TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Házelnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Végre egy olyan országgyűlési határozati javaslatról tárgyalhatunk, amelynek tartalmában, céljaiban nincs vita a parlamenti pártok között. Valljuk meg őszintén, az elmúlt évtizedekben kevés olyan pillanat volt a parlamenti munka során, ahol ez a szerencsés csillagzat alatt született törvényalkotás megfogalmazható lehetett volna. Mindenképpen üzennünk kell e helyről is a parlamenti munka során, hogy vannak olyan közös célok, amelyekben a politikai pártok különböző értékekből kiindulva, de ugyanolyan cél irányába akarnak haladni. Talán több mint egyfajta üzenet, egy gesztus is, hogy a pártpolitikai csatározásokon túlnyúlóan is vannak olyan területei a politikának, a társadalomnak, amelyben önös érdeke a politikának az összefogás. Üzenni tudjuk, hogy nem egyenlő a napi politikai csatározással, hiszen a társadalomról, annak jelenbeli helyzetéről és jövőbeni mindennapjairól szól egy ilyen határozati javaslat. Ezért is tartom rendkívül fontosnak és hasznosnak, hogy ez a határozati javaslat és a mögötte lévő keretstratégia a parlament asztalára került.
Mindannyian tudjuk, hogy a Föld lakóinak száma 1900 óta több mint háromszorosára nőtt. A világgazdaság növekedése pedig a hússzorosára nőtt. Az ásványi eredetű energiahordozók fogyasztása harmincszorosára, az ipari termelés pedig ötvenszeresére emelkedett. Ennek a növekedésnek a négyötöde 1950 óta történt, és ez a nagyarányú fejlődés a világot, benne minket is újabb problémák elé állított. Ez a rendkívüli fejlődés tette lehetővé, hogy az emberi jólét határtalan növekedését megteremtse, csakhogy ezen fejlődési folyamatok közül jó néhány az elmúlt ötven évben riasztó mértékben károsítja bolygónk természeti környezetét, csökkenti az ökológiai alaptőkéjét, aminek gazdasági visszahatásai következtében viszont egyre nagyobb tömegek válnak szegénnyé és kiszolgáltatottá. A társadalmi haladás az 1929-33-as nagy gazdasági válság óta a gazdasági növekedéssel látszik azonosulni. A környezet és a társadalom mai állapotának ismeretében viszont egyre inkább világos, hogy ezt a haladást többé nem lehet a hagyományos módon értelmezni. A progresszió nem jelentheti többé az anyagi előmenetelt. Csak a fenntartható jövő felé haladás lehet a kifejezés teljes értelme. Ez az, ami közös célunk kell legyen nekünk ebben az országban, ebben a hazában országgyűlési képviselőként.
Kedves Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés ideológiája is, mint ahogy mi magunk is, hosszú állomáson keresztül zajlik mind a mai napig. Ha úgy tetszik, egy kronológiai fejlődése van az 1950-es évek elejétől. Először a természetvédelem fogalma jelent meg az ember szókincsében, amely azt jelentette, hogy legalább néhány kitüntetett fajt és területet meg kell védenie. Ezt követte az a felismerés, hogy ez nem lehetséges pusztán, hiszen párhuzamosan szennyezzük a környezetünket, ezért kialakult a környezetvédelem gondolata, amely hozzárendelve eszközrendszert is megpróbált előállítani. Később látta csak be az emberiség egy része, hogy nem elegendő, ha a szennyezőanyagokat mérsékeljük, ha közben pazarlóan bánunk az energiaforrásainkkal, az erőforrásokkal; egész környezetünket kell racionálisan figyelembe véve gazdálkodni vele.
