BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm Hadházy képviselő úrnak a felszólalását, mert arra mutatott rá, hogy alapvetően itt kulturális értékrendi kérdésről van szó.
Azért nézzék el nekem azt, hogy ebben a fontos kérdésben most a hazai összefüggésekre koncentrálva ismételten felszólalok, mert alapstratégiáról van szó. Azt kell mondani, hogy ez maga a nemzetstratégia kell hogy legyen, ehhez a zsinórmértékhez kell fűzni az ágazati stratégiákat és cselekvési terveket.
Korábban már kitértem arra, hogy a globalizáció egységesíti a termelést, a fogyasztói szokásokat, egyszerűbb és egyben butább gondolkodást és viselkedési szokásokat eredményez, de ennél is nagyobb baj, hogy megszünteti a családi hagyományokra alapozott, megértett és elsajátított, gyakorlatban alkalmazott tudás használatának értékét és elismertségét. Éppen ezért a fenntarthatóság középpontjába az embert és a közösséget, nem pedig a gazdaságot kell helyezni. A megváltozott körülményekhez történő tudatos, intelligens alkalmazkodásra kell törekednünk, amely igényli az innovációra irányuló képesség és készség meglétét, valamint az átöröklött ellenőrző és javító mechanizmusok alkalmazását, közösségünk újjáépítésének céljából.
A fenntarthatóság megkövetelte integráció az egész társadalmi környezeti és gazdasági rendszer egyidejű fenntarthatóságát és teljes körű társadalmi beágyazottságát igényli. Miután a környezet feltételét és egyben korlátját is jelenti a társadalom jólétének és a gazdaság fejlődésének, legfőbb célunk a társadalom és a gazdaság olyan átalakítása, amely lehetővé teszi az ökológiai korlátoknak való megfelelést is.
A fenntarthatóság felé való átmenet - hiszen egy átmenetről kell hogy beszéljünk - a tartós közérdekűség biztosításával lehetséges, melynek tárgya a létalapok, a természeti és humán erőforrások, ökoszisztéma-szolgáltatások megóvása - hogy kedvezzünk Szilágyi képviselőtársamnak is.
A jó életnek nemcsak anyagi dimenziója, hanem szellemi és lelki oldala is van, ahogy azt Hadházy képviselő úr mondta, a fenntartható társadalom kialakulása elsősorban kulturális kérdés, miután az emberi cselekvéseket az értékkövetés határozza meg. A nemzet fenntartható fejlődési stratégiája ennek a kulturális alkalmazkodásnak a terve, egy beállítódottság zsinórmértéke.
Aki hitet tesz Isten mellett, az nem lehet közömbös az igazságossággal szemben, és minden ember, valamint a természet iránt is szolidárisnak kell lennie, és felelősséget kell vállalnia értük. Értékváltás nélkül semmilyen technikai megoldás vagy a fenntarthatóságot célzó politikai tárgyalás sem vezethet célra. Az új érték lényege, hogy minden embert mint Isten gyermekét azonos méltóságúnak tekinti, képességeitől függetlenül, és mindenki számára emberhez méltó körülményeket követel meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az egy főre jutó termelésre alkalmas föld nagysága alapján Európa éllovasai közé tartozunk. A felszín alatti vízkészleteink mind mennyiségi, mind minőségi jellemzőik alapján nemzetközi összehasonlításban is legjelentősebb természeti erőforrásunknak tekinthetők. Viszont erősen függünk adósságaink hitelezőitől, a pénzügyi és termelő befektetőktől, a külpiaci viszonyoktól és az uniós támogatásoktól.
Energiafüggőségünk alapvetően érinti a gazdaság és a társadalom működőképességét. Magyarországon különböző természetű és eltérő okokra visszavezethető területi egyenlőtlenségek is megfigyelhetők, amelyek az éghajlatváltozás, az erőforrásválság és más geopolitikai változások hatásaira tovább mélyülhetnek. Növekedhet a térségek gazdasági differenciáltsága, fokozódhatnak a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegények, betegek, négy év alatti gyermekek, idősek kiszolgáltatottsága tovább növekedhet.
A szántóföldi növénytermelés helyzetének rosszabbodása várható, fokozódik az ár- és belvízveszély. Csökken a rendelkezésre álló ivó- és öntözővízkészlet. Növekszik a hőhullámok egészségkárosító hatása, és gyakoribbá válnak a vektorok okozta megbetegedések. Éppen ezért összkormányzati szinten koordinált stratégiára, fenntarthatósági keretstratégiára és ágazati politikákba integrált cselekvési tervekre van szükség.
