DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy nagyon fontos törvényjavaslatot vitatunk meg, amelynek a tárgya, hogy létrehoz egy olyan szervezetet, amely segít az építmények kivitelezésével kapcsolatban keletkező jogviták elintézésében, az érintett felek közötti ellentmondások rendezésében.
Sokszor felvetődött itt a vitában, hogy ez nem megoldás a lánctartozások megszüntetésének tekintetében. Azt kell mondanom, hogy ez való igaz, önmagában ez a jogszabály nem segít a lánctartozások megszüntetésében, viszont segít abban, hogy egyes építőipari vállalkozások, amelyeket sérelem ért, amelyek bérét, munkájuk ellenértékét nem fizették ki vagy akadályozzák annak a megfizetését, igényük támasztását, egy könnyebb, gyorsabb bizonyítási eljárási eszközzel élve talán hamarabb hozzá tudnak jutni a pénzükhöz, mint ahogy az az eddigi gyakorlat szerint történhetett.
Képviselőtársaim közül sokan beszéltek arról, hogy mi az oka a lánctartozásnak. Azt kell látni ebben a helyzetben, hogy ez egy nagyon régi, majdhogynem örökletes dolga az építőipari vállalkozásoknak. Elsődlegesen az az oka, hogy az építőipari vállalkozásoknak általában igen alacsony a tőkeellátottsága. Az alacsony tőkeellátottságból fakad az is, hogy igen bizonytalan módon, igen nehezen jutnak hozzá megfelelő beruházási hitelhez ahhoz, hogy egyáltalán munkát tudjanak vállalni.
Az is igaz, hogy az utóbbi tíz-tizenöt évben elterjedt az úgynevezett projekttársaságok létrehozatala, amelyek vagyonilag nézve üres társaságok, tulajdonképpen nem ők viszik kockára a vagyonukat, hanem az, aki velük szerződést köt. S ehhez még társult az is, hogy igen sokszor már-már maffiaszerű kapcsolatokkal bíró és módszerekkel dolgozó megrendelői kör alakult ki. Bármennyire is nehéz ezt kimondani, de mindenki hallott rémtörténeteket, és ezek a rémtörténetek mind arra hegyeződtek ki - ahogy az előttem szóló Z. Kárpát Dániel képviselőtársam is elmondta -, hogy többszörösen megfinanszírozták ezek a vállalkozások, helyesebben megrendelők a beruházásaikat, majd egy részük volt olyan aljas, hogy a többszörös finanszírozás ellenére a megrendelők részére nem teljesített, illetve a vállalkozóik, kivitelezőik részére sem teljesített.
Azt kell látnunk, hogy ez a törvénytervezet segíti az ilyen helyzetek feloldását, és eléggé pontosan belövi azt az összeget, amely alatt nyugodtan lehet érvényesíteni az igényeket a bíróság előtt. Ez az úgynevezett 400 millió forintos érték. Azt mondja ki a törvénytervezet, hogy 400 millió forint erejéig az elkészített szakvélemény alapján, ha a bíróság úgy látja és az egyéb jogszabályokban előírt feltételek is teljesülnek, akkor még az ítélet előtt kötelezheti az adott összeg megfizetésére a késedelembe esett megrendelőt. Hogy miért pont 400 millió forint ez az összeg? Gondolom, a jogszabályalkotó azért vállalta ezt az összeget, mert 2009-ben megjelent a 191. számú kormányrendelet, amely az építőipari tevékenységeket szabályozta, és ebben szerepel a fedezetkezelő intézménye, amely intézményt 400 millió forint feletti beruházásnál kötelező igénybe venni, aminek az a lényege, hogy a fedezetkezelőn keresztül köteles kifizetni a megrendelő a kivitelezők bérét, és ez a kötelezettség kiterjed az egész alvállalkozói körre, a szubalvállalkozókat is beleértve, tehát a fedezetkezelő részükre is biztosítja a kifizetést. Meg kell jegyeznem - és egy kicsit hadd védjem meg a volt kormány tagjait -, ez az egyetlen jogszabály volt, amely kísérletet tett a lánctartozások megakadályozására. Természetesen ezt is felemás módon tette, ugyanis az elfogadása után, ami 2009 szeptemberében történt, pár hónap múlva úgy módosította ezt a jogszabályt, hogy a kötelező fedezetkezelői intézmény alkalmazása nem volt kötelező, nem volt elvárt, és nem volt a jogszabályban előírva, hogy alkalmazzák, no mire, kedves képviselőtársaim: természetesen a közbeszerzési eljárásokban nem alkalmazták ezt, csak a piaci alapon történő építőipari kivitelezéseknél kellett alkalmazni.
