DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Annak idején, amikor az alaptörvényt megalkotta az Országgyűlés, a miniszterelnök nem mulasztotta el többször is megemlíteni, hogy ez egy gránitszilárdságú alaptörvény, amely ércnél maradandóbb alkotása a Magyar Országgyűlésnek. Ehhez képest ez a negyedik, de valójában már az ötödik alaptörvény-módosítás, ami a Ház elé került. S ha visszatekintünk egészen 2010 májusáig, akkor ez összesen a 19. alkotmánymódosítás ennyi idő alatt a Magyar Országgyűlésben.
Hogy mennyire nem volt arra a Fidesznek nemcsak felhatalmazása az emberektől, de koncepciója sem, hogy valójában mit kíván az alaptörvény szövegében látni, az jól látszik abból, hogy ebbe a negyedik alaptörvény-módosításba bekerül az a gyűlöletbeszéd-szabály, amit annak idején Bárándy Gergely és mások az MSZP részéről indítványoztak az előző ciklus idején, és a legjobb ellenérveket az itt indítványozott szabály ellen éppen Répássy Róbert, akkori ellenzéki képviselő mondta el. De azt is meg lehet említeni, hogy Gulyás Gergely néhány hónappal ezelőtt még hevesen érvelt amellett, miért nincs szükség arra, hogy az Országos Bírósági Hivatal említésre kerüljön mint közjogi szerv az alaptörvényben, ehhez képest lássunk csodát, most az Országos Bírósági Hivatalról megemlékezik az alaptörvény módosítása.
Ez az alaptörvénynek nevezett jogszabály, ha ezt a módosítást elfogadja az Országgyűlés, ma már semmilyen tekintetben nem felel meg egy alkotmány követelményeinek. Nem gránitszilárdságú, legfeljebb egy löszfalhoz lehet hasonlítani, és ez a löszfal önökre fog omlani. Attól lesz alkotmány egy jogszabály, hogy olyan normákat, olyan alapvető erkölcsi elveket tartalmaz, amelyek egyrészt konszenzust élveznek egy politikai közösségen belül, másfelől kötik a mindenkori hatalmat. Nem a kétharmadra kell hivatkozni, mert ha egy alkotmány betölti a rendeltetését, akkor nemcsak a kétharmadot köti, de a parlament egésze elé is korlátot állít.
Azért állítom azt két okból is, hogy ha ezt a negyedik alaptörvény-módosítást az Országgyűlés elfogadja, a kétharmados többség a saját alaptörvényét teszi javíthatatlanul tönkre, mert egyrészt ez az alaptörvény-módosítás egyértelművé teszi azt, hogy Magyarországon a korlátozott hatalom időszakának vége van, másrészt pedig ez az alaptörvény-módosítás azt is világossá teszi, hogy a kétharmados többség, illetve a miniszterelnök nemcsak a jelen helyzetben tekinti a saját hatalmát korlátlannak, nem ismer el semmilyen alkotmányos korlátot, hanem időben is korlátlannak tekinti. Olyan intézkedéseket emelnek be az alaptörvénybe, amelyek nem odavalók, amelyek a következő kormányok kezét kötik meg. Ezzel azt teszik, nem többet, nem kevesebbet, mint hogy a magyar emberektől elveszik azt a jogot, hogy 2014-ben, majd az azt követő választásokon véleményt mondjanak egy gazdaságpolitikai vagy éppen egy oktatáspolitikai irányról.
Spaller képviselő úr, ön nagyon helyesen mutatott rá, hogy itt átmentünk egy oktatáspolitikai vitába. Valóban, ez a probléma! Ha ennyire bólogat, akkor úgy látszik, egyetértünk, hogy egy alaptörvény-módosításnál nem oktatáspolitikai vitát kellene lefolytatni. Hogy most mégis oktatáspolitikai vitát folytat a Ház, az annak köszönhető, hogy önök eddig az átmeneti törvényt használták az alaptörvény kukájának, most pedig az egész alaptörvényből egy zsibvásárt csinálnak. Olyan rendelkezéseket emelnek alaptörvényi szintre, amelyeknek semmi keresnivalójuk nincs egy alaptörvényben. S nem csak a hallgatói szerződésről van szó, képviselő úr. Amikor a múlt évet egy olyan alaptörvény-módosítással zárták, ahol az integrált mezőgazdasági üzemszervezést vették bele az alaptörvénybe, akkor azt gondoltam, hogy ennél messzebbre már nem tudnak szaladni. De mindig képesek magukat túlteljesíteni.
