LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan a médiatörvény lesz az a törvény, ami eléri az alaptörvény rekordját, vagyis már nem tudom, hogy hányszor módosítjuk. Az alaptörvénynél még csak értem a dolgot, ott legalább valakinek örömet okoz: Kerényi Imre művész úr újabb és újabb illusztrációkat rendelhet meg a frissen átdolgozott kiadásokhoz; mondjuk, hogy “A nemzeti kétharmad negyedjére vési kőbe az alkotmányt” címmel, de ugyanezt a halvány előnyt, ha ez előny, a médiatörvénynél nemigen látni, pedig lassan már ezt is negyedévente módosítjuk.
Nem az a baj, hogy hozzányúlunk, hiszen ahogy többször elhangzott, eredetileg elrontott vállalkozás volt. Az a baj, hogy ahogy ezt a közkeletű hasonlatban mondani szokták, centinként amputálunk. Centinként amputálunk egy üszkösödő, gennyesedő végtagot. De lehet, hogy a centinként is túlzás a mostani módosításra; itt inkább már milliméterenként amputálunk, olyan picike változás történt. És valóban nem a lényeget érinti. Hogy mi a lényeg, azt Mandur László és Schiffer András is elmondta: a médiatörvény lelke vagy ha úgy tetszik, az, ami az egészet károssá és életképtelenné teszi, az változatlanul maradt.
Egy kicsit rusztikusabb hasonlatot, ha megengednek ezen a késői órán: ha valaki folyton csak belepiszkál a trágyadombba, akkor a keze valószínűleg büdös lesz, de a trágyadomb nem lesz elhordva. Képviselő urak, nincs elhordva a trágyadomb azzal a 3-4 változással, amit most nagy óvatosan beleügyeskedtek.
És szeretném betartani az azóta távozott Cser-Palkovics képviselő úr intelmét, miszerint ha lehet, beszéljünk arról, ami a törvényben benne van, és ne arról, ami hiányzik. Utóbbi hosszú listát elmondta a kollégám. Éppen ezért most csak arról beszélek, ami benne van, mert szerintem még az sem teljesíti azokat az elvárásokat vagy ha úgy tetszik, ígéreteket, amiket a törvény előzménye tartalmazott. Ha maradok az amputálós hasonlatnál, nemcsak az a baj tehát, hogy centinként vagy milliméterenként amputálják az üszkösödő végtagot, hanem az is, hogy úgy látszik, hogy remegett a kést tartó kéz is, és még az eredetileg kijelölt kis határvonalat sem sikerült betartani.
Engedjék meg, hogy konkrétan mondjam meg, hogy mire gondolok. Ha egyáltalán lehet ezt a szót mondani, a legfontosabb változás a sok apróság között az, hogy a Médiatanács elnökének mandátuma most már nem hosszabbítható 18-szor, 27-szer, 36-szor és nem tudom, hányszor 9 évig, életfogytiglan gyakorlatilag. Természetesen nagyon jó, hogy nem hosszabbítható, de a konkrét kodifikálással nem csak az a probléma, amire Mandur László és Schiffer András is legutóbb utalt, miszerint hogy a médiatagok attól még vígan ülhetnek 120 évig folyton hosszabbítva, tehát ez a fajta függőség és a döntésekben a későbbi szavazókra való kacsingatás lehetősége megmarad az esetükben.
Van ennél nagyobb baj is. Nem tudom, hogy szándékosan vagy nem szándékosan, de kicsit gyanakodni vagyok kénytelen. Önök nem változtattak a korábbi médiatörvények azon paragrafusán - éppen egy legutóbbi módosításkor bekerült paragrafuson -, ami mégiscsak lehetővé teszi, hogy a Médiatanács elnöke a 9 éves mandátum lejárta után remélhetőleg nem 9 évig, de még tovább szolgáljon.
Mire gondolok? Legutóbb bekerült és érvényben maradt a mostani módosításnál is a médiatörvénynek azon változása, miszerint hogyha a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság kinevezett elnökét, aki egyben a Médiatanács elnökének is jelöltje a parlament előtt, valamiért kétharmados többséggel nem választják meg, akkor azért, hogy ne legyen exlex állapot, így szólt a legutóbbi törvénymódosítás, nem lép funkcióba az NMHH, tehát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke sem, de marad a régi médiatanács-elnök, sőt betölti a hatóság elnöki funkcióját is mindaddig, amíg nem lesz kétharmad egy következő jelöltre.
