DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elején szeretnék két apró megjegyzéssel kezdeni. Egyrészt, ha már a vizsgálóbizottság ennyi ideig dolgozott, akkor jó lett volna, ha Gruber képviselő úr legalább két ponton nem beszél szöges ellentétben azzal, mint ami a vizsgálóbizottság megállapítása volt. Szerintem pontosan kellett volna ismerni ennek a bizonyos cégnek a tulajdonosi összetételét. Köze nem volt a tulajdonosi összetételhez annak, ami ön itt most elmondott a hozzászólásában.
A másik megjegyzésem pedig arra vonatkozik, hogy egy bizottsági ülésen megalapozottnak nem minősített olyan állítást ismételt itt meg, amely egy meghallgatottól elhangzott, és ezt követően soha senki ennek az alátámasztását nem tudta bizonyítani. Ezért legyen óvatosabb máskor, amikor bárkit ilyen értékű csalással, vagy nem tudom én, mivel vádol meg, mert ez alapján a jegyzőkönyv alapján meggyőződésem szerint, ha bíróságra mennek az illetők, akkor önt alappal fogják elmarasztalni. Hiszen hallomások, valaki valahol valamit mondott a kocsmában valakinek alapján nem lehet ilyen munkát folytatni.
Tisztelt Országgyűlés! Ez a vizsgálóbizottság még a nevében szereplő időtartam vizsgálatát sem végezte el. A vizsgálóbizottság a neve szerint a 2002 és 2010 közötti időszak vizsgálatára lett volna jogosult, azonban a vizsgálóbizottság a saját maga által elfogadott munkarendet sem tartotta be, az abban szereplő személyeket sem hallgatta meg, és az abban szereplő időtartam vizsgálatát sem volt hajlandó elvégezni. Tette ezt azért, mert a kormánypárti politikusok nem tették lehetővé, hogy a 2010-es kormányváltást követő időszakban a “Mi történt a Malévvel?” című kérdésre egyszer is ki lehessen térni a vizsgálóbizottság tevékenysége során.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy a vizsgálóbizottság kifejezetten nem végezte el azt a feladatát, amely pedig a vizsgálóbizottság nevében is szerepelt, nevezetesen, jelenlegi fizetésképtelenségét és felszámolását előidéző, 2002-2010 között meghozott intézkedéseket kellett volna vizsgálnia a vizsgálóbizottságnak. A vizsgálóbizottság ezen intézkedéseket nem vizsgálta. A vizsgálóbizottság gondosan vigyázott arra, hogy az eredeti munkatervében szereplő, a jelenlegi kormányhoz köthető politikusok meghallgatására sor ne kerülhessen.
Ilyen módon nem került sor egyetlen jelenlegi kormánytag vagy a jelenlegi kormánynak volt tagja meghallgatására. Fellegi Tamás miniszter úrnak a neve szerepelt a bizottság elfogadott munkatervében, az ő meghallgatására nem került sor. Nem került sor Varga Mihály meghallgatására, akinek a neve szintén szerepelt a munkatervben, és nem került sor Budai Gyula meghallgatására sem, akinek a neve szintén szerepelt a bizottság munkatervében.
Éppen ezért ez a vizsgálóbizottság, mint ahogy az várható volt a megalapításakor, pusztán azt a célt próbálta betölteni, nagyon alacsony színvonalon - a vizsgálóbizottság jelentése ezt még alacsonyabb színvonalon tükrözi ráadásul -, hogy megpróbáljanak rákenni mindent az elődökre. Semmi más cél nem lebegett a vizsgálóbizottság kormánypárti tagjai előtt, mint az, hogy hogyan lehet valami rosszat kitalálni az elődökről, hogyan lehet valamit olyan módon beállítani és olyan módon feltüntetni, hogy az bizonyosan rossz.
