DR. SZAKÁCS IMRE
DR. SZAKÁCS IMRE
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon a parlament munkáját az alaptörvényünk módosítása uralja. Azt gondolom, hogy a vezérszónoklatok során, az expozék során és az itt már elhangzottak során is nagyon sok információt kaphattak azok az állampolgárok, akik figyelemmel kísérik a parlament munkáját. Talán azt a körülményt is érdemes figyelembe venni, ahogy a két évvel ezelőtt elfogadott új alaptörvényünk vitája során kialakult politikai helyzet, és azóta is a módosítások során az a politikai vita, amely körvonalazódott, milyen hangulatot és milyen kommunikációt közvetített az emberek felé. Ezzel kontaktusban szerintem érdemes leszögezni itt a parlamentben is, hogy Magyarország Alaptörvényének a megalkotása mind a magyar jogszabályoknak, mind a magyar alkotmányos hagyományoknak és íratlan szabályoknak megfelelt, de ezen túlmenően megfelelt az európai uniós tagságunkból adódóan azoknak az európai uniós szabályoknak, elvárásoknak és követelményeknek is, amelyek vonatkoznak ránk. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert akik nem szakemberként, hanem csak a parlamenti politikusi vitákat hallgatták, az a képzetük keletkezhetett, hogy itt valami bődületes csalafintaság, disznóság, olyan dolog történt Magyarországon, ami miatt az Európai Unióban elítélik Magyarországot.
Ha a politikai vitákat lehámozzuk, és megnézzük a döntéseket, azt kell látnunk, hogy mind a magyarországi különböző előírásoknak és szabályoknak, hagyományoknak megfelelően történt az alaptörvény elfogadása és a módosítása is, valamint azt is, hogy az Európai Uniónak egyetlen olyan grémiuma, jogkörrel, hatáskörrel felruházott szervezete vagy személye sem volt, aki azt mondta volna, hogy ez nem felel meg az európai szokásjognak, eljárásjognak vagy előírásoknak. Ezt azért fontos elmondani, mert például az alaptörvény vitája során, 2011 tavaszán két olyan parlamenti frakció is volt, amelyik nem vett részt a vitában, ezzel is azt sugallva, hogy ez egy illegitim folyamat.
(17.00)
A módosítások során is megpróbálták erről meggyőzni a magyar közvéleményt, illetőleg az európai uniós és nemzetközi közvéleményt. Ezért tartottam ezt fontosnak elmondani, hogy mindenki, aki figyelemmel kíséri a munkát, ezek tudatában vegye figyelembe azt a módosítást, amely a Ház előtt fekszik. Azt is elmondták az elmúlt évek, az elmúlt időszak során, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia, nincsenek meg azok a jogállami intézmények, intézményrendszerek, amelyek úgymond a hatalommegosztás elvéből fakadóan a különböző jogi és egyéb érdekeket, etikai, erkölcsi érdekeket megjelenítik. Azt gondolom, az is, hogy most itt van a parlament előtt az alaptörvény negyedik módosítása, azt bizonyítja, hogy ez az érvelés sem áll meg. Hiszen az Alkotmánybíróság a jogszabályok, az alkotmány adta keretek között kimondott egy döntést. Ezt a parlament magára nézve kötelezőnek fogadja el, a kormányzat, illetőleg azok a szervezetek, amelyeknek ez volt a dolguk, letették a parlament asztalára azt a módosítást, amely előttünk van, és amelyek elfogadása során vélhetően az Alkotmánybíróság aggályait is kezelő módon sikerül az alaptörvény módosítását megtennünk.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
El kell azt mondani, hogy az új alaptörvényünk valóban teljesen más, mint akár az 1990 előtti, 1949. évi XX. törvény, vagy ugyanezt a címet megtartva, de a rendszerváltoztatás után konszenzussal elfogadott alkotmányunk. Hiszen 1990-ben, emlékeztetni kell talán a fiatalabb képviselőtársaimat is és a parlament munkáját figyelemmel kísérőket, amikor ez a folyamat megtörtént, Magyarországon még szovjet csapatok tartózkodtak. Az az állampárti rendszer, amely a rendszerváltoztatás tárgyalásai során érdekeket és elképzeléseket tudott érvényesíteni, jogosan gondolta úgy, hogy még az ő védelmében akár a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet haderőt is adott esetben be lehet vetni. Ha ezeket a körülményeket most, huszonvalahány évvel a rendszerváltoztatás után nem vesszük figyelembe, akkor, azt gondolom, talán nem helyes értelmezésben vesszük az új alaptörvényt.
