SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Közel két éve lépett életbe Magyarország Alaptörvénye. Az eltelt időszak alatt nem egy olyan eljárást kezdeményeztünk, illetve kezdeményeztem személy szerint magam is, amelyeknek egyik pillére éppen az alaptörvénynek a kommunista diktatúra bűneiről és a kommunista diktatúra bűneiért való felelősségről szóló rendelkezései voltak, vagyis inkább azt is mondhatnám, hogy lettek volna, a gyakorlat ugyanis rámutatott arra, hogy a papírra vetett szavak, az alaptörvény, az egyes törvényi rendelkezések a jogalkalmazók számára jórészt üres mondatok. Így történhetett, hogy nem sikerült érdemi felelősségre vonni Mátsik Györgyöt, aki, mint köztudott, az 1956 utáni véres megtorlásokban első fokon is halálos ítéletet kért az akkor még fiatalkorú Mansfeld Péterre. A tavalyi év nyarán Murányi Levente képviselőtársammal tettünk feljelentést. Az ügyészség arra való hivatkozással utasította ezt el, hogy Mátsik György az akkori hatályos törvényeket alkalmazta, így utólag a felelősségre vonására nincs lehetőség. Az, hogy ez az állítás mennyiben igaz vagy nem igaz, arra a jelen általános vita keretében nem térnék ki, azonban nyilvánvalóan történelmi tény, hogy a legalább 27 emberre halálos ítéletet kérő ügyész az akkori körülmények között is kirívóan kegyetlennek, embertelennek számított.
A polémia lényege azonban nem is ennek, hanem sokkal inkább annak a kérdésnek a megválaszolása kell hogy legyen, hogy vajon mennyiben elégséges és koherens a szabályozás jelen tartalma, ha önmagában azért fel lehet menteni a felelősség viselése alól egy olyan személyt, aki nyilvánvalóan a kommunista diktatúra egyik bástyájának tekinthető, merthogy az akkor hatályos törvények szerint járt el. Vitathatatlan, hogy ha ez ma így van, akkor az óriási társadalmi feszültségekhez vezet, hiszen a diktatórikus rezsim által meghurcoltak igazságérzete továbbra sem nyert elégtételt. Mindannyian tudjuk ugyanis, hogy az akkori szabályozási környezet nem felelt meg a jogállamiság alapvető követelményeinek, a természeti törvényeknek teljesen ellentmondó jogszabályok alapján ítéltettek meg a viszonyok, és sajnos ennek esett áldozatul megannyi honfitársunk is. Ezen körülményekről pedig feltétlenül tudomással kellett bírnia az akkori kor igazságszolgáltatási rendszerében tevékenyen részt vevő személyeknek, akik annak ellenére vállalták fel és látták el feladatukat, hogy pontosan tudniuk kellett: amit az igazságszolgáltatás leple alatt tesznek, az nem egyéb, mint az igazságtalanság, a zsarnokság szolgálata.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az akkori ügyészek, bírák feladataik ellátását önként vállalták, arra senki nem kényszerítette őket. Az ’56-ot követő években 23 760 embert ítéltek el koncepciós eljárások során, közel 400 embert kivégeztek, legalább 300-400 ezer ember életét érintő kitelepítéseket hajtottak végre, tízezreket helyeztek megfigyelés alá, bocsátottak el az állásukból. Tudjuk jól, hogy több ezer honfitársunk, aki jogi, orvosi, mérnöki egyetemi végzettséggel bírt, azért hagyta el az országot, vagy azért folytatta pályáját fizikai munkásként, nyomorban élve, mert nem volt hajlandó az igazságtalanságban részt venni, a kommunista rendszer bűneiben osztozni, vagy mert megbízhatatlannak nyilvánították, és nem engedték a szakmájában dolgozni. Mindez természetesen napjainkra is sokszorosan kihat, nagyon sok esetben kiváló képességű honfitársaink azért nem folytathatták például felsőfokú tanulmányaikat, mert családjukat, szüleiket a rendszer ellenségeinek tekintették.
