DR. NAGY ANDOR
DR. NAGY ANDOR
DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! 2010-ben Dél-Afrikában volt a labdarúgó-világbajnokság, és ez volt az első olyan nemzetközi sportesemény, amelyet fenntartható módon szerveztek. Egy német alapítvány fejlesztett ki egy olyan módszertant, amelyet a világon először itt teszteltek. Ez jól sikerült, és a FIFA nívódíjat adott ennek a módszertannak, úgyhogy 2014-ben Brazíliában a labdarúgó-világbajnokságot hasonló módon fogják megszervezni.
Ezt nem azért mesélem el, mert akik ismernek, tudják rólam, hogy szeretem a focit, és nemcsak azért, mert a témát, a fenntartható fejlődést is szeretem, szeretek ezzel foglalkozni, hanem azért, mert ez az egész téma, a fenntarthatóság sokszor annyira filozofikus mezőkben van, hogy nehéz levinni a mindennapok szintjére, és ez a példa olyan bizonyítéka annak, hogy egy viszonylag elvont témából hogyan lehet olyan terméket csinálni, amit például sporteseményeken is lehet alkalmazni.
Hozzászólásomat a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokaként én is, ahogy korábban az előttem szólók tették, néhány ténymegállapítással szeretném kezdeni. Ezek a következők: neves tudósok szerint az a civilizációs modell, amelyet az emberiség - beleértve bennünket, az európai civilizációt is - követ, fenntarthatatlan. Globális szinten minden kontinensen és minden országban jelentős kihívás - ahogy ezt korábban többen is mondták - a természeti erőforrások túlzott használata, kimerítése. Erre azért kerül sor, mert a gazdasági növekedéshez nyersanyagra, energiára van szükség, az energiához pedig energiaforrásokra.
A modern kor - és ez a harmadik ténymegállapításom - olyan politikai, gazdasági rendszereket és olyan technológiai megoldásokat hozott, amelyek viszonylag könnyen lehetővé teszik nekünk, a jelen generációinak azt, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek révén az előnyöket, a hasznokat ugyan mi és most élvezzük, de a döntések társadalmi költségeit, egyes káros következményeit a jövőre háríthassuk. Ez összefügg a modern kori demokráciák egyik legnagyobb és nehezen kezelhető strukturális problémájával, nevezetesen azzal, hogy 4-5 éves parlamenti ciklusok vannak, és a rövid táv többnyire győzedelmeskedik a hosszú táv felett. Összegezve tehát fennáll a veszélye annak, hogy feléljük a jövő nemzedékek tartalékait, és ez nem helyes, ez nem fenntartható.
Beszédem következő részében szeretnék én is kitérni arra, hogy melyek azok a globális problémák, amelyek mint kihívások a fenntartható fejlődést jelentősen veszélyeztethetik. Ezt szintén megtették az előttem szólók. Anélkül, hogy őket megismerném, röviden felsorolnám ezeket. Három területről szeretnék beszélni. Kezdeném a szociális területtel, aztán rátérnék a gazdaságra és végül a környezetvédelemre is. Arról a három területről beszélnék, amelyek az alapvető pilléreit képezik, a három pillérét a fenntarthatóságnak.
Kezdjük a szociális problémákkal, ha úgy tetszik, a szegénységgel. Több előttem szóló hozott adatokat is arra nézve, milyen szociális igazságtalanságok, aránytalanságok vannak a világon. Hogy ne ismételjem meg őket és újat tudjak mondani: a világ három leggazdagabb emberének vagyona nagyobb, mint a 48 legszegényebb állam GDP-je. Az emberiség 80 százalékának van mobiltelefonja, de csak 60 százalék jut hozzá például a csatornázottsághoz. A gazdagok és a szegények közti különbség egyre nő. A növekedés szociális határait is kezdjük elérni. A fejlett világ jóléti rendszerei hamarosan fenntarthatatlanná válnak. Ennyit a szociális területről.
