SZABÓ VILMOS
SZABÓ VILMOS
SZABÓ VILMOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához kapcsolódó feladatokról szóló 26/1999-es országgyűlési határozat 1/c. pontja alapján a kormány évente legalább egy alkalommal beszámol az Országgyűlésnek határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról.
A jelenlegi beszámolót 2012 decemberében nyújtotta be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. Sajnos nem derült ki, hogy a jelentés mely időszakot öleli fel, viszont döntően a 2011. évi tevékenységről szól, de több 2012-es esemény, program is említésre kerül. Az azonban kiderül, hogy az Országgyűlés határozata által előírt évenkénti beszámolókkal probléma van, hisz ebben a ciklusban a kormány még nem számolt be a határon túli magyarokra vonatkozó feladatok végrehajtásáról. Hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak ennek, azt jól jelzi, hogy nincs a teremben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, és nem látom itt a felelős helyettes államtitkárt, Répás Zsuzsannát sem.
A napirenden szereplő jelentés egy terjengős kormányzati sikerpropaganda, amely nem szól az elmúlt két és fél év tényleges magyarságpolitikai gyakorlatáról, hiányzik belőle a minimális önkritika, hiszen még a kisebbségi vegyes bizottságok 2011-2012. évi működése során sem tesz említést arról, hogy a magyar fél miatt nem került sor jegyzőkönyv aláírására. Nem csak azzal van problémánk, ami szerepel a beszámolóban, sokkal inkább azzal, ami kimaradt belőle. A jelentés néha nevetséges részletességgel igyekszik a kormányzat nemzetpolitikai áltevékenységét bemutatni - hány kilométert tettek meg, és hány emberrel találkoztak a nemzetpolitikai államtitkárság munkatársai -, de nem találhatjuk meg benne az elmúlt időszak nagy port felvert eseményeit, amelyek mind a hazai, mind a határon túli lapok címlapjain szerepeltek. Egy szó sincs benne az elmúlt időszak felelőtlen magyarságpolitikájáról, a magyar belpolitikai küzdelmek határon túlra exportálásáról, a határon túli szervezetek versenyébe és az egyes szervezetek belső életébe történő beavatkozásról, az egyes külhoni szervezetek egyoldalú pénzügyi és politikai támogatásáról, az állampolgársági ügy mögé bujtatott pártépítésről, a szomszédságpolitika és a magyarságpolitika egyensúlyának felbomlásáról, a külhoni magyarság kulturális önigazgatási, önkormányzati közigazgatási és területi autonómiájának támogatásáról.
A nemzeti összetartozás bizottságának ülésén még kormánypárti képviselők is hiányolták a külhoni magyarság autonómiaigényeinek kormányzati támogatására vonatkozó részt a beszámolóból. Az “autonómia” kifejezés mindössze egy helyen szerepel a tízoldalas beszámolóban, a vajdasági kulturális autonómia vonatkozásában. Nem derül ki tehát a beszámolóból, hogy mi a kormányzat álláspontja autonómiaügyben, és mit tettek ebben a vonatkozásban, sokat elárul viszont Martonyi János külügyminiszter 2012. március 20-ai bukaresti látogatása, amelynek kapcsán a magyar diplomácia vezetője stratégiai szövetségesnek nevezte Romániát. A látogatás estéjén az erdélyi magyarság megdöbbenve értesült arról, hogy a magyar külügyminiszter a hivatalos tárgyalásokon a román-magyar államközi kapcsolatoknál nem használta az “autonómia” kifejezést.
A kormányzat elmúlt két és fél évének magyarságpolitikáját nem a sikerek, hanem a külhoni magyar szervezetek vezetőinek lekezelése, a párbeszéd hiánya, az arrogancia és a kioktatás jellemezte. A jelenlegi kormány a külhoni magyar közösségek vezetőinek megkérdezése nélkül, gyakran kifejezett kérésük ellenében cselekedett és cselekszik, miközben elvtelen politizálással vádolja meg őket. Azzal a váddal illeti a szervezetek vezetőit, hogy saját közösségük fölött erős diktatúrát, hegemóniát gyakorolnak, ugyanakkor egyre mélyülő szakadékot emlegetnek a külhoni magyar közösségek és annak vezetői között. Egyre mélyülő szakadék a magyar-magyar és a magyar-szomszédsági kapcsolatban van. Nem véletlen, hogy legutóbb február 15-ei KMKF-ülésen a külhoni magyar szervezetek rendkívül erős kritikákat fogalmaztak meg a jelenlegi kormány magyarságpolitikájával szemben.
