BÁNYAI GÁBOR
BÁNYAI GÁBOR
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár Bencsik János megköszönte már az előterjesztőknek és a tanács munkatársainak, akadémikusoknak a munkáját, én szeretném szintén megköszönni, hogy ezt a munkát elénk tették. Köszönöm Szili Katalinnak, aki az előbb még itt volt, és Ékes Józsefnek, aki még itt van az előterjesztők közül, hogy bennünket ezzel az országgyűlési határozati javaslattal megkerestek, és erről vitatkozhatunk.
Egyébként azt a durcásságot, amit tapasztaltam Szilágyi képviselő úrtól és Szél képviselő asszonytól, számomra meglepő volt, mert kevés olyan javaslat volt a parlament előtt az elmúlt hét esztendőben, amit nemzeti konszenzussal el tudtak volna fogadni. Bár lehetnek hibái minden stratégiának, lehetnek hibái minden kezdeményezésnek, amit bármelyik kormány tesz, és ezt lehet is, kell is opponálni az ellenzéknek, de lett volna egy lehetőség, ahol ki tudtuk volna nyilvánítani, hogy mi egyet tudunk érteni az ország bajos dolgaiban, sőt a jó dolgaiban is. De hát ez a hiba megtörtént.
Szeretném kifejteni azt is, hogy miután reménykedtem, amikor idejöttem, hogy arról is lehet beszélni, hogy a stratégiát hogyan töltjük meg tartalommal, hogyan töltjük meg majd forrásokkal, nemcsak pénzügyi forrásokkal, akkor ez a vita ezt az irányt hozza elénk, ezzel szemben mégis mást tapasztaltam, de azért szeretnék egy-két dolgot itt elmondani mindkettejüknek, mert a hozzászólásuk, amellett, hogy nem tetszett, ettől függetlenül vitára okot adott. És még Tóbiás képviselő úrral is vitatkoznék, ha itt lenne, mert a múlt héten az előterjesztés aláírójaként a vita nagy részében mégiscsak a kormányt szapulta, ami rendben is van egy ellenzéki képviselőtől. De azért egy-két fontos dolgot, miután illeszkedik Szél képviselő asszony hozzászólásához, szeretnék kifejteni.
Azt mondta a múlt héten Tóbiás képviselő úr, hogy a kormány nem támogatja a környezetkímélő technológiákat, a földhasználati módokat, a megújuló energiaforrások felhasználását és előállítását, nem támogatjuk a kutatás-fejlesztést, a zöldgazdasági reformokat. Ekkor én elővettem az Új Magyarország fejlesztési terv nevű programot, ami 2007-2013 között megszabta-megszabja Magyarország erőforrásait, európai erőforrásait, pénzügyi forrásait, és abban azt találtam, hogy mindösszesen a környezeti-energetikai operatív programban összesen 3,7 milliárd eurót, durván 1000 milliárd forintot szántunk környezeti és energetikai programokra.
(21.10)
Mindösszesen ez az energiahatékonysági program, illetve a megújuló energiaforrások kiaknázását támogató program nem érte el a 200 milliárdnyi fejlesztési főösszeget. Miközben arról beszélünk, hogy az ország energiafüggőségét meg kéne kicsit változtatni, szükség volna Magyarországon több megújuló energiára, ne felejtsük el, hogy 2020-ig 13 százalékra kéne emelni a most 3-3,5 százaléknyi arányt a megújuló energiák tekintetében az összenergia-mérlegben. Ez azt is jelenti, hogy legalább 3 ezer megawattnyi megújuló energiaforrást kéne bevonni a magyar gazdaságba; minden egy megawattnyi naperőmű telepítése, kiépítése minimum 1,2 milliárd forintot követel meg a beruházótól, akár támogatják, akár nem. Magyarul, itt több ezer milliárd forintnyi fejlesztést kéne csak azért megvalósítanunk 2014-2020 között, hogy elérjük a kívánt 13 százalékos arányt úgy, hogy közben Magyarország energiaéhsége nő. Ha vetítjük a számokat, 2004. május 1-je után, amikor az Európai Közösség tagjai lettünk, a mai napig összesen a két előző időszak forrásai - itt a kohéziós források, az agrárforrások, a vidékfejlesztési források - együttesen, durván 9500 milliárd forintot jelentettek Magyarország számára. Nem tudom, hogy hány száz intézkedésre lett felhasználva - most már nem tudom követni én magam sem az intézkedési programokat a fejlesztési tervünkben -, de lényegében ezzel az összeggel, illetve az időszak alatt fölvett több mint 14 000 milliárdnyi államadósság hitelforrásaival 23 000 milliárd forint állt volna rendelkezésre az ország fejlesztésére.
