SCHMIDT CSABA
SCHMIDT CSABA
SCHMIDT CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Valljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelezettsége. Ezen sorok nem véletlenül szerepelnek alaptörvényünk első sorai között, Nemzeti hitvallásunk részeként, valamint az Alapvetés P) cikkelyében. Az sem véletlen, hogy a nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégia bevezetőjében is megtalálhatjuk őket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a nemzeti keretstratégiáról beszélünk, akkor pontosan azt kell látnunk, hogy mi ennek a keretstratégiának a feladata. Ennek a keretstratégiának az első számú feladata, hogy meghatározza azokat az alappontokat, amelyekben a nemzet tagjai egyetértenek, amelyet közösen vallunk, és amelyek alapján meghatározzuk azt az irányt, ahová el szeretnénk érni. Egy keretstratégiának véleményem szerint ez a feladata, és nekünk itt ma, döntéshozóknak, parlamenti képviselőknek a közös pontokat kell keresnünk. Azokat a közös pontokat, amelyekben egyetértünk, és amelyek alapján egy nemzeti konszenzust tudunk teremteni annak érdekében, hogy egy irányba induljunk el.
Ebben az irányban, hogy hogyan, milyen sebességgel, milyen lépésekkel tesszük meg az odavezető utat, lehetnek közöttünk különbségek, de mi itt az Országgyűlésben, mi, akiket a magyar emberek ideküldtek döntéshozóként, felelősséget tettek ránk, nemcsak a mai nemzedékekért, hanem a jövő nemzedékekért is mi vagyunk felelősek, hiszen a mi döntéseink határozzák meg azt, hogy az utánunk jövő nemzedékek milyen feltételekkel és mivel kell hogy szembenézzenek. Nekünk kötelezettségünk, nekünk feladatunk az, hogy ezeket a közös pontokat megtaláljuk, és azt gondolom, hogy ebben a vonatkozásban hatalmas munkát végeztek mindazok, akik ennek a dokumentumnak a megszületésében feladatot vállaltak, és köszönet azoknak a civileknek is, akik a munkájukkal, észrevételeikkel hozzájárultak ehhez a munkához. De a felelősség rajtunk van. A civil szervezeteknek fontos feladatuk az, hogy elmondják a véleményüket, kifejtsék egy-egy részérdek szempontjait, de nekünk az egészet kell látnunk, és a felelősséget is nekünk kell viselnünk ezért a döntésért. Ezért azt gondolom, hogy ez a stratégia, ez a keretstratégia nagyon jó irányt jelent abban, hogy ezen az úton közösen elinduljunk, és azt gondolom, hogy nekünk itt a parlamentben is ebben a közös pontokat kell keresni, a nemzeti egyetértést.
Itt nagyon sok szó esett az előzőekben arról, hogy milyen hosszúnak kell lennie egy keretstratégiának. Azt gondolom, hogy ez a dokumentum kellően alapos, mégis talán jobban örülnék egy rövidebb változatnak. Egy rövidebb változatnak, ami lehet, hogy nem ebben a dokumentumban mellékletként szerepel, hanem egy olyan változat, amelyet tudunk népszerűsíteni, amely mellé oda tudjuk állítani a civil szervezeteket, amellyel mindenki egyet tud érteni, és ami közelebb viszi az emberekhez is ezt a stratégiát.
(20.30)
Hiszen Illés államtitkár úr beszélt arról, hogy milyen nehéz egy-egy stratégiát beépíteni a kormányzati döntéshozatalba. Vajon, ha azt várjuk el egy minisztériumi ügyintézőtől, hogy öt háromszáz oldalas stratégiát teljes egészében ismerjen, az normális elvárás-e? Az életszerű elvárás-e, hogy ilyen stratégiák ismeretét tegyük kötelezővé? Ha van egy olyan alapvető, a legfőbb gondolatokat, a legfőbb pontokat tartalmazó stratégia, amely összefoglalja a főbb cselekvési területeket, azon az alapon könnyebben el tudunk indulni, és azt gondolom, hogy tartalmazni fogja a legfontosabb pontokat, hiszen a cselekvésnek számtalan szintje van.
Engedjenek meg egy példát. Itt már megszólításra kerültem Tatabánya város polgármestereként, és egy olyan város polgármestereként, amely a nehéziparból nőtt ki, ahol az emberek nagyon nehéz munkával, sokszor a saját egészségük kockáztatásával élték a mindennapjaikat, akár a bányászkodás során, akár cementgyári munkásként, akár az alukohóban, akár pedig az erőművekben, amelyek a városban megtalálhatóak voltak.