A gazdaságról annyit szeretnék mondani, hogy 2008-ig azt hittük, hogy a gazdaság jól működik, de a válság óta tudjuk, hogy nem. Hiszen a liberális piaci gazdaságpolitika gyakorlatilag megbukott. Az USA GDP-jének nagy részét már nem is termelésből, hanem pénzügyi szolgáltatásokból állítják össze. Ez nem fenntartható. Az eladósodás számos európai országot földre vitt a mi földrészünkön. Portugália adósságainak jó részét az egykori gyarmat, Brazília vette meg, Németország meg Kínában próbált meg segítséget kérni az eurózóna megmentéséhez, ezek nem várt fejlemények. Baj van a gazdasági növekedéssel is nagyon sok helyen. Ahol pedig van gazdasági növekedés, az nem párosul feltétlenül új munkahelyek létrejöttével. Ami nagyon nagy probléma, hogy sok fiatalnak esélye sincsen arra, hogy munkához jusson.
Végül nézzük a harmadik pillért, a környezetvédelmet! A tudomány úgy tartja, hogy mi a holocén földtörténeti korban élünk, amely majdnem 12 ezer éve, a jégkorszakokat követő felmelegedés óta tart. Most azonban egy geológuscsoport úgy véli, ideje hátrahagyni ezt a holocénnak nevezett földtörténeti korszakot és belépni a geológiai értelemben vett antropocén korba; ha ezt lefordítjuk magyarra: az ember korába.
Az ő elméletük szerint az emberiség immár elkerülhetetlenül nyomot hagy a földkéreg rétegsorában. Eltörölhetetlenül beíródtunk a Föld rétegtani történelmébe, mondják. A mi geológiai időnk ugyan egy pillanat csupán a földtörténetben, de az elnevezés bevezetése sokat lendíthetne az ember visszavonhatatlan bolygóalakító hatásának elismerésében. Az ember okozta átalakulások megértésén kívül persze fontos lenne tudni, hogyan érhetnénk el hatékonyan a fenntarthatóság állapotát.
No de mi is az a fenntarthatóság? Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a témát szeretném az elkövetkező néhány percben körbejárni, illetve azt a kérdést is megválaszolni, hogy mi is a célunk a fenntartható fejlődéssel nekünk, magyarországi parlamenti képviselőknek.
A fenntarthatóság vagy fenntartható fejlődés értelmezése nem egyszerű. Maga a fogalom igen filozofikus, bonyolult, nehéz a mindennapok szintjén megérteni. Sem a tudományban, sem a jogszabályokban nincs egy olyan, mindenki által elfogadott definíciója, amely általános érvényű lehetne. Sokan úgy gondolják, hogy a környezetvédelmet váltottuk fel ezzel az új fogalommal, és lépett a környezet-, illetve a természetvédelem magasabb szintre, ha úgy tetszik, egyfajta környezetvédelem 2.0-ként.
Hogy ez mennyire nem így van, azt jól mutatja egy, az ENSZ által elfogadott határozat a fenntartható fejlődésről, amely a fenntartható fejlődés három, egymással szoros kölcsönhatásban lévő dimenzióját azonosítja, nevezetesen: a környezetit, a gazdaságit és a társadalmit.
(12.30)
Tehát a fenntartható fejlődés nemcsak környezetvédelem, hanem annál sokkal több: a gazdaság, a társadalom és a környezetvédelem hármas egysége, amelyek egymással szorosan összefüggenek. Magyarul a fenntartható fejlődés az, hogyan tudok úgy fejlődést, ha úgy tetszik, gazdasági növekedést előidézni, hogy az tartósan jó legyen az embereknek, de közben ne tegyem tönkre a természetet sem. A mi keretstratégiánk, amelyet most tárgyalunk, a három dimenziót kiegészíti egy negyedikkel, nagyon helyesen, az emberi, azaz humán dimenzióval. Így azt mondhatjuk, hogy a fenntartható fejlődés négy erőforrásra támaszkodik: az emberire, a természetire, a gazdaságira és a társadalmira. Erre a négy erőforrásra minden nemzedéknek szüksége van. Ezek hosszú távú megőrzése tehát a fenntartható fejlődés célja.