Spaller úr, tud ön egyetlenegy olyan alkotmányt mondani a világon, amelyik akár hallgatói szerződésekről, akár integrált mezőgazdasági üzemszervezésről megemlékezne? Mondjon egyetlenegy példát! Nem kell európai példa, ázsiai vagy afrikai példa is megteszi. Meséljen! Milyen alkotmány van még egy a világon, amelyik ilyen mélységben beleavatkozik a kormányok mozgásterébe? Nem tud ilyen alaptörvényt mondani! Példátlan az, ahogyan önök megkötik a következő kormányok kezét, illetve elzárják a lehetőséget a magyar emberek elől, hogy 2014-ben ne pusztán kormányt, hanem politikai irányt is tudjanak választani.
(18.10)
Ha Magyarországon működne a hatalmi ágak elválasztásának elve, illetve a fékek és ellensúlyok rendszere, akkor a rendszer úgy működne, hogy az Alkotmánybíróság kimondja egy törvényi rendelkezésről, hogy az alaptörvénybe ütközik, és a törvényhozó hatalom - leginkább egyébként a miniszterelnök mint a végrehajtó hatalom feje - ezt tudomásul veszi. Magyarországon ez nem így van.
Az Alkotmánybíróság kimondta decemberben azt, hogy a családvédelmi törvény családdefiníciója alaptörvény-ellenes. Nem alkotmányellenes, nem a ’49. évi XX. törvénybe ütközött, hanem az önök által megszavazott alaptörvénybe ütközött. Ezt kimondta az Alkotmánybíróság, ezek után önök a megsemmisített törvényi rendelkezést emelik be az alaptörvénybe.
Az Alkotmánybíróság két ízben is kimondta azt, hogy az a hajléktalanüldöző politika, amit önök folytatnak, alkotmánysértő. A miniszterelnök úr azt válaszolta nekünk - ugyan beígért még egy nemzeti konzultációt, én azt mondom, hogy hála istennek, ezt nem cselekedte meg, mert ez további 400 millió forintjába fájt volna az adófizetőknek -, azt mondta, hogy ő tudomásul veszi az Alkotmánybíróság döntését, de ebből az ő számára az következik, hogy rossz az alaptörvényi rendelkezés, amit egyébként ő, illetve Szájer József mondott iPadbe, és akkor meg kell változtatni az alaptörvényi rendelkezést.
Hol élünk?! Milyen alkotmányos demokráciában élünk? - ahol egy miniszterelnök azt gondolja, hogy az egyébként általa elfogadott alaptörvénybe ütközik egy törvényi rendelkezés, akkor az alaptörvényt meg kell változtatni. És ugyanez a helyzet a gyűlöletbeszéd-szabállyal.
Répássy úr, éppen ön volt az ellenzéki képviselőként, aki nagyon helyesen és nagyon jól érvelt Bárándy Gergellyel és másokkal szemben akkor, amikor ők az akkori alkotmányban próbálták a szólásszabadságot ilyen módon korlátozni. Mert félreértés ne essék, itt az, hogy önök megnyitják az utat a szólásszabadság korlátozása előtt, az nem pusztán a legszélsőségesebb, leggyűlöletkeltőbb megnyilvánulások korlátozására ad lehetőséget. Innentől kezdve szabad a vásár, és a hatalom a neki nem tetsző politikai véleményeket szabadon korlátozhatja.
