GULYÁS GERGELY
GULYÁS GERGELY
GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés a mai napon Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítását tárgyalja. A most beterjesztett módosítás oka nem az, hogy a kormánypártok korábbi alkotmányos elképzeléseiken változtattak volna, hanem hogy az Alkotmánybíróság 2012 decemberében az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek egy részét megsemmisítette, és az Országgyűlés számára feladatot adott.
Az Alkotmánybíróság által meghozott, talán minden korábbinál aktivistább határozat indokolása világosan rögzíti, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányozó szándéka ellenére sem fogadja el, hogy az alaptörvény szövegén kívül bármely dokumentumban alkotmányos szabályok legyenek. Az Alkotmánybíróság véleménye szerint az egységes alaptörvény csak egy alkotmányt jelenthet, ezért a testület indokolása szerint az Országgyűlésnek egybeszerkesztési kötelezettsége áll fenn annak érdekében, hogy az átmeneti rendelkezésekben rögzített szabályok is az alaptörvényben kaphassanak helyet.
Szó szerint idézek az Alkotmánybíróság említett 45/2012. határozatából: “Alkotmányos követelmény, hogy az alaptörvény módosítására és kiegészítésére kizárólag az alaptörvény S) cikke alapján kerülhet sor. Az alaptörvény normaszövegét kiegészítő vagy azt módosító rendelkezéseknek be kell épülniük az alaptörvény normaszövegébe (“beépülési parancs”). A beépítési parancs mint alkotmányos követelmény levezethető az alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, a jogállamiság követelményéből, továbbá az alaptörvény S) cikkéből és az alaptörvény posztambulumából.
Az Alkotmánybíróság döntését követően az alkotmányozó feladata és felelőssége a részleges megsemmisítés utáni helyzet tisztázása. Az Országgyűlés köteles egyértelmű és világos jogi helyzetet teremteni.
Az Országgyűlésnek felül kell vizsgálnia a megsemmisített, nem átmeneti rendelkezések szabályozási tárgyait, dönteni kell arról, hogy ezek közül melyek újraszabályozására van szükség és milyen jogforrási szinten. Arról, hogy az újraszabályozandó rendelkezések közül mely rendelkezéseket kell az alaptörvényben elhelyezni, és melyeket kell törvényi szinten újraszabályozni, szintén az Országgyűlésnek kell határoznia. Az alaptörvénybe tartozó és újraszabályozandó tárgyak kizárólag az alaptörvény S) cikke szerinti eljárásban alkothatók meg, és be kell hogy épüljenek az alaptörvény normaszövegébe.”
Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság mindannyiunk számára kellően világosan fogalmazta meg ítéletét.
Szeretném világossá tenni, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítésének indoka tehát közjogi érvénytelenség volt, azaz az Alkotmánybíróság nem tartalmi kritikát mondott az átmeneti rendelkezésekben foglalt szabályozásról, hanem formailag tartotta elfogadhatatlannak, hogy két különálló jogszabályszövegben szerepeljenek alkotmányos szintű rendelkezések.
(8.50)
Az egyetlen kivétel, ahol az Alkotmánybíróság tartalmilag is az alaptörvénnyel ellentétesnek ítélt egy, az átmeneti rendelkezések között is szereplő szabályozást, a regisztráció intézménye volt. E tartalmi kritikát az Alkotmánybíróság nem az átmeneti rendelkezések, hanem a választási eljárási törvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítésekor fogalmazta meg, kimondva, hogy a regisztrációt a választójog szükségtelen és aránytalan korlátozásának tekinti.
Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-KDNP-frakciószövetség, amely egy demokratikus választáson szerzett jogszerű felhatalmazás folytán rendelkezik alkotmányozó többséggel az Országgyűlésben, az Alkotmánybíróság mindkét döntését tiszteletben tartja, és az e határozatokban foglaltaknak eleget tesz. Ezért van az Országgyűlés mai napirendjén az alaptörvény negyedik módosítása, amely tartalmilag kisebb változtatásokkal és néhány fontos új rendelkezéssel az alaptörvény részévé teszi az átmeneti rendelkezéseket, és ezért nem található e rendelkezések között a választói feliratkozás, a regisztráció külön határozatban, egyedüliként tartalmilag is alkotmányellenesnek minősített szabályozása. Így azt a vitát, amelyet az átmeneti rendelkezések elfogadásakor egyszer már lefolytattunk, nem szükséges megismételni. A politikai álláspontok nagy valószínűséggel nem változtak meg, az Alkotmánybíróság döntése viszont világos iránymutatást ad az elhangzottak szerint az Országgyűlés mint alkotmányozó hatalom számára. Ezért a benyújtott módosítás azon rendelkezéseit szeretném részletesebben megindokolni, amelyek nem voltak vagy nem ebben a formában voltak a korábban elfogadott átmeneti rendelkezések részei.
Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat első cikke kiegészíti az alaptörvény házasság és család védelmét deklaráló L) cikkét, egyértelművé téve, hogy a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy helyes volt az alaptörvény elfogadása során alkotmányos szinten rögzíteni az Alkotmánybíróság azon korábbi határozatát, amely szerint házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a gyakorlatban nem jelent változást, az Alkotmánybíróság a korábbi alkotmány alapján is erre az egyértelmű következtetésre jutott. E szabályozás összhangban áll a múlt héten elfogadott polgári törvénykönyv rendelkezéseivel, amelyek szintén kiemelt védelemben részesítik a családot, és családnak minősítenek minden olyan kapcsolatot, amelyből gyermek származik, de a korábbinál több jogot biztosítanak az élettársi kapcsolatban élőknek, és nem érintik a regisztrált élettársi kapcsolatnak a szocialista kormány alatt külön törvényben elfogadott szabályait. Ez az alkotmányos rendelkezés tehát az új polgári törvénykönyvvel összhangban senkitől nem vesz el semmit, mégis kiemelt védelmet biztosít a gyermekek és a családok számára.
A 2. cikkben szereplő alaptörvény-módosítás az alkotmány elfogadásának, illetve módosításának szabályait tartalmazza. Nem érinti semmilyen formában az Alkotmánybíróság jelenlegi hatáskörét, mivel mindenben megfelel annak a gyakorlatnak, amelyet az Alkotmánybíróság Sólyom László elnöksége alatt teljes egyhangúsággal kialakított és amelyet változatlan formában azóta is fenntart. E rendelkezés tehát az Alkotmánybíróság által saját maga részére megállapított hatáskör alkotmányban való rögzítése. A félremagyarázások elkerülése végett szeretnék az Alkotmánybíróság korábbi határozataiból idézni: “Az Alkotmánybíróság nem semmisítheti meg az alkotmány egyetlen rendelkezését sem. Ha valamely rendelkezést az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata az alkotmány előírásai közé iktatott, az az alkotmány részévé vált, fogalmilag sem lehet annak alkotmányellenességét megállapítani.”
Más határozatában az Alkotmánybíróság konkrétan foglalkozott az alkotmány módosítása terén fennálló hatáskörével is. Ezt szintén idézem: “Alkotmánymódosítás esetén az alkotmányt módosító törvény hatálybalépéséről rendelkező norma ugyan nem lesz az alkotmány szövegének része, de az olyan, az alkotmány normatartalmának módosításához elengedhetetlenül szükséges rendelkezés, mely nélkül maga az alkotmánymódosítás nem történhet meg. Az alkotmánymódosítást azonnal hatályba léptető rendelkezés és az alkotmánymódosítás eredményeként az alkotmány normaszövegévé váló rendelkezések között fennálló szoros összefüggés miatt az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja a hatályba léptető rendelkezés alkotmányosságát, mert ez azt is jelentené, hogy az alkotmányvédelemre intézményesített Alkotmánybíróság alkotmányos jogkörét túllépve az alkotmányozó hatalom jogkörét venné át. A felülvizsgálat során az alkotmány rendelkezéseit nem csupán értelmezné, hanem szükségszerűen minősítené is.” Újabb idézet: “Az alkotmány alkotmányossági vizsgálata fogalmilag kizárt, ebből következően az alkotmányon belüli vélt vagy valós ellentmondás feloldására az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.”
