DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Szóval, először is abban én államtitkár úrral egyetértek, hogy egy alkotmánynak jó esetben evidenciákat kellene tartalmaznia. De ez az alaptörvény nem evidenciákat tartalmaz. Akár ha itt az integrált mezőgazdasági üzemszervezésről, akár a röghöz kötésről beszélünk, ezek, hogy úgy mondjam, nem evidenciák. Ha ez valóban alkotmány lenne, és nem csak címében lenne alaptörvény, akkor valóban ez olyan morális parancsokat, elveket tartalmazna, amiben a politikai közösség nagy része, pártállástól, világnézettől függetlenül egyet tud érteni. Önök ilyen konszenzusra nem is törekednek, sőt, most már arcátlanul különböző aktuálpolitikai kormányzati célokat raknak bele az alaptörvénybe.
Ami itt a szólásszabadság dolgát illeti. Az a helyzet, hogy annak a bizonyos (5) bekezdésnek a második mondatát lehet úgy értelmezni, államtitkár úr, ahogy ön értelmezi, hogy a bíróság előtti érvényesítés lehetősége jórészt a polgári jogi igények érvényesítésére vonatkozik. A probléma viszont az, hogy az első mondat, ahol mielőtt fölhatalmaznák a közösségeket, hogy bírósághoz forduljanak, csak kinyilvánítja azt, hogy nem irányulhat a magyar nemzet, nemzeti, faji, etnikai, s a többi kisebbségek méltóságának megsértésére. Ebből a mondatból viszont következik minden egyéb korlátozás. Az a helyzet, államtitkár úr, hogy az egész, úgy, ahogy van, rossz. Az Alkotmánybíróság kimunkálta azt a zsinórmértéket, ahol és amikor az emberi méltósághoz való jog korlátozhatja a véleményszabadságot. Vannak is ilyen jellegű, még büntetőjogi intézkedések is, a médiajogról vagy a házjogról nem is beszélve, de ez túlmegy ezeken a határokon.
És természetesen a véleményszabadság tartományába beletartoznak olyan vélemények is, amelyek adott esetben, mondjuk, a Jobbik nézőpontjából a magyar nemzet érdekei ellen vannak. A véleménynyilvánítás szabadságába az ilyen gondolatok kifejezése is beletartozik.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
(18.40)