Hozzá kell tennem, hogy nagyon mértéktartó és óvatos az előttünk lévő tervezet a tekintetben, hogy milyen módon, milyen súllyal nyúljon be a piaci körülmények közé, milyen módon szabályozza az építőiparnak ezt a fontos problematikáját. Annak, hogy ez a lánctartozás kialakult, alapvető oka, bár nem akarok nyolcévezni, de azért mindenki tapasztalhatta, volt egy olyan időszaka a magyar gazdaságpolitikának, amikor azt mondták, hogy a piac megold mindent. A lánctartozások ilyen szintű kialakulásának a ténye is bizonyítja azt, hogy a piac nem old meg mindent. Szükséges az állami, a törvényhozói beavatkozás is, és ez a jogszabálytervezet ezeknek a beavatkozásoknak egy része.
(A jegyzői székben Göndör Istvánt Nyakó István váltja fel.)
Segíteni próbál pont azokon a vállalkozásokon, amelyek kiszolgáltatott helyzetben vannak, sokszor a megrendelőkkel szemben, és képtelenek gyorsan, radikálisan, megfelelő biztonsággal érvényesíteni az igényeiket. Ugyanis, ahogy az elején mondtam, az alacsony tőkeellátottságuk miatt nem várható el ezektől a vállalkozóktól, hogy megköveteljék a megrendelőktől a bankgarancia nyújtását, megköveteljék az egyébként szokásos, a nagyvállalkozói, nagyvállalati szinten alkalmazható szerződésbiztosítéki rendszer kialakítását a megrendelőktől. Ők vannak a sor végén, akik örülnek, ha munkát kapnak, és tulajdonképpen minden jogi biztosíték nélküli feltételt elfogadnak azért, hogy munkát kapjanak, és ezzel élnek vissza főleg a megrendelők részéről.
Azt tudnám mondani még ezzel kapcsolatban, hogy nagyon fontos lépésnek tartom és nagyon fontos eszköze ennek a jogszabálynak az, hogy nem köti a szakvélemény-készítő szervezet alkalmazását ahhoz, hogy előtte a felek a szerződésben megállapodjanak.
(15.10)
Talán azzal lehetne ezt erősíteni, hogy kizárjuk annak a lehetőségét, hogy a vállalkozó és a megrendelő szerződésben kikösse azt, hogy bármelyik fél egy ilyen szakértő szervhez tudjon fordulni, mert ebben az esetben nem élhetnek ezek a megállapodásban részt vevő felek ennek a szervnek az előnyeivel. Ezért gondolom, hogy ezen biztos érdemes elgondolkodni, hogy ezt oly módon tegyük kógenssé, hogy a szakértő szerv alkalmazásának kizárása a felek közötti szerződésben semmis, azaz ilyen kógensséget biztosítsunk ennek az intézménynek. Mert ez egyébként, aki egy kicsi tapasztalattal bír az építőipar területén, az tudja, hogy pont a lánctartozáshoz vezető kiszolgáltatott helyzetben nem lesz abban a helyzetben a vállalkozó, hogy megkövetelje, hogy igenis kérem szépen, fenntartom a jogomat a tekintetben, hogy a szakértő szervet bármikor a szerződés teljesítése során igénybe vegyem.
Azt gondolom, hogy ezt leszámítva a tervezet célja érthető, arányos, a problémához igazodó, nem terjeszkedik túl azon, amit egy állam tud és képes tenni az adott kérdés megoldásában. Az megint más kérdés, ahogy a többiek, az előttem szólók is elmondták, hogy - nem akarom idézni Bencsik képviselőtársamat - igazából a lánctartozásra az a megoldás, amit ő mondott, hogy erőteljesebb gazdasági növekedés, erőteljesebb tőkeellátottsággal bíró magyar vállalkozások képesek a lánctartozást felszámolni, ami vélhetően nem fog megtörténni egyik napról a másikra. Remélhetőleg - és biztatom magamat is ezzel - ezt a betegséget a magyar építőipar előbb-utóbb ki fogja nőni, és újra ott fogunk tartani, ahol Németország vagy ahol az Egyesült Államok, ahol az adott szó adja a biztosítékát sok esetben a kivitelezés megvalósulásának és a fizetési kötelezettség teljesítésének. Illetve lesznek olyan erősek az építőipari vállalkozásaink és olyan tőkeellátottsággal fognak bírni, hogy ők is tudnak megfelelő hitelekhez jutni a bankpiacról, őket is támogatni tudják a pénzpiacon szereplő pénzintézetek vagy más, erre a célra szerveződött vállalkozások, hogy megfelelően tudják biztosítani a kintlévőségek behajtását és érvényesítését.
Úgy gondolom, hogy ez a kicsi lépés, amit ez a jogszabály tartalmaz, mindenféleképpen hasznos lesz az építőipari vállalkozások részére, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt részéről támogatni tudjuk a törvény elfogadását, és ehhez kérem képviselőtársaim segítségét.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