Ha megnézzük az, hogy a hatvanas években, amikor ez a nehézipar az egyik csúcsát élte, milyen volt a levegő Tatabányán, és milyen ma, vagy hogy ’52-ben Londonban micsoda szmog volt tíz napon keresztül, és hány ezer ember halt bele abba a szmogba, és utána hogyan váltották valóra azokat a stratégiákat, hogy ma Londonban ilyenekről nem kell beszélnünk. De látjuk, hogy a társadalmi fejlődés más városokban ugyanilyen kihívások elé állítja az embert, hiszen az elmúlt napok híradásai pontosan arról szóltak, amiről Londonból nincsenek képeink, de Pekingből vannak, hogy nem a köd miatt nem látni az utca másik oldalát, hanem a szmog miatt.
És bizony ebben hatalmas felelősségünk van, hogy mindannyian kis lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy ilyen ne fordulhasson elő, és hogy a környezetünket olyan módon őrizzük, hogy ne legyen szükség ilyen mértékű beavatkozásra, olyan abszurd felvetésekre, amit persze a média felkap és közhírré tesz, hogy Pekingben tiszta levegőt árulnak. De hogy már a gondolat megszületett, az is mutatja azt, hogy mekkora probléma tud lenni, ha nem fenntartható módon gondolkodunk a jövőnk vonatkozásában.
Itt nagyon fontos az, hogy a stratégia nemcsak arra tér ki, hogy nekünk, embereknek a mindennapjainkban mit kell tenni, hanem kitér arra is, hogy a gazdaság szereplőinek, a vállalkozóknak milyen feladatuk van ebben. Hiszen a vállalkozó egy olyan ember, aki mindig a lehetőségeket keresi, aki újít, aki megragadja azt, hogy hogyan tudunk előrelépni. Nagyon fontos, hogy ebben a vállalkozókra adott esetben partnerként tekintsünk, hiszen azzal, hogy mondjuk, egy családbarát munkahelyet alakítanak ki, nagyban hozzájárulnak a város vagy egy ország fenntarthatóságához, hozzájárulnak a családok működéséhez, és nagyon fontos, hogy ezzel külön foglalkozik a stratégia.
Mi Tatabányán is ezért hirdettünk családbarát munkahelyet mind a nagyvállalkozások, mind a kisvállalkozások számára, mind pedig a közepes vállalkozások számára, hiszen nem lehet ugyanazt az ellátást, ugyanazt a hozzáállást elvárni egy nagyvállalkozástól, tőle nagyobb felelősséget várunk, mint adott esetben egy kisvállalkozás vonatkozásában mondhatjuk ezt.
Ugyanígy elengedhetetlenül fontos az, hogy az energiatermelésben, az energiafelhasználásban is előre tudjunk lépni. Itt is mindannyian nagyon kis lépéseket is meg tudunk tenni, hogy ne pazaroljuk az energiát, de azt gondolom, hogy hatalmas lehetőségek vannak abban, hogy ma a háztartások energiafelhasználása sokkal nagyobb annál, mint ami szükséges lenne. Azért, merthogy úgy lettek kiépítve, mondjuk, a társasházi rendszerek, hogy nem egyformán fűtik az épületek különböző részeit. Az egyikben 26 fok van, a másikban 19, és úgy szabályozzák az emberek a hőmérsékletet, hogy kinyitják az ablakot télen is. Egyszerűen csak azért, mert semmilyen más szabályozhatóság nincs.
Ha egyszerűen ezt egy nagyon kis beruházással megszüntetjük, akkor 30 százaléknyi energiát tudunk megtakarítani, ami utána szén-dioxidként nem kerül a levegőbe. Emellett hatalmas lehetőségeink vannak abban, hogy a hulladékokat, a melléktermékeket, akár a szennyvízből keletkező szennyvíziszapot vagy a biológiailag lebomló hulladékokat akár biogázüzemekben, akár más módon újra felhasználjuk, a bennük lévő energiát felhasználhassuk. Ezek mind olyan lehetőségek, amelyek előttünk állnak, és amelyben komoly lépések történnek meg.
Azt gondolom, hogy itt fontos az, amit a keretstratégia megfogalmaz, és a keretstratégiához benyújtott határozati javaslatok. Hiszen ebben nemcsak az van, hogy ezt a keretstratégiát elfogadjuk, hanem az is, hogy a kormányt felkérjük arra, hogy államtitkári koordinációs bizottságot hozzon létre. Tehát ezzel azt mondjuk, hogy cselekedni kell a stratégia végrehajtásáért. Azt gondolom, hogy biztosan előrébb vagyunk ennek a stratégiának az elfogadásával, hiszen akkor van mire hivatkozni. Ha nem fogadjuk el, akkor ennek a végrehajtását sem fogjuk tudni számon kérni senkin. Lehet elmélkedni, hogy mennyi lesz belőle végrehajtva, de ha nem fogadjuk el, akkor semennyi nem lesz ebből végrehajtva.
