DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vissza szeretnék térni abba a mederbe, ahol Schiffer András képviselőtársam a felszólalások sorát abbahagyta, azzal a mondattal, hogy a Fidesz társadalompolitikáját nagyon jól jellemzi, hogy nem az okokat, hanem inkább a következményeket kezeli. Én hozzáteszem, hogy azokat is sok esetben félrekezeli.
Vegyük például most górcső alá a szociális területet, én két részterületről szeretnék beszélni. Az egyik alapvetően a lakhatáshoz való jog, a másik pedig a családfogalom. Már az alaptörvény megszületése és hatálybalépése kapcsán többször elmondta a Lehet Más a Politika, hogy jelentős visszalépést látunk a szociális jogok érvényesítése szempontjából. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy korábban garantálták ezeket a jogokat, most pedig sokkal inkább arról van szó, hogy Magyarország legfeljebb csak törekedni tud ezeknek a biztosítására. Mi ezt végtelenül problémásnak látjuk.
Éppen ezért tavaly ősszel és már előtte tavasszal is olyan módosító csomagot nyújtottunk be az alaptörvényhez, amely egyrészt a társadalmi szolidaritás, másrészt a szociális biztonság elveinek a helyreállítását szolgálta. Amit mi kimondanánk, az az, hogy mindenkinek legyen a lakhatáshoz joga, és mindenkinek legyen a közszolgáltatásokhoz joga, méghozzá az egyenlő hozzáférés elvét, jogát vezetnénk be az alkotmányban.
Amikor arról volt szó, hogy önök az ércnél is maradandóbbnak gondolt alaptörvényt újra módosítani fogják, akkor abban reménykedtünk, hogy a szociális jogokat erősítő, de legalábbis a korábbi állapotokat helyreállító javaslatokat fognak tenni. Ehelyett viszont elképedve azt tapasztaltuk, hogy újabb szociális jogállamot romboló intézkedéseket tartalmaz az az irományszöveg, amelyet az összes kormánypárti képviselő a nevével szignált.
Osztolykán képviselőtársam már elmondta a Lehet Más a Politika álláspontját a hallgatói szerződésekről, Schiffer képviselőtársam már érintette a közterületen tartózkodást és ezzel összefüggésben a hajléktalanügyet érintő szakaszokat. Én bővebben ezt a kérdést szeretném megvizsgálni. A kormányt novemberben egy alkotmánybírósági pofon érte gyakorlatilag, amikor az Ab azon határozata született meg, amelyet idézek, hogy a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelni. Ekkor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sem a hajléktalanoknak a közterületekről való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való ösztönzése nem tekinthető olyan alkotmányos indoknak, amely megalapozná a hajléktalanok közterületen élésének szabálysértéssé nyilvánítását.
Ebből világosan látszik, hogy a hajléktalanság egy szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie. Ha az állam önmagában azt bünteti, hogy valaki kényszerűségből, lakhatását valamely okból elveszítve a közterületen él, az az alaptörvényben szabályozott emberi méltóság védelmével teljes mértékben összeegyeztethetetlen. Ez kőkeményen egy tartalmi vélemény, nem pedig egy formai kifogás, és így hiába hivatkozott többek között Gulyás Gergely is arra, hogy csupán az Ab korábbi formai kifogásait kell most orvosolni, nem, kérem, itt ez abszolút egy tartalmi kérdés.
Visszatérve az Ab érvelésére, mi korábban is, régóta azt mondtuk, azt vártuk, hogy végre a kormány szociális problémaként és nem rendészeti kérdésként fogja kezelni a hajléktalan emberek ügyét, annál is inkább, mert mint ahogy Schiffer képviselőtársam is említette, maga Orbán Viktor miniszterelnök úr is egy korábbi ülésen azt válaszolta, hogy köteles tiszteletben tartani az Alkotmánybíróság döntését. Idézem: “Életszerűtlennek tartom az Alkotmánybíróság döntését, de köteles vagyok tiszteletben tartani.” Ami most zajlik jelen módosítással, gyakorlatilag a korábbi Ab-döntéssel mennek gyökeresen szembe, és ennyit miniszterelnök úrnak arról, hogy ő tiszteletben kívánja tartani ezt a döntést.