Az 1996-os magyar-magyar csúcs óta csaknem minden MÁÉRT- és KMKF-tanácskozáson jelen voltam, de ilyen mértékű és mélységű kritikus megszólalást a magyar-magyar kapcsolatok intézményesített fórumain még nem hallottam. Sajnálatos, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr nem várta meg például Kelemen Hunor RMDSZ-elnök felszólalását, Répás Zsuzsa államtitkár asszony pedig jelen sem volt a tanácskozáson, így nem szembesülhetett a tényekkel, azzal, hogy a jelenlegi magyar kormány beavatkozása miatt az RMDSZ embert próbáló időket élt át, de minden próbálkozás ellenére politikai értelemben életben maradt. Ahogy Kelemen Hunor fogalmazott: “Ez sokakat keserűséggel tölt el, értetlenül állnak a tények előtt, és a harc folytatásáról nyilatkoznak.” Nemcsak életben maradtak, hanem sikerült megszerezniük azt a társadalmi támogatást, ami az önkormányzati és parlamenti képviseletet biztosítja az erdélyi magyarságnak.
A beavatkozás, a kikényszerített magyar-magyar versenyhelyzet miatt azonban a helyhatósági választásokon elveszett Szatmár és Maros megye, valamint Szatmárnémeti város vezetése, a parlamenti választásokon pedig kevésen múlott, hogy az RMDSZ el tudta érni az 5 százalékot.
(10.30)
Erről is kellene szóljon a napirenden lévő beszámoló; arról, ahogy Kelemen Hunor fogalmazott, hogy a jelenlegi kormány nyújtotta segítség után a romániai magyaroknak sajnos meg kellett kapaszkodni. Nem véletlen, hogy az RMDSZ elnöke külön említette a romániai helyhatósági választási kampányt, hiszen ahhoz fogható fideszes kormányzati és pártaktivitást rég láthattak a romániai magyarok. Érdekes, hogy erről sincs szó a jelenlegi beszámolóban.
Martonyi János külügyminiszter néhány héttel a kampány előtt Bukarestben még azt mondta, Magyarország nem kíván beavatkozni az erdélyi magyar pártok választási versengésébe. Ehhez képest Kövér László, Tarlós István nyíltan kampányolt a Magyar Polgári Párt mellett, Deutsch Tamás, Németh Zsolt, Oroján Sándor, a Fidelitas alelnöke pedig a Tőkés László fémjelezte Erdélyi Magyar Néppárt kampányrendezvényein vett részt. Magánemberként pedig kiutazott Szász Jenőhöz Budai Gyula is. Érdekes módon, a Fidesz-KDNP-vel egy pártcsaládhoz tartozó RMDSZ mellett egyetlen Fidesz-KDNP-politikus sem szólalt meg. Persze, az új egységet szorgalmazó Fidesz-politikusok valójában egymás ellen is kampányoltak. Hiszen az MMP és a Magyar Polgári Párt mindenekelőtt egymás ellenfelei voltak, és csak utána esetleg az RMDSZ-é.
Ugyancsak nem szól ez a jelentés a Kövér László és Szász Jenő által celebrált Nyirő József újratemetési kísérletről sem, az azt követő kampányhadjáratról. Ezzel nemcsak megosztották a romániai magyarságot, hanem súlyos károkat okoztak a magyar-román viszonynak is, hiszen a Magyar Országgyűlés elnöke Románia területén barbársággal vádolta meg a bukaresti kormányt.
