NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem kívántam részt venni abban a vitában, amit tulajdonképpen most itt az MSZP és a Fidesz folytatott annak tekintetében, hogy kellően megfelelnek-e az Európai Unió elvárásainak. Tulajdonképpen erről szólt a kormányzatuk is, hogy egymásra licitálva próbálták bizonygatni, hogy melyik szolgálja ki jobban az Európai Uniót.
Nos, ezzel szemben én azt tartom sérelmesnek, hogy ilyen szinten kiszolgálják és az Európai Unió diktátumai szerint módosítják például a médiatörvényt is. Nem ez az első eset már a médiatörvénnyel kapcsolatban sem, hiszen korábban is láthattunk példát arra, hogy azokat a módosító javaslatokat fogadták el egy az egyben, mást be sem lehetett nyújtani önálló napirendi pontként tulajdonképpen, amit az Európai Unió fogalmazott meg elvárásként, amelyek egyébként részben átfedésben voltak azokkal, amelyeket korábban a Jobbik Magyarországért Mozgalom nyújtott be. Ellenben, amikor mi nyújtottuk be egymillió magyar ember érdekét képviselve, akkor önök tulajdonképpen szokás szerint olvasás nélkül leszavazták. Míg ha ugyanezt nem egymillió magyar ember képviseletében eljárva egy ellenzéki párt, hanem egy külső, idegen szervezet, egy világbirodalom várta el önöktől, akkor viszont ezt rögtön befogadták.
Azt gondolom, ez az önök szolgalelkűségére és talán mondhatjuk, magyarellenességére egy - sajnos - ékes bizonyíték, hogy nem a magyar emberek érdekeit akarják képviselni, sőt sokszor az ő érdekeikkel ellentétesen hoznak meg jogszabályokat. Itt nem az a fő probléma, hogy kiszednek bizonyos szép alapelveket, sokkal inkább az a probléma, hogy a még megmaradó alapelvek sem fognak teljesülni, ahogy nem teljesültek eddig sem. Hiszen önök lépésről lépésre megvonták például a Médiatanács hatáskörét, hivatalból ugyanis már nem járhat el annak a bizonyos médiaalkotmánybeli 13. §-nak az ügyében, amelyről önök most itt lelkesen vitatkoznak, de mondjuk ki, lényegében ez az egész médiaalkotmány már-már értelmét veszítette. Hiszen önök most ráadásul kiveszik a 15. §-t is a hivatalból vizsgálható ügyek közül, tehát a jó hírnév és az emberi méltóság védelmét. Ilyen értelemben gyakorlatilag teljesen kiüresítik ezt a médiaalkotmányt, ami egyfajta preambulumnak talán jó lenne, szép szavak, elvek gyűjteménye, azonban semmilyen érdemi intézkedés ebből nem következik.
És valóban a legfontosabb, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye egyelőre megmarad, de ahogy korábban kifejezetten megvonták a Médiatanács, illetve a -hatóság jogkörét a tekintetben, hogy hivatalból vizsgálhassa és szankcionálhassa átfogóan a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi előírásának durva, nagyon durva megsértését, úgy most teljesen mindegy, hogy ezek után bennmarad-e vagy nem.
De ha már néhány szót váltunk erről, akkor azért mondjuk el, hogy valóban, a sokoldalúság bizony rendkívül fájó, hogy kikerül, hiszen az talán még többet is jelent, mint a kiegyensúlyozottság. Legalábbis nem kell talán nyelvápolónak lenni nagyon ahhoz, hogy a sokoldalúságról több jusson az eszünkbe, mint a kiegyensúlyozottságról, hiszen nagyjából a kiegyensúlyozottságot, már ha egyáltalán törekednek rá a televíziók, rádiók, amelyeknek elvileg kötelességük volna, akkor ezt nagyjából úgy teszik meg, hogy megszólaltatnak egy kormánypárti és egy ellenzéki politikust, mondjuk, valamilyen aktuálpolitikai kérdésben, és ezzel úgymond kiegyensúlyozott a tájékoztatás. Pedig hát itt a politikában a mérlegnek nemcsak két serpenyője van, vagy talán a mérleg nem is jó hasonlat. Pontosan ezért volt szükséges az, hogy a sokoldalú tájékoztatás is mint kötelezettség eddig megjelenjen. Persze eddig sem tartották be, sőt még a kiegyensúlyozottságot sem. De az semmiképpen sem egy jó megoldás, hogy a sokoldalúságot eltörlik. Hiszen normális esetben valóban, mondjuk, nem a Fideszt és az MSZP-t kellene megszólaltatni, hanem sokkal sokszínűbben, mondjuk, a nemzeti ellenzéket is, vagy akár parlamenten kívüli erőket, civil szervezeteket is.