A módosítás alapján is egyértelmű, hogy a Fidesz-KDNP célja nem a hajléktalanságnak mint szociális krízishelyzetnek a visszaszorítása, ennek a szociális problémának a megoldása, hanem továbbra is magukat a hajléktalan személyeket akarják visszaszorítani, üldözni. Tehát a Fidesz társadalompolitikája megint jól tetten érhetően nem az okokat, hanem a következményeket akarja visszaszorítani, üldözni és büntetni, ahelyett, hogy az okokat kezelné. Az is bizonyítja ezt egyébként, hogy továbbra sem történik semmi a hajléktalanság kialakulásának megelőzése érdekében, továbbá a hajléktalanságból kivezető utak kiépítése ügyében. Említettük éppen a szociális bérlakásokat, ezek továbbra sem állnak rendelkezésre.
Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika véleménye szerint a következők mentén lehetne orvosolni a hajléktalanság problémáját. Itt alapvetően négy területet szeretnék megjegyezni, amely kapcsán módosító javaslatokat is adunk be.
Először is a szabálysértési törvény számos önálló tényállást állapít meg mások jogait sértő, illetve a közrendet veszélyeztető magatartások büntetésére, szankcionálására. Itt említeném például a tiltott szerencsejátékot, a kutyával történő veszélyeztetést, a közerkölcs megsértését, garázdaságot s a többi, tehát nagyon sok ilyen kitétel van. Vegyük észre azt, hogy a novemberi Ab-határozat indoklása is kiemeli ezt. Amit pedig aktuálisan beemelnénk mi itt az alaptörvénybe, az az, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében van szükség az új szabályozásra. Ezekre tehát már most is van szabályozás. Tudjuk jól, hogy a Fidesz-KDNP értelmezésében már alapból a hajléktalan személyek közterületen tartózkodása sérti az előbbi értékeket, a hajléktalan személyek társadalmi megjelenése sérti a többség érdekét, mi azonban ezt nem tudjuk elfogadni.
Másodszor pedig a hajléktalanügyet alapvetően szociális kérdésnek tekintjük, amit elsősorban a szociálpolitikának és a lakáspolitikának az eszközeivel kell kezelni, megoldani és segíteni, hogy ezek az emberek ki tudjanak kerülni ebből a helyzetből.
Harmadszor pedig: sokszor elmondtuk már, hogy a szociális ellátórendszer kivéreztetése, a folyamatos megszorítások, azzal, hogy a működésképtelenség szélére sodorták az egész intézményrendszert, itt természetesen nem lehet fellépni sem a hajléktalanság eredményes kezelésére, sem más szociális problémára. Ez teljes mértékben diszfunkcionális, amit önök ezen a területen művelnek.
Azt is elmondtuk már sokszor, hogy a Fidesz hajléktalanpolitikája alapvetően a tömegszállásokra épít. Értsék meg, kérem, hiába építenek önök óriási hajléktalanszállókat, növelik itt-ott a férőhelyeket, ettől még önmagukban nem fognak betérni az utcáról a hajléktalan emberek a szállóra, ehhez a szolgáltatások minőségét is javítani kellene, és a kapacitásbővítésnek ráadásul amúgy is van egy területi egyenetlensége. Azt látjuk, hogy a fővárosban valósult meg maga a kapacitásbővítés, de vidéken sok helyen nincs elegendő férőhely.
