DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényhez kapcsolódóan először a szűken vett szociális vonatkozású módosításokról fogok beszélni. Itt elsősorban negatív hangvételű lesz a mondandóm, hiszen a Fidesz társadalom- és szociálpolitikájában már megszokhattam, hogy inkább tüneteket kezel és nem okokat. A gyermekvédelmi résznél azonban lesznek olyan helyek, ahol majd méltatni fogom a szándékot, és nekem is lesznek kérdéseim idevonatkozóan.
Ott kezdem, hogy a szociális szféra ágazati törvénye az egyik leghányatottabb sorsú törvénye a rendszerváltás utáni Magyarországnak. Ezt a szegény jogszabályt a megszületése óta körülbelül száznaponta módosították, és módosítják mind a mai napig. Úgy számoltuk, hogy jóval több, mint félszáz módosítás és sok ezer átvezetett szövegváltoztatás után nem csoda, hogy egyre bonyolultabbá, homályosabbá és érthetetlenebbé vált a törvény. A problémánkat jól szemlélteti például, hogy hiába ez a szociális ellátórendszer alapvető jogforrása, ha maga a szociális rászorultság mint olyan, a kategória sem egyértelmű benne, hiszen többféle különböző értelmezést lehet ennek tulajdonítani a törvényszöveg alapján.
Most ennek az ellentmondásos és zavaros jogszabálynak maga az az igénye, hogy lecseréljük ezt, már sokszor előkerült, ez mind a szociális szakmában, mind a kormányzatok részéről megfigyelhető. Sajnálatosan látjuk azt, hogy a Fidesz-KDNP-kabinet sem kezdett semmit ezzel a helyzettel, holott létezett a nemzeti szociálpolitikai koncepció, amelyet a Lehet Más a Politika egy vitára jó, kiindulási alapnak tekinthető dokumentumnak tartott. De hát hiába volt a megrendelője ennek maga a kabinet, mégis valamelyik minisztériumi fiók mélyén pihen. Ideje lenne elővenni ezt a dokumentumot, akkor talán hatékonyabban tudnánk beszélgetni szociálpolitikai kérdésekről. Mondjuk, hozzáteszem, hogy ismerve a kormány módszereit, és magát azt, hogy inkább a tüneteket kezeli és nem az okokat, lehet, hogy örülnünk kellene, hogy a szociális ágazat gyökeres reformjára mindeddig nem került sor, és hogy továbbra is egy teljesen összekuszált jogszabályt toldozgatunk és foldozgatunk a kabinet részéről.
Mindenesetre a Magyary egyszerűsítési programra rátérve, magát a szándékot indokoltnak látjuk, és az adminisztratív terhek csökkentését, a közérthetőség növelését, az egyértelműség növelését magát mint olyat üdvözlendő célnak tartjuk.
Negatívumként tudom máris felhozni, utalva az előttünk fekvő módosításra, hogy teljesen abszurd megoldás az, hogy nincs egy olyan kormánypárti szociális jogszabály-módosítás, amelyben a szociális jogokat valamilyen módon nem sértik meg. Itt elsősorban arra utalok, hogy a szabálytalanul felvett, a támogatás jogszerűtlenségét megállapító határozat ellen a jövőben már nem lenne helye közigazgatási jogorvoslatnak.
Az indokolásból nem derül ki, hogy erre a korlátozásra mégis miért volt szükség. De nehogy valakinek esetleg kétsége maradjon, ezt még hozzáteszik, hogy a fellebbezési jog kizárása a járási hivatal által gyakorolt méltányosság esetére is irányadó. Most tekinthetjük úgy is ezt a kérdést, hogy a fellebbezési jogtól való megfosztás a hivatali adminisztrációt csökkentő tényező, a Magyary-program pedig ilyen módon egyszerűsíteni akar, de hát semmiképpen nem látjuk ezt a helyes útnak, sőt kifejezetten abszurdnak tartom, hogy egy ilyen változtatás belekerülhetett ebbe a jogszabályba.
