DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányozás folyamatát már sokszor bírálta itt a parlamentben a Jobbik Magyarországért Mozgalom, és most sem mulasztanám el, hogy azért néhány kritikai megjegyzést ezzel kapcsolatban tegyek.
Azzal mindannyian egyetértettünk annak idején, amikor 2010-ben ez az Országgyűlés összeült, hogy új alaptörvényre van szükségünk, hiszen az 1949. évi XX. törvény önmagában már a nevében is szégyen, hogy ma, a XXI. században még hatályos volt. Szükség volt új alkotmányra, ezt a Jobbik már a választási programjában is megfogalmazta.
Azzal is egyetértettünk, ahogyan ez elkezdődött, hogy létrejött egy eseti előkészítő bizottság, illetve hogy a kormányzati többség széles körű társadalmi vitára bocsátotta az alaptörvény tervezett szövegét, és gyakorlatilag minden állampolgárnak lehetősége volt arra, hogy a véleményét ezzel kapcsolatosan kifejtse, elmondja, módosító javaslatait ide eljuttassa.
Mindezek voltak azok, amelyek pozitívumok - és mi volt ennek a negatívuma? Az, hogy azokat a javaslatokat, amelyek az ellenzék részéről születtek, sorra lesöpörték. Bíztunk abban eredetileg, hogy olyan alkotmány fog megszületni, ami konszenzusos alkotmány, olyan alkotmány, amely a társadalom legszélesebb rétegét átfogja, amivel a társadalom túlnyomó többsége egyetért. És mivel jelen pillanatban nyilván tudomásul kell venni azt a tényt, hogy választói felhatalmazás alapján a Fidesz-KDNP több mint kétharmados többséggel került be, nyilván ha egy kicsit az ellenzék felé is nyitni akarunk, illetve valóban konszenzusos alkotmányt akarunk elfogadtatni, akkor az ellenzék véleményét is figyelembe kell venni, azt el kell fogadni, és ezeket is bele kell venni legalább részben vagy jó részben az új alaptörvény szövegébe. Ez az, ami teljes mértékben elmaradt, ezért mondtuk azt akkor, hogy ez gyakorlatilag egy párturalmi alkotmány, nem pedig egy közmegegyezésen alapuló alkotmány, amely akár hosszú távú is lehet.
Az a véleményünk, hogy az a hosszú távú alkotmány, amihez nem nyúlunk hozzá; illetve emlékszem még a vitákra, amikor elmondták a kormánypárti politikusok, illetve az eredeti törvényszövegben is ez szerepelt, hogy ez annyira időtálló lesz, hogy egyáltalán nem fogjuk módosítani. Nem fogjuk módosítani, mert annyira jó lesz, sőt még az is elhangzott vagy benne volt a törvényszövegben, hogy legalább két egymást követő Országgyűlésnek, két külön megválasztott Országgyűlésnek legalább kétharmados többséggel kell elfogadnia egy módosítást, mert ez annyira időtálló lesz és annyira jó lesz.
Ezzel szemben itt állunk egy negyedik módosításnál, nem sokkal az eredeti alaptörvény elfogadása után, nyilván azért, mert az az alaptörvény hiányos volt, mert az az alaptörvény nem tartalmazta nagyon sok esetben az ellenzék álláspontját, illetve a módosító javaslatait. Így jutottunk el oda, hogy jelenleg a negyedik módosításnál tartunk. Nyilván azért kell módosítani, hogy egy kicsit előrevigyük, és így, ebben a módosításban is vannak olyan jelek, amelyek előrevivők, amivel egyet tudunk érteni. Örülünk annak, hogy kimondja a tervezet azt, hogy az MSZMP egy bűnözőszervezet. Örülünk annak, hogy beszél arról, hogy el nem évülő felelősséggel bírnak a párturalmi rendszer, pártállami rendszer vezetői. Ezeknek örülünk.