Ebből a szempontból jól hangzik, hogy beemelnék az alaptörvénybe, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani, csakhogy ezt a törekvést nehéz felfedezni akkor, amikor a szociális ellátórendszert kivéreztetik. Szeretném megjegyezni, hogy a minőség javítása mellett már a meglévő intézményrendszer szereplői munkájának hatékonyságát az is növelné, ha eredményesebben koordinálnák, szerveznék őket, egyrészt a szociális és egészségügyi ellátókat, közterület-fenntartókat, és ez az adott önkormányzatnak a felelőssége.
Végül hadd említsem meg, hogy az LMP továbbra is hangsúlyozza a megelőzés és a hajléktalanságból kivezető utak fontosságát is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy közösségi bérlakásszektorra van szükség, ezt létre kell hozni, jogi szempontból pedig a lakhatáshoz való jogot az alaptörvénybe kell emelni, mi ezt javasoltuk korábban is.
Tudjuk jól, nálunk 3 százalék az önkormányzati bérlakások aránya, holott ez semmire sem elég. A hozzánk hasonló helyzetben lévő országokban is sokkal nagyobb ez az arány. Olyan országos hajléktalanellátásra lenne szükség, ami a tömegszállókban való elhelyezésen túlmutatóan munkához és bérlakásokhoz is hozzá tudná juttatni az embereket, tehát egy valódi rehabilitációs folyamat tudna megvalósulni az országban. Ha a hajléktalan személyek iránti szolidaritást és társadalmi felelősségvállalást a kormány valóban erősíteni kívánja - ahogy ezt önök egyébként az indoklásban ki is fejtik -, akkor ebbe az irányba kell elmozdulniuk, nemcsak az alaptörvényben, hanem a gyakorlatban is.
A másik kérdéskör, amelyről beszélni szeretnék, az a valóságellenes családfogalomnak az alkotmányba emelése. Itt a KDNP torzszüleményéről van szó, azaz a család szűkített definíciójáról, amit egyébként december 17-én visszadobott az Alkotmánybíróság, és önök ezt most az alkotmányban kívánják rögzíteni.
Nyilván csak ezzel lehetett elkerülni egyszer s mindenkorra, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálhassa a kirekesztő családfogalom alkotmánnyal való összhangját. Ezzel egyébként egyszerre ad pofont a kormány az Alkotmánybíróságnak és a magyar családok többségének is, amelyek a valóságban saját szabad akaratuk szerint élnek családként és nem a KDNP farizeus definíciója szerint.
A mostaninál családellenesebb és valóságellenesebb lépés nem volt az eddigi két és fél évben. Szeretnék önökkel egy példát végigvenni. Vegyünk például egy olyan családot, ahol él egy férj és egy feleség, és valamilyen okból kifolyólag, sok év házasság után a férj elhalálozik. Az özvegy egyedül marad, sok évet magányában tölt, de találkozik egy olyan férfival, akivel együtt szeretné folytatni az életét, de mondjuk, elhunyt férje emlékére nem kíván vele összeházasodni, hanem úgymond élettársi kapcsolatban szeretne vele élni. Ezt a családot a KDNP erőszakos magatartása miatt ma Magyarországon a törvény nem tekinti családnak.
Az erőszakos kisebbségi kormánypárt, a KDNP ideológiai nyomására Magyarországon egy szűkítő családértelmezéssel valódi családok százezreitől tagadja meg a jogrendszer a család státust, és nem átallanak olyan véleményeket felhozni itt, miszerint a házasságban felnövekvő gyerekek intelligenciája magasabb lenne, mint az élettársi kapcsolatból származó gyerekeké. Ezek teljes mértékben a hajánál fogva előrángatott statisztikai manipulációk, amelyeknek egyébként semmi közük nincsen a valósághoz. Ha kell, akkor ezt részletesebben meg is indokolom, de itt akkor továbblépnék arra, hogy mit tudunk kezdeni ezzel a szűkített családértelmezéssel.