De hogy ne csak az erdélyi magyarokat érintő problémákat érintsem, ugyancsak nem találunk információt a jelentésben a szlovák állampolgársági és nyelvtörvény módosítása ügyében folytatott tárgyalások eredményeiről. Nem derül ki, hogy milyen lépéseket tett a kormány a felvidéki magyar jogfosztottak ügyében, az elmaradt egyeztetések miatt bekövetkezett szlovák ellenreakciót miként próbálják legalább tompítani. Nyilvánvaló, hogy a legutóbbi szlovákiai parlamenti választások egyértelmű vesztese a Magyar Koalíció Pártja. Bár a párt vezetői mindent megtettek a parlamentbe jutásért, a Fidesz sajnálatos beavatkozása, kézi vezérlése ezúttal is visszaütött. A 2010-es szlovákiai választások előtt az MKP vezetőinek kérése ellenére a Fidesz a választási kampány időszakában a szomszédos államokkal történő előzetes konzultációk hiányában terjesztette be a magyar állampolgársági törvény módosítását a Magyar Országgyűlésben.
A korábbi tapasztalatokból mit sem okulva, a magyar kormány továbbra is beavatkozott a felvidéki magyarság életébe, teljesen kirekesztve a Bugár Béla vezette Híd pártot a magyar-magyar párbeszéd intézményesített struktúráiból. Az előző választási kampányhoz hasonlóan a Fidesz vezetői jelenleg is csak az egyik párt támogatására szólították fel a választókat arra, hivatkozva, hogy a Híd nem magyar párt, mit sem törődve a felvidéki magyarság, magyar nemzeti közösség azon részével, amely ezt a magyar pártot támogatta a választásokon.
Kirekesztették a meghirdetett nemzeti együttműködés rendszeréből a kárpátaljai magyarság jelentős részét is. A Külügyminisztérium 2010 őszén a magyarigazolványok kiadása ügyében indított álvizsgálatra hivatkozva elvette az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségtől a magyar-magyar kapcsolattartást szolgáló egyik kiemelkedő program felügyeleti jogát, nevezetesen a schengeni vízum igényléséhez szükséges támogató nyilatkozatok kiadását. A program kizárólagos jogát a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek adták át. A kormány ezzel a diszkriminatív döntésével 25 ezer kárpátaljai magyart minősített “B” kategóriás magyarrá, akiknek egyetlen bűnük, hogy nem a Fidesz-párti KMKSZ-re szavaztak.
A Németh Zsolt külügyi államtitkár által kezdeményezett vizsgálat eredményét ma sem ismerik az érintettek, a kárpátaljai magyar és az anyaországi közvélemény sem kapott tájékoztatást, sőt többszöri kérésem ellenére nem tekinthettem be a dokumentumokba, mivel a kormány azokat titkosította. Az UMDSZ elnökét, Gajdos Istvánt példátlan módon nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették, a megválasztott parlamenti képviselővel semmilyen kapcsolatot nem tartanak, mondván, hogy egy ukrán párt listáján került be a parlamentbe.
Hasonló helyzetben van a Horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége is, amely annak ellenére, hogy a 2007. évi és a 2011. évi parlamenti választásokon is a szervezet képviseletében induló Sója Dénest választották parlamenti képviselőnek, illetve a 2011-es kisebbségi önkormányzati választásokon négyszer annyi képviselőjük jutott mandátumhoz, mint a Horvátországi Magyar Demokrata Közösségnek… - a Fidesz még mindig ezt az utóbbi szervezetet támogatja és tekinti politikai partnernek.
Röviden a támogatáspolitikáról. A határon túli támogatások koncentrált elosztására létrehozott Bethlen Alap Zrt. esetében sem szakmai alapon, hanem korábbi politikai ígéretek alapján dőlnek el a pályázatok. Nyilvánvaló, hogy emiatt volt kénytelen az alap általuk kinevezett teljes korábbi igazgatósága testületileg lemondani. Az alap késedelmes bírósági bejegyzése és az előző igazgatóság lemondása miatt már 2011-ben késett a pályázatok kiírása, a beérkezett kérelmek elbírálása és a támogatások kifizetése. A döntés előkészítésében illetékes kollégium tagjai csak a Magyarország területén lakóhellyel rendelkező szakértők lehetnek. Eltérően a korábbi támogatáspolitikai koncepcióktól, emiatt nem lehet része a döntés-előkészítésnek határon túli szakértő vagy a MÁÉRT munkájában részt vevő személy. Ezzel gyakorlatilag helyzet- és terepismerettel rendelkező határon túli szervezeteket kizártak a szakértői munkából.