(0.10)
És ha egy évig nem lesz? És ha két évig nem lesz? Ha három évig? Ha kilenc évig? Akkor mégiscsak hosszabbodik a mandátuma kilenc évről még sokkal tovább a jelenlegi elnöknek? Ha önök valóban határt akarnak szabni egy ilyen típusú mandátumnak, ha csak az elnöknél, akkor legalább arról kellett volna gondoskodniuk, hogy ez a mintegy fű alatti hosszabbítás vagy ennek a lehetősége kimaradjon a törvényből és más megoldást találjanak a kétségkívül szükséges jogbiztonság garantálására és az exlex állapot elkerülésére. Vannak egyébként jócskán más hatóságoknál, más intézményeknél ismert megoldások erre.
Így tehát miről van szó? Önök azt mondják, hogy csak kilenc évre szólhat a mandátum, de praktikusan, ha az akkori parlamentben bárki éppen blokkol - és ugyan mitől ne blokkolna - egy kétharmados támogatást, akkor mégiscsak marad az illető úr vagy hölgy addig, amíg nem sikerül valakinek kétharmadot találni. Ez annak a szándéknak, amit önök az indoklásban mondanak és leírnak, amiben megállapodtak, ami az itthoni problémát is jelenti, ha úgy tetszik, annak a jó szándéknak - mondjuk így - a durva kijátszása. Ha nem szándékosan történt, akkor szíveskedjenek ezeken a paragrafusokon segíteni; ha szándékosan, akkor egy picit nagyobb baj van.
Nézzük a második, viszonylag említésre méltó változást! Ez arról szól, hogy ne annyira egyirányú legyen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének kinevezése, akiből, mint tudjuk, elvileg Médiatanács-elnök is válhat. Bevonják a procedúrába a köztársasági elnököt, akinek valamilyen egyetértésre kell jutnia a javaslattevő miniszterelnökkel. Nem azt akarom mondani, mert el tudnám mondani önök helyett a viszonválaszt, ha azt akarnám mondani, hogy jó vicc, a köztársasági elnököt is maguk jelölték, mert ez egy közjogi berendezkedés, én is tudom, nem ad hoc jellegű és nem örökre szól. Lehetnek olyan korszakok, voltak is, amikor a köztársasági elnök és a miniszterelnök nem azonos színű - bocsánat a pórias fogalmazásért -, van, amikor azonos színűek. Tehát nem ez a bajom, nem ezt akarom szóvá tenni, bár akár tehetném is; hanem azt is, hogy ez a változás legközelebb a hat-hét év múlva esedékes jelölésnél lesz értelemszerűen érvényes. Ha folyamatos gyomorrontásunk van, mert romlott ételt fogyasztatnak velünk, akkor a megoldás nem az, hogy azt mondom, még hat-hét évig edd azt, istenem, legfeljebb rossz lesz a gyomrod, és egyéb el nem mondott tünetekre panaszkodsz és majd hat-hét év múlva gondoskodunk róla, hogy csak kifogástalan élelmiszerből kerüljön előállításra az ételed. Akkor a megoldás az, hogy most gondoskodunk az orvoslásról. Az önök módosítása, még ez a kicsinyke és talán nem óriási jelentőségű, de azért mégis valamilyen szinten akár elismerésre méltó is lehetne, akkor érne valamit, ha a mostani helyzetet, amely mindnyájunkat mérgez, mindnyájunknak problémát okoz, orvosolná. De nem ez történik! Hat-hét évig még esszük, amit nem főztünk, hanem amit önök főztek nekünk.
A harmadik problémáról esett már szó Pálffy és Mandur képviselő úr vitája és hozzászólásai kapcsán is. Ez a bizonyos követelményrendszer megfogalmazása, amiben - mint erről már volt szó - csak a kiegyensúlyozottság maradt. Nem akarom elismételni, amit a képviselőtársak mondtak, csak egyre hívnám fel a figyelmet. Tételezzük fel, hogy ez jó megoldás és elég a kiegyensúlyozottság szó. De ugyan mit jelent ez, ha a kiegyensúlyozottság meglétéről vagy meg nem létéről egy alapjaiban politikailag kiegyensúlyozatlan testület dönt? Könyörgöm, ha nekem kell dönteni egy vitában, ami az én gyerekem és a szomszéd rusnya kölyke között folyik, akkor tőlem nem lesz elvárható, hogy objektíven döntsek. Most egy olyan Médiatanács dolga, hogy a kiegyensúlyozottság meglétéről vagy meg nem létéről döntsön, aki az egyik oldalra húz. Emberfeletti elvárás, hogy akkor ő ilyen ügyekben igazságosan ítéljen. Vagyis írhatunk mi bármit, ha a bíró elfogult, akkor az elfogulatlanság követelménye nem tud érvényesülni.