De vannak olyan módosítások is ebben, amelyeket nem tudunk elfogadni, vagy csak részben tudunk elfogadni, illetve azok módosításra szorulnának.
(11.00)
Ilyen például a jelenlegi tervezet 2. cikke, amely a köztársasági elnök bizonyos feladatköréről szól, amely szerint, ha ő így ítéli meg, hogy az alaptörvény módosítására vonatkozó eljárási rendet nem tartották meg, úgy vizsgálatot kérhet az Alkotmánybíróságtól. Ezzel teljes mértékben egyet tudunk érteni, és örülünk neki. Az eljárási rend kérdésében van helye alkotmánybírósági felülvizsgálatnak. Azonban mi a magunk részéről nem tartjuk elegendőnek ezt a fajta szabályozási rendet. Miért nem tartjuk annak? Azért, mert szerintünk jó lenne, ha az Alkotmánybíróságnak lenne joga bizonyos anyagi jogi felülvizsgálatra is alaptörvény esetén. Ez egy látszólagos ellentmondásnak tűnik, de megszoktuk azt a gyakorlatot itt az elmúlt három esztendőben, hogy amikor úgy érzi a kormányzati többség, a kétharmados többség, hogy nem fogja a törvényjavaslatuk kiállni az alkotmányosság próbáját az Alkotmánybíróság előtt, akkor ezeket beemelik az alkotmányba. Nem véletlen, hogy a negyedik módosításnál járunk. Úgy gondolják, hogy ha olyan alapvető részletkérdéseket, amelyeknél nem szükségeltetne, hogy alkotmányos szabályozásuk legyen, beteszik az alkotmányba, és akkor nem nyúlhat hozzá az Alkotmánybíróság.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ezzel szemben nekünk az a javaslatunk, hogy ilyen részletkérdések esetében is legyen lehetősége az Alkotmánybíróságnak a felülvizsgálatra. Mégpedig abban az esetben, ha az alaptörvény szellemiségével, alapértékeivel, amelyeket gyakorlatilag a kétharmados kormányzati többség fogalmazott meg az eredeti szövegben, tehát amikor az alaptörvény szellemiségével, alapértékeivel ellentétes az a módosító javaslat, ebben az esetben legyen lehetősége arra az Alkotmánybíróságnak, hogy ezt felülvizsgálhassa.
A következő a 8. cikk, amiről szeretnék szót ejteni. Örülünk annak, hogy bekerül az alaptörvénybe “az emberhez méltó lakhatási feltételek” kitétel. Ennek megléte gyakorlatilag minden embernek alapvető joga. És itt felmerül a hajléktalanok problémája, amiről már az előttem felszólalók is említést tettek. Egyetértünk azzal, és itt már ebben komoly viták voltak a Házon belül, hogy nem méltó az, hogy Magyarország területein, belvárosban, turistaközpontokban hajléktalanok alszanak éjjel-nappal, teljes rendetlenségben, koszt, mindent hagyva maguk után. Ha például kimegyünk ide, a Kossuth térre, akkor is találkozunk hajléktalanok sorával, közvetlenül az Országház előtt, de ha végigmegyünk a Körúton, ugyanezt fogjuk tapasztalni.
Halljuk azokat a liberális felszólalókat, akik azt mondják, hogy igen, joguk van az embereknek ahhoz, hogy az utcán éljenek, joguk van ahhoz, hogy ott legyenek, ezt nem lehet kényszerrel megoldani, nem lehet hatósági szankciókat alkalmazni az ő esetükben. Mi azzal egyetértünk, és ezt már korábban is kifejtettük, hogy ebben a kérdésben megoldást kell találni. Azzal is egyetértünk, hogy bizonyos esetekben szankciót is lehessen alkalmazni, abban az esetben, ha valakik életvitelszerűen az utcán élnek. Ezzel is egyet tudunk érteni. De álláspontunk szerint szankciót csak akkor lehessen alkalmazni, amennyiben a hajléktalanok elhelyezését a jogszabályoknak megfelelően a helyi önkormányzat megoldja. Ha megfelelő hajléktalanszállás van, akkor igenis lehessen ezeket a szankciókat alkalmazni. Ebben az esetben egyet tudunk érteni, ezt kifejtettük korábban már az ezzel kapcsolatos törvény vitájában is.