Tisztelt Országgyűlés! Az alaptörvény-módosítás 3. cikke a kommunista diktatúra elítéléséről szól, továbbá rögzíti a diktatúra vezetőinek biztosított juttatások csökkentésének lehetőségét. Egyértelművé teszi, hogy a kommunizmus alatt elkövetett legsúlyosabb bűncselekmények elévülésének kezdete e cselekmények jogállami üldözhetőségének kezdő időpontja. A kormánypárti frakciók véleménye ebben a kérdésben egyértelmű és megmásíthatatlan. Aki totalitárius diktatúrák között tesz különbséget, az emberek méltósága között különböztet, mi pedig azt valljuk, hogy minden egyes ember méltósága sérthetetlen és egyenlő, ezért sem a kommunizmus, sem a nemzeti szocializmus legsúlyosabb bűnei nem évülhetnek el. A diktatúrára való emlékezés és a diktatúra feltárása az állam feladata. Bármelyik hiánya az állam mulasztása, ezért fel sem merülhet, hogy a kommunista állampárt, illetve az annak közvetlen befolyása alatt álló szervezetek iratai ne állami tulajdonban legyenek.
E kérdésben azt is szeretném egyértelművé tenni, hogy a kormánypárti frakciók úgy foglaltak állást, hogy az alaptörvény törzsszövegében a Magyar Szocialista Pártról még akkor sem szükséges említést tenni, ha nem vitásan a diktatúra állampártjának jogutódjáról beszélünk. Erre az álláspontra azért jutott a frakció, mert egy rendszerváltozás óta három választást nyert párt esetén az általuk vitt kormányzás minőségétől és a korábbi szocialista pártvezetők és miniszterelnökök diktatúrában játszott nem jelentéktelen szerepétől függetlenül az alkotmányos szintű nevesített megbélyegzést indokolatlannak tartjuk. Hogy az MSZP ezt természetesnek és nem nagyvonalúságnak tekinti, az különösen érdekes annak fényében, hogy milyen küzdelmet folytatnak a korábbi alkotmány alapján meghozott alkotmánybírósági határozatok konkrét hivatkozhatóságáért.
E harci kedv csillapítása érdekében szeretném idézni az Alkotmánybíróság 1154/B/1990. határozatát, amely szerint az MSZP az MSZMP jogutódságát az elfogadott alapszabály szerint vállalta. Az MSZP alakuló kongresszusán elfogadott alapszabály 47. §-a a második kongresszuson megállapított alapszabály 49. §-a szerint a párt Magyar Szocialista Pártként való újjáalakulásával fenntartja jogi személyiségének folytonosságát. A jogutódlás vállalásával pedig az következik - írja az Alkotmánybíróság -, hogy a jogutód viselni tartozik a vagyon tekintetében is az ebből származó előnyös és hátrányos következményeket. A párt tagjai, a párttagság önkéntes vállalása és az alapszabály alapján viselik az MSZP általános és a jogutódlással kapcsolatos megítélését is. Eddig az Alkotmánybíróság ítélete.
A javaslat 5. cikke garantálja, hogy valamennyi országos támogatottsággal rendelkező párt az országgyűlési képviselő-választás, illetve az európai képviselő-választás előtti kampányban azonos feltételekkel jelenhessen meg a közszolgálati médiumokban. A módosítás egyben azt is rögzíti, hogy sarkalatos törvény más politikai hirdetések közzétételét korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság a korábbi választási eljárási törvényben szereplő szabályozást alkotmányellenesnek találta, ugyanakkor azt is egyértelművé tette, hogy “a kiegyensúlyozott tájékoztatás megvalósulása érdekében a törvényhozó korlátokat, feltételeket állíthat a politikai hirdetés közzétételére vonatkozóan”.