Ez a felismerés vezetett el a környezetgazdálkodás gondolatához. Jól látható, hogy minden olyan lépés, amely a fejlődés útján zajlott, annak a felismerése volt, hogy részterületeket integrálnia kellett az egészbe, hiszen kölcsönhatásban lévő rendszerek egymásra hatottak, miközben egy jó célt kijelölt, aközben számos anomáliát és konfliktust generált maga a jó kezdeményezés is. Végül az utóbbi évtizedekben nyerte el a fenntartható fejlődés azt a gondolatrendszert, amely az egyén, a környezet, a gazdaság és a társadalom komplex egységének elvén nyugszik. Jelenleg ez a legkiforrottabb koncepció az ember és a Föld együttélése szempontjából. Az eltelt évtizedek legfontosabb felismerése az volt, hogy a környezet és a fejlődés ügye szorosan összefügg, jövőről pedig csak akkor beszélhetünk, ha az igényeink kielégítése mellett forrásokat hagyunk az utódaink számára is.
Tisztelt Ház! A fenntartható fejlődés nem a végállomás, hanem egy irány, egy olyan út, amelyen nincsenek egyszerű megoldások. Térhódítása és a haladás fogalmának átalakulása párhuzamosan zajlott le. Több kutató szerint a növekedés az anyagi gyarapodás következtében beálló méretbeli változás, míg a fenntartható fejlődés rendszerében a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelentheti. Sokkal egyszerűbben fogalmazva: a növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt jelenti, hogy jobbak, alkalmazkodóak leszünk ahhoz, amit a körülöttünk lévő világ, elsősorban az ökológiai világ teremt. Mert minden más világ általunk korlátozható és befolyásolható.
A globális irányváltást, az ökológiai szempontok érvényesülését elősegítheti sajnos, hogy a jelenlegi tendenciák, azok az ominózus visszacsatolások, amelyekről beszéltem az előbb, szociális fenntarthatatlanságról, társadalmi nyomásról szólnak, késztetik a rendszereket arra, hogy változtass. Változtass, mert többek vagyunk lent, mint amennyien haszonélvezői tudunk lenni fenn, de az is korlátos, annak is vége van egyszer. Ma a fenntartható, vagy más néven harmonikus fejlődés elvén a fejlődés egy olyan formáját értjük - bízom benne, mindannyian -, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségletei kielégítésének a lehetőségétől.
A fenntartható fejlődés két alapvető szempontja a környezeti értékek megőrzése és a jövő generációiért érzett felelősség elve. A társadalom fenntartható fejlődésének környezetvédelmi vetülete a környezet fenntartható használatát jelenti, vagyis az emberi életminőség használatának azt a módját, amely a természeti erőforrások és a létfenntartó ökológiai rendszerek teherbíró és megújulóképességének határán belül tud maradni. Ez az ominózus ökológiai lábnyom. Jól tudjuk mindannyian ebben a teremben, hogy jóval meghaladta az emberiség ezt az ominózus ökológiai lábnyomot.
Tisztelt Képviselőtársaim! Reményeim szerint abban valószínűleg itt a teremben mindannyian egyetértünk, hogy a fenntarthatóság szempontjai az ökológiában a szociális intézkedésekben és a gazdaságban tompíthatják ezeket a különbségeket. Erre rendkívüli módon szükségünk is van, hiszen nap mint nap látjuk, a környezetvédelemben, a szociális szférában és a gazdaságban úgy tűnik, sőt ma már ki is mondhatjuk, tudjuk, hogy elértük a határainkat. Mivel ez a három terület nem független egymástól, hanem szorosan összefüggenek egymással, a jelenlegi rendszerünket is úgy kell átalakítanunk a fenntarthatóság jegyében, hogy közben a négy alapvető problémakört mindenképpen szem előtt tartva minél hamarabb megoldjuk. Ez a minél hamarabb nem jelent kormányzati ciklusokat, hanem azt a törekvést kormányzati ciklusokon átívelő módon, hogy a társadalom minél szélesebb rétege érezze, az irány független attól, hogy éppen ki kormányozza az országunkat, az akkor is arra halad. Ez az első, a szegénység felszámolása.