A beszámoló kitér a nemzeti jelentőségű intézményekre, de sajnos nem taglalja, hogy annak összeállítása esetében érdemben nem vette figyelembe a határon túli szervezetek véleményét, illetve az egyes régiókban a javaslatot tévő szervezetek választásokon bizonyított támogatását. Már a legutóbbi Magyar Állandó Értekezleten több határon túli szervezet szóvá tette, hogy az általuk elküldött kritériumrendszer elemeit a kormány nem építette be. Kárpátalján a felsőoktatási intézmények közül csak a magyar állam által fenntartott beregszászi főiskola kap támogatást. A legszembetűnőbb, hogy a jelenlegi magyar kormány nem tartja nemzeti jelentőségű intézménynek az ungvári nemzeti egyetem magyar karát, a hungarológiai központot és a munkácsi állami egyetem magyar tagozatát. Holott a hangoztatott feltételeknek, például a közösség megmaradása, gyarapodása, a magyar nyelv terjesztése, mindkettő régóta megfelel. Stabil, kiszámítható működésük ugyancsak megkérdőjelezhetetlen.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár szerint egy ukrán állam által fenntartott felsőoktatási intézmény nem lehet magyar nemzeti jelentőségű intézmény. Az államtitkár asszony nyilván elfelejti, hogy a Vajdaságban a szerb állam által fenntartott újvidéki egyetem magyar nyelvű tanítóképző kara nemzeti jelentőségű intézmény lett, és nemcsak működésére, programra, hanem beruházásra is kaphat támogatást.
Végezetül pedig a kormány nemzetstratégiájáról vagy éppen annak hiányáról. Semjén Zsolt a KMKF ülésén arról beszélt, hogy a diaszpóra területeire mintegy 50 konzult küldenek ki, további 50 népművelőt pedig a magyar nyelv tanításának fejlesztésére és a kulturális élet felpezsdítésére. Ugyanakkor az 1,3 milliárd forint költségvetési támogatásból felállított Nemzetstratégiai Intézet, amelyről szintén nincs szó a beszámolóban, vezetője a szórvány áttelepítésről értekezik. Melyik az igazi kormányzati akarat? Mentjük vagy felszámoljuk a külhoni magyar közösségeket?
A Magyar Szocialista Párt nem támogatja a beszámoló elfogadását. A kolozsvári elnökségi ülésen elfogadott magyarságpolitikai programunknak megfelelően a magyar belpolitika küzdelmeit nem visszük határon túlra. A be nem avatkozás, a kölcsönös felelősségvállalás és az egyenlő közelségtartás elveire alapozzuk politikánkat és gyakorlatunkat. Azt valljuk, hogy a magyar politika mindenkori partnerei azon szervezetek kell legyenek, amelyeket a külhoni magyar nemzeti közösségek legitimálnak, a szomszédos országokban lezajlott választásokon szavazataikkal támogatnak, és a külhoni magyar szervezetek képviselőivel folytatott érdemi konzultációkra törekszünk.
Meggyőződésünk, hogy helyre kell állítani a helyes arányokat a szomszédságpolitika és a magyarságpolitika között. A szimbolikus politizálás nem pótolhatja a külhoni magyarokat ténylegesen segítő, helyzetbe hozó, gyakorlatias politikát. Támogatjuk és teljesen jogos igénynek tartjuk a külhoni magyarság kulturális, önkormányzati, közigazgatási és területi autonómiájának megteremtését. A nemzetpolitika, a magyarságpolitika alapkérdéseiben, a magyarság sorskérdéseiben újra széles körű nemzeti egyeztetésre, egyetértésre, konszenzus teremtésére van szükség. A Magyar Szocialista Párt partner ebben.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