Az 5. cikk (2) bekezdése a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos új szabályozást tartalmaz. A magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának megsértése esetén e módosítás az új polgári törvénykönyv szabályaival összhangban lehetőséget teremt arra, hogy az adott közösséghez tartozó személyek emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíthessék. Ennél a pontnál szeretném hangsúlyozni, hogy frakcióálláspontot képviselek, mivel azok a sajnálatos és tűrhetetlen jelenségek, amelyeket a javaslat helyesen ismer fel, nem biztos, hogy jogi megoldásokkal kezelhetőek, véleményem szerint a demokratikus politikai közösség egységes és az egymással szemben megfogalmazott vádakat mellőző fellépése a jogi szabályozásnál hatékonyabb megoldás.
Sajnos, a parlamenti patkó bal oldalán helyet foglaló ellenzék pártjai a gyűlöletkeltő megnyilvánulások mértékének felnagyításában és külföldön való kommunikációjában az ilyen megnyilatkozások ellen következetesen fellépő kormánnyal szembeni olcsó politikai haszonszerzés lehetőségét látják, ezért az egységes fellépés feltételei ma korlátozottak. Nehéz tudomásul vennünk, hogy ma egyesek politikai hivatásuk lényegének tekintik Magyarország külföldön történő lejáratását, és ennek keretében a valóban létező, káros és elfogadhatatlan megnyilatkozások mértékét felnagyítják, és úgy tesznek, mintha a jelenségek bármivel is erősebbek lennének Magyarországon, mint Európa más államaiban.
(9.00)
Ebben a helyzetben a törvényhozásnak, sőt az alkotmányozó hatalomnak is meg kell találnia a megfelelő választ, és a kormánypárti frakciók többségi álláspontja mind a polgári törvénykönyv, mind az alaptörvény-módosítás vitája során az volt, illetve ma is az, hogy a gyűlöletkeltő megnyilvánulások megelőzésére hatékony eszköz lehet, ha a megsértett közösség tagja bírósági előtti igényérvényesítésre válik jogosulttá.
Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslat 7. cikke felhatalmazást ad arra, hogy törvény az állam által finanszírozott felsőoktatási tanulmányok esetén a diploma megszerzését követő meghatározott időre magyarországi foglalkoztatást írjon elő. Az e területen is elhangzott tényszerűen valótlan állításokkal kapcsolatosan szeretnénk világossá tenni, hogy az Alkotmánybíróságnak e szabállyal szemben semmilyen tartalmi kifogása nem volt, kizárólag a rendeletben való szabályozás miatt állapított meg alkotmányellenességet. A testület azt írta elő, hogy a hallgatói szerződéseket magasabb szintű jogi normának kell szabályozni. Az alkotmány ilyen.
A kormánypárti frakciók álláspontja egyértelmű: társadalmi szolidaritásról nem lehet beszélni akkor, ha a közpénzből fizetett felsőoktatásban ingyenesen részt vevő hallgatók a diploma megszerzését követően elhagyják az országot anélkül, hogy valaha visszatérnének, és e szabály közéletben elterjedt minősítése is teljes egészében helytelen, mert sem rögről nincs szó, hiszen a hallgatóknak a saját hazájukban kell a diploma megszerzését követő időszak egy részét tölteniük, sem kötésről, mert az, hogy az egyetem befejezése utáni húsz évből bármikor tíz évet itthon kell dolgozniuk, még a huzamosabb idejű külföldi munkavállalás lehetőségét sem zárja ki. A kormánypártok a véleménykülönbségek tárgyalásokon való feloldásának hívei akkor is, ha tudjuk, hogy a társadalom döntő többsége párthovatartozásra való tekintet nélkül a kormánnyal ért egyet a hallgatói szerződések szükségességével kapcsolatosan, és akkor is, ha egy törpe kisebbség agresszív és több esetben jogellenes fellépése hazai elismertség hiányában külföldi támogatásra támaszkodik.