(12.10)
A mindenki számára előnyöket biztosítható fejlődés, a hozzáférés elve, a klíma védelme, az ökológiai térhez és korlátokhoz mindenkor alkalmazkodó növekedés összefoglalva, ez legyen számunkra egy jobb, élhetőbb világ, egy jobb, élhetőbb Magyarország megteremtésének lehetősége.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés érdekében hosszú távú megközelítésre és tervezésre van szükség. Figyelembe kell vennünk, hogy a környezetvédelmi, szociális és gazdasági hatások jelen pillanatban és a jövőben ma már látható módon, tervezhető módon hogyan fognak hatni a társadalmainkra.
A hosszú távú kormányzati ciklusokon átnyúló felelősségünk és a keretstratégia az egyik legfontosabb, 2012-2024 közötti időszakra fogalmazza meg Magyarország számára a szükséges intézkedéseket és teendőket. Engedjenek meg még egy mondatot ezen időhorizonton belül. Ez a változás évtizede. Ha a változásban nem indulunk el, ha folyamatosan csak arról beszélünk, hogy kell majd egyszer legyen egy olyan döntés, amely megindítja az első lépés után a másodikat, akkor Magyarország lépést téveszt, hátrányba fog kerülni, mert minden változás minden nemzetet, minden országot arrafelé tol, hogy alakítsa át azokat a strukturális és szemléletbeli rendszereit, államrendszerét, társadalom és állam közötti viszonyát, a környezethez és az államhoz való viszonyát is, ebben a hármasban az eddigi gyakorolt szemléletét, különben lemarad. Ez a 2012-2024 pontosan fogalmazza meg, hogy ez az az évtized, amikor eldől, hogy eséllyel indul el ez az ország ennek a változásnak az útján, vagy végérvényesen lemarad.
A határozati javaslat mellékleteként megjelenő keretstratégia az előbb vázolt gondolatoknak abszolúte megfelel. Ezért is kérem önöket, fogadjuk el közösen ezt a határozati javaslatot és a benne lévő stratégiát. Közös javaslat, amely keretet ad, célokat, prioritásokat vázol más döntések előkészítéséhez, hogy a szakpolitikai stratégiákban vagy tervekben olyan cél-, eszköz-, határidő-, pénzügyiforrás-rendszert tudjanak megalkotni, ami más szakmapolitikák stratégiáival, terveivel együtt összhangban van, érdemben tudja szolgálni a fenntarthatósági átmenetet.
Persze lehet ambiciózusabb, lehet követelőbb több esetben a javaslat, lehetne. De látnunk kell, hogy a jelenkori hazai politikai környezetünkben ma ez a maximum. És ezért pontosan az alkalmazkodás egyik szempontja, hogy lehet többet akarni, de ahhoz nem elég konfliktust vállalni, konszenzust kell tudni teremteni. Ez a konszenzus ma ebben tud megjelenni, tehát ezt kell tudnunk mindannyiunknak képviselni.
Tudom, és bizonyára önök is tudják, hogy fontos kérdés, hogy a keretstratégia elfogadásával elindul egy társadalmi tudatosodási folyamat. Elindul, amelynek a végén a jelenlegi társadalmi és gazdasági rendszerünk fenntarthatatlanságáról őszintén lehet beszélni, és hogy annak megváltoztatásáért közösen vagyunk hajlandóak-e cselekedni. Azonban ahhoz ez az első lépés, amit meg kell tegyünk, de nem lehet az egyetlen. További lépésekre van szükség.
Tisztelt Ház! Mivel a határozati javaslat elfogadása utat nyit előttünk, engedjék meg, hogy néhány dologra felhívjam legfőképp kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, és most nem aktuálpolitizálni szeretnék, azért, mert most önöké a nagyobb felelősség. Vélhetőleg, mivel ciklusokon átívelő, lesz majd más kormánypárti felelősség is, nekik is ugyanezt szánnám.
