DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A vita vége felé haladva szeretnék még néhány hangsúlyosabb kérdést kiemelni az alaptörvény negyedik módosításából. E tárgyban egyébként módosító javaslatokat is előterjesztettünk már, illetve a vitában ugyan érintették adott esetben képviselőtársaim, de további adalékokkal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a szorgosan jegyzetelő szakértők és kormányhoz közel álló erők számára is, az államtitkár úron kívül és az itt jelen lévő igen csekély számú képviselőn kívül legyen befogadó közeg. Azt gondolom, összességében is méltatlan, hogy az alaptörvény ilyen fontos rendelkezéséről szóló törvény vitája ilyen szűk érdeklődés mellett zajlik. A szocialisták kivonultak, távol maradnak. Értük ilyen szempontból nem is kár. Egyébként is sokkal jobban tennék, ha akár kinn is maradnának más témákban. Viszont nagyon méltatlan, hogy nem kíséri kellő közérdeklődés, figyelem ezt a vitát, pedig itt nagyon fontos és alapvető intézményi kérdésekről van szó.
A 2. cikk vonatkozásában szeretnék elmondani néhány felvetést. Miről szól a negyedik módosítás 2. cikke? Arról, hogy az alaptörvény módosítása kapcsán beemel egy korlátot a rendszerbe, tehát alapvetőn lehet örülni annak egyrészt, hogy a közjogi érvénytelenség intézményrendszere megjelenik mint egy törvényességi gát az alaptörvény módosításával kapcsolatban. Ezt üdvözöljük. Azonban úgy gondoljuk, rengeteg példával alátámasztható az, hogy egy alaptörvény mindennapi, aktuálpolitikai céloknak megfelelő módosításával szemben ez nem elegendő, hiszen az átmeneti rendelkezést is tulajdonképpen ilyen közjogi érvénytelenség miatt helyezte hatályon kívül az Alkotmánybíróság, az ott levő érdemi rendelkezések alkotmányosságát nem vizsgálta. Ha most nem változik az alaptörvény rendelkezése, akkor nem is fogja majd vizsgálni később sem az alaptörvény-módosítások érdemi, tartalmi rendelkezéseit abból a szempontból, hogy az alaptörvény értékeivel, szellemiségével összeegyeztethetők-e vagy sem. Úgy gondoljuk, hogy ez egy fontos törvényi gát. Fontos garanciája lenne annak, hogy az alaptörvény ne legyen a mindenkori kiszámíthatatlan politikai játékok, politikai szándékok tárgya. Tehát ne csak abban gondolkodjunk, hogy most kétharmados többsége van a kormányoldalnak. Ez, úgy tűnik, nem lesz így 2014-ben, nagyon erre mutatnak a jelek, és akkor a politikai alkuk világa jöhet el, ahol szabóollóval vagdalják majd az alaptörvényt, és a módosítások, ki tudja, milyen háttéralkuk tárgyai lehetnek.
Mondok konkrét példát, hogy ez milyen egészen elképesztő formában jelentkezett már a múltban. Az elmúlt évek gyakorlatát megismertük, elég sok kritikát elmondtunk ezzel kapcsolatban, hiszen itt is már negyedik alaptörvény-módosításról van szó, korábban pedig maga az alkotmány is közel húsz módosításon esett át. De az európai uniós csatlakozással kapcsolatban történt egy megdöbbentő módosítás, mégpedig az, hogy az uniós csatlakozásról szóló népszavazást az akkori alkotmány 79. §-aként beillesztették az alkotmány végére, csupán abból a célból egyedül, hogy ne legyen a népszavazási kérdés törvényessége vitatható, ne lehessen a választási bizottság elé vinni. Így biztosította tulajdonképpen az akkori kétharmad, ami úgy állt össze, hogy az MSZP és az SZDSZ, amihez bizony a Fidesz-KDNP is hozzájárult, hogy fél évvel az elvesztett választások után, 2002 végén az európai uniós csatlakozásunk kikényszerítése érdekében elkövették ezt a justizmordot az alkotmánnyal szemben.
