DR. GRUBER ATTILA
DR. GRUBER ATTILA
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg, hogy amióta egyetlen volt kommunista, baloldali képviselőtársunk sincs a teremben, és minden bizonnyal sokkal fontosabb munkájukat végzik, azóta ennek a törvényjavaslatnak a vitája, annak a stílusa, annak a tartalma jelentős minőségi javulást okozott.
Nagyon élvezettel hallgattam képviselőtársaim hozzászólását, hiszen a Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításáról szóló T/9929. szám alatti javaslat sok olyan kérdést próbál most véglegesen és az Alkotmánybíróság által is akceptálandó módon rendezni, ami az elmúlt hetekben a közbeszéd tárgyát képezte.
Érdeklődéssel figyeltem Staudt Gábor jogászkollégám elemzését az Alkotmánybíróság szerepéről, az Alkotmánybíróság döntéséről, illetőleg az arra adott válaszról. Én azt hiszem, hogy valóban fontos kiemelni, és nem véletlenül tartalmazza az általános indokolás azt a gondolatot, hogy formai okból semmisítette meg az Alkotmánybíróság a korábban benyújtott és általunk elfogadott, parlament által elfogadott jogszabályszöveget. Az Alkotmánybíróság természetesen az indokolásában kifejtette, hogy ez a formai ok az alaptörvény egységességéből, a szerkezeti sajátosságából adódik, amit a kétharmados parlamenti többség elfogadott, méltányolt, és természetesen megtette ezt a javaslatot, amit most tárgyalunk.
Ez azért is fontos, és nagyon örülök, hogy Staudt Gábor ezt az elemet kiemelte, mert itt a törvényhozás, az Alkotmánybíróság, tulajdonképpen a hatalmi ágak egymáshoz való viszonya az elmúlt időszakban nemcsak a hazai, hanem a külföldi politikai élet, a hazai és a külföldi szaksajtó témájává tette a jogalkotás elmúlt időszakát.
Én azt hiszem, hogy alapos, tiszta és átlátható az a megoldás, az a válasz, ami az Alkotmánybíróság felvetésére most az asztalunkon van. Úgy vélem, hogy ez a döntés, ez a törvényjavaslat kellően átgondolt, és a korábbi, részben szakmai, részben elvi szándékainkat kellőképpen, kellő alapossággal bizonyítja.
Én két elemhez, két cikkhez szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot, ez a 6. és a 7. cikk, hiszen korábban képviselőtársaim már elemeztek több olyan cikket is, amely a jelenlegi tervezetben szerepel. A 6. cikk tulajdonképpen az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodásával kapcsolatos, illetőleg a 7. cikk pedig a jogalkotó által arra érdemes, alkotmányban rögzítésre érdemes hallgatói támogatási rendszerre vonatkozik.
Kezdjük a 6. cikkhez fűződő gondolatommal, hiszen a javaslat az alaptörvény X. cikkének (3) bekezdésének módosításával az állami felsőoktatási intézmények tekintetében a gazdálkodási rendjük meghatározását, valamint gazdálkodási felügyeletét a kormány feladatává teszi.
Rögtön felmerül a kérdés, és ha úgy tetszik, ez társadalmi is és jogelméleti kérdés is, hogy a sokak által hangoztatott egyetemi autonómia és a gazdálkodási autonómia közötti viszonyban egyáltalán az autonómia fogalmát, az autonómia szükséges háttérbiztosítását hogyan, miképpen kell megfogalmazni, hiszen a gazdálkodási jogkörök szabályozása fölveti adott esetben a kutatási és a tanszabadság érvényesülését is.
Az ellenzék oldaláról ez egy folytonosan felmerülő kérdés, folytonosan vitatott kérdés, hogy akkor, amikor a gazdálkodási jogköröket ily módon szabályozzuk, vagyis az állami felsőoktatás intézményi háttere esetén egy kormány feladatává teszi, kormányellenőrzés feladatává teszi ezt a kérdést, akkor azonnal a tanszabadság, kutatási szabadság korlátozása vagy netalántán, horribile dictu, még akár a megszűnése is szóba kerül a baloldali-liberális sajtóban.
Úgy véljük, hogy ez egy elméletileg felvethető kérdés, a valóságban azonban ez a szabályozási mód és a szabályozási módhoz tartozó ellenőrzési lehetőségek meghatározása egyáltalán nem érinti sem a kutatási szabadságot, sem a tanszabadságot, ezeknek az érvényesülését. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy ezek a speciális felsőoktatási intézmények mégiscsak állami szervezetrendszeri elemek, az állami szervezetrendszer elemeit képezik, nem lenne helyes, hogyha az egységes finanszírozási, illetőleg ellenőrzési rendszerből egy ilyen speciális kivételt alakítanánk, egy kivételt tennénk, vagyis az állami pénzek kiadását, a kiadás folyamatát nem ellenőriznénk, annak a hasznosulását, az anyagi javak hasznosulását nem vennénk górcső alá.