Tisztelt Ház! Ennek a törvénynek a preambulumában megfogalmaztak célokat, és én azt gondolom, hogy önöket ezek a célok kellene hogy vezéreljék. Ha azonban ez tényleg így lenne, akkor egy olyan törvénymódosítást terjesztenének be, ami első körben a jelenlegi kormányzat megszorító, korlátozó és büntető intézkedéseit korrigálná vissza, de azonnali hatállyal. Gondolok én arra, hogy önöknek vissza kellene pótolnia a csökkentett segélyösszegeket, hiszen már azok eddig is csak jóval a létminimum alatti megélhetést teszik lehetővé; megszüntetnék az ellátások befagyasztását, ami még a Bajnai-érának egy öröksége, amelyet önök szemrebbenés nélkül folytatnak; visszaállítanák a törvényszövegből kitörölt ellátásokat, ilyen például a helyi lakásfenntartási támogatás; és visszafordulnának a szociális támogatások elerzsébetkártyásításának útjáról.
Hozzáteszem azt, hogy vissza kellene hozni azt a szabályozást is, amikor még nem lehetett valakitől a támogatásokat csak azért megvonni, mert valamifajta szubjektív mérce alapján nem volt megfelelő a lakókörnyezete. Ennek persze semmilyen köze nincs az égvilágon az illető szociális biztonságához és megélhetéséhez, de arra rendkívül alkalmas, hogy vegzálják és megrendszabályozzák a rászoruló embereket.
Követelhetnénk a részben további forráskivonási céllal államosított szakosított szociális intézmények államosításának a visszaállítását is, csakhogy félő, hogy ezt sajnos már végleg elrontották, és a korábbi állapotok visszaállítása nem lesz lehetséges. Arról nem is beszélve, hogy a valódi munkahelyteremtés helyett erőltetik a közmunkaprogramot, és láthatjuk, hogy egyáltalán a szociális hálót tovább szaggató lépéseknek meglett az eredményük. Ezt nem feltétlenül kell nekem mondani önöknek. A számokat önök is látják: növekszik a szegénységi arány, az egyenlőtlenségek teljesen elszabadultak, négymillió ember él létminimum alatt ebben az országban.
Nagyon furcsa azt hallgatni most kormánypárti képviselőktől, hogy pont a Fidesz szociálpolitikáját próbálják meg menteni. Pont ez az a terület, amin önök nagyon szégyenben maradtak. Ezek egyértelműen az önök hibás társadalompolitikájának a következményei, egyértelműen az önök felelőssége. Ezzel önök a mai napig nem néztek szembe, pedig ezt meg kellene tenniük. Sokkal jobb lenne mindenkinek, ha megtennék azt, hogy egyszerűen szembenéznek azzal, hogy három év alatt mit tettek le az asztalra. Nézzék meg a számokat, tisztelt képviselőtársaim! Ha ezt megtették, akkor viszont elő lehetne állni egy teljesen új törvényi szabályozással, és akkor hadd idézzem megint a nemzeti szociálpolitikai koncepciót. Remélem, nem megboldogult, mert mondom, ezt vitára alkalmasnak látjuk, vegyék elő, porolják le, és beszéljünk róla itt a parlamentben.
Összességében tehát azzal van itt bajunk, hogy ha már megint hozzányúlnak a szociális területhez, akkor miért nem végeznek teljes munkát, és miért nem állnak neki ezeknek a kérdéseknek. Nekünk konstruktív ellenzéki pártként egyszerűen muszáj felhívnunk a figyelmet arra, hogy ilyen társadalmi, ilyen gazdasági környezetben, a szegénység és az egyenlőtlenségek növekedésekor egész egyszerűen elkerülhetetlen szembenézni azzal, hogy önök mit tettek társadalompolitikai téren az országban.