Ki fogok majd térni részletesen arra, hogy mennyire mellélőttek és mennyire melléfogtak, és mennyire nem értették a folyamatokat és ma sem értik a folyamatokat, ezeket majd szépen el fogom mondani pontonként, de önmagában ez a koncepciózus megközelítés volt jellemző az egész munkára, leginkább a jelentés összeállítására.
Ugyanis a vizsgálóbizottság napi működése során - és ez a több mint hatszáz oldalnyi jegyzőkönyvből mindenki számára kiderülhet - rengeteg olyan szituáció volt, amikor egy felmerült, kocsmai beszélgetésben elhangzott információ után próbált érdeklődni a bizottság, és ezekre a hírekre, híresztelésekre megfelelő válaszok hangzottak el a bizottsági ülésen. Nem kérdeztek vissza a meghallgatottaktól, nem mondtak cáfolatot a bizottsági ülésen, ellenben a jelentés összeállítói úgy tettek, mintha ez nem hangzott volna el - mármint a cáfolat -, és mintha a kocsmai beszélgetésben elhangzó megalapozatlan állítás lenne a megalapozott bármi által is. Erre nem volt a bizottságban semmifajta megalapozás.
Úgy gondolom, hogy teljesen elhibázott tehát az a jelentés, ami itt most szerepel, hiszen a Malév csődjének valóságos okait nem tudjuk ezen jelentés megismerése után sem. Nem tudjuk, mert nem vizsgálta a bizottság a csőd bekövetkeztét megelőző több mint másfél év történéseit, ebből érdemben semmit nem engedtek vizsgálni, a bizottság nem is kapott ezzel kapcsolatban semmilyen információt, hogy lehetősége legyen rátekinteni erre a folyamatra. Éppen ezért mindez csak figyelemelterelés és bűnbakkeresés volt, amit a bizottság végzett, s ezt is, ahogy említettem már, a jelentés alapján kifejezetten rossz színvonalon teljesítette a bizottság. Hiszen számtalan olyan pont lesz majd, amely nem került a bizottság ülésén szóba sem, és bekerült a bizottsági jelentésbe, ami pedig a bizottság ülésén szóba került megállapítások tehetők bizonyos kérdésekben, azok pedig nem aszerint kerültek be a bizottsági jelentésbe, ahogyan az a jegyzőkönyvben szerepel.
Nagyon nagy problémát látok emiatt, hiszen ennek kapcsán először most került érdemben szóba elnök úr szóbeli kiegészítésében, a jelentésben szó nincs róla, hogy mi is történt a Malév dolgozóival. Először most került szóba elnök úr szóbeli hozzáfűznivalójában, hogy vajon milyen tanulságot is lehet levonni, ha a Ferihegyi repülőtér nem tetszik valakinek, akkor mi az, amiben lehet Magyarországon gondolkodni. A bizottsági működés során ezzel a bizottság nem foglalkozott. Örülök annak, hogy elnök úr most így erre a mai szóbeli kiegészítésében legalább kitért.
Úgy gondolom, hogy rendkívül fontos, hogy ez a határozati javaslat, amely most előttünk szerepel a gazdasági bizottság határozati javaslataként, sem felel meg annak, ami a célja volt ennek a bizonyos vizsgálóbizottsági munkának, és ennek megfelelően ehhez a határozati javaslathoz módosító indítványt terjesztettünk elő képviselőtársaimmal. Azért, mert ha az Országgyűlés valóban a Malév csődjének okaival, a csődkialakulás körülményeivel kívánt volna foglalkozni és arra kívánna megállapításokat tenni, akkor bizony elmaradt néhány olyan folyamat, amelyet meg kellett volna néznie.
Éppen ezért a megállapítások, amelyeket mi teszünk módosító indítványunkban, kiegészítéseként az Országgyűlés elé beterjesztett gazdasági bizottsági indítványnak, ezek a következők.
A vizsgálóbizottság nem vizsgálta a Malév Zrt. csődhelyzetbe kerülésének valódi okait.