Ennek tehát a jövőben még az alapelvét is megszüntetik. De eddig sem teljesült ez, és eddig sem volt esély arra, hogy ezt bárki szankcionálja, tehát tulajdonképpen fából vaskarika volt eddig is ez a szabályozás, nem volt túlzottan lényeges.
Beszéljünk ezért inkább arról, hogy miért nem szerepelnek a hivatalból vizsgálható ügyek között ezek az alapelvek, ezért egy módosító javaslatot erre is benyújtottunk, ami alapján szeretnénk, ha a Médiatanács illetékessége megmaradna. Hiszen amikor ehhez hasonló késő éjszakai órákban vitattuk a Médiatanács éves beszámolóit, én sérelmeztem, hogy semmi következménye nincs annak, hogy szerte a médiában durván lábbal tiporják a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi előírását, annak mi lett a következménye? Nem az, hogy a Médiatanács tagjait, mondjuk, leváltottuk volna, nem az, hogy akár csak egy határozati javaslattal felkérjük őket a törvények betartására, vagy sorolhatnánk azokat az ilyen-olyan eszközöket, amelyekkel élhettünk volna. Az volt a következménye, hogy megváltoztattuk a törvényt, hogy a jövőben ne lehessen számon kérni a Médiatanácson, hogy miért nem tett semmit. Úgymond eltörölték a feladatkörüket e tekintetben. Tehát megmaradt a médiaalkotmány szép előírása, de mindenféle szankció lehetősége nélkül.
És itt bizony az Európai Unió diktátuma egészen messzire kiterjed, például a magyar zenei mű fogalmát is most már ők akarják meghatározni, ráadásul meglehetősen kitágítják most önök ezt a meghatározást, amit semmiképp sem tudunk elfogadni, különösen azok után nem, hogy így is a zenei kvóta elmarad a Jobbik által indítványozott arányoktól.
Ez a törvényjavaslat egyáltalán nem nyújt receptet a legtöbb problémára, és ez a legtöbb probléma egyébként valóban a kiegyensúlyozottságból adódik, hiszen az egész demokrácia működőképességét veszélyezteti, ha finoman akarok fogalmazni, ha kicsit reálisabban, akkor mondhatjuk, hogy az embereknek már megdőlt a demokráciába vetett hitük, az emberek jelentős részének, hiszen ha nem tudnak hiteles információkhoz jutni, akkor hogyan is tudnának reálisan választani.
És bizony ez az egész médiára jellemző, a csak a Fidesz tagjaiból álló Médiatanács statisztikái szerint a legdurvább kirekesztés a Jobbik Magyarországért Mozgalmat éri, úgyhogy azért emelem ezt ki, nem azért, mert a Jobbik képviselője vagyok. Na persze ez a megállapítás, az előbbi, hogy a legdurvább kirekesztés a Jobbikot éri, ez így nincs leírva a Médiatanács jelentéseiben, de a sorok között megtanultunk olvasni korábban is, és most is ezt kell, hiszen tulajdonképpen még a médiumokat is ez a fajta gumiparagrafusokból álló médiatörvény öncenzúrára készteti. És ha általában már megtanultunk olvasni a sorok között, akkor láthatjuk, hogy a Médiatanács kimutatása szerint tulajdonképpen egy 5 százalékos párt szintjén kezelik a Jobbik Magyarországért Mozgalmat, még az úgynevezett jobboldali Hír Televízió is lényegében kétszer akkora megszólalási lehetőséget nyújt az MSZP-nek, őfelsége ellenzékének, mint a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak. És akkor még, mondjuk, az ATV-t, meg a többit nem is említettem, ugye, amelyek aztán végképp durván törvénysértőek.
Hiszen lehet ilyen vagy olyan értelmezést adni a kiegyensúlyozottságnak, főleg kormánypárt-ellenzék viszonylatában, lehet a brit modellt hozni, lehet más modelleket is, egy azonban biztos, hogy ha van két fej fej melletti párt, mint amilyen most a jelenlegi erőviszonyok tekintetében az MSZP és a Jobbik, és ráadásul mind a kettő ellenzéki párt, akkor azt gondolom, nem lehetne ilyen szintű különbséget tenni, mint ahogy a médiában láthatjuk, hogy kétszer-háromszor-négyszer akkora szereplési lehetőséghez jut őfelsége ellenzéke.
