DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én először azokról a javaslatokról szeretnék beszélni, kapcsolódva az előttem szólóhoz, amelyek 26. és 27. számokon találhatók, és azt célozzák, hogy Magyarországon álljon helyre a szociális jogállam.
Önök, ahogy azt az általános vitában is elmondtuk, a hajléktalanüldözéssel valójában egy következményt próbálnak kezelni. Az, hogy mennyi hajléktalan van a városokban, ez egy következmény. Következménye egy elégtelenül működő szociális ellátórendszernek, de önök nem ezzel foglalkoznak. Nem annak az alkotmányos alapjait rakják le, hogy Magyarországon legyen mindenkinek joga a lakhatáshoz, hanem adnak egy eszközt az önkormányzatok kezébe, hogy azokat az embereket vegyék üldözőbe, akiknek már nincs fedél a fejük felett.
Az LMP arra tesz javaslatot, hogy Magyarországon álljon helyre a szociális jogállam, mondjuk ki azt, hogy ebben az országban minden embernek joga van a szociális biztonsághoz, joga van a lakhatáshoz, és azt is kezdeményezzük, tisztelt Országgyűlés, hogy az alaptörvény tartalmazza azt, hogy Magyarországon mindenkinek joga van a nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítási ellátáshoz.
Jól emlékszünk arra, hogy 2007-ben az akkori álbaloldali kormány rohamot indított a nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítás ellen.
(20.20)
Az akkori álbaloldali kormány 2007-ben igent mondott arra, hogy szét lehessen verni Magyarországon a társadalombiztosítást, igent mondott a társadalombiztosítás privatizálására. Az, hogy önök kétharmados többséget szereztek, az jórészt annak is köszönhető, hogy annak idején önök is, mi is, mások is kiálltak azért, hogy Magyarországon maradjon fenn a nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítás.
Amikor önök ekkora többséget élveznek, alkotmányozó többséget kapnak, erre is gondolniuk kell, hogy ebben a győzelemben, a 2010-es győzelmükben benne van az is, hogy az emberek nem tűrtek el egy olyan hatalmat, amelyik baltával megy neki a szociális jogállamnak. Az, hogy nem sikerült Magyarországon - (Dr. Répássy Róbert tüsszent.) egészségére, államtitkár úr (Dr. Répássy Róbert: Köszönöm.) - szétverni a nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítási ellátást, az természetesen köszönhető a szociális népszavazásnak, önök a szociális népszavazás eredményével is szembefordultak, amikor tandíjat vezettek be, köszönhető annak a népszavazási kezdeményezésnek, amely mögé mi is odaálltunk, a tb-mentők kezdeményezése mögé, de nem utolsósorban köszönhető annak, hogy az alkotmány akkor tartalmazta a társadalombiztosítási ellátáshoz való jogot.
Nem lehetett az akkori szabályok alapján alkotmányosan nekimenni a társadalombiztosításnak. Erre a Fidesz jön, kap egy kétharmados többséget, és kiveszi azt az alkotmányos garanciát, ami megóvná az embereket attól, hogy egy hatalom ebben az országban még egyszer kezet emeljen a nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítási ellátásra.
Önök is azt mondták akkor, hogy nem lehet szétválasztani szegények biztosítójára és gazdagok biztosítójára a társadalombiztosítást. Ehhez képest kivették azt az egyetlen alkotmányos garanciát, ami megvédené a szegény embereket attól, hogy kiessenek a nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítási ellátásból. Ezért tett a Lehet Más a Politika javaslatot arra, hogy az alaptörvény egészüljön ki ezzel a garanciával, egészüljön ki azért, hogy ebben a ciklusban se lehessen hozzányúlni a társadalombiztosításhoz, de egészüljön ki azért, hogy a következő kormányok se vetemedjenek arra, hogy megpróbálják még egyszer úgy privatizálni, ebek harmincadjára adni a társadalombiztosítást, ahogyan erre az álbaloldali kormány kísérletet tett 2007-ben.
És igen, mi azt gondoljuk, hogy a lakhatáshoz való jogot kell deklarálni egy alkotmányban, és nem pedig a hatalom jogát a hajléktalanüldözésre. Az alkotmánynak a hajléktalanság ellen kell fegyvert adni a jogalkalmazók kezébe, és nem pedig a hajléktalanok ellen.
Tisztelt Országgyűlés! Ez az alaptörvény-módosítás súlyosan nekimegy a véleménynyilvánítás szabadságának. Az LMP arra is javaslatot tesz, hogy azok a passzusok a negyedik, de valójában ötödik alaptörvény-módosításból, egész pontosan a 21-es szám alatt, amelyeket benyújtottunk, ezek a passzusok maradjanak el. Egyrészt teljesen érthetetlen az, hogy miért gondolnak bizonyos kampányszabályokat bevenni az alaptörvénybe. Az LMP már 2010 májusában kezdeményezte, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt a párt- és kampányfinanszírozásról. Önök ezt több tucatszor leszavazták. Milyen ok vezeti a Fideszt arra, hogy ehhez képest bizonyos kampányszabályokat bevesz az alaptörvénybe?