A vizsgálóbizottság nem vizsgálta az Orbán-kormánynak a csőd bekövetkeztében játszott szerepét és felelősségét, annak ellenére, hogy a tulajdonosi jogokat a csőd bekövetkeztét megelőző másfél évben az Orbán-kormány minisztere gyakorolta.
A vizsgálóbizottság a csődhöz vezető okokat egyoldalúan, koncepciózus módon, a pártatlanság igényének még a látszatát is mellőzve, kizárólag a 2002-2010 közötti időszakban kereste, holott a nemzeti légitársaság mint állami vagyonelem megőrzése 2010-2012 között az Orbán-kormány törvényi kötelezettsége volt.
A vizsgálóbizottság nem vizsgálta, hogy az Orbán-kormányt milyen felelősség terheli a csődbe ment nemzeti légitársaság egyes értékes vagyonelemeinek - például a repülési jogok - felelőtlen elherdálása és régi barátoknak történő átjátszása miatt.
A vizsgálóbizottság nem vizsgálta, hogy van-e reális esély arra, hogy a mindenkori kormány új nemzeti légitársaságot hozzon létre.
Utolsó pontban, tudom, majd lehet ezen vitatkozni, hogy vajon feladata volt-e egyáltalán a vizsgálóbizottságnak, de az összes többi feladata lett volna, és sajnálatos módon nem került sor ezeknek a vizsgálatára.
Tisztelt Országgyűlés! Az elnök úr nem szólt róla, hogy a vizsgálóbizottság tevékenységével kapcsolatban én magam a vizsgálóbizottság december 18-ai ülésére egy másik jelentéstervezetet is készítettem. Ez része a vizsgálóbizottság december 18-ai ülése jegyzőkönyvének, hiszen becsatoltam és a parlamenti információs rendszerben ez elérhető, mindenki számára elolvasható. Tettem ezt azért, mert a mintegy négy nappal azelőtt megkapott elnöki javaslat, egy kérdés kivételével, erősen vitatható. Ez a kérdés pedig, ami az elnöki javaslatban nem vitatható, az a bizottság tevékenységével kapcsolatos statisztikai adatok felsorolása.
(23.40)
Nevezetesen: hány bizottsági ülés volt, kik voltak a bizottság tagjai, mennyi bizottsági ülésen vettek részt, kiket hallgatott meg a bizottság, mely ülésén. Ebben egyáltalán nem volt vitánk az elnök úrral, illetve a bizottság kormánypárti többségével, ellenben jellemzően már ebben a bizonyos statisztikai felsorolásban sem tér ki a bizottság többsége által elfogadott jelentés arra, hogy kik azok, akik nem kerültek meghallgatásra. Az imént már említettem, hogy a jelenlegi kormányhoz tartozó több személy ugyan a bizottság eredeti programjában szerepelt, hogy meghallgatásra fognak kerülni, azonban a későbbiek során nem kaptak meghívást a bizottság ülésére, ezért nem is kerültek meghallgatásra.
Ugyancsak problémásnak lehet ezt tekinteni, ezért is tettem én egy indítványt a bizottság munkájáról, hogy a jelentéstervezet készítői teljes mértékben figyelmen kívül hagyták azt az Országgyűlés által elfogadott országgyűlési határozatot, amelyben meghatározásra került, hogy melyek azok a kérdéskörök, amelyeket vizsgálnia kell a bizottságnak. A bizottság ezt követően ezen kérdésköröket bizonyos pontokon kiegészítette, és elfogadta azt a kérdéskör-sorozatot, amely kérdéskör sorozat a későbbiek során a bizottsági munka alapját jelentette, azonban sajnálatos módon a bizottság többsége által elfogadott jelentés nem foglalkozik ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával. A jelentés egészen más alapon született, nem foglalkozik azzal, hogy mit fogadott el a bizottság, nem foglalkozik azzal, hogy mit fogadott el az Országgyűlés, mihez adta az Országgyűlés a megbízatást, ezért nem is válaszol azokra a kérdésekre, amely kérdések az Országgyűlés által meghatározásra kerültek és a bizottság által meghatározásra kerültek. Valami rejtélyes okból vagy talán nem is annyira rejtélyes okból egy olyan dokumentumot idéz be számtalanszor a bizottság kormánypárti többsége által elfogadott jelentése, amely dokumentum nem volt tárgya a bizottság vizsgálatának, nem volt napirenden a bizottság ülésén, a bizottság ülésén nem hivatkozta meg senki sem, ellenben erre próbálták alapozni a vizsgálat jelentését, hogy úgy mondjam. Nevezetesen, az a bizonyos Fehér könyv, amely 2011 őszén került összeállításra, közzétételre a minisztérium által, és abban is számtalan olyan megállapítás van, amelyek megalapozottsága soha senki által nem került bebizonyításra, ezért továbbra is légből kapott állítások tömkelegére alapozta a bizottsági jelentés összeállítója magát a jelentéstervezetet, majd pedig a többség által elfogadott jelentést is.