A következő kérdés, amit szeretnék feltenni, az, hogy miért is van szükségünk nekünk, magyaroknak egy fenntartható fejlődési stratégiára. Mivel ez európai uniós kötelezettség, mondhatnánk azt is, minden tagállamnak kell hogy legyen fenntartható fejlődési stratégiája, így nekünk, magyaroknak is. A feladat elvégezve, ahogy a művelt angol mondaná, “mission completed”, és hátra is dőlhetnénk elégedetten. De ennél jóval többről van szó valójában. Valójában ez az ügy egy nemzetstratégai kérdés is, nemcsak globális ügy, ahogy próbáltam korábban érzékeltetni. Nekünk, magyaroknak jól felfogott érdekünk az új kihívásokra való magyar válaszadás. Külön öröm, hogy ezt szinte mindegyik parlamenti frakció felismerte, a benyújtáskor még létező LMP-n kívül valamennyi képviselőcsoport képviselője aláírta a keretstratégiát, illetve az országgyűlési határozatot.
Ezek után most nézzük meg közelebbről, hogy mi az, amiben mi, magyarok hasonlítunk a többi országra, és mik azok az úgynevezett magyar nemzeti sajátosságaink a stratégia kapcsán. Ha globális szinten nézzük, minden kontinensen és szinte minden országban jelentős kihívás például, ahogy ezt korábban én is mondtam, mások is szóvá tették, a természeti erőforrások túlzott használata. De említhetném a demográfiai folyamatokat is. Vannak olyan országok, nemzetek, ahol túlnépesedéssel küzdenek, Európában azonban tipikusan a népességfogyás okoz problémákat. Magyarország sajátos negatív trendekkel küzd. Nálunk tart legrégebben a népesség fogyása Európában. De Európában párját ritkítóan alacsony szintű az egymás iránti és az intézményekkel szembeni bizalmunk is. Mi, magyarok jelentős eladósodással is küzdünk, és ezeket a sajátosságokat a nemzeti stratégiánkban meg kell jeleníteni.
Nagyon lényeges kiemelni a keretstratégia alapelvei közül, hogy a fenntarthatóság felé való út megtalálásában nemzetközi szinten egybehangzók az alapelvek, de nincs egyedüli recept, következésképpen nekünk magunknak, magyaroknak kell meghatároznunk országunknak a fenntartható fejlődéshez vezető saját útját is. Szerintem ez a kiindulópontja részben annak a vitának, amit ma az Országgyűlésben elkezdünk, és majd a jövő héten folytatunk. Ezt a közös munkát alapozta meg egyébként a tanács által 2009-ben az Országgyűlés elé letett jelentés a magyar helyzetről, amely a “Jövőkereső” címet viselte.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mit is ír a stratégia nemzeti erőforrásaink jelenlegi állapotáról? Vegyük ezt most sorra néhány percben! Az emberi erőforrásokat tekintve Magyarország népessége veszélyes ütemben fogy. A fenntartható gazdasághoz és az innovációhoz szükséges tudás gyarapításában is lemaradóban vagyunk. A magyar emberek egészségi állapota rosszabb, mint ami gazdasági fejlettségi szintünkhöz képest elvárható lenne. Társadalmi erőforrásaink terén ellentmondásos helyzet alakult ki. A kutatások azt mutatják, hogy tiszteljük a munkát, a teljesítményt, a természetet, fontosnak tartjuk a takarékosságot, a személyes felelősségvállalást, a normakövetést. De például elutasítjuk a kockázatvállalást, és még mindig jellemző ránk, magyarokra az államra való túlzott hivatkozás: majd az állam gondoskodik rólam, megoldja helyettem a problémáimat. Az intézményekbe és általában vetett bizalmunk alacsony, ugyanakkor a családunkba és a közvetlen környezetünkbe vetett bizalom magas.
