DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném ott folytatni, ahol Staudt képviselőtársam abbahagyta. Ez a bizonyos 56. ajánlási ponton szereplő módosító javaslat. Fölhívnám a figyelmet arra, hogy beadtunk egyébként a korábbi alkotmánybírósági határozatok felhasználásával kapcsolatban egy módosító javaslatot, amely azt javasolná, hogy lehet hivatkozni a korábbi alkotmánybírósági határozat indokolására, ha és amennyiben kifejti a testület azt, hogy a hatályos alaptörvényi rendelkezésekkel mennyiben van összefüggésben a felhívott alkotmánybírósági döntés.
Egész pontosan mi azt javasoljuk, hogy akkor lehet hivatkozni az alaptörvény értelmezésénél a hatálybalépés előtti alkotmánybírósági határozatokra, ha a korábbi határozat és az alaptörvény értelmezett rendelkezése közötti összefüggést kifejti.
Azt gondolom, hogy egyébként sem lenne szükség semmiféle ilyen megkötésre, de ha és amennyiben ezt a jogalkotó szükségesnek látja, akkor annyi kötelezettséget kéne róni a taláros testületre, hogy mondja meg, hogy a hatályos alaptörvényi rendelkezéssel mennyiben van összefüggésben a felhívott korábbi alkotmánybírósági döntés.
Amit viszont az 56. ajánlási pont alatt szereplő bizottsági javaslat tartalmaz, ez maga a teljes nonszensz. Azt mondja, hogy az alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat veszítik. E rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.
Menjünk sorba! Önök éppen itt, az általános vitában is arra hivatkoztak, hogy az alkotmánybírósági határozat nem jogszabály. Ha az alkotmánybírósági határozat nem jogszabály - mint ahogy egyébként nem az -, akkor hogyan veszíti hatályát? Egy ítéletet hatályon kívül szoktak helyezni, nem szoktak a hatályvesztéséről rendelkezni. Ráadásul nincs a világon még egy olyan ország, ahol alkotmánybírósági határozatokat a törvényhozás helyez hatályon kívül. Ez egy nonszensz! És hangsúlyozom még egyszer: döntéseket, bírósági döntéseket egy másik bírói fórum hatályon kívül tud helyezni. Egy bírósági döntés hatályvesztéséről rendelkezni - ilyen állat egyszerűen nincsen!
De menjünk tovább! Önök azt mondják, hogy az alkotmánybírósági határozatok hatályukat veszítik, de e rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat. Ez megint fából vaskarika fideszes módra. Tudniillik feltéve, de meg nem engedve, hogy egy bírósági döntés hatályát veszítheti - nem veszítheti hatályát, de mondom, ezen lendüljünk túl, és főleg a törvényhozás nem bírálhatja felül az Alkotmánybíróságot, de ha ezt egyáltalán meg is engedjük -, mit jelent a hatályvesztés vagy a hatályon kívül helyezés? Azt jelenti, hogy ami nem hatályos, abból nem folynak különböző joghatások. Azt kimondani egyik mondatban, hogy hatályát veszíti egy rendelkezés, egyébként nem rendelkezés, hanem egy alkotmánybírósági döntés, de ugyanakkor a hatályvesztés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat, ilyen megint csak nincsen.
Ez egy nonszensz! A hatálybalépésnek pontosan az az értelme, az a jogi jelentése, hogy onnantól kezdve, hogy egy döntés, egy jogszabály hatályba lép, onnantól kezdve fakadnak abból joghatások. A “hatályát veszíti”-nek az a jelentése - ezt tanítják már az első évben a jogi karon -, hogy onnantól kezdve abból a normából, abból a döntésből nem fakadnak joghatások.
(21.10)
Egész egyszerűen az 5. pontban javasolt szöveg első mondatát a második mondat üti. Teljesen értelmetlen, legjobb, ha elfelejtik az egész játékot. Legjobb, ha észreveszik, hogy ez az egész kezdeményezés nem szól másról, mint hogy a legutóbbi alkotmánybírósági döntés után a miniszterelnök megharagudott az Alkotmánybíróságra, és ez a legújabb miniszterelnöki ötlet, amivel borsot kíván törni az Alkotmánybíróság orra alá.