De van itt még valami azon túl, hogy remegett a kést tartó kéz, és még azt sem találta el, amit el akart találni. Ugyanakkor eltaláltak olyat, amit a kutya sem kért maguktól. Nagyon hálás vagyok, ha az államtitkár úr erre választ ad. Felmerült a korábbi médiatörvény 15. §-ának dolga. Úgy tudom, a kutya sem kérte, hogy ehhez hozzányúljanak. Legalább kellene tudni, hogy mi az oka. Van egy olyan gyanúm persze, hogy így nem igaz, hogy a kutya sem kérte, szerintem a Médiatanács kérte maguktól bizonyos, általam gyanúsnak vélt okokból. Miről van itt szó? Szerintem itt Novák képviselő úr félreértette a 15. §-sal történteket, de lehet, hogy én vagyok a hülye, majd elmondja az államtitkár úr.
Én úgy olvasom, pontosabban médiaszakemberek, akik súgtak nekem, úgy olvassák ezt a bizonyos, a 15. §-t érintő dolgot, hogy nem a paragrafust vették ki a törvényből, hanem annak bizonyos alkalmazási lehetőségét. A 15. § arról szólt, hogy ha adok egy nyilatkozatot és utána visszavonom a hozzájárulást, akkor az illető médium ne élhessen vissza ezzel. Ez történetesen egy helyes paragrafus volt. Igen ám, de korábbi változatában ez úgy szólt, hogy egy éven belül vághatja fejbe az illető médiumot a Médiatanács, mert egy év alatt csak észreveszi valaki. Most kihagyták azt a megszorítást, most visszamenőleg százezer évre megbüntethet valakit, ami szerintem a jogbiztonságot elég erősen sújtja.
Sőt kihagytak még valamit! Az eredeti médiatörvény adott egy hat hónapi türelmi időt a médiumoknak az ilyen új szabályok alkalmazására, és ezért mondta azt, hogy nem 2011. január 1-jétől, hanem csak július 1-jétől - vagy hogy - lehetett ezeket alkalmazni. Most a 15. §-t ebből is kiveszik. Ezt 2011. január 1-jétől lehetne alkalmazni. Tudja, mi az iszonyatos gonosz és sötét lelkemnek a közepében lévő gyanú? Hogy ezt a paragrafust valami ok miatt akarta a Médiatanács megváltoztatni. Valakit utólag akarnak megbüntetni, vagy - nota bene - kizárni egy pályázatból, hiszen akit bizonyos büntetések érnek a Médiahatóság részéről, az aztán nem pályázhat erre-arra. Különben mi a jó égnek kellett visszamenőleg háromezer évre megadni a Médiatanácsnak azt a jogosultságot és ezzel felrúgni a jogbiztonságot, hogy egy korábbi mentesnek mondott időszakra most visszamenőleg alkalmazza a büntetést? Ugyan majd magyarázza el nekem, államtitkár úr, hogy ez hogy a jó égbe került be! Ha nem tudja, kérdezze meg a Médiatanácsot, hogy kire gondolva diktálta be a minisztérium apparátusának ezt a remek kis szabályt.
Ha baj, hogy centinként amputálnak, ha baj, hogy rossz helyre vágják a kést és pontatlanul, akkor nem volna jobb - hogy maradjanak a képnél - konzíliumot összehívni és új diagnózist felállítani? Elölről kezdeni az egész médiatörvény-alkotást, ahogy ez elhangzott, és ahogy ezt már korábban javasoltuk szakmai szervezetek bevonásával, nulláról indulva megoldani az örökös vágás, stoppolás, foltozgatás helyett. Azt a trágyadombot ne tessenek többet simogatni, hordjuk el, de gyorsan, és csináljunk valami tisztább és jobb illatú megoldást!
Köszönöm szíves figyelmüket.