(19.30)
Ha ez a rendelkezés, amit mi szeretnénk beemelni most, hogy az alaptörvény szellemiségével és értékeivel való egyezőség vizsgálható vagy vizsgálandó legyen az alaptörvény módosításakor, akkor bizony az a fajta önkényes, mindennapi rutinnak is tekinthető alaptörvény-módosítási trend mindenképpen visszaszorulna, és az Alkotmánybíróság lehetne így a legfőbb őre az alaptörvénynek. Nyilván ebben az értelmezési mezőben a történeti alkotmány vívmányai is meg kell jelenjenek. Mi ennek örülünk, hogy az alaptörvény ezt tartalmazza, még ha nem is a teljesség igényével emeli be vagy éleszti fel a történeti alkotmány jogfolytonosságát, de mindenképpen egy erős eszköz.
Mi arra buzdítjuk a kormány képviselőit, hogy figyeljenek majd erre a módosításra, és ez tulajdonképpen az érdekét is szolgálja a mostani kormánykoalíciónak, hiszen nem teszi majd lehetővé a jövőben az olyan jellegű vitákat vagy támadásokat, amelyek amiatt születnek, hogy itt egy mindennapi, politikai érdekektől gerjesztett jogalkotásról van szó, amely szembemegy az alaptörvény értékeivel. A jövőben az Alkotmánybíróság végezné el ezt a munkát, és így jobban védené az alaptörvény intézményét, amellyel kapcsolatban természetesen elég sok kritikánk van, többek között a termőföld védelmének hiánya az egyik legnagyobb problémája.
Most áttérnék a 3. cikkre, amely a kommunista önkényuralom időszakában elkövetett bűnök kérdését taglalja és az ezzel kapcsolatos jogkövetkezmények érvényesítéséről szól. Erről már szóltam a vezérszónoklatomban is, és akkor röviden utaltam rá, de most egy picit hosszabban kifejteném, miért nagyon fontos világosan látni azt, hogy pontosan mi történt az úgynevezett demokratikus átmenet során, amit mi nem tudunk olyan nagyon demokratikus átmenetnek nevezni, hiszen ebben az átmenetben azért a döntések jórészt olyan háttéralkuk következményeképpen születtek, amelyekről a mai napig nincs pontos képünk. Emlegetnek rózsadombi paktumot, és sok más információ kering, de ezeknek a bizonyosság szintjén kellene most már végre napvilágra kerülniük, hogy megtudjuk, valójában mi történt 1989-90 környékén.
Egy biztos, hogy nagyon furcsa szövegezést kapott az új formájában ez a rendelkezés, amit most az alaptörvény-módosításba emeltek a Fidesz-KDNP képviselői, mégpedig az átmeneti rendelkezésekben elfogadott szöveghez képest azt a furcsaságot látjuk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt esetében több jogutódról beszélnek. Nagyon érdekes, hogy vajon mi változott, melyek azok a ma már többes számban, nem nevesítve, alaptörvényben hivatkozott politikai szervezetek. A tavalyi rendelkezés még arról szólt, hogy a demokratikus átmenet során jogi elismerést nyert a Magyar Szocialista Párt, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódaként törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként tekintendő. S itt egy személy volt konkrétan nevesítve, ezzel szemben itt már szervezeteket akarnak az alaptörvénybe emelni jogutódként. Nem tudjuk ennek az okát, de egy biztos, hogy ami történt a Magyar Szocialista Munkáspárt vagyonával, azt nyugodtan nevezhetjük egy olyan nagyon kapitális mértékű csalásnak, amelyet a Magyar Szocialista Párt hajtott végre, és amelynek nem volt kevesebb tétje, mintsem az a 8,3 milliárdos vagyon, amelyet akkor a Magyar Szocialista Munkáspárt vagyonaként tartottak nyilván, és az a közel nyolcszáz ingatlan, amelyek mai értéken számolva döbbenetes értéket képviselnek.