Az elsődleges nemzetbiztonsági szempontok közé tartozik a demográfiai helyzetünk stabilizálása és fejlesztése, az élelmiszer-önrendelkezés biztosítása, az energiafüggőségünk csökkentése, a vízkormányzási és hidrológiai fejlesztések megvalósítása, katasztrófavédelem felkészítése és megerősítése, a kritikus infrastruktúra-típusokra vonatkozó kockázatelemzés elkészítése, a lakosság és a gazdasági szereplők környezeti tudatosságának növelése.
Be kell fektetnünk a humán tőkébe, ahol azt a stratégia is előírja, vissza kell találnunk a család, a gyermek, az idős, elesett emberek tiszteletéhez, a pazarlás helyett át kell térnünk a takarékos, értékvédő fogyasztásra. Helyre kell állítanunk az iskolázottság, a tapasztalatokon alapuló bölcsesség, a képességek és az elért sikerek megbecsülését, egymás elért sikereinek a megbecsülését is. Be kell fektetnünk a társadalmi tőkébe, a kisközösségi öntudattól a nemzettudatig terjedő önbizalomra, és egymásba vetett bizalomra támaszkodó életérzés megerősödése szükséges.
A természeti tőkébe is be kell fektetnünk. Kiemelten fontossá válik a természeti kincseink megőrzése, és tartamos használata. Nemcsak gyönyörködni kell benne, hanem tartamosan használni, mert egyébként éhkopp lesz a vége. Meg kell határoznunk a létalapok igénybevételének megkerülhetetlen kritériumait, ezeknek a létalapoknak versengő igénybevételére kell útbaigazításul szolgálniuk.
Végezetül a befektetések sorából a gazdasági tőke sem maradhat ki. Elengedhetetlen a többszörös gazdasági függőség oldása és a nemzeti vagyon gyarapítása, a hitelezőinktől, a külpiacoktól, a transznacionális befektetőktől, uniós támogatásoktól való függésünk mérséklése. El nem tudjuk engedni a kezét ennek a világnak, de mérsékelnünk kell az átmenet során a függőségünket. Megkerülhetetlen a helyi természeti, társadalmi, kulturális adottságokat figyelembe vevő, sok lábon álló helyi gazdaságok szövedékének kialakítása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az ország épségét, lakóinak jólétét veszélyezteti, ha nem sikerül a vidék fejlődésének fenntartható útjára rátalálni. Az otthonaikat elhagyó falusiak már nem költözhetnek a városokba, mert a városi közeg már nem tud nekik megélhetési lehetőséget biztosítani. Amennyiben a falusi közösségek elveszítik megtartóerejüket, akkor nemcsak az élelmiszer-előállítás kerül veszélybe, hanem olyan társadalmi konfliktusok is felerősödnek, amelyek kezelésére az országnak jelenleg nincsenek eszközei. Ezért a saját erőforrások fenntartható használatára ösztönző, a helyi közösségek megerősítését szolgáló gazdaságpolitikára van szükség. Elengedhetetlen, hogy a helyi termékek kínálata szélesedjék, a termelés, feldolgozás és értékesítés jogi szabályozása egyszerűsödjék.
(22.10)
Meg kell alkotni a kézművesség jogi meghatározását. A falusi turizmust szabályozó jogi kereteket helyre kell állítani, és be kell látnunk, hogy a helyi termékfejlesztés nemcsak gazdasági cél, hanem a hazai cigányság társadalmi integrációs kérdése is. Alapvető nemzetstratégiai érdekünk, hogy megfelelő, a versenyképesség, a technológiaváltás és a fenntarthatóság szempontjainak kiegyensúlyozott figyelembevételén nyugvó alkalmazkodási tervvel készüljünk fel a legkedvezőtlenebb forgatókönyvekre.