Sajnálatos módon azzal sem foglalkozott a bizottsági jelentés összeállítója, a tervezet összeállítója vagy a bizottsági jelentés elfogadója, hogy miért, milyen okból nem kapta meg a bizottság azon dokumentumokat, okmányokat, amelyeket kért az államigazgatás különböző szereplőitől. A bizottsági munka során több alkalommal szóba került ez a probléma, hogy az mégsem helyes, hogy nem jut hozzá a bizottság minden dokumentumhoz. Az elnök úr ezt több bizottsági ülésen is szóvá tette, tudomásom szerint leveleket is írt az államigazgatás különböző szereplőinek azzal kapcsolatban, hogy a bizottsági munkához szükség lesz még további dokumentumokra, azonban a bizottsági jelentésben ezzel már érdemben nem foglalkoznak, és tudomásom szerint senki számára nem tették azt szóvá, hogy az mégiscsak lehetetlen dolog, hogy egyébként az állam különböző szervezeteinél rendelkezésre álló dokumentumok egy ilyen vizsgálóbizottság munkájában nem kerülhetnek felhasználásra, tekintettel arra, hogy a vizsgálóbizottság ezeket a dokumentumokat nem kapja meg. Úgy gondolom, ez is egy olyan kérdéskör, amelyet érdemes lett volna megvizsgálnia, végiggondolnia a kormánypárti képviselőknek, hiszen a kormánynak, a kormány szerveinek, a légügyi hatóságoknak igenis kötelességük lett volna ezeknek a dokumentumoknak a vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsátása, ők ezt sajnálatos módon nem tették meg.
Én magam az általam előterjesztett, úgymond alternatív jelentéstervezetben, amikor a december 18-ai bizottsági ülés ezzel foglalkozott, akkor látva ezeket a problémákat és ezeket a körülményeket, néhány olyan további indítványt tettem, amelyekkel sajnálatos módon a bizottság akkor nem foglalkozott érdemben, sajnálatos módon a bizottság végső döntésébe nem kerültek be, azonban, úgy gondolom, itt is érdemes lesz meghivatkozni. A javaslat többek között arról szólt, hogy a Malév felszámolása okainak feltárása érdekében a vizsgálat folytatódjon tovább a 2010. évet érintően, a jelenlegi kormány hivatalba lépésétől kezdődően egészen addig az időpontig, amíg a Malév felszámolás alá került, azaz a vizsgálat kiterjedhessen az azon időszakban a Malév sorsára ható, azt meghatározó, befolyásoló, az állami vagyonkezelőnél, a Malévnél és a kormányzat szintjén hozott valamennyi döntésre, megtett intézkedésre, valamint mindazon körülmény teljes körű vizsgálatára és feltárására, amely végül az Európai Bizottság elmarasztaló határozatának a meghozatalához vezetett.