A pénz javarésze nem tudjuk, hogy hová került, végül is nem látszik az országon, úgy gondolom, senkit sem akarok megbántani ezzel, de hogyha csak ebből az összegből azt a nagyon fontos igényt, hogy Magyarország energiafüggőségét megváltoztattuk volna, megváltoztassuk, ha erre a célra tudtuk volna a már mondott 2000-3000 milliárd forintnyi fejlesztési forrást allokálni, akkor ma már Magyarország elérhette volna az európai uniós kívánalmak szerinti közösen vállalt arányokat. Tehát még egyszer mondom, 200 milliárd forint sem állt rendelkezésre arra a célra, hogy megújuló energiákat hasznosítsunk Magyarországon, és itt az a szomorú tény, és itt opponálnunk kell Tóbiás Józsefet és képviselő asszonyt is, hogy nem volt forrásunk 2010 májusa után ezeknek a területeknek a fejlesztésére, hisz más nem maradt, mint az Európai Unió forrásai, azokba pedig nem volt lehetőség beleavatkozni, hisz a kormányzat nem tette lehetővé a 2006-os tervezés után, hogy mi megváltoztassuk a nemzeti fejlesztési tervünket; a nevét meg tudtuk változtatni, de átcsoportosításra már lehetőség nincsen.
Hallom képviselő úrtól, hogy a nemzeti vidékfejlesztési stratégia nem létezik, illetve nem valósult meg. Hát tavaly fogadta el a kormány, tavaly január-február magasságában, és az év során 2012 közepéig dolgozták ki a különféle tartalmakat, ennek a keretprogramnak, a stratégiának a tartalmi elemeit. Hogy ez mikor fog megindulni? Tisztelettel jelentem önnek, hogy 2012. november közepén a kormány elfogadta 1511-es rendeletét, amely éppen a Darányi Ignác-tervhez kötődően nevesíti, hogy 1300 milliárd forintot szán a kormány a KEOP-forrásokból arra a célra, hogy az én vidékemet, a Duna-Tisza közi homokhátságot, Bács-Kiskun megyét érintő fejlesztésekhez, a 1420-as stratégiához megteremtse a forrásokat, hogy elkészüljön ennek a Bács megyeiek számára fontos térségnek a Homokhátság-program nevű terve, és ehhez 1 milliárd 350 millió forintot ad a kormány. Ugyanígy nevesíti az Ormánság-programot, amely szintén része a vidékfejlesztési stratégiánknak, és nevesíti az Ős-Dráva-program forrásait is ugyanebben a kormányrendeletben, tehát folyik ilyen értelemben a magyar nemzeti vidékstratégia végrehajtása.
Szeretném azt is előrevetíteni, hogy Bács-Kiskun megyében, miután én magam is a Magyarország 2020 programmal foglalkozom, és a terveket magam is készítem, nagyon nagy viták vannak az államtitkár úr nevesített Natura 2000 programmal kapcsolatban, hisz egyik oldalon ez a fenntartható fejlődés egyik bástyája, hogy megőrizzük a mai állapotában, nem a száz évvel ezelőtti, hanem a mai állapotában a természeti értékeinket, ahová nem akarunk termesztést, termelést, beruházást vinni. Ezzel szemben van olyan vidéke az én megyémnek, Kiskörös, Akasztó térsége, ahol az ország legjelentősebb szőlő-gyümölcs ültetvényei vannak. Ott a program nagyrészt nagyon nehezen… - vagy meggátolja, hogy lehessen fejlesztést megvalósítani, nem nagyon van rá mód, hogy azon a vidéken, ahol az ország szőlőtermesztésének java folyik, és a bor javarésze ott termelődik, ott erjed a magyar mustból a magyar bor, nagyon nehéz fejlesztéseket majdan megvalósítani, hisz a program épp arról szól, hogy ne bolygassuk a természet értékeit.