Ön, Répássy államtitkár úr, nagyon derekasan érvelt itt 2007-2008-ban. Akkor Gyurcsány Ferenc és társai próbálták a véleményszabadságot visszametszeni. Miért változott meg a véleménye? Képviselőtársammal egyetlenegy dologban vitatkoznék. Osztolykán Ágnes feltette a kérdést, hogy milyen pártkatona az olyan, aki ilyen sűrűn változtatja a véleményét. Fideszes pártkatona. A fideszes pártkatonát onnan lehet megismerni, hogy állít valamit egyfajta politikai helyzetben, mint ahogy ön érvelt a gyűlöletbeszéd szocialista párti alkotmánymódosításával szemben, majd amikor az államtitkári székben ül, egészen más javaslatot terjesztenek be. De ezt el lehet mondani Gulyás Gergelyre is, aki néhány hónappal ezelőtt kardoskodott amellett, hogy nincs helye az OBH-nak az alaptörvényben, majd most aláír egy olyan alaptörvény-módosítási javaslatot, ahol beemelik az Országos Bírósági Hivatalt az alaptörvénybe.
Az a helyzet, hogy önök nemcsak azt tették meg, hogy amit már megsemmisített az Alkotmánybíróság, beemelik alaptörvényi szintre, hanem amiről pontosan tudják, hogy meg fogja semmisíteni az Alkotmánybíróság, azt is beteszik az alaptörvény-módosításba. A kampányhirdetésekre vonatkozó szabályok, a hallgatói szerződés, illetve egyáltalán a felsőoktatásra vonatkozó szabályok, illetve Handó Tünde és Polt Péter ügyáthelyezési joga, ami a törvényes bíróhoz való jognak a csorbítása, ezt önök azért pakolják bele az alaptörvénybe, mert előre gondolkodnak, nehogy véletlenül az Alkotmánybíróság megálljt tudjon parancsolni az önök hatalmi étvágyának.
Ezért állítom, ezért állítjuk azt, hogy innentől kezdve Magyarországon korlátlan hatalomgyakorlás zajlik a kétharmados többség részéről, de ha megnézzük a kétharmados többség saját belső szabályait, akkor valójában a miniszterelnök részéről, hiszen mint tudjuk, önöknél az egyéni választókerületi elnökre is és a köztársasági elnökre is egyetlenegy személy tehet javaslatot. Az, hogy ilyen szinten nem tisztelik a saját alaptörvényüket, ilyen szinten nem tisztelik a hatalmi ágak elválasztásának elvét, ez azt jelenti, hogy önök a korlátlan hatalomgyakorlásban hisznek egyedül.
Az, amit az alaptörvény-módosítás végére becsempésztek, hogy az Alkotmánybíróság nem hivatkozhat a korábbi alkotmánybírósági döntések indokolásaira, ez egészen abszurd. Pontosan tudja államtitkár úr is, Gruber képviselő úr is, hogy vannak olyan jogterületek, ahol a Legfelsőbb Bíróság, illetve ma már a Kúria a mai napig hivatkozik akár ’60-as évekbeli, de akár ’20-as évekbeli főbírói döntésekre. Mert vannak olyan jogterületek, ahol a joganyag, tipikusan a családjog egyes részeinél vagy az öröklési jogban, hosszú-hosszú évtizedek vagy évszázadok alatt nem sokat változott. És bizony elképzelhető az, hogy a Legfelsőbb Bíróság több évtizedes elvi döntéseket hív fel. Ilyen a jogfejlődés. Mi a probléma azzal, ha az Alkotmánybíróság így cselekszik?
Önök javasolják, hogy fossza meg az Országgyűlés az Alkotmánybíróságot attól a lehetőségtől, hogy az elmúlt 20 év jogfejlődésére hivatkozzon, miközben önök javasolták azt is, hogy a jogértelmezésnél a történeti alkotmányt fel lehessen hívni. Ebből az következik, hogy a történeti alkotmányra lehet hivatkozni, holott ott sem csak hatályos törvények képezik a halmazát a történeti alkotmánynak. Gaudi képviselőtársam majd nyilván ezt bővebben kifejti. Tehát az a helyzet, hogy az önök javaslata szerint Werbőczyre lehet hivatkozni az Alkotmánybíróságnak, az elmúlt 20 év alkotmánybírósági döntéseire pedig nem lehet hivatkozni.