Ezért fontos az, hogy ezt a stratégiát elfogadjuk, és utána számon kérjük a kormányon, hogy a különböző fejlesztési döntésekben, kormányzati egyeztetésekben ez jelenjen meg. Nem biztos az, hogy minden egyes döntésnél látni fogjuk ezt, de azt gondolom, hogy a kormányzati döntések háttéregyeztetéseiben meg fog jelenni ez a szempont.
Ebből a szempontból fontos a 3. pont c) határozati javaslata, amivel teljesen időben vagyunk, hiszen a 2014-2020-as programok készítése vonatkozásában nagyon fontos, hogy megjelenjen ez a keretstratégia és a végrehajtása is. Hiszen itt nagyon nagy lehetőségeink vannak arra, hiszen az európai uniós forrásokból Magyarország a második legjobban kedvezményezett ország egy főre jutó alapon, és azt gondolom, hogy ezekből a forrásokból eddig is nagyon jelentős források kerültek környezetvédelmi, fenntarthatósági programok finanszírozására, és a következő stratégiában még inkább figyelnünk kell arra, hogy nemcsak konkrétan a környezeti és energetikai operatív programnál, hanem más operatív programokban is megjelenjen ez, és ezt a határozati javaslat tartalmazza.
Végezetül, képviselőtársaim, engedjék meg, hogy arról beszéljek, hogy nagyon fontos az, hogy legyen egy zsinórmérték, hogy mihez tudjuk viszonyítani, hiszen azt gondolom, hogy nincsenek ma meg azok a mérőszámok, amivel ezt meg tudnánk tenni. És ezt alapvetően a KSH-nak kell kidolgoznia, hiszen a KSH az a szervezet ma Magyarországon, amelynek az eredményeit, statisztikáit mindenki elfogadja, és ami alapvetően olyan stratégiai számokat, összehasonlításokat tud készíteni, amelyek alapján mérni tudjuk ezt a tevékenységet. Azt gondolom, hogy ezt is tartalmazza a határozati javaslat, hiszen ebben a határozati javaslatban szerepel az, hogy ezeket a szempontokat, indikátorokat ki kell dolgozni, és ezek alapján jelentést kell készítenie a kormánynak. Azt gondolom, hogy itt van a fő kérdés, hogy ezeket a jelentéseket megtegyük, és megnézzük, hogyan van lehetőségünk erre.
Lehetőséget kell biztosítanunk arra is, hogy ne csak országos szinten készülhessenek ilyen fenntarthatósági jelentések, hanem készülhessenek kisebb szinten, akár megyei, akár települési szinten fenntarthatósági jelentések. Hiszen Tatabánya városa a Klímabarát Települések Szövetségének a része, és igyekszünk folyamatosan dolgozni azért, hogy egyre előbbre lépjünk a fenntarthatóságban, de nekünk is egy biztatás, ha van egy olyan mérőszámrendszer, amely alapján tudjuk mondani, hogy ennyit léptünk előre egy, két vagy öt év alatt. Ebből adódóan mi most egy ilyen programon dolgozunk, és bízom benne, hogy ki fogunk dolgozni egy olyan programot, ami települési szinten is meg tudja jeleníteni a fenntarthatóság szempontjait.
Azt gondolom, hogy ezeket a közös pontokat kell megkeresnünk annak érdekében, hogy a nemzeti fenntarthatósági stratégiát meg is tudjuk valósítani, és hogy felelősen járjunk el a jövő nemzedékeinek nevében, hiszen a felelősség itt van, ebben a Házban, azokon a képviselőkön, akiknek a döntést meg kell hozniuk. Ehhez a döntéshez kérném a képviselőtársaim felelősségét. Jussunk közös pontokra, hiszen ha egyetértésre tudunk jutni, és az tudjuk sugallni az ország nyilvánossága felé, az emberek felé, hogy van egy pont, amiben minden parlamenti képviselő egyetért, még ha ennél többen is egyet tudnánk érteni, de ebben azért egyet tudunk érteni, ezeket a pontokat mindenki elfogadja, akkor azt gondolom, hogy arra még a magyar emberek is felkapják a fejüket, és ők is bizalommal fognak e dokumentum felé fordulni.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