Nagy viták vannak, hogy mi is legyen benne a mi tervünkben, az ország, illetve a térségek, a régiók, a megyék terveiben, és itt jön egy nagyon fontos kérdés, hogy hogyan lehet összehangolni a természetvédelem, a társadalom érdekeit, a gazdaság érdekeit, sőt, hogy lehet összehangolni a saját igényeinket, mert mi magyar emberek szeretnénk, hogy mindenki gazdagabb legyen, és itt jön a nagy dilemma, vagy ellentmondás, hogy a fenntartható fejlődés ellene beszél annak a folyamatnak, amely az egész világban eddig lezajlott, mégpedig az, hogy mindenki gazdagabb akar lenni, növekedni akar, és nem csak fejlődni, ami egy kicsit ellentétes azzal, amit nemzeti stratégiáinkban eddig megfogalmaztunk, legyen az bármelyik kormány, bármelyik parlament által előkészítve. Magyarul, nagyon nagy kérdés, hogy mit is fogunk a tervbe beletenni. Ha képviselő asszonyék jártak már Samso szigetén, Dániában, ott láthatták, hogy az a térség, az a településkör, az a sziget valójában fenntartható fejlődést produkál, fenntartható fejlesztéseket valósítottak meg. Ott nem kell sem orosz gázzal, sem német energiával ellátni a településeket, nem kell a lakásokat fűteni más ország energia-alapanyagaival, hanem megtermelik - igaz, szerencsés ország, szél van bőven -, az ország energiaigényének 20 százalékát a szélerőművek tudják teljesíteni, produkálni. Ezzel szemben nekünk más a helyzetünk, más a fekvésünk, de azon a szigeten be tudták bizonyítani, hogy ha nem feltétlen pazarlással, nem mindenféleképpen nyitott ablaknál akar az ott élő dán népcsoport Samso szigetén lakni, akkor képes arra, hogy ellássa a saját agráriumából származó szalmaerőművek energiájával, árammal és hőenergiával a saját szigetét, ami egy óriási példa mindannyiunk számára, hogy igenis meg bírjuk termelni, bár nem mindenhol, és nem teljes mennyiségben, de tudjuk kiváltani a fosszilis, illetve az atomenergia bizonyos mennyiségét.
Itt azért jön egy nagyon fontos kérdés, és ebben nem vagyok képviselő úr és államtitkár úr pártján, mert ebben én nem látom, hogy a stratégia mentén hogyan lehet kiváltani - mert erre választ nem adunk ebben a programban, ebben a stratégiában, de nem tudom, hogy lehet kiváltani - akár Paks megújítását, akár Paks fejlesztését, hisz Magyarországnak nincsenek saját bővelkedő energiaforrásai, hogy az áramot másképpen termeljük meg. Ezen nagyon komoly vita lesz a későbbiekben, hisz hogyha én azt szeretném például Bács-Kiskun megyében, Pest megyével és Csongrád megyével közösen, hogy a homokhátságot tegyük újra élővé - 1400 tó volt ebben a térségben korábban, 1400 darab ilyen volt mifelénk -, hogy ezeket visszaállítsuk, illetve hogy lehessen öntözött gazdaságot, agrárgazdaságot teremteni a megyéinkben, az ország egyik legjelentősebb agrárvidékéről beszélek, hogy lehessen ez, nekünk ehhez vizet kéne pótolni, vizet kéne fölhozni, és itt a Duna egy lehetőség. Ha arról beszélnénk, hogy nagyon fontos lenne a Duna vízszintjét megemelni, akkor államtitkár úr nekem rontana, nem mondom, hogy bicskával vagy bottal, de valószínűleg kikérné magának sok képviselőtársam, hogy hogyan merek gondolkodni akár egy keresztgát ügyében, ami ma még, nem mondom, hogy tabutéma, hanem még forrásunk sincs rá. De valahogy mégiscsak a fenntarthatóság érdekében nekünk ott, a mi megyénkben, Pest, Bács és Csongrád megyében szükség van arra, hogy a saját gondjainkat így orvosoljuk. Magyarul, rengeteg olyan ügy, amit a stratégia nem tartalmazhat, hisz ez csak irányt mutat, ahogy itt elhangzott egy ideológiai számvetés is lényegében, egy közös felelősségvállalás, mondhatjuk így is. Ebben az esetben az a nagy helyzet áll elő, hogy miután ez egy közösen vállalt filozófia lenne, ha mindenki benne lett volna ebben a munkában, és a végén aláírta volna, hogy ennek mentén képesek leszünk arra, hogy a fejlesztéseinket, legyen az akár a társadalom számára fontos, a gazdaság számára, a természeti erőforrások számára, ezekhez tényleg megegyezés alapján teremtsük elő mind a programjainkat, mind a forrásainkat, ami pénzügyi és emberi erőforrást egyaránt jelent.