Közhely, de igaz: minden stratégia, program annyit ér, amennyit meg tudunk belőle valósítani. Így nagyon bízom abban, hogy hazánk, Magyarország fenntartható harmonikus fejlődése érdekében végre változtatunk azon az úton, amelyen az elmúlt években jártunk. Az elmúlt néhány évben a politika alig igazította a döntéseit a fenntarthatóság gondolatához.
Határozati javaslatunk több súlyponti eleme közül az egyik pontosan erről szól. Hazánk számára a mindenkor rendelkezésre álló fejlesztési források felhasználásának tervezésekor, különösen a 2014-2020 közötti uniós források hazai programjainak elkészítésekor és a források elosztásakor érvényesítenünk kell a keretstratégia elveit és javaslatait. A keretstratégia szerint a fenntartható tudás és oktatás intézményrendszere törekszik az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítására, az oktatásban töltött idő növelésére, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének érdekében. Azaz nem a tanköteles korhatárt csökkentő, kizáró és röghöz kötő politikát tekint járható útnak, hanem egészen mást. Önök eddig mást képviseltek. Kérem, vegyék figyelembe a jövőbeni cselekedeteiknél a keretstratégiában megfogalmazottakat.
A társadalmi normák erodálódásának megakadályozása, a társadalmi szerkezet jó irányú átrendeződése, a bizalom infrastruktúrájának erősítése érdekében fogadjuk meg a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács javaslatait. Növeljük, ne csökkentsük, növeljék, és ne csökkentsék a kulturális közintézmények forrásait, erősítsék az oktatási rendszer intézményeinek szerepét, identitását, az értékek és a helyi kötődés kialakításában. Aktívan vegyünk részt a fenntartható fejlődést támogató nemzetközi folyamatokban, a politikai kettős beszédek helyett.
Határozati javaslatunk mellékletében kiemelkedő szerep jut a fenntartható társadalomnak. Hangsúlyozom, a benyújtók közös véleménye, hogy a jogkövető magatartás nem csupán a társadalom többi tagja számára káros tevékenységek elkerülését jelenti, hanem azt is: a konszenzuson alapuló jogintézmények tiszteletben tartása nélkülözhetetlen eleme a társadalmi összetartozásnak is, hiszen ezek jelentik a közös alapot és szabályokat. Ezért kérem önöket, fontolják meg és változtassák meg a hazai jogrendszerben a fékek és ellensúlyok rendszerében tett eddigi intézkedéseik irányát. Tegyenek meg mindent az egyéni tulajdon és a szerződés szabadságának biztosításáért is úgy, ahogy ezt a stratégiában a tanács megfogalmazta.
Véleményünk szerint a fenntartható gazdaság szempontjából a pénzügyi tudatosság fontos és közvetítendő érték is egyben. Széles körű hiánya a lakosság eladósodásához és általános gazdasági egyensúlytalansághoz, válsághoz is vezethet. Úgy gondoljuk, a megtakarítások, a pénzügyi közvetítőrendszer segítségével a gazdasági fejlődés is megjelenik. A keretstratégiának éppen ez az egyik ajánlata, hogy olyan értéket közvetít, amely minden generáció számára fenntartható módon, nem eladósodva, hanem annyit használva, amennyi értékmegjelenéssel befektetésként megjelenik, az egyéb megtakarítások jelenhessenek meg a társadalom tagjainál.
Sajnos, az elmúlt néhány évben a jelenlegi döntések nem ebbe az irányba mutattak. A keretstratégia szerint a magyar gazdaság fenntartható fejlődése nem lehetséges a vállalkozásoknak biztosított kedvező üzleti környezet, a vállalkozásokra nehezedő terhek csökkentése, a bizalom erősítése, a foglalkoztatás növelése, a kiszámítható költségvetési intézkedések nélkül. Az a típusú gazdaságpolitika azonban mindezt figyelmen kívül hagyta, ami az elmúlt években történt Magyarországon. Nem szolgálja a harmonikus fejlődést. Tisztában vagyok azzal, hogy ez az átmenet stratégiája, de higgyék el, hogy nem lesz még egy átmenet. Valahol megálljt kell szabni, és kell fordulatot végrehajtani.
