati javaslat elfogadását.
De mielőtt átadnám a képviselőtársaimnak a szót, engedjenek meg nekem egy személyes vonulatot. A keretstratégia egészén áthúzódó legfontosabb üzenet számomra az egyéni felelősség kérdése. Az a kérdés, hogy mindent megteszünk-e, és személyemre fordítva, én mindent megteszek-e, hogy valóban egy fenntartható jövőt, egy fenntartható társadalom kiépülését szolgáljuk. Fontos és jelentős kérdés ez, főleg ha országgyűlési képviselő az ember.
A határozati javaslat pedig határidőket szab, a jövő nemzedékekért érzett felelősség hangsúlyozásával az idődimenzióra hívja fel a figyelmet. Számomra pedig ez azt üzeni, hogy nem várhatunk tovább, nincs időnk a tétlenségre. Én ilyen szemmel néztem át a keretstratégiát, és miközben a célokat, a feladatokat olvastam, igyekeztem önvizsgálatot tartani, de be kell vallanom a képviselőtársaimnak, hogy nagyon sokszor volt déjŕ vu érzésem. Mire is gondolok? A keretstratégia úgy fogalmaz, hogy az emberi erőforrások alapja a családvédelem, és ebben már, úgy gondolom, történt előrelépés, hiszen a kormány egyik legmagasabb prioritással kezeli a magyar családok helyzetét. Ebbe a körbe tartozik a devizahitel-csapdába került családok megsegítése, a családok védelméről szóló törvény elfogadása, a családbarát adórendszer kialakítása. Az emberi erőforrások szempontjából szintén fontos a különböző társadalmi rétegek helyzete. Számomra megerősítő - mint kormánypárti képviselő számára -, hogy a kormány átalakította és átláthatóbbá tette a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási rendszerét. Más területet említve pedig még tart annak a pályázatnak a beadási határideje, amely a hajléktalanok önálló életvitelének kialakítását segíti.
A keretstratégia fontos célként fogalmazza meg az egészségtudatos magatartás kialakulását is és annak közvetítését a jövő generációk számára. Az új kormány fiatalokat érintő egyik legfontosabb intézkedése pedig a mindennapos testnevelés bevezetése volt. A vállalkozások pedig 2011-től adókedvezményt vehetnek igénybe a sportba fektetett támogatásaikért cserébe.
A keretstratégia azt is hangsúlyozza, hogy az emberi erőforrások felhalmozódása olyan oktatás, nevelés, képzés által érhető el, amely fejleszti az értékeket, az erkölcsi normákat, az érzelmeket, a kötődést a közösséghez. Ezen a téren is történt változás, hiszen a Nemzeti alaptanterv vezette be kötelezően az általános iskolában az erkölcstant, valamint továbbra is választható a hittan. A közös értékek védelmét, az összetartozás erősítését pedig többek között a hungarikumokról, a nemzeti értékeinkről szóló törvény szolgálja.
A keretstratégia utal a munka és a kitartás sikerben játszott jelentőségére. A kormány szintén legfontosabb célkitűzései tartozik a munkaalapú társadalom megteremtése. Ezt célozza az intézkedések sora, amelyek közül az egyik a 2012 januárjában indult közmunkaprogram. A munkahelyvédelmi akciótervet is ismerik képviselőtársaim, amely 2013. január 1-jétől a munkáltatóknak járulékkedvezményt biztosít.
A keretstratégia szerint az intézményekbe vetett bizalom is fontos része a fenntartható társadalomnak. A szolgáltató közigazgatás gondolatának megteremtése így új alapokra kívánja helyezni az intézményekkel való kapcsolatunkat. De ez nem minden, hiszen a természeti erőforrások megerősítése terén is léptünk előre, hiszen az alaptörvény külön is nevesíti, hogy a természeti erőforrások a nemzet közös örökségét képezik. Idetartoznak különösen a termőföld, az erdők, a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek. Az új, az Országgyűlés előtt lévő földtörvénnyel pedig a kormány a magyar termőföld védelmét akarja elérni.
Fontos része a keretstratégiának az energiára való utalás és az energiafüggő társadalmak kockázatainak kiemelése. Ennek jelentőségét ismerve, a magyar állam visszavásárolta az E.ON-tól a gáztározókat, ami a külföldi kitettségünket csökkenti.
A keretstratégia a gazdasági erőforrásokkal kapcsolatban kiemeli, hogy az eladósodás maximális mértékét illetően szükség van alkotmányos korlát érvényesítésére annak érdekében, hogy a jelen kiadásai ne kössék gúzsba a jövő gazdálkodóit.
(12.00)
Magyarország, mint tudjuk, jelentős eladósodottsággal küzd, amely a fejlődés gátja, de az új kormány alaptörvényi szinten rögzítette és az Országgyűlés elfogadta, hogy mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi költségvetést fogadhat el, amely az államadósság arányának csökkentését tartalmazza. A kkv-szektor megerősítése, valamint a nagyvállalatokkal kötött stratégiai megállapodások is a hazai gazdaság megerősítését célozzák.
Ez csak néhány példa azok közül, amelyek déjŕ vuként hatottak rám, és ezeket szerettem volna képviselőtársaimmal megosztani. Ezek kiragadott példák, és nagyon jól tudom, hogy csak kezdeti lépések. De számomra örömteli és megerősítő az, habár itt az Országgyűlésben a módszerek tekintetében gyakran van is véleménykülönbség közöttünk, a célokban egyetértünk. Ez számomra azt mutatja, hogy konszenzus alakult ki közöttünk az előttünk fekvő határozati javaslattal és az abban foglaltakkal kapcsolatban, hiszen mindannyian egy fenntartható társadalmat, egy fenntartható Magyarországot és egy fenntartható nemzetet szeretnénk építeni. Hiszem azt, hogy közösen, együtt tudunk új utakat teremteni a nemzetünk számára, új utakat ebben az Országgyűlésben, mert hiszem azt, hogy mindennek rendelt ideje van, és most ennek van az ideje.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