(16.20)
Az igazság az, hogy ezeknek az embereknek is a szemébe kell néznie az ügyészségnek, és ha valóban a jogszabályok elégtelenek, akkor bizony a jogalkotónak is és így kell kimondani azt, hogy egy Mátsik György bizony nem felelős, hiszen az akkori szabályoknak mindenben megfelelően járt el. Nézzen mindenki magába és döntse el: lehetséges-e ilyen kijelentést tenni ma? Az én lelkiismeretem szerint nem lehetséges. Ki kell végre egyszer mondani, hogy a bűn az bűn, ráadásul a szóban forgó bűnök emberiesség elleni elévülhetetlen bűnök. Ha ez a jelenlegi szabályok szerint nem kimondható, márpedig minden jel arra mutat, hogy nem kimondható, akkor egy súlyos hiátussal állunk szemben. Ennek kiküszöbölése pedig történelmi felelőssége mindannyiunknak.
Szükségesnek tartom tehát, hogy az alaptörvényben egyszer s mindenkorra rögzítésre kerüljön, hogy aki a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy magyar személyek ellen követett el súlyos bűncselekményeket, az nem mentesülhet a felelősségre vonás alól pusztán azért, mert ezeket a szörnyű tetteket bíróként vagy ügyészként a megbízatásának keretein belül követte el. A Mátsik-eset tehát egy súlyos tanulsága az elmúlt közel két évnek. Látható, hogy az alaptörvény e tekintetben a jelenlegi formájában pusztán kinyilatkoztatás, deklaráció, a gyakorlatban azonban hasznavehetetlen. Erre való tekintettel képviselőtársaimmal módosító indítványt nyújtunk be, bízva egyrészről az önök lelkiismeretében, másrészről pedig abban, hogy ezzel a visszás helyzet megszüntetésre kerülhet, az igazságosság szempontjai pedig győzedelmeskedhetnek.
Az alaptörvénynek a most új cikként beemelni javasolt szakasza azonban egyéb tekintetben is túlságosan általánosan fogalmaz. Az általános megfogalmazás pedig, mint tudjuk, a felelősség elodázásához vezethet. Az a megfogalmazás, mely szerint a Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődeinek, valamint egyéb politikai szervezeteknek a vezetői elévülhetetlen felelősséggel tartoznak, egyfajta kollektív felelősséget vagy inkább - őszintén szólva - felelőtlenséget fogalmaz meg. Felmerül ugyanis rögtön a kérdés, hogy vajon ki a vezető. A Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai szép számmal ülnek jelenleg is például a mellettem lévő, de most szerencsére egyik képviselőjükkel sem jelen lévő MSZP padsoraiban; úgy látszik, már védeni sem próbálják a védhetetlent egyébként, tehát már meg sem tisztelik a tisztelt Házat azzal, hogy itt üljenek, és esetleg szemlesütve hallgassanak. Tehát ők, Istennek legyen hála, csekély számban vannak jelen, de a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetői vajon akkor kik lehetnek? Tehát semmilyen konkrét meghatározás nincs a témakörben, pedig tudjuk, hogy voltak olyan vezetők, akik még mindig itt lehetnek.