Megértem, hogy az önök számára a radikális változás egy nagy veszély, és ezért inkább szerepeltetik saját házi televíziójukban is az MSZP-t, illetve láthattuk, hogyan osztották le előbb a két kisebb, aztán a két nagyobb kereskedelmi rádiót, de hogyan működhet tulajdonképpen így törvénytelenül, kéz kezet mos alapon az ATV és a Hír TV is, és egyik kormány alatt sincsenek ezek a törvénysértések szankcionálva. Megértem, hogy az önök számára ez egy biztos rendszer, ahogy itt mindig le vannak osztva a lapok kormány és őfelsége ellenzéke között, azonban mégiscsak mondjuk ki, hogy törvénysértő, most még. És egyébként jelen állás szerint az is marad, hiszen egy szót még meghagytak, a kiegyensúlyozottságot.
(23.30)
Sokoldalúnak már nem kell lenni, hát persze értelmezhetik úgy a kiegyensúlyozottságot a jövőben is, hogy egy kormánypárti, egy ellenzéki - természetesen MSZP-s - képviselőt szólaltatnak meg a médiumok, ezt akár törvénybe is foglalhatnák, hiszen ez jelenleg is így van, és ez ellen a Médiatanácsnak nincs egy ellenvetése sem. Azonban azt gondolom, hogy ez mégsem elfogadható, és ezért inog meg az emberek hite ebben a fajta, önök által fölépített demokráciában, és ezért recseg-ropog minden eresztéke.
Azt látjuk az éves kimutatásban, hogy például a Jobbik Magyarországért Mozgalom beszédideje éves szinten - hogy ne csak egy kiragadott hetet nézzek - és az összes főbb műsorban, amelyet a Médiatanács végzett, tehát éves kimutatott adatot nézek, egy kumulált statisztikát 52 hétre, az elmúlt évre, azt látjuk, hogy 6,6 százalék a Jobbik megjelenése, míg 14,8 az MSZP-é. Tehát ilyenfajta durva aránytalanságok nyomán önök széttárják a karjukat, és semmi következménye nincs, és a Médiatanács sem szankcionálta ezt. Persze ezt a feladatot kapták a Médiatanács tagjai, és ez az egy választási ígéretük teljesült ugye, hogy csak a Fidesz. Csak a Fidesz tagjai kaptak helyet a Médiatanácsban, ami azért egy nagyon durva jogsérelem, hiszen a médiát ellenőrző legfontosabb testületről beszélünk.
Ez körülbelül olyan súlyos dolog, mintha mondjuk, a választások tisztaságát ellenőrző legfontosabb testületben, a választási bizottságokban, szavazatszámláló bizottságokban nem lenne, csak a Fidesznek delegáltja. Most nem akarok ötleteket adni, mindenesetre az, hogy ezt a KDNP szó nélkül benyelte, pedig kétharmaddal választotta meg az Országgyűlés, a KDNP szavazata nélkül nem lett volna... (Pálffy István: Ezt vártam.) És ha ugyanolyan kemény lett volna, mint a saját tiszteletdíjaik ügyében - az az egy alkalom volt eddig, amikor ultimátumot láttunk megfogalmazni a KDNP részéről akkor a másik kormánypárt, a nagy testvér irányába -, hát akkor bizony nem lehetett volna a Médiatanács tagjait, egyetlen tagját sem megválasztani. Sőt, ha igazán korrekt lett volna a KDNP, akkor azt mondja, hogy tartsuk magunkat a korábbi gyakorlathoz, ami igenis igazságosabb volt, hogy minden parlamenti pártnak volt delegáltja a médiát ellenőrző legfontosabb testületben, a Médiatanács jogelődjében, az ORTT-ben.