Tudjuk, és tisztában vagyunk azzal is, hogy a természeti erőforrásainkat túlhasználtuk, az ökológiai rendszerek ellenálló képességének további csökkenése, a visszafordíthatatlan természeti folyamatok, az emberi életminőség romlásának megakadályozása és az embert érő környezeti terhelés csökkentése érdekében szükség van a természeti erőforrások felhasználása korlátainak érvényesítésére.
Támogatni szükséges a környezetkímélő technológiákat, a földhasználati módokat, a megújuló energiaforrások felhasználását és előállítását, az energiahatékonysági fejlesztéseket, a vállalati kutatás-fejlesztést, a zöldgazdasági reformokat. Az önök politikájában ezekben a kérdésekben sajnos csak adósságok jelennek meg. A hazai innovációs rendszer nem működik, a zöldberuházási rendszer programjai a kormányváltást követően megálltak. Ezek mind szerepelnek a keretstratégiában. Kérem önöket, hogy ha ez az átmenet, a változás évtizede, akkor legyen ebben a ciklusban is a kormányzatnak a keretstratégiához igazodóan változás éve, és fordulat ezen a területen is.
Hadd emeljek ki még valamit: a fenntartható társadalom nem négymillió szegény és pár tízezer gazdag világát kell hogy jelentse. Azonban az elmúlt években, az elmúlt húsz év rossz mechanizmusait örökítő módon, sőt bizonyos értelemben felerősítő módon jelennek meg a társadalmi különbségek Magyarországon. Vitatkoznék államtitkár úrral abban, hogy erősödik-e a szolidaritás Magyarországon, és igaza van-e a keretstratégiának, vagy sokkal inkább a személyes benyomásainkra kell hagyatkozni.
(12.20)
Biztos vagyok abban, hogy ma Magyarország döntő többségének a szolidaritás hiánya napi elem, napi lét, amivel találkozik, hiszen mind a munkahelyén, mind pedig a közösségeiben nem az egymást erősítő folyamatok, hanem sokkal inkább az egymást gyengítő tendenciák jelennek meg.
Amint az előbb bemutatott néhány példából látszik, a célokban maximális egyetértés van, a célokhoz vezető úton viszont mintha eltévedtünk volna. Az eltévedést korrigálni kell, van még rá lehetőség. Az, amit most önök képviselnek kormányzati politikában, az a fenntarthatóság szempontjából tévút. Szeretném önkritikusan mondani: nem is nagyon volt még olyan az elmúlt 20 évben, aki megközelítette volna napi gyakorlatában a fenntarthatósághoz közelítő szempontokat. De ma van stabil többség. Ma van az a társadalmi nyomás, van az a világban zajló változás, amely lehetővé teszi, hogy nem egy európai, nem egy világméretben, hanem hazai méretben példát mutasson Magyarország Európának és a világnak.
Végezetül, tisztelt Képviselőtársaim, az előbbi példákból látszik, hogy célokban egyetértünk, utakban másképp gondolkodunk. Amennyiben nem képesek változtatni, higgyék el, nem politikailag lesz vitánk, a jövő generációjával lesz vitánk. Azokkal, akik ma még csak az érdekeikért vonulnak az utcára, azok egy ponton túl a létükért és a mögöttük jövő generáció érdekeiért fognak az utcára menni; elkerülendő, ez mindannyiunk felelőssége. Legyen erősebb a keretstratégia és a határozati javaslat annál, mint hogy bekerül az Országgyűlés irománytárába. Legyen sorvezetője a mindenkori kormánynak, és felelős ellenzékének is egyaránt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Nagy Andor tapsol.)