Az a furcsaság és megdöbbentő eseménysorozat indul el innét, hogy az 1989 végi négyigenes népszavazás kötelező döntést hozott arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak el kell számolnia a vagyonával. Csakhogy mielőtt még ez végrehajtást nyerhetett volna, ezt a vagyont egy nagyon csalafinta jogi trükközéssorozattal az 1989 októberében megalakult Magyar Szocialista Párt egy tollvonással saját magára átjegyezte, s így elvonta az állam elől ezeket a vagyontárgyakat, holott a korábbi rendelkezések, például az 1989-es földtörvény módosítása alapján, de az MSZMP-nek 1977 óta már nem is lehetett saját tulajdona, csak kezelői joga, 1989 nyarától kezelői joggal már nem idegeníthettek el vagyontárgyat, mert elidegenítési tilalom lépett be, és innét kezdve ezt az egész vagyonmegszerzési hadműveletet az akkori jogszabályokkal ellentétesnek minősíthetjük. Tehát nemcsak hogy osztozik a Magyar Szocialista Párt a Magyar Szocialista Munkáspárt felelősségében mindazért a véres és rendkívül kegyetlen, a nemzetünk számára hátrányos eseménysorozatért, amit egyébként nagyon helyesen és pontosan sorol fel a beemelni javasolt U) cikk, hanem ezért a jogellenes vagyonszerzésért is felel. S éppen azért, mivel ez törvénytelenül felhalmozott vagyon volt amúgy is, és az államot illette volna, mindenképpen jogkövetkezményekkel kell szembesüljön, s erről egy külön törvényt kell az Országgyűlésnek hoznia, amelyben pontosan a felderített tényállás alapján el kell nyerjék mindazok személyükben is a méltó büntetésüket, akik ezt a vagyonrablást végrehajtották, de emiatt még szervezeti jogkövetkezményeket is el lehet képzelnünk, akár az állami támogatás megvonása, akár a kártérítési kötelezettség, akár az eredeti állapot helyreállítása, ahol ez lehetséges, ahol pedig nem, illetve egyáltalán nem lehetséges, ott akár ennél még szigorúbb, keményebb eszközök is elképzelhetők.
Én nagyon javaslom a képviselőtársaknak, hogy amikor majd a módosító javaslatokat megvizsgálják, akkor ezek között az e tárgyban benyújtott módosító javaslatunkat fontolják meg, és tényleg valósítsuk meg a valódi rendszerváltozást, és ne engedjük, hogy a rendszerváltozás céljai között szereplő vagyonelszámoltatást egy ilyen trükkel kijátszhassák. De ugyanez történt egyébként a Kommunista Ifjúsági Szövetség 3 milliárdos vagyona tekintetében is, amit a Demokratikus Magyar Ifjúsági Szövetség, a Demisz nevezetű, jórészt fantomszervezetekből létrehozott szervezet vont el törvényellenesen. Tehát ez a két gigantikus vagyonlenyúlás jellemezte azt az időszakot, amellett, hogy utána sajnálatos módon a spontán privatizáció, majd a rablóprivatizáció ezt a folyamatot kiteljesítette, az elmúlt nyolc évben pedig az üzemszerű vagyonlenyúlások is elharapóztak.
Ezt semmiképpen nem lehet tétlenül szemlélni, és ennek következményekkel kell járnia. Ezért azt indítványozzuk, hogy az Országgyűlés mind a két esetben teljes keménységgel és határozottsággal vonja vissza azt a szentesítést, azokat a törvényesnek mondott elszámolásokat, amelyek 1993-ban történtek, és vizsgálja felül ezt az egész kérdéskört.
(19.40)
Végül, de nem utolsósorban sok szó esett már a véleménynyilvánítás szabadsága körében azokról a korlátozó rendelkezésekről, amelyeket beemelni kíván a javaslat. Erre most hosszabban már nem térnék ki, hiszen a kétperces vitákban ezt áttárgyaltuk.
Egy biztos: hogy a közösségi méltóság védelméül emelni kívánt rendelkezés egyrészt a nemzetközi egyezményekkel is ellentétes, ez tehát már eleve kizárja álláspontunk szerint az alkotmányos szinten történő elfogadást, másrészt pedig tényleg alkalmas arra, hogy egyébként az emberi jogi teszt követelményeinek sem felel meg, tehát a célhoz kötöttség, szükségesség, arányosság tesztjének. És egyszerűen alkalmas arra, hogy a demokratikus véleménynyilvánítással élő, akár politikai szervezeteket, akár civil szervezeteket olyan hátrányos következményekkel sújtsa azért, amit egyébként hivatásszerűen tesznek legjobb tudásuk, felfogásuk szerint, és amellyel adott esetben lehet, hogy sértik egyes közösségek méltóságát, de egyébként olyan tűrési küszöbön belül vannak, amelyet szerintünk tolerálni kellene, mert sokkal előbbre mutató érték az, hogy hátrányos és káros társadalmi jelenségeket leleplezzünk a nemzet védelme szempontjából, mintsem hogy ilyen absztrakt közösségi méltóságnak nevezett érdekek mentén vagy jogérvényesítés mentén korlátozzuk a véleménynyilvánítási szabadságot Magyarországon. Tehát ezekre tekintettel ezt a korlátozást nem tudjuk elfogadni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