A lehetőség a változtatásra 2010-ben jött el, amikor a választói akaratnak megfelelően egy olyan stabil politikai többség jött létre a parlamentben, amely felhatalmazás alapján megtehette, hogy az 1990-ben félig-meddig sikeres, tévútra szaladt vagy egyébként az európai demokráciáknak nem mindenben megfelelő szabályozást újragondolja. Ebből a szempontból valóban gyökeresen más Magyarország Alaptörvénye, mint a korábbi alkotmány, alkotmányok voltak. Ez természetesen sértheti egyesek szépérzékét, jogérzékét, egyéb módon érdeksérelmet vethet föl, de ez nem ok arra, hogy azt mondják, hogy ez nem felel meg az európai normáknak és a magyar alkotmányos hagyományoknak.
Azt gondolom, hogy maguk azok a cikkelyek, amelyek most módosításként a parlament előtt fekszenek, egyrészt a korábbi hozzászólások során megfelelő módon kommunikálva lettek, másrészt egy részük most már második vagy akár harmadik alkalommal is a parlament előtt van. Azt gondolom, olyan kérdések kerültek az előző időszak módosítása és a most előttünk fekvő módosítás során a parlament elé, amelyekről az elmúlt évek, hónapok politikai vitájában kiderült, hogy fontosak. Valamiért a két évvel ezelőtti alaptörvény megalkotása során nem elég hangsúlyosan vagy nem elég egyértelműen kerültek be. De mind olyan kérdés, amely alapvetően határozza meg Magyarország belső jogegységét Magyarország Alaptörvényén keresztül.
Az előttünk fekvő módosítás ebből a szempontból, azt gondolom, támogatandó. Nemcsak azért, mert az Alkotmánybíróság határozatában leírtakat is orvosolja, hanem talán egyértelműbbé és nyilvánvalóbbá teszi azokat az alapvető elképzeléseket és pontokat, amelyeket az új alaptörvényünk tartalmaz.
Azt ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a vita után és az esetlegesen felmerülő módosítások után fogadjuk ezt el. Magyarországnak alapvetően stabil politikai egységre van szüksége, olyan jogszabályi háttérrel, amely meghatározza, stabilan meghatározza az előttünk álló éveket. Ne felejtsük el, hogy nemcsak Magyarország, de az Európai Unió is egy jelentős válságon van félig-meddig túl, félig-meddig benne, ez a válság csak úgy gyűrhető le, ha a nemzet bizonyos kérdésekben egy irányba mozdul, egy irányba mozog.
Tudjuk jól, hogy a világ egyes részein, ahol talán könnyebben tudtak választ adni a kihívásokra és a felmerült problémákra, ott szintén az kellett, hogy egy stabil politikai és társadalmi háttérrendszer álljon a változások mellett. Ezeket a változásokat pedig mindannyiunk érdekében meg kell tenni. Nem lehet az, hogy Magyarország a hitelező bankoknak legyen kiszolgáltatva, nem lehet az, hogy a magyar föld, amelynek a módosítása, védelme szintén szerepel most ebben a módosítási csomagban, külföldi kézre kerüljön, nem lehet az, hogy azok az erők, amelyek a nemzetünk megbontására, szétzilálására próbálnak erőfeszítéseket tenni, ne legyenek lezárva egy alaptörvény-szabályozáson keresztül.
Én köszönöm a figyelmüket, és azt javaslom az Országgyűlésnek, hogy fogadja el az előttünk fekvő módosító indítványokat.
Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