Képzeljük csak el, hogy mondjuk, a Harmadik Birodalom bukása után 1945-ben Németországban elképzelhetetlen lett volna, hogy a Nemzetiszocialista Munkáspárt tagjai, mondjuk, Nemzetiszocialista Párt formájában tovább működjenek, megtartva jelentős mértékét annak a pártvagyonnak, amit működtettek, megtartva befolyásukat, és úgymond demokratikus szereplői legyenek a német közéletnek; tehát a kommunizmus Nürnbergje elmaradt, a mai napig hiányzik. Még inkább elfogadhatatlan, hogy az úgynevezett egyéb politikai szervezetek tekintetében is kizárólag a vezetők felelősségét deklarálja az alaptörvény. Jól tudjuk mindannyian, hogy ezek kifejezetten erőszakszervezetek voltak, tehát a tagjaik fegyveresen védték a kommunista rezsimet. Az ÁVO, az ÁVH, a munkásőrség tekintetében nem elégséges a vezetők felelősségéről beszélni, hiszen ezen szervezeteknek valamennyi tagja a kommunista diktatúra fenntartásának letéteményese volt. A Jobbik Magyarországért Mozgalom számára valójában a kívánatos megoldás az lett volna, ha a kommunista diktatúra szereplői a közéletből teljeskörűen kizárásra kerültek volna, ha az MSZP mint az MSZMP-utódpárt vagyonának elvonása megtörtént volna, illetve javaslatot fogalmaztunk meg arra is, hogy az MSZP, mint magát a teljes körű önkényuralmi diktatórikus párt jogutódjának valló párt kerüljön feloszlatásra. Ezeket a javaslatainkat az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló szavazás során önök kivétel nélkül elvetették.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Fidesz is azt ígérte a választási kampányban, hogy elszámoltatás lesz, elszámoltatjuk a bűnösöket, és végre igazságot szolgáltatunk a társadalom tagjainak az őket ért sérelmekért és bűnökért. Ez - a két párt szavazóit figyelembe véve - több millió embernek tett ígéretet jelent. Mi szeretnénk betartani az ígéretünket, és el is kívánjuk számoltatni a múlt bűnöseit, akár 60 évre is visszamenőleg. Sajnos a kormánypártok részéről eddig nem sok támogatást kaptunk ezekben az ügyekben, pedig több törvénymódosítást próbáltunk a tisztelt Ház elé juttatni ennek érdekében. Számunkra valóban fontos, hogy az előterjesztett törvényjavaslatban megfogalmazott cél, tehát a múlttal való teljes körű szembenézés és a kommunista önkényuralommal való leszámolás elve ne csupán egy meghirdetett alapelv legyen, ne csupán szép, zengő szavakkal megfogalmazott hitvallás az alaptörvényben, hanem kézzel fogható, jogkövetkezményekkel járó és az érintettek számára joghátrányokkal járó intézkedéssorozat teljessége legyen. Az alapvető természetjogi elvek legfontosabbika, hogy a bűn nem maradhat büntetlenül.
Az erőszakszervezetek ügyére visszatérve hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a munkásőrség terrorgépezete alig több mint két évtizede került megszüntetésre, akkor 60 ezer aktív tagot számlált, amiből egyenesen következik az is, hogy az egykori fegyveres munkásőrök még a mai napig is a társadalomban szép számmal jelen vannak. A neveket sorolhatnánk: a pufajkás Horn Gyulától Ungár Klárán át Zoltai Gusztávig folyamatosan lehetne sorolni azokat az embereket, akikről köztudott, hogy ennek a szervezetnek a tagjai voltak. A kommunista rezsim fenntartásáért való felelősség tekintetében az elnyomó hatalmat biztosító fegyveres alakulatok tagjai között vezetői, illetve beosztotti besorolásra való tekintettel különbséget tenni nem lehetséges. Ki kell mondani, hogy ezek az emberek kivétel nélkül felelősséggel tartoznak a diktatúra bűneiért. Mindez gyakorlatilag az első, de alapvető lépcsőnek tekinthető, nem kerülhető meg a későbbiekben annak a problémakörnek a firtatása sem, hogy az egykori elnyomók a szabadságjogokon véres lábbal átgázoló ávós, ÁVH-s, munkásőr pribékek az úgynevezett rablóprivatizáció során milyen vagyonokat halmoztak fel, vagy éppen milyen közhatalmi pozíciókat töltenek be jelenleg is.
Tehát arra kérem önöket, hogy vegyék majd figyelembe azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtottunk. Úgy vegyék figyelembe, hogy ezek a módosító javaslatok valóban az igazságosságot szolgálják, valóban azt a megtisztulást szolgálják, amit ennek az országnak már rég meg kellett volna tennie, amit az úgynevezett rendszerváltás idején már meg kellett volna tenni, hogy olyan szégyen ne érhesse ezt az országot, hogy egy volt pufajkás miniszterelnökként élhetett ebben az országban, és ez az ember még most is luxuskörülmények között, önöknek köszönhetően luxuskörülmények között tengeti az életét, míg az áldozatok, míg az életüket ledolgozó nyugdíjasok vidéken sokszor megfagynak, mert nincs tüzelőre sem pénzük.
Kérem, hogy az igazságosság és az elszámoltatás jegyében vegyék figyelembe a módosító javaslatainkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