Úgy gondolom, azért is fontos ez a kérdéskör, mert láthatóan itt nem a valóság teljes megismerése utáni megállapítások hangzanak el ezekkel kapcsolatban, hanem szándékosan félreértett, félremagyarázott vagy nem is biztos, hogy jó és valós információkra alapozott vélemények hangzanak el. Úgy gondolom, ez mindenképpen egy olyan fontos körülmény lenne, amelyet meg kellene tenni, és a későbbiek során szükség is van ezen tények feltárására, hiszen mind a mai napig arról a periódusról, amelyik a 2010 májusa és 2010. december 31-e közötti periódus, a vizsgálóbizottság működésének időszakát érintő periódus, nem engedték a vizsgálóbizottságon belül, hogy vizsgálat folyjon, és érdemben foglalkozzunk, noha ez az eredeti országgyűlési határozati javaslatnak is belefért volna az időtartamába, és természetesen, úgy gondolom, nemcsak a 2010. december 31-éig terjedő periódusról van szó, hanem a 2011. január 1-je és a Malév csődjének bekövetkezte közötti periódust is érdemes vizsgálni, bizonyos tekintetben természetesen a csődöt követő időszakot is, mint ahogyan erre most az elnök úr szóbeli kiegészítése is kitért, ezzel is érdemes lenne majd még foglalkozni, hiszen nagyon sok embert érint Magyarországon ez a bekövetkezett körülmény.
Ezek után természetesen szeretnék részletesen is foglalkozni a benyújtott jelentéssel, amely az Országgyűlés elé a gazdasági bizottság ajánlása alapján került. Természetesen a most rendelkezésemre álló rövid időkeret ezt nem teszi lehetővé, azonban itt elhangzott a gazdasági bizottság üléséről Aradszki képviselő úrnak egy olyan értelmezése, olyan minősítése, amely az általam elolvasott jegyzőkönyv alapján nehezen állítható valóságosnak. A képviselő úr azt mondta, hogy senki nem vitatkozott a bizottság ülésén a jelentésben szereplő dolgokkal. Képviselőtársaim közül legalább ketten azon a bizottsági ülésen igenis vitatták azt, képviselő úr, hogy vajon miért nem foglalkozik a Malév valóságos csődbejutási körülményeivel, a meghozott és meg nem hozott döntésekkel a csődhelyzetet megelőzően a jelentés. Elhangzott ezen a bizottsági ülésen az ezzel kapcsolatos aggály, elhangzott az az aggály, hogy érdemben senki nem adott választ arra, hogy mit tett a mostani kormány a kormányváltást követően megismert helyzetben, milyen intézkedéseket hozott, vagy nem hozott intézkedéseket. Ha - mint ahogyan utólag most mondják - egy menthetetlen helyzetnek látszó szituációban volt a Malév akkor, 2010-ben, akkor ezt a nyilvánossággal, az Országgyűléssel, a gazdasági bizottsággal, bármelyik más illetékes szervezettel miért nem közölték?
Miért volt egészen más a kormány viselkedése és kommunikációja, és miért volt az, hogy úgy gondolták, akkor közel még két éven keresztül, hogy mégiscsak fönn kell maradnia a Malévnek? Miért volt az, hogy az Orbán-kormány nagyon jelentős tőkeösszegeket biztosított a Malévnek a 2010. december 31-éig terjedő időszakban is? Lényegében feltétel nélküli tőkejuttatásokról volt szó ebben az időszakban, azaz a gazdasági bizottságban folyó vita, szemben azzal, amit képviselő úr itt most mondott, érdemben is érintette a jelentéstervezetben szereplő megállapítások valóságtartamát, és érdemben is vitatkoztak a jelen lévő ellenzéki képviselők azzal, ami a jelentéstervezetben szerepel. Az általam elmondott témakörök ebben érintettek voltak. Ha megnézi a bizottság jegyzőkönyvét, akkor nem fog vitatkozni.
Mivel a 20 perc letelt, köszönöm a figyelmüket. A későbbiekben képviselői hozzászólásként kívánom majd folytatni.
(23.50)