(18.30)
Rátérve a gyermekvédelmi részre, azt gondolom, hogy a helyzet kicsit jobb. Egyrészt nemcsak a terjedelem okán, hanem a változtatások mélysége és minősége kapcsán is jobbnak gondolom ezt, mint a szűken vett szociális vonatkozású módosítók esetében. Jó irányú változásokat lehet látni, kedvezőnek is lehet mondani. De lássunk tisztán ezen a területen is! Amikor Magyarország különböző gyermekszegénységi és deprivációs mutatóit nézzük és ezt európai összehasonlításban vizsgáljuk, azt látjuk, hogy szégyenkezésre van okunk. Hiába finomítják itt-ott az ellátórendszert, mielőbb gyökeres fordulatra lenne szükség. Amikor azt mondják kutatások - és itt az UNICEF legutóbbi jelentésére is gondolok -, hogy a magyar gyermekek fele valamilyen szempontból nélkülöz, akkor az LMP szerint egyértelmű, hogy nemcsak a kormányzati szociálpolitika, de a családpolitika is - önök szeretik ezt a két dolgot szétválasztani - megbukott és kudarcot vallott. Önök egyszerűen nem tudták megvédeni a családokat, nem tudták megvédeni a gyermekeket, a számok erről tanúskodnak. Olyan ugyanis nincs, hogy a családok jelentős részéről, a gyermekek feléről lemondunk, pedig jelenleg ez történik.
Amit a szociális törvény kapcsán elmondtam, hogy egy teljesen új jogszabályi és intézményi környezetre lenne szükség, azt a gyermekjóléti, gyermekvédelmi ellátórendszer esetében is igaznak tartom. A jelen módosítás részterületeket érint, többnyire jó irányba mutat, egyszerűsítésekkel és pontosításokkal operál. Pozitívumként tudom elfogadni, hogy az örökbefogadási eljárás konkrétabb, az utógondozói ellátás szabályozása pedig egyértelmű lett. Jó iránynak tartom azt is, hogy az óvodáztatási támogatás eljárási szabályai is egyszerűsödtek. A Jobbikkal ellentétben én még jobb iránynak tartanám, ha esetleg kedvezőbbé válna a támogatásokhoz való hozzáférés oly módon is, hogy a jelenleginél magasabb iskolai végzettségű szülő esetén is járna. Gondolok itt arra a gyakori esetre, amikor mondjuk, az egyik szülőnek csak nyolc általános iskolája van, a másik szülő esetleg már elvégzett valamilyen szakiskolát. Azt gondoljuk, hogy ez a fajta élethelyzet is indokolná a támogatást.
Továbbá jelentős segítséget jelentene a családoknak, ha az első pár hónapban, amikor az óvodába megy a gyermek, és az egy konkrét javaslat, egyszerűen megnövelnék a támogatás összegét. Ez egyrészt pluszösztönzőt jelentene, másrészt a felmerülő plusz családi kiadások hatékonyabb kompenzálását is segítené, jelentené. Egyszerűen ez megint megkönnyítené a családok helyzetét; óvodakezdéskor, iskolakezdéskor, azt gondolom, ez járna a családoknak.
Ismét elmondhatom, hogy az LMP örül a gyermekvédelmi gyám megjelenésének és a jelenlegi pontosításoknak. Ugyanakkor újra hangot kell adnom annak a kétkedésünknek is, hogy amennyiben akár harminc gyerek is tartozhat egy gyermekvédelmi gyámhoz, az nem jelent-e túl nagy terhet. Ha valaki lelkiismeretesen szeretné ellátni ezt a feladatot, gyermekvédelmi gyámként akar tevékenykedni, akkor azt gondoljuk, ez a harmincas szám túl magas.
Összefoglalóan tehát így vélekedünk erről a javaslatról, és bízunk benne, hogy pontosításokkal ez az irány előrevihető, de mielőbb szeretném sürgetni a gyökeres reformot mind szociálpolitikai, mind gyermekvédelmi tekintetben. Köszönöm.