(17.20)
Úgy vélem és úgy véljük, hogy ezen állami intézmények és nem állami felsőoktatási intézmények esetében a gazdálkodás sokszínűségének a biztosítása és annak ellenőrzése nemcsak az állam, hanem az intézményekben dolgozó oktató szakemberek, illetőleg az ott tanulmányokat folytató hallgatók esetében is nagyon fontos. Hiszen gondoljunk csak arra, néhány évvel ezelőttről akár egy pécsi példát is tudnék mondani, amikor kiderült, hogy a felsőoktatási intézményben olyan pénzügyi manipulációk történtek, amiben büntetőeljárásra, illetve a büntetőeljárás lezártával bizony korrekt büntetés kiszabására is került sor.
Úgy vélem, hogy nem lehet egy önálló sziget egy állami felsőoktatási rendszer, nem lehet egy ellenőrizetlenül hagyható terület, hiszen akkor más intézményi hátterek is joggal vetnék fel, hogy az állami támogatási rendszerben nekik juttatott pénzeszközöket vajon miért ellenőrzik adott esetben egy más gazdasági vagy bármelyik más egységben.
A 7. cikkel kapcsolatban is egy izgalmas kérdés merül fel, hiszen az elmúlt hetek eseményei, az egyetemeken a diákszervezetek tevékenysége is felveti a felsőoktatásban részt vevő hallgatóknak a támogatási rendszere és a támogatási rendszer másik oldala, az elvárt viszontvállalás, feladatvállalás kérdését. Sarkalatosan fogalmaznak néhányan az ellenzék oldaláról, amikor egyfajta röghöz kötöttségről beszélnek, egyfajta leláncolásról beszélnek a hallgatói jogviszony, illetőleg a hallgatói jogviszony megszűnése utáni bizonyos munkajellegű munkajogviszony vagy hasonló jogviszonyok tekintetében.
Valóban, első látásra roppant hangzatosnak tűnik, hogy a hallgatói jogviszony megszűnése utáni munkavállalói fázisban ezeket a támogatási rendszereket valamiféleképpen el kell számolni. Úgy vélem, hogy sehol a világon nem dől állami pénz egyetlenegy hallgatóhoz sem megfelelő feltételek, viszontszolgáltatás nélkül. Hiszen ezek a pénzek nem ajándékpénzek, és talán ezt kellene tudatosítani akkor, amikor erről a helyzetről beszélünk. Ezek nem ajándékpénzek egy-egy hallgató részére, hanem az állam a saját feladatainak ellátása érdekében olyan szakembereket szeretne látni megfelelő helyeken… - jelen esetben például hadd utaljak most a különféle orvosi szakmákban jelenleg fennálló hiányra, tehát speciális orvosi hiányszakmákra, vagy mérnökökre, vagy még akár egyéb más olyan speciális felsőfokú oktatással bírók hiányára, ami visszaüt a magyar gazdaságra, visszaüt a magyar társadalomra.
Ebben az esetben úgy vélem és úgy véljük, hogy az a támogatási rendszer, amiben egyfajta támogatási eszköz után megfelelő módon ennek a támogatásnak a biztosítása érdekében kötünk ki feltételeket, védhető és szerintem a társadalom egésze számára nemcsak hasznos, hanem kívánatos is. Hiszen ne feledjük el, ezeket az állam által elismert, a társadalom számára fontos, oktatásban részt vevő szakembereket egyfajta támogatásban részesítjük azért, hogy vegyen részt az állam számára fontos munkában. Éppen ezért kívánatos, hogy akár Magyarországon, akár külföldön, de mindenképpen a magyar joghatóság alá tartozó jogviszonyban valósuljon meg az a munkafázis, amit a sikeres tanulmányi jogviszony után diplomával a kezükben ezek a fiatal hölgyek és urak számunkra elvégeznek.
Úgy vélem, hogy van más megoldás is a diákok számára: lehet magánösztöndíjakkal, lehet munka mellett, lehet az addig felhalmozott saját vagyonnal is részt venni az oktatásban. Természetesen ekkor ezek a kötöttségek nincsenek, viszont aki elvárja és elvállalja, hogy állami támogatásban részesül, annak a feltételrendszerét is el kell vállalnia. Nem egyoldalú jogviszonyról van szó, hanem mindkét félnek a saját jól felfogott érdekében történő együttműködésről, közös érdekről van szó.
Úgy vélem, hogy ez a két cikk is kellőképpen biztosítja egyrészt a jogalkotók, másrészt pedig a jogalkotók által képviselt társadalom, Magyarország valamennyi lakójának az érdekét, és ezért javaslom, hogy a két cikkel kapcsolatban is egy elfogadó és támogató hozzáállás legyen valamennyi párt részéről.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