A természetes környezet, a nemzetközi folyamatokhoz hasonlóan egyébként, Magyarországon is egyre kisebb területre szorul vissza. A természetes területek beépítése folytatódik. Termőföldjeinket különböző degradációs folyamatok veszélyeztetik. Ezenkívül számos környezetszennyezési problémával küzdünk. Hogy néhányat felsoroljak, a szállópor-koncentráció miatt magas a levegőszennyezés nagyvárosainkban, számos problémát okoznak vízszennyezések is. De nem vonhatjuk ki magunkat mi, magyarok az éghajlatváltozásból eredő következmények alól sem. Gazdasági erőforrásainkat tekintve nagymértékű a nemzetközi kitettségünk, ez is elhangzott korábban, a külföldi tőkétől és nyersanyagoktól való függésünk, amihez jelentős, a külföld felé való eladósodottság is társul. Még mindig alacsony a vállalkozások K+F és innovációs tevékenysége és a foglalkoztatottság is. Ezeken kell változtatnunk, és ezeken dolgozik az Orbán-kormány 2010 óta.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés közös felelősségünk. Fontos hangsúlyozni, hogy a fenntarthatóságot nem tudjuk pusztán jogszabályokba foglalt kötelezettségekkel, illetve kormányzati döntésekkel elérni. Ezért a keretstratégia együttműködésre hív minden magyar polgárt, családot, a civil szervezeteket, a vallási közösségeket és a gazdasági szereplőket is. Számukra ajánlásokat is megfogalmaz. Az országos és a helyi kormányzás feladataiként említhetném az egyre inkább versenyképessé váló munkabérek biztosításának szükségét. Ennek első lépcsője volt az, hogy felemeltük a minimálbért. Fontosak a családokat és a gyermekvállalást segítő intézkedések, az oktatási rendszer hatékonyságának növelése, a köznevelés reformja, beleértve a pedagógus-életpályát is.
Ugyanígy feladatunk a kulturális intézmények támogatása, népegészségügyi, prevenciós programok, szűrések indítása, az egészségre káros termékekkel kapcsolatos tájékoztatás, az ilyenek megadóztatása vagy éppen betiltása, lásd chipsadó vagy a dohányzás elleni törvény, a leszakadó társadalmi csoportok és térségek kiemelt kezelése, az egyházak, civil szervezetek működésének biztosítása és támogatása, a határon túli magyarsággal való kapcsolataink erősítése. És ugyanígy fontos a többi országgal való együttműködés is nekünk, magyaroknak.
Néhány példát szeretnék hozni arra, miért fontos a civil szféra szerepe az egész fenntarthatósági ügyben. Egy vállalkozás például akkor és úgy tudja a fenntarthatóságot segíteni, ha egészséges munkakörnyezetet biztosít a munkavállalóinak, ha támogatja, mondjuk, a sportolási lehetőségeiket. Vagy a gyesről visszatérő kismamáknak rugalmas munkavégzést biztosít. A tartós párkapcsolatok és a család első helyen szerepel az emberi erőforrások fejezetben, hiszen ebben a környezetben történik meg az értékek következő generációknak való átadása. Kis közösségeink, civil szervezeteink és vallási közösségeink nagy része valamilyen érték mellett tette le a voksát, egész tevékenysége erre irányul. Lehet ez oktatás, egészségmegőrzés, leszakadó társadalmi csoportok integrációja. Ezzel jelentősen hozzájárulnak a magyar társadalom fenntartható fejlődéséhez.
A felsorolásból is látszik, hogy a fenntarthatóság tág értelemben életünk szinte minden területét érinti, és az egyéntől a kormányzatig mindenkinek felelőssége van a fenntarthatóság megteremtésében. Végezetül pedig, tisztelt képviselőtársaim, jó, ha tudatosítjuk magunkban: azzal, hogy ezt az országgyűlési határozatot elfogadjuk, nem ér még véget a munkánk. Lesznek az elfogadásból adódó politikai feladataink is. Ezek közül a legfontosabb, és ezt is többen kiemelték előttem, hogy nemzeti párbeszédet kell majd kezdeményeznünk, fel kell hívni a közvélemény figyelmét hosszú távú problémáinkra és a fenntarthatósági szemlélet fontosságára. A jövő nemzedékekkel szembeni felelősségünk nem ér véget ezen országgyűlési határozatról szóló szavazáskor, egyetlen gombnyomással, hanem a keretstratégiában megjelenő értékek és elvek következetes képviseletét követeli meg.
A következővel zárnám mai hozzászólásomat. Én magam személyesen örülök és büszke is vagyok arra, hogy képviselői tevékenységem során megadatott az a lehetőség, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának tagjaként előterjesztője lehettem ennek az országgyűlési határozatnak, ennek értéke van számomra. Remélem, hogy a teremben ülők is hasonlóképpen vélekednek.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
(12.40)