A nemzeti energiastratégiában és a vidékstratégiában rögzített célok megvalósítását úgy kell összerendezni, hogy a rendelkezésre álló szűkös források össztársadalmi szempontból a legnagyobb haszonnal párosuljanak. A közjó érdekében a fejlesztések mérsékeljék az energiafüggőséget, növeljék az élelmezésbiztonságot, tartalmazzanak hazai hozzáadott értéket, hazai munkaerőre és beszállítókra alapozódjanak, segítsék elő a nemzetközi piacokra való kijutást, bizonyuljanak üzletileg is fenntarthatónak, és kapcsolódjanak össze a vidék felzárkóztatásával. A megélhetési költségeket csökkentő épület-korszerűsítési programok akár 120 ezer, a lokális élelmiszer-előállítás, a helyi közétkeztetés, a falusi turizmus alaphangon is legalább 80 ezer, a vízkormányzási fejlesztések további 50 ezer munkahelyet eredményezhetnek rövid távon. A cigánytelepek méltányos létfeltételeinek biztosítása is legalább 25-30 ezer cigány család számára jelentene azonnali megélhetést és méltányosabb lakhatási feltételeket. Láthatjuk, hogy csak a fenntarthatósághoz legszorosabban kötődő ágazatokban mintegy 300 ezer ember, ugyanennyi család megélhetéséhez tudnánk hozzájárulni. A fenntarthatóság nem azonos tehát az önsanyargatással, ez az átmenetnek, a fenntarthatóság felé való átmenetnek a foglalkoztatással összekötött programja lehet.
Tisztelt Országgyűlés! A történelem folyamán eddig minden ilyen váltás kínkeservesnek bizonyult. Mind a fáról a szénre, mind a szénről az olajra történő váltás gazdasági és politikai válságot idézett elő. Ezek ráadásul lassú, több évtizedig tartó átmenetek voltak. Mivel az energia mai infrastruktúrája egyre inkább összefonódik a globális gazdasággal, politikával, kultúrával, a most esedékes váltás még nagyobb válságot fog előidézni. Igaz, hogy az emberiség már számos krízishelyzeten lett úrrá, a mostani helyzet azonban más. A válság az egész világot érinti és egyszerre többféle területet. Több mint 7 milliárd ember egyre növekvő igényét vagy akár csak az élelmezését ellátni egy klímaváltozással sújtott világban, fogyó energia-, édesvíz-, termőtalaj- és nyersanyaggondokkal, eladósodással és munkanélküliséggel küszködő gazdaságokkal - lásd Dél-Európát -, óriási feladat, amelyhez foghatóval az emberiség sohasem találkozott. Ezért olyan mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek ösztönzik a társadalmi részvételt a döntéshozatalban, támogatják a közjavakkal történő gazdálkodás ésszerűvé válását, az átláthatóságot és a számonkérhetőséget.
A mindenkori kormánynak, ha a fenntarthatóság irányába akarunk elmozdulni, erős és egységes etikai kultúrát kell kialakítania, amelyhez összehangolt irányításnak kell társulnia. Amikor az intézményes rend felborul és működésképtelenné válik, akkor csupán a lelkekben élő rend marad szabályozó erőként, amely együttműködésre és kölcsönös segítségre ösztönöz, vagy éppen ellenkezőleg: arra, hogy ki-ki a többiek rovására keresse az egyéni menekülés útját és eszközeit. Ezért is kell tisztában lennünk azzal, hogy az Isten képmásaiként nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a rend az egész rendjét, az isteni teremtés rendjét hordozza magában. Ehhez képest a rendszer, bármilyen rendszer egy beszűkült részlet, mely csak töredékességében tartalmazza a rend ismertetőjegyeit. A közjót szolgáló kormányzásnak a fenntarthatóság felé való átmenet során nagyobb nyitottságra és megértésre van szüksége egyéni és közösségi életünk minden szintjén. Szükség van bátorságra, de társulnia kell mellé a körültekintésnek, hogy a bátorságot időnként felül ne írja a vakmerőség.
A fenntarthatóság felé való átmenet idején nem téveszthetjük szem vagy inkább szív elől, hogy a nemzet tagjai egyben kockázatközösséget is alkotnak, ezért megkerülhetetlen az igazságosság szempontjainak érvényesítése. A terhek igazságos megosztása viszont csak a mértékletesség és méltányosság erényével együtt alkalmazható. Mindenkire akkora terhet lehet róni, amekkora elviselésére egészségi állapota és felkészültsége alkalmassá teszi.
Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, megkerülhetetlen az egyéni és a kollektív önismeret és az arra épülő egészséges önbizalom, tehát az egyéni önismeretünk is, a múltunkból érkező segítség, de ott kell mellette lennie a hitnek és a hiten alapuló bizalomnak is, hogy a közösségem, a fajtám is kiáll mellettem nehéz időben. Ez utóbbi kettő egységet kell hogy alkosson, melynek összetartó ereje a szeretet melege. Ha az ember lényegében szeretet, és minden más jellemzője ehhez képest másodlagos, akkor a nemzet közössége sem lehet más, mint szeretetközösség. S ha még nem érezzük ezt a szeretetközösséget, ez azt jelenti, hogy még nem is léptünk rá a fenntarthatóság felé való átmenet útjára.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