A módosítás 8. cikkének (2) bekezdése államcélként írja elő, hogy az állam és a helyi önkormányzat valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítsanak, míg a (3) bekezdés az Országgyűlést, illetve a helyi önkormányzatot feljogosítja arra, hogy a “közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást”. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy különösen Budapesten és egyes vidéki városokban a hajléktalanhelyzet megoldatlansága milyen áldatlan állapotokat eredményezett. A korábbi helyzet nem csupán a társadalom többsége számára volt sérelmes, hanem a hajléktalanok számára is, hiszen a tilalom bevezetése előtt 2006 és 2010 között 131 hajléktalan ember fagyott meg Budapest utcáin a Fővárosi Önkormányzat szociális osztályának adatai szerint. Ehhez képest a tilalom bevezetését követő évben összesen egy ember vesztette életét hasonló okokból. Így az e szabályozással szemben érvelők hiába tetszelegnek a hajléktalanok védelmezőinek szerepében, valójában egy, mind a többségi társadalomnak, mind a hajléktalanoknak sérelmes szabályozás helyreállítása mellett állnak ki. A tilalom bevezetésével az állam nem csupán a közrend, a közbiztonság és a közegészség védelmében lép fel a társadalom többségének oldalán, hanem a hajléktalanokkal szemben is fennálló életvédelmi kötelezettségének tesz eleget.
Ugyan nem értettünk és ma sem értünk egyet az Alkotmánybíróság e tárgyban meghozott döntésével, mégsem hagytuk figyelmen kívül a testület által megfogalmazottakat. Az Alkotmánybíróság legfőbb kritikája szerint “sem a szabálysértési törvény szabályozása, sem annak indokolása alapján nem állapítható meg az az ok, az a védeni kívánt érdek, ami indokul szolgál arra, hogy az alaptörvény 19. cikkében szabályozott állami feladatvállalás alapján a szociális ellátás körébe vont élethelyzetet a törvényhozó társadalomra veszélyes kriminális magatartássá nyilvánítsa”. Az Alkotmánybíróság azonban azt is rögzíti, hogy “a közrend védelme lehet olyan alkotmányos érdek, amelynek érdekében a jogalkotó szabálysértési szankció alkalmazását írja elő”. Az Alkotmánybíróság döntése szerint az önkormányzati rendelet megalkotására adott korlátok nélküli biankó felhatalmazás tette alkotmányellenessé a korábbi szabályozást, ezért az alaptörvény-módosítás e kritériumoknak is eleget téve rögzíti, hogy az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás jogellenessé nyilvánítására csak a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében kerülhet sor, ráadásul ilyen tilalom elrendelésére nem korlátozás nélkül, csupán a közterület meghatározott részére vonatkozóan van lehetőség.
