DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Nehéz helyzetben vagyok, mert hezitálnom kellett, hogy az előre megírt beszédet olvassam-e föl, vagy pedig az elhangzott gondolatok és az ismert anyag kapcsán hasonló magasztos gondolatok tömkelegével árasszam-e el önöket az elkövetkezendő tíz percben. Úgy döntöttem, hogy nem olvasom föl a beszédemet, tehát jelképesen széttépem. Nem azért, mert nem lenne jó erre a helyre és erre az alkalomra, de mégis talán a szabad beszéd többet adhat abból, amit a kormányzat képvisel ezen fenntarthatóság ügyéből kifolyólag.
Azzal kezdeném, hogy akkor, amikor két és fél évvel ezelőtt egyik nemzeti parkunk igazgatóját kineveztük, akkor ő a székfoglalóját Bem apó idézetével kezdte, majd megkérdezték tőle a kollégái, hogy és ki ellen harcolunk. Azért említem, mert a fenntartható fejlődés érdekében is azt kell mondanom, hogy önmagunk ellen harcolunk, azaz önmagunkért harcolunk. Mert a természet és a környezet köszöni szépen, jól megvan nélkülünk, emberek nélkül is, csak mi, emberek nem létezhetünk, a társadalmunk nem létezhet természeti létalapok nélkül. Tehát a fenntarthatóságra nem a természetnek és nem a környezetnek, a világűrnek és a bolygónknak van szüksége, hanem nekünk, embereknek azért, hogy a létalapjaink megmaradhassanak.
A második gondolat, ami idekívánkozik az én részemről, az az, hogy természetesen, mint a jégtáncban - és kérem, ne értsék félre, értsék úgy, ahogy mondom -, van egy kötelező kűr, és van egy szabadon választott gyakorlat. Ugyan én nem nagyon ismerem azt a sportágat, de ennyit tudok róla. A kötelező kűr azt jelenti, hogy meg kell csinálni egy gyakorlatot. Mi ebben a pillanatban egy országgyűlési határozat kapcsán egy kötelező kűrt teszünk meg, amely magasztos gondolatokkal teli; ugyanakkor a szabadon választott gyakorlatnak még nagyobb jelentősége van, mert nem mindegy, hogy mi, szabad polgárok, szabad emberek ezen a Föld golyóbison mit teszünk nap mint nap az életünkben.
Kezemben tartom a nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégiáját és annak tartalomjegyzékét, és dicsérni szeretném ezt a produktumot, ezt a munkát, ugyanis szakmai tekintetben, környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi szempontokat figyelembe véve, de a fenntarthatóság elveinek megfelelően egy kiváló mű, egy kiváló alkotás van a kezünkben, úgyhogy a kormány részéről feltétlenül támogatjuk ennek az országgyűlési határozatnak az elfogadását.
Tesszük ezt többek között azzal is, hogy pontosan tudom, hogy képviselő asszonyon, dr. Szili Katalin független képviselőn kívül dr. Nagy Andor, a Kereszténydemokrata Néppárt, Ékes József, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, Varga Géza, a Jobbik, és Tóbiás József, a Magyar Szocialista Párt tisztelt képviselői támogatták ezt az országgyűlési határozatot.
Kiváló munkát végzett a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkársága, amikor széles körű társadalmi és szakértői egyeztetést folytatott az elmúlt év időszakában, és a Ház elnöke, Kövér László doktor úr jelenlétében zajlott az a társadalmi egyeztetés, amelyen én is részt vettem, ahol érdekes volt hallani és látni a különböző egymásnak feszülő gondolatokat, vélekedéseket, szakmai szempontokat, majd kialakult egy konszenzus, amely most itt írásmű formájában is előttünk van.
Tudom pontosan szakpolitikusként és parlamenti politikusként, képviselőként tudom, hogy azok az országgyűlési határozatok, sőt törvények is, amelyek nagy többséggel, úgy szoktuk mondani ebben a Házban: nagy konszenzussal kerülnek elfogadásra, vajmi kevés érdeket érintenek. Ugyanis pontosan azt is tudjuk, hogy azon törvények, amelyek esetében egy-két szavazat ide vagy oda, azok a nagyon nagy érdekeket megjelenítő törvények vagy határozatok. Vélelmezem, hogy nagy konszenzussal fogjuk elfogadni ezt az országgyűlési határozatot, és Isten látja lelkemet, ne kritikának tekintsék, de azért a tisztánlátás érdekében idekívánkozik, hogy az országgyűlési határozat elfogadása után mi következik mindabból, ami itt most előttünk fekszik, és amelyet én dicsérőleg említettem mint írásművet.
