OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon helyesen fogalmazott. Igen, azt gondolom, ez tisztesség kérdése, és ez az önök tisztességének a kérdése. Az, hogy ön parlamenti képviselőként tudta finanszírozni azt, hogy az ön gyermeke az orvosi egyetemre járjon, az egy nagyon sikeres dolog, és biztosan nagyon okos az ön gyermeke, aki egy ilyen nehéz egyetemet el tud végezni. De mi van azzal a szabolcsi asszonnyal, aki mondjuk, rokkantnyugdíjas, egyedül neveli a gyerekét, akinek kiváló képességei vannak, nagyon okos, nem jár ugyan nagyon neves és elit gimnáziumba, de egy nagyon okos, nagyon jó képességű, szorgalmas ember, akiből lehetne akár közgazdász, akár jogász, akármi? Ez az ember Magyarországon dolgozott, Magyarországon fizette az adóját, ezt az országot gyarapította hosszú éveken keresztül, és most egyszerűen eljutott odáig, hogy igen, ő nem tudja finanszírozni azt, hogy az ő gyerekéből jogász legyen vagy közgazdász legyen, és igen, meg kell gondolni a mai világban azt, hogy elmegy-e dolgozni, és segíti az édesanyját, vagy egyetemre jár.
Azt gondolom, önök nagyon komolyan és nagyon szisztematikusan beszélnek az elefántcsonttoronyból, nem látva a valóságot, nem tudva azt - és most nem a levegőbe beszélek, hanem ezek emberi történetek -, hogy mondjuk, egy taxisofőrnek, aki éjjel-nappal dolgozik ahhoz, hogy meg tudjon élni, igenis, komoly gondot jelent, ha a gyerekét nem fogják államilag finanszírozott képzésre felvenni a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, de mondjuk, Debrecenben felvennék, akkor már az is egy nagyon komoly gondot jelent, hogy mondjuk, hogyan fog az ő gyereke Debrecenben nem albérletben lakni, hanem kollégiumi díjat hogyan fognak fizetni. Tehát az emberek komoly gondokkal küzdenek, nagyon komoly problémákkal, és önök a felsőoktatást bezárták, és ezzel a társadalmi mobilitás lehetőségét veszik el a gyermekektől.