De menjünk tovább! Már az általános vitában megpróbáltuk lejátszani államtitkár úrral azt a meccset, hogy mi történt a Fidesszel pár év alatt, hogy annak idején, amikor Bárándy Gergely és mások a szocialisták részéről kezdeményezték az előző ciklusban a politikai véleménynyilvánítás szabadságának a korlátozását, akkor ön személy szerint, illetve a Fidesz ennek - nagyon helyesen - ellenállt. Ezért nem lehetett a Gyurcsány-kormány idején olyan alkotmánymódosítást átvinni a parlamenten, amelyik korlátozza a politikai véleménynyilvánítás szabadságát. Ha és amennyiben ez az alkotmánymódosítás átmegy, akkor bármikor a hatalomnak jogában áll akár polgári, de akár büntetőjogi eszközökkel is fellépni a számára kellemetlen, de akár erkölcsileg, politikailag elítélhető vélemények ellen.
És itt egy pillanatra reagálni szeretnék arra, ami itt napirend előtt elhangzott; ugye, mi erre nem tudunk reagálni.
Államtitkár Úr! Azt kellene végre tudomásul venni, hogy egy országban lehetnek olyan nézetek, amelyek ellen erkölcsi, politikai értelemben fel kell lépni, de ettől még jogi eszközökkel nem szabad fellépni. Ezt gondoljuk az önkényuralmi jelképekről is egyébként. Az Alkotmánybíróság helyesen döntött, és én azt gondolom, itt lenne az ideje, hogy befejezzék azt a játékot, hogy az Alkotmánybíróság dönt valamiről, és már másnap a legmagasabb szinten a Fidesz vezérkara megkérdőjelezi az alkotmánybírósági döntés helyességét, és megfenyegetik az Alkotmánybíróságot azzal, hogy akkor a megsemmisített passzust beemelik az alaptörvénybe. Ne merészkedjenek ilyen messzire!
Azt gondolom, nagy értéke volt Magyarországnak az elmúlt 20-22 évben, hogy az Alkotmánybíróság tágra nyitotta a véleménynyilvánítás szabadságának a határait. Ez azt jelentette, hogy az elmúlt két évtizedben senkinek nem kellett attól tartania, hogy önmagában a politikai véleménynyilvánítás miatt - ítélje meg azt bárki bármilyen gyalázatosnak - hátrányt kell szenvednie. Ennek a világnak lesz vége, ha ezt az alkotmánymódosítást az Országgyűlés elfogadja.
Továbbra is azt szeretném megerősíteni, hogy a faji uszítás ellen vannak elégséges eszközök a jelenlegi jogi arzenálban, és az Alkotmánybíróság jogértelmezése világossá tette azt, hogy hol van a határa a rasszista agitációnak. Nincs szükség egy olyan alkotmánymódosításra, amelyik a mindenkori hatalom kezébe, az önök kezébe is lehetőséget ad, hogy leszámoljanak a politikai ellenfelekkel. Erről van szó sajnos ebben az alaptörvény-módosításban.
Szólnom kell arról is ebben a körben, hogy akkor, amikor akár az egyházaknál, akár a nemzetiségeknél, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak a szabályozásánál a javaslat arról szól, hogy a részletes szabályokat is sarkalatos törvénybe foglalják, akkor folytatják azt a gyakorlatot, hogy a következő kormányok mozgásterét szűkítik le. Ez nem jelent mást, mint hogy önök megkaptak egy felhatalmazást, 2010 áprilisában kaptak egy biankó csekket, és utána azzal elszaladtak.
Akkor, amikor önök ilyen területeket sarkalatos törvényben rögzítenek, nem tesznek mást, mint elveszik a lehetőséget a magyar emberek elől, hogy egy következő választáson irányokat váltsanak. Mert az rendben van, hogy az egyházakra, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó alapvető szabályokat sarkalatos törvény szabályozza, a probléma az, amikor a részletes szabályokat is sarkalatos törvényben rögzítik, ugyanúgy, ahogyan egyébként az alaptörvény eleve megengedhetetlenül tág körben köt kétharmadba szabályokat. Így tettek akkor is, amikor az adórendszert, az egykulcsos adórendszert kétharmadba betonozták, hogy adott esetben, ha a magyar emberek megelégelik azt, hogy ilyen jövedelemátcsoportosítást hajtanak végre a szegény emberek kárára, a gazdagok javára, akkor mégse tudjanak gazdaságpolitikai irányt váltani.
Ezt folytatják. Semmi szükség arra, hogy a kisebbségekre, egyházakra vonatkozó részletes szabályokat kétharmados törvényben rögzítsék, és arra gondoljanak, hogy adott esetben eljöhet az a pillanat, amikor önöknek sem lesz meg az a lehetőségük, hogy szabadon tudjanak változtatni a kormányzati politika irányán. Elhiszem, hogy elég nehéz változtatni egy olyan kormányzati politika irányán, amelyiknek eléggé egyvágányú az elképzelése: kizárólag a hatalom növelése, a hatalom bebetonozása.
Köszönöm szépen.