Azt kell mondanom, a nemzetközi tapasztalataim is mondatják velem, hogy ahogy rengeteg szereplő, érintett és érdekelt egy világkonferencia esetében képtelen egyezségre jutni, álságos dolog azt várni, hogy olyan színtéren, mondjuk, egy nemzetközi fórumon áttörést lehet elérni. Fizikai képtelenség. Ugyanúgy talán túlzó várakozás, hogy egy ilyen országgyűlési határozat vagy egy ilyen írásmű a fenntartható fejlődésről megváltoztatja a mindennapok gyakorlatát azonnal. Felesleges ezt várni tőle, túlzó.
Ugyanakkor igaza van dr. Szili Katalin képviselő asszonynak, amikor azt mondja, hogy ez egy folyamat, amely nem most kezdődött ezzel az írásművel, ez egy jelentős állomása a fenntartható fejlődés kialakításának, de nemzedékek és nemzedékek tömkelege előttünk már foglalkozott ezzel a dologgal, még akkor is, tisztelt elnök úr, ha nem úgy hívta, hogy fenntartható fejlődés. Mert nagyon sokszor az, amit mi követelményként állítunk föl, az a józan ésszel fölérhető és vállalható, és itt nemcsak az elmúlt időszakok társadalmi közösségeire utalok, nemcsak a paraszti gazdaságokra, ahol nem volt hulladék, hanem mindent fölhasználtak, hanem jelzem, hogy minden társadalmi körülmények közepette újból és újból az akkor élő nemzedékek egy kicsit megpróbálták az életüket javítani, jobbá tenni, ugyanakkor az életminőséget is fenntartani.
Konrad Lorenz mondta, a nagyon híres biológus, hogy a környezet- és természetvédők patologikusan optimisták, patooptimisták. Ugyanis azok a folyamatok, amelyek a világban zajlanak, ellene hatnak a természeti erőforrások megőrzésének és fenntartásának, pillanatnyi érdekek munkálják őket, és az igazi mestermű, az igazi - idézőjelbe teszem a szót - “varázslás” az, amikor a pillanatnyi érdekeket kiegyensúlyozva, kicentizve, fölmutatva meg lehet találni az egyezséget, sokszor azt mondjuk: a kompromisszumot a társadalmi, gazdasági, természeti, környezeti értékek között.
(11.40)
Ahhoz viszont, hogy ezt mind meg lehessen tenni, és nagyon helyesen az anyag nem környezetvédelemről szól csak és kizárólag, ahogy azt már Szili Katalin képviselőtársunk elmondta, az emberi erőforrás, a társadalmi erőforrások, a természeti és gazdasági erőforrások fejlesztéséről szól.
Az előttünk lévő anyag ezen szakaszai az én számomra kicsit pesszimisták, idézem: “Hazánkban jelentősek e területen is a regionális egyenlőtlenségek az emberi erőforrások tekintetében, és a tudás gyarapításának vagy az egészség megőrzésének jelentős akadálya a szegénység, a társadalmi kirekesztettség.” Nem mintha ezt cáfolni tudnám, és számos családra igaz vagy az ország számos településen élnek ilyen állapotban emberek, ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az a társadalmi összefogás, ami kialakult az elmúlt években és az a kormányzati tevékenység és munka, amely akár a szociálpolitika területén, akár a munkahelyteremtés tekintetében, de akár hazánk gazdasági függetlensége érdekében zajlik, pontosan annak érdekében történik, hogy egy fenntartható fejlődést lehessen megvalósítani, akár az emberi erőforrásokat tekintem, akár a társadalmi erőforrásokat vagy gazdasági erőforrásokat.
A napi gyakorlatban dőlnek el, tisztelt hölgyeim és uraim, a dolgok, és hiába a magasztos szavak vagy a legjobban leírt gondolatok, ha a napi gyakorlatban ezek nem tudnak megvalósulni - de meg tudnak számos esetben. Számos esetben a kudarcokról tudok beszámolni, és számtalan esetben pedig a sikerekről. Egyet említek csak, mert ez mindannyiunk közös sikere is, nemcsak ebben a Házban, politikai hovatartozástól függetlenül, hanem az ország érdekében is, és ez a genetikailag módosított szervezetek kérdésköre. Könnyű nekem ezt idehozni, mert teljes egyetértés van benne, és hittel vallom azt itt önök előtt, hogy bizony az ország érdekeit és a fenntarthatóságunkat, a fejlődésünket, a fenntartható mezőgazdaságunkat, a fenntartható természetvédelmet jeleníti meg ez az egy és konkrét ügy. Vizet, levegőt, talajt ember nem tud teremteni, úgyhogy az ésszerű felhasználás és a fenntartható gazdálkodás az, ami kiemelt cél, és ebben az anyagban megvalósul.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok, szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)