Tisztelt Országgyűlés! A záró rendelkezések között szerepel egy olyan javaslat, amely felcserélné a rokkantságot a fogyatékossággal az alaptörvény szövegében. Mi Szél Bernadett képviselőtársnőmmel arra teszünk javaslatot, hogy ez a rendelkezés maradjon el. Értjük, hogy a nemzetközi normák alapján a fogyatékosság a tágabb kategória és a nemzetközi emberi jogi, szociális jogi gyakorlatban a fogyatékosság alatt a magyar rokkantellátásban részesülők is értendők. Csakhogy az a helyzet, hogy a hatályos magyar törvény, a ’98. évi XXVI. törvény, amely a fogyatékkal élők jogairól szól, egész egyszerűen más megfogalmazást tartalmaz. A hatályos magyar jog alapján attól tartunk, hogy ha az alkotmány nem védi kifejezetten a rokkantellátásokat, a rokkantságot felcseréli a fogyatékossággal, ezzel megteremti az Országgyűlés az alapját annak, hogy a különböző rokkantellátásokat a kormányzat vagy egy következő törvénnyel a parlament szűkíteni tudja. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy amíg a parlament nem korrigálja a ’98. évi XXVI. törvénynek a fogyatékosságra vonatkozó definícióját, addig az alaptörvény továbbra is tartalmazza a “rokkantság” kitételt, egész egyszerűen azért, hogy a rokkantellátásokhoz ne lehessen alkotmányosan hozzányúlni.
Egyebekben szeretném megjegyezni, hogy természetesen üdvözöljük, hogy Handó Tünde és Polt Péter ügyáthelyezési jogát ezek szerint nem kívánják alaptörvényben rögzíteni. Ugyanakkor én is szeretném elmondani, az LMP is azon az állásponton volt már az alkotmánybírósági törvény megalkotása során, hogy az egy dolog, hogy gyakorlatilag lehetetlenné tették azt, hogy parlamenti képviselők a kormányzati képviselőkön kívül Alkotmánybírósághoz forduljanak. De valójában arra sem volt érdemi indokuk, hogy miért vették el az emberek jogát attól, hogy utolsó menedékként az Alkotmánybírósághoz forduljanak. Tehát hasonlóan ahhoz, amit Staudt képviselőtársam elmondott, az LMP is azon az állásponton van, hogy vissza kellene adni egyrészt a képviselőknek, de minden magyar embernek is a jogot arra, hogy utólagos normakontrollra az Alkotmánybírósághoz folyamodjanak.
Végezetül szeretnék utalni arra, az 54. ajánlási pont alatt javasolja az LMP, hogy egyrészt az alaptörvény kukájából ide átmentett rendelkezést, amely a gazdasági jog területén leszűkíti az Alkotmánybíróság mozgásterét, tegyük ténylegesen is kukába. Az Alkotmánybíróság akkor tudja hatékonyan ellátni a funkcióját, ha pontosan költségvetési, adórendszerrel összefüggő kérdésekben rá tud nézni a mindenkori kormányzat körmére.
Másrészt pedig az, hogy önök továbbra is kitartanak az elkúrtuk-adó mellett, ez egészen arcpirító. Az elkúrtuk-adó azt jelenti, hogy van egy törvényhozási, egy kormányzati kudarc, és ezt a Fidesz az emberek nyakába akarja varrni. Önök azt mondják - ezt mondták az átmeneti törvényben is, amelyről tudjuk jól, hogy nem volt átmeneti; addig volt átmeneti, amíg az Alkotmánybíróság meg nem semmisítette -, hogy ha az Alkotmánybíróság, az Európai Unió Bírósága vagy más bíróság döntéséből fakadóan az államnak fizetési kötelezettsége keletkezik, ezt a Fidesz-kormány, Orbán Viktor ráterhelhesse a magyar emberekre. Tehát ha a kormány rosszul dolgozik, ha a parlament nem veszi tekintetbe, hogy a hatalma korlátos, és ezért akár egy külső, akár egy hazai bírói fórum fizetésre kötelezi a magyar államot, fizetésre kötelezi a kormányzatot, akkor adó formájában a kormányzati kudarcot önök a magyar adófizetőkkel akarják megfizettetni. Ez arcpirító!
Tisztelt Országgyűlés! Ezért javasolja az LMP, hogy az elkúrtuk-adót felejtsük el. A kormányzati kudarcok árát fizesse meg a Fidesz!
Köszönjük szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)