A helyzet úgy áll, hogy önök továbbmennek azon az úton, ahol korlátozzák a következő kormányok mozgásterét akkor, amikor az egyházak vagy éppen a nemzeti kisebbségek esetében immáron a részletes szabályokat is kétharmados körbe emelik, és teljesen szükségtelen egyébként az, hogy például a felsőoktatásról ilyen szinten, ilyen mélységen alaptörvény rendelkezzen. Amit ebben az alaptörvény-módosításban önök elkövetnek a jóléti rendszerek ellen, az nem más, mint hogy államcéllá emelik azt a tételt, hogy akinek nincs semmije, annyit is ér.
Elmondta képviselő asszony is, a Fidesz társadalompolitikájáról eddig is tudtuk már azt, hogy kizárólag a következményeket látja, az okokat nem. A hajléktalanság egy következmény. Az, hogy hallgatók sokasága azon gondolkodik, hogy esetleg más országban folytassa a pályafutását, ez is egy következmény. Az okokat kéne megszüntetni. Önök a hajléktalanokat üldözik és nem a hajléktalanságot. Önök a diákokat röghöz akarják kötni, de közben a társadalmi felemelkedés csatornáit elzárják.
Az, amit javasolnak a felsőoktatás kapcsán, az nem más, mint teljesen nyílttá akarják tenni az utat a vidéki egyetemek, főiskolák megszüntetése előtt. Spaller képviselő úr tisztában van-e azzal, hogy ha például Szolnokon - de említhetjük Salgótarjánt - a megmaradt felsőoktatási intézményeket bezárják, az mivel jár nemcsak Szolnok vagy Salgótarján, hanem az egész környék, az egész megye fejlődése szempontjából?
Önök egy drasztikus forráskivonásra készülnek. A hajléktalanok ellen hadjáratot indítanak, de közben kivonják azokat a pénzeket a szociális ellátórendszerből, amivel akár egy szociális bérlakás-építési programot is meg lehetne indítani. Végezetül még annyit hadd mondjak el, hogy az első alaptörvény-módosításnál az LMP benyújtott egy javaslatot arra, hogy ha már megnyitották az ércnél maradandóbb alaptörvényt, akkor állítsák helyre a szociális jogállamot.
Önök fölszámolták a szociális jogállamot Magyarországon. Mi arra tettünk javaslatot, hogy legyen újra jog a szociális biztonsághoz, legyen 25 év után jog Magyarországon a lakhatáshoz, a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáféréshez. Önök ellenzékben - nagyon helyesen - megvédték a társadalombiztosítást attól a támadástól, amit az álbaloldali kormányok folytattak az egyetemes kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítás ellen. Majd kormányra kerültek, és kivették az alaptörvényből azt az alkotmányos tételt, amely megóvta a magyar embereket a rablóprivatizáció, a neoliberális politika rombolása ellen 2007-2008-ban. Önök kivették azt a tételt, hogy mindenkinek joga van Magyarországon az egyetemes kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítási ellátáshoz.
Végezetül, önök az alaptörvény kukájából az alaptörvénybe emelik az “elkúrtuk”-adót, tehát azt a rendelkezést, hogy a kormányzati kudarcokat az emberekkel akarják megfizettetni.
(18.20)
Hogyha az Európai Bíróság vagy más nemzetközi fórum Magyarországot a kormányzati parlamenti kudarcok miatt bármilyen fizetési kötelezettségre ítéli, önök ennek az árát is az emberekkel akarják megfizettetni, azokkal az emberekkel akarják megfizettetni, akiknek a szociális, oktatási rendszeréből durván kivonnak súlyos milliárdokat, és ehhez kérnek most alkotmányos felhatalmazást.
Köszönöm szépen.