Tisztelt Országgyűlés! A módosítás 10. cikke új rendelkezést tartalmaz, amely az Országgyűlés elnöke számára a Ház működésének biztosítása és méltóságának megőrzése érdekében rendészeti és fegyelmi jogkört biztosít. Tekintettel arra, hogy e rendelkezések részletes szabályait tavaly decemberben a Jobbik kivételével valamennyi frakció támogatta, ezért merjük remélni, hogy legalább e tekintetben az egyetértés ma is fennáll. A javaslat rögzíti azt is, hogy az Országgyűlési Őrség a házelnök irányítása alatt gondoskodik az Országgyűlés biztonságáról. Arra biztatom ellenzéki képviselőtársaimat, hogy a házelnökhöz való, egyébként helytelen viszonyulásuk ne határozza meg az Országgyűlési Őrségről alkotott véleményüket. A Magyarországgal kapcsolatos külföldi botránykeltés lehetősége esetén oly kifinomult alkotmányos érzékkel dicsekvő ellenzéki képviselőknek nem lehet nehéz belátni, hogy garanciális alkotmányos szabály, hogy az Országgyűlés biztonságáról nem annak a kormánynak kell gondoskodnia, amelynek ellenőrzésére az Országgyűlés hivatott. Ezért van az, hogy a világ demokráciáinak nagy többségében a törvényhozás épületében a rendfenntartó hatalom kizárólag a törvényhozás elnökét illeti meg.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat 12. cikke az alkotmány szintjén szélesíti az utólagos normakontrollra jogosultak körét. Ezenkívül bírói kezdeményezésre indult, ma is soron kívüli eljárásnak minősülő utólagos normakontrollnak 30 napon belüli elbírálását írja elő az Alkotmánybíróság számára. Itt szeretném jelezni, hogy a kormánypárti frakciók tiszteletben tartják az Alkotmánybíróság döntéseit, de a jogbiztonság szempontjából is nélkülözhetetlen, hogy a rendes bíróságok által kezdeményezett alkotmánybírósági vizsgálat ne tarthasson évekig, mivel a rendes bíróságnak e megkeresést követően az Alkotmánybíróság döntéséig a saját eljárását fel kell függesztenie. Ezért ma az igazát bírói úton érvényesíteni kívánó feleknek sokszor éveken át áll a rendes bíróság előtti eljárása, mert az alkalmazandó jogszabály alkotmányosságáról való alkotmánybírósági döntésig nincs mód ezen eljárás folytatására.
A 12. cikk (4) bekezdése a jogszabályt felülvizsgálni nem kért rendelkezésének megsemmisítését abban az esetben teszi lehetővé az Alkotmánybíróság számára, ha az a felülvizsgálni kért rendelkezéssel szoros tartalmi összefüggésben áll. Ez a szabály kevesebbet kíván meg a megsemmisítés előfeltételeként, mint ami az Alkotmánybírósággal való szoros konzultáció mellett elkészült, és egyébként a testület évtizedes gyakorlatát kodifikáló Alkotmánybíróságról szóló törvény előír. Szó szerint idézem az alkotmánybírósági törvény 52. § (3) bekezdését: “Az Alkotmánybíróság a jogszabálynak az indítványban megjelölt rendelkezésével szoros tartalmi összefüggésben álló más rendelkezését is vizsgálhatja és megsemmisítheti, ha ennek elmaradása a jogbiztonságot sértené.” Míg tehát az alkotmánybírósági törvény nem csupán a támadott és a felülvizsgált rendelkezés közötti szoros tartalmi összefüggést kívánja meg, hanem a jogbiztonság sérelmét is, addig a most tárgyalt módosítás csupán az előbbit írja elő. Tehát ugyan a benyújtott javaslat módosításai véleményem szerint az Alkotmánybíróság hatáskörét nem érintik, ha azonban e szabályozást mégis feltétlenül hatásköri kérdésként akarjuk értelmezni, akkor ez csak azok számára nem minősül hatáskörbővítésnek, akik nem beszélik a magyar nyelvet, vagy beszélik ugyan, de alapvető szövegértési nehézségekkel küzdenek.
