SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Éppen erről van szó, Ékes képviselő úr, hogy itt van a Jövőkereső a kezünkben, amit nagyon szeretünk, mindannyian elfogadtunk, nagyon fontos dokumentumnak tartom. Így kezdődik a Jövőkereső: “A jelentés szembesíteni kívánja a magyar társadalmat és elsősorban döntéshozóit a világban és idehaza tapasztalható jelenségek társadalmi és környezeti hatásaival, a folyamatok fenntarthatatlanságával.”
2009-ben szembesítve voltunk ezekkel, ön már akkor döntéshozó volt, én még nem, civil voltam. Szembesítettek minket. Mi történt 2009 óta? A magyar politika mennyit tett azért, hogy előrébb legyünk? Itt van a diagnózis. Ahhoz képest egy visszalépés az a dokumentum, amit ma este vitatunk és tárgyalunk. A diagnózis itt van, és nem léptünk semennyit előre. Azt gondolom, majd ezt hosszasabban el tudom mondani szerintem a felszólalásomban, mert én is készültem itt egy hosszasabb szöveggel, de a diagnózissal réges-régen tisztában vagyunk, azt gondolom.
Ahhoz képest sokkal kevesebbet fektetünk le itt, a fenntartható fejlődési stratégiában, mint ami a Jövőkeresőben benne van. De mikor lesz a továbblépés? Ettől a dokumentumtól, a nemzeti fenntartható fejlődési stratégiától mit tudunk elvárni? Tudunk-e továbblépni annak érdekében, hogy fenntarthatóbb társadalom felé tudjunk elmozdulni? Én úgy látom, hogy nem, de azt gondolom, lesz alkalmam ezt részletesebben is kifejezni. (Dr. Illés Zoltán: De nem is ez a célja egy ilyen dokumentumnak.)
Köszönöm szépen.