(19.10)
Ugye, korábban mi üdvözöltük az Alkotmánybíróság családvédelmi törvénnyel kapcsolatos állásfoglalását, ami alapvetően nem engedte, hogy a valóságtól elrugaszkodott családfogalom alapján hátrányosan különböztessenek meg egyes állampolgárokat. Mi úgy látjuk, ez a törvény gyakorlatilag a KDNP valóság elleni harcának a szimbólumává vált. A törvény köszönő viszonyban nem áll a valósággal. Ha megnézzük a statisztikákat, akkor azt látjuk, hogy egyre inkább növekszik az élettársi kapcsolatban élő emberek száma. A fiatal felnőttek mintegy 70 százaléka élettársi kapcsolatot alakít ki első tartós párkapcsolatként, és a gyermekek mintegy 40 százaléka születik élettársi kapcsolatban, akiknek a jogait szintén sértette ez a családvédelmi törvény. Egyébként hozzáteszem, hogy nagyon sok gyermek azért születik már családban, mert már a várandósság alatt házasodnak össze a szülők. Tehát az, hogy itt statisztikákkal manipuláljanak, semmiképpen sem elfogadható. Tény az, hogy a magyar társadalomnak egy meghatározó része az élettársi kapcsolatot preferálja a házastársi kapcsolattal szemben.
A házassághoz kötött családstátus az azonos nemű párokat is kirekesztően kezeli, holott az európai uniós jog bizonyos rendelkezései is igazolják azt a növekvő tendenciát, hogy az azonos nemű párokat a család fogalma alá kell vonni. Mesterséges és súlyosan diszkriminatív álláspontunk szerint az az álláspont, hogy a családi élet fogalma nem foglalja magában az azonos neműek közötti párkapcsolatot, vagyis a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Ez ellen is már többször felléptünk. A Lehet Más a Politika úgy gondolja, hogy ez nem helyénvaló, önöknek haladniuk kellene a korral, és az európai uniós jog szellemiségében kellene ezt az egész helyzetet kezelni itt Magyarországon is.
Az élettársi kapcsolatok kirekesztése a családfogalomban, azon túl egyébként, hogy egy arculcsapás és egy diszkrimináció, súlyos anyagi veszteséget is jelent a családok számára. Az élettársi kapcsolatban élő gyermekeket, mármint az élettársi kapcsolatban élő emberek gyermekeit a szociális és az adórendszer is ugye megkülönbözteti. Vannak számítások, amelyek azt mutatják, hogy a korábbi kapcsolatokban született gyermekeket integráló mozaik családok három év alatt összesen több mint 2,6 millió forint családi pótlékot, illetve adókedvezményt veszítettek el akkor, ha a szülők nem házasságban, hanem élettársi kapcsolatban élnek. Azt gondolom, nagyon méltatlan így bánni ezekkel a családokkal.
Az LMP világosan látja, hogy a családformák rendkívül változatosak, minthogy a társadalom is nagyon sokszínű, és ezt a valóságot nem hagyhatja figyelmen kívül a jogalkotó sem. Önök, ha ezt teszik, akkor gyakorlatilag másodrendű állampolgárnak nyilvánítják az élettársi viszonyban élőket, a mozaikcsaládokat, a közös szülői felügyeletben gyermeket nevelőket, és mindazokat, akik változatos együttélési formákban valósítják meg azt az érzelmi és gazdasági életközösséget, amit családnak hívnak.
Akármit tesz is a jogalkotó, egy biztos: önök a valóságot ezzel a törvénnyel nem fogják legyőzni. A Lehet Más a Politika továbbra is a valóságból indul ki, mindazokat a családokat támogatja és elismeri, amelyek egymás iránt elkötelezett, szeretetteljes kapcsolatot tartanak fenn. Ennek megfelelően a legmesszebbmenőkig elutasítjuk a kormánypárti többség erőszakos és fundamentalista, a keresztény elvekkel éppen hogy szembemenő alaptörvény-módosítását a család szűkítő értelmezése terén is.
Köszönöm.