A 10. cikkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, ahol az Országgyűlés elnökének rendészeti, fegyelmi jogköréről és az Országgyűlési Őrségről van szó, itt azt nem értjük, hogy ennek miért kell bekerülnie az alapszabályba, miért kell, hogy az alkotmány ezt tartalmazza. Álláspontunk szerint e vonatkozásban a házszabályi szabályozás bőven elegendő lenne, ez oda való kérdés, ez nem való az alaptörvénybe.
A 12 cikkel kapcsolatban örülök neki, hogy egy korábban már többször behozott jobbikos törvénymódosító javaslatot emelnek be az alaptörvény szintjére, hiszen jómagam immár két alkalommal adtam be arra vonatkozó törvénymódosítást, hogy az Alkotmánybíróság eljárási határidejét szabjuk meg. Ez a 12. cikk legalábbis bizonyos esetekben előírja az Alkotmánybíróság számára a 30 napos felülvizsgálati határidőt. Így például a bírói kezdeményezésre történő alkotmánybírósági vizsgálatra, vagy az alaptörvény 24. cikk (5) bekezdése szerinti, az alaptörvény módosítására vonatkozó eljárási követelmények vizsgálatára is 30 napos határidőt engedélyez az alaptörvény. Ezzel maximálisan egyet tudunk érteni.
De szükséges lenne, hogy folyamatosan más Alkotmánybírósági eljárási cselekmények esetén is a határidőt törvényileg szabnánk meg. Hiszen elfogadhatatlan az, hogy olyan jogszabályoknál, amelyek rosszul szabályozzák a fennálló társadalmi viszonyokat, akár 4-5-6 év alatt hozzon az Alkotmánybíróság határozatot, és az a rossz törvényi szabályozás vagy jogszabályi szabályozás 5-6 évig érvényben legyen. Ezért lenne szükség, hogy belátható időn belül az Alkotmánybíróság meghozza döntéseit, és ne kerüljünk ilyen helyzetbe.
A 12. cikk aztán megnyitja a kérdést még a tekintetben is, hogy kinek van joga az Alkotmánybíróságnál a jogszabályok felülvizsgálatát kérni. Itt szeretném még egyszer kifejteni, amit már oly sokszor elmondott a Jobbik Magyarországért Mozgalom, hogy nem értünk azzal egyet, hogy csak az országgyűlési képviselők egynegyedének van joga arra, hogy az Alkotmánybíróságnál felülvizsgálati eljárást kezdeményezzen. Nem értünk egyet, hiszen ha minden országgyűlési képviselőnek például alapvető joga új törvény kezdeményezése, akkor miért nincs joga arra, hogy az Alkotmánybíróságnál felülvizsgálatot kezdeményezzen. Ám ha az ember elgondolkodik, akkor fogja azt látni, hogy ha az országgyűlési képviselők egynegyedének van ilyen joga, ki rendelkezik egynegyeddel? Kizárólagosan egyetlenegy frakció, ez pedig a Fidesz. Tehát gyakorlatilag csak a Fidesznek van joga arra, hogy felülvizsgálati kérelmet nyújtson be.
A 14. és 15. cikk az Országos Bírósági Hivatal elnöke, illetve a legfőbb ügyész számára továbbra is fenntartja azt a jogot, hogy az illetékes bíróságtól eltérő bíróságot jelöljön ki, illetve ott emeljen vádat. A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezzel sem ért egyet. Ezekben a vonatkozásokban módosító javaslatot terjesztünk be.
Köszönöm szépen, az időm lejárt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