Ezek után ugye a mai lakossági fórumon is föltették a kérdést, hogy mikor lesz végre egy magunkfajta televízió vagy rádió. Hát soha nem lesz, hiszen amíg ezeket a médiaszolgáltatási jogosultságokat, tulajdonképpen a frekvenciákat önök osztják, addig a magunkfajták nem rúghatnak labdába. Legfeljebb az interneten lehet hiteles információhoz jutni, bár önök ugye kínai, iráni típusú cenzúra mintájára igyekeznek akár milliárdokért valamiféle internetcenzúrát bevezetni, de ott egyelőre valóban megvalósulhatott a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye. Nem véletlen azért, hogy a legolvasottabb jobboldali hírportál, tudják, melyik lett, a kuruc.info hírportál. Ez azért valóban nem véletlen, hiszen a hírek elhallgatása idevezet, ugye. És ez az öncenzúra, ami megjelent még egyébként egy hírtelevíziónál is, amelynek azért - mondjuk ki - nagyon nem kellene félnie egy Médiatanács szankcióitól. Mégis, mit látunk, például - csak hogy témánál maradjunk - amikor mondjuk, a kuruc.info kormányzati betiltásáról tudósítottak két évvel ezelőtt, akkor kikockázták a cigánybűnözés nevű rovat címét, már a címét is, és kommentálták is a tudósításban, hogy az új médiatörvény szerint sajnos ezt önöknek nem mutathatjuk meg, mert ezt szankcionálják. Tehát ők maguk sem tudják, azóta nyilván odaszóltak nekik, hogy ne tegyék magukat röhejessé, hát nem fogják őket szankcionálni, vagy legalább ne hívják fel erre ilyen feltűnően a figyelmet. Tehát láthattunk ilyen példákat is, és ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
De azért az is elfogadhatatlan, hogy az Európai Unióból bármilyen diktátumot megfogalmazzanak, és tulajdonképpen amit ott megszabnak, azt itt már tényként kezelik; még Pálffy képviselő úr is, ugye azt mondta, hogy sajnálja - vagy nem is tudom, hogyan fogalmazott -, de azt egészen pontosan úgy mondta, hogy kikerült a törvényből ez a néhány szó. (Pálffy István közbeszól.) Tehát nem került ki a törvényből, az Országgyűlés előtt van, általános vitán, jelenleg próbáljuk önöket meggyőzni, azt az egy fideszes és egy KDNP-s képviselőt, aki a fideszes és KDNP-s padsorokban jelenleg helyet foglal, hiszen ennyien tisztelik meg ezt a vitát, egy fideszes és egy KDNP-s képviselő a kormánypártok padsoraiban. Kár, hogy nem most szavazunk erről a kérdésről, mert akkor nemhogy kétharmados, talán négyötödös vagy öthatodos vagy ki tudja, milyen jobbikos többség lenne ebben a kérdésben.
Mindenesetre az, hogy már múlt időben beszél erről Pálffy képviselő úr, hogy kikerült a szövegből, azért az már elárul valamit arról a szolgalelkű hozzáállásról, ami sajnos mára már jellemzi a Magyar Országgyűlést. Mondjuk ki: szégyen! Szégyellem, hogy az Országgyűlés idejutott, hogy nem itt dőlnek el viták során az ilyen kérdések, hogy megőrizzük-e a médiaalkotmányban azokat a szavakat, hogy sokoldalúan, hogy mellesleg tényszerűen, időlegesen, tárgyilagosan kell tájékoztatni, hanem ezt eldöntik valahol egészen máshol. Ez tehát, azt gondolom, elfogadhatatlan.
Összességében tehát ez a kis médiatörvény-módosító csomag egyáltalán nem jelent gyógyírt a média különböző problémáira, továbbra sem kívánják megrendszabályozni a kereskedelmi televíziókat elsősorban, ahol a legnagyobb szükség lenne erre, továbbra sem teszik pártatlanná a médiafelügyeletet, és sorolhatnánk azt a sok-sok kritikát, azt a sok-sok módosító javaslatot, amelyet egytől egyig leszavaztak, hiszen egyet sem fogadtak el önök, tehát még azt sem, amit megígértek. Ugye, Pálffy képviselő úr? Ön legalább megszavazta emlékeim szerint, de az egész kormányoldal leszavazta például a külhoni hírkvótát, hogy legalább egy rövid hír a hírekben foglalkozzon a határon túli hírekkel is, ha már itt a nemzeti összetartozásról ennyit beszélnek.
Tehát összességében nem jelent gyógyírt a médiatörvény körül kialakult problémákra ez a kis szűk, az Európai Unió által diktált csomag, amelyet értelmezhet máshogy az MSZP, és mondhatja azt, hogy ez nem elegendő, és jobban kellene lihegve kiszolgálni az Európai Unió elvárásait, én azonban mégis azt mondom, hogy rengeteg hiányosság van. Éppen ezért a Jobbik napokon belül, legkésőbb egy héten belül be fogja nyújtani a saját átfogó médiatörvény-módosító javaslatát, és reméljük, hogy lesz annyi bátorságuk, hogy ezt tárgysorozatba veszik, és általános vitára engedik legalább egy ilyen éjszakai órában. Hiszen abban úgysem reménykedhetünk, hogy a média erről - mondjuk a sokoldalúság jegyében - tájékoztatást fog adni a kiegyensúlyozottság jegyében, de legalább önök merjék ezt a vitát lefolytatni velünk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
