DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az alkotmánybírósági határozatok hatályon kívül helyezésével kapcsolatos módosító javaslathoz szólnék hozzá én is, ami egy megdöbbentően új elem ahhoz képest, amit eddig a korábbi javaslat tartalmazott, és valóban ellentmondásokkal terhelt. Számunkra - megmondjuk őszintén - most már végképp értelmezhetetlen, hogy mi az a helyes értelmezési keret, ahogy most az Alkotmánybíróság elmúlt 22 éves működését meg kell vizsgálni. Az egyik megoldási lehetőség az, hogy lényegében a történeti alkotmányos fejlődés egy részeként tekintjük az Alkotmánybíróság működésének haladó részét, az alapjogvédelem érdekében kifejtett működését, és ebben a körben relevanciát kell engedni, tehát kell teret engedni az alkotmánybírósági határozatok azon részének, amelyek a gyülekezési jogot, egyesülési jogot, véleménynyilvánítási szabadságot, a fundamentális alapjogokat védik és támogatják. Ez az egyik megoldás. A másik megoldás az, hogy tényleg, úgy, ahogy van, kiradírozzuk a magyar jogtörténetből, és azt mondjuk, hogy innentől kezdve nincsenek. Úgy tűnik, a második megoldást választotta most az alkotmányügyi bizottság kormánytöbbsége, de emögött nyilván erőteljes kormányzati szándékok állnak.
Különösen aggályos azért annak a végiggondolása, hogy hatályukat vesztik ugyan az alkotmánybírósági határozatok, mint például a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása körében a 30/1992-es vagy a 36/1994-es, tényleg európai szinten mértékadó személyiségijog-védelem és véleménynyilvánítási szabadság problematikáját tárgyaló határozatok, tehát ezek hatályukat vesztik, de a joghatásaik érvényesülnek. Ezt valóban nem tudjuk hova tenni, mert ha mondjuk, a kevésbé haladó irányára gondolunk az alkotmánybírósági határozatoknak, például a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság azon dicstelen döntéseire, amelyek például az eredeti vagyonvisszaadás koncepcióját megbuktatták, vagy amelyek az igazságtételt megbuktatták, akkor ezek szerint ezen határozatok igazságtételt akadályozó és a kárpótlást, reprivatizációt kizáró rendelkezéseit tulajdonképpen el kell fogadnunk, és tulajdonképpen ezzel szemben nem lehet jogot alkalmazni, jogot érvényesíteni? Tehát egy teljesen abszurd helyzetbe hozza a jogalkalmazókat ez a határozati javaslat. Mi továbbra is azt szorgalmaznánk, ahogy ezt már Staudt Gábor képviselőtársam hivatkozta, hogy mondjuk ki ezekről a határozatokról, hogy iránymutatók lehetnek, tehát nem kötelezőek, de iránymutatóak lehetnek az Alkotmánybíróság későbbi döntései során, és az előremutató, a jogfejlődést, az alapjogi értékeket magáénak tudó, civilizált jogállami működés keretei között elfogadható határozatokat nem rekeszthetjük ki a magyar jogtörténet rendszeréből. Tehát ezt élesen és határozottan elleneznünk kell.
Örülünk annak, hogy végül is a 49. ajánlási pontban is megjelenő módosító javaslatunk, amelyet Gyüre Csabával nyújtottunk be, meghallgatást nyert. Tehát belátta a kormánytöbbség, hogy nem szerencsés, ha biztosítjuk a legfőbb ügyész számára az általános illetékességtől eltérő bíróság előtti vádemelés lehetőségét. Bár a magyarázat az, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke számára biztosított lehetőség ezt megfelelően szolgálja. Azt sem tudjuk igazából elfogadni, hogy az ésszerű határidő elvére hivatkozva elvonják a törvényes bírája elől az érintetteket. Tehát az egyik örömünk mellett még továbbra is kérjük önöket, hogy legyenek nyitottak az Országos Bírósági Hivatal ügyáthelyezésre vonatkozó korlátlan jogkörének visszametszésére.
Ennyit szerettem volna elmondani, és köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
(21.20)