A módosítás 19. cikke rögzíti, hogy az alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozat és annak indokolása az alaptörvény értelmezése során nem vehető figyelembe. Mivel az autentikus jogértelmezés, a törvényhozó szándéka egyértelműen az indokolásból derül ki, ezért engedjék meg, hogy szó szerint idézzem a 19. cikkhez fűzött előterjesztői indokolást. “E rendelkezéssel az Országgyűlés mint alkotmányozó hatalom egyértelművé teszi, hogy az Alkotmánybíróság nincs kötve a korábbi alkotmány alapján meghozott határozataihoz.” Ez természetesen nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a testület az alaptörvény egyes rendelkezéseinek értelmezésekor a korábbival megegyező következtetésre jusson, ahogy azt a lehetőséget is biztosítja, hogy az alaptörvény egészének kontextusában a korábbi döntésekkel ellentétes megállapításokat tegyen. A rendelkezés tehát nem korlátozza, hanem éppen ellenkezőleg, kiszélesíti az Alkotmánybíróság szabadságát az alaptörvény értelmezése tekintetében.
(9.10)
Ha e szándék egyértelművé tételéhez a benyújtott tervezet módosítása szükséges, úgy a kormánypártok az ilyen irányú módosító javaslatot támogatni fogják. Mindenesetre szeretném rögzíteni, az Alkotmánybíróság az elmúlt több mint két évtizedes tevékenységével, amely ugyan természeténél fogva jogtudományi viták tárgya, nem vitásan, és különösen a szabadságjogokkal kapcsolatosan értékes dogmatikát alkotott, ezért semmi akadálya annak, hogy az Alkotmánybíróság e rendelkezéseket ezt követően is a korábbi gyakorlat szerint bírálja el, már csak azért is, mert az Alkotmánybíróság határozatainak rendelkező része az elutasítással vagy a megsemmisítéssel a jogrendszer részévé vált, az Alkotmánybíróság a saját korábbi indokolásától pedig eddig is bármikor szabadon eltérhetett.
Tisztelt Országgyűlés! Összességében tehát egyértelmű, hogy az Országgyűlés a napirenden lévő javaslat elfogadásával alkotmányozó hatalomként eleget tesz az Alkotmánybíróság átmeneti rendelkezések megsemmisítésekor hozott döntésének, valamint kiemelkedő fontosságú társadalmi kérdésekre adunk - az évek óta ismert kormányzati szándékokkal összhangban - a társadalom többségének támogatását élvező válaszokat.
Magyarországon az alkotmányozó hatalom kizárólag az Országgyűlést illeti meg, a parlament feladata és felelőssége, hogy a mindenki számára kötelező mércét jelentő alkotmányos szabályokat megalkossuk. A mérce betartása és betartatása valamennyi hatalmi ág és közjogi intézmény közös feladata, de meghatározása alkotmányos hagyományainkkal és nemzetközi jogi kötelezettségeinkkel összhangban az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik.
A kormánypárti frakciók annak ellenére bíznak az érdemi parlamenti vitában, hogy az elmúlt két és fél évben kénytelenek voltunk megszokni, hogy valódi viták helyett egy önkormányzati rendelet módosításától az alaptörvény elfogadásáig a baloldali ellenzék valamennyi esetben a diktatúráról, a demokrácia lábbal tiprásáról, fasiszta veszélyről és egyéb képtelenségekről beszél itthon és szerte a nagyvilágban. Ugyan elegünk van már e magatartásból, és szerintünk a választópolgárok többségének is elege van ebből, de természetesen a szólásszabadság jogával élve mindenki azt mond, amit akar. (Dr. Harangozó Tamás: Köszönöm szépen. - Dr. Bárándy Gergely közbeszól. - Dr. Harangozó Tamás: Megtisztelsz!) Mi csupán azt tanácsoljuk az e vitákat figyelemmel kísérő közvélemény számára, hogy mindenki legyen tisztában azzal, hogy az olyan kijelentések, mint a demokrácia lábbal tiprása vagy a jogállam vége, a parlament baloldalán ülő képviselők szótárában csupán annyit jelent, hogy valamely jogszabályi rendelkezéssel nem tudnak maradéktalanul azonosulni.
Önök előtt áll a lehetőség, hogy a most következő vitában bizonyítsák ennek ellenkezőjét. Ehhez kívánok sok sikert a kormánypárti frakciók nevében és mindannyiunk érdekében.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