(21.20)
Ez mégiscsak nemzeti együttműködésre kellett volna hogy sarkalljon mindannyiunkat.
Magyarul, tisztelt Ház, minden, ahogy hallottuk elnök asszonytól is és államtitkár úrtól is, minden stratégiai terv… - amit megvalósítunk belőle. Hogy ez hogy lesz a későbbiekben, egyet ígérhetünk, kevesebb forrásból, kevesebb lehetőségből, szorosabb nadrágszíjhúzással, de Magyarország egészén, ha nem is biztos, hogy meg lehet ezt ígérni, de Magyarország nagy részén meg lehet teremteni a fenntartható fejlődés alapjait. Itt az igények szintjét valahol vissza kell venni, valahol azonos, mai szinten kell tartani, de egy biztos, senkit nem lehet ebben az esetben sem az út szélén hagyni, senkit nem lehet magára hagyni akkor, mikor itt bejött már az önök által, mások által is még a romaprogram és a romák kérdése, a szerencsétlen sorsuk, szerencsétlen jövőjük témája is már a fenntartható fejlődés egyik pillérévé kezd válni, ami részben társadalmi szempontból lényeges kérdés.
Akkor egy utolsó kérdésem: a jövő évben kampány lesz, vagy már el is kezdődött, hogy mit fogunk ígérni bármelyik párt, amely ma a Parlament falai között ül, képviselőik vagy a pártvezetés által, hisz hogyha bármit is ígérünk, ami több a mai lehetőségeinknél, az nagy esetben, nagy számában inkább lesz ellenható erő a fenntartható fejlődés érdekében, mert van, aki több pénzt akar adni az embereknek vagy az önkormányzatoknak, valaki több erdőt akar telepíteni, valaki több búzát akar termelni, de a világ ma igényli már a magyar élelmiszert, és mi lesz akkor, hogyha túlígérjük magunkat, és pont ennek a stratégiának az ellenére fog hatni, ez ellen fog beszélni maga az a kampány, ami előttünk van, mert mindenki szeretne bejutni a parlamentbe, mindenki szeretne kormányra kerülni.
Ezt is nézzük, vizsgáljuk, hogy mi lesz ezzel, hisz ez a stratégia éppen amiatt, hogy kampánytémává is vált már a mai nap folyamán, ezt a veszélyt magában hordozza. Igenis szükséges nekem is arról beszélni, hogy ne tegyük szabad prédává, hanem egyezzünk meg, ha már Láng akadémikus a nevét tudta adni ehhez a programhoz, akkor igenis, miután egy komoly emberről van szó, komoly múlttal, komoly tudással, szerintem adni kell a saját nevünket ennek a stratégiának az elfogadásához. Én a magam részéről támogatni kívánom, ahogy a frakciónk is teljes egészében, ezt a nagyon fontos nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégiát.
Köszönöm a figyelmüket.
