HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztők! Engedjék meg nekem, hogy egy személyes, egy nagyon személyes élménnyel kezdjem ezen törvényjavaslattal kapcsolatban. 2013. június 9-e, hajnali 2 óra. Hajnali 2 óra. Egy világörökségi helyszín.
(21.20)
Arra ébredek, hogy valami iszonyatos visítás, üvöltés hallatszott be az ablakon. Megmondom őszintén, az merült fel bennem először, hogy nyilván szakad a gát, az emberek rohannak, hanyatt-homlok menekülnek, nyilván az életük van veszélyben, azért ez a nagy üvöltés. Na nem, mert kisvártatva elkezdtek énekelni, mindenki, aki előtte hihetetlenül hangosan üvöltött, és azt kellett hallgatnom bent a lakásban, hogy szavannák, fekete nők, óh, óh, óh, Afrika, és ezt jó párszor el is ismételték, hogy minél vidámabb legyen az éjszakánk. (Derültség.)
Na, úgy tűnik, tisztelt előterjesztők, hogy a világörökségi helyszínen vagy helyszíneken nemcsak a romkocsmakultúrával vannak bajok, hanem a fesztiválkultúrával is komoly gondok vannak, mert ameddig itt, tőlünk egy pár méterre árad a Duna, és az a kérdés, hogy mikor lép ki a medréből úgy, hogy feltartóztathatatlanul elöntse a belvárost, a budai kerületeket, addig azokon a napokon, amíg a legmegfeszítettebb munka és hősies kiállás zajlik a gátakon, van olyan kerület ma Magyarországon, Budapesten, ahol a fesztiválé a főszerep, ahol a mulatságé, és húzzuk a talpalávalót, ugye, még késő éjszaka is. Ez konkrétan úgy történt, hogy úgynevezett silent disco volt. Én biztos vénasszony vagyok, azért nem igazán tudom, mi az a silent disco, de kitanítottak: ez az, hogy valamilyen fejhallgatót kapnak, abból hallják a zenét, tehát a zene maga nem hallatszódik, de az, hogy örülnek a zenének, bizony hallatszódik, és az, hogy együtt énekelnek a zenével, adott esetben pár százan, az meg szintén, végképp hallatszódik. Tehát ha már arról van szó, hogy hogyan zavarjuk vagy ne zavarjuk a lakók nyugalmát, a jól megérdemelt nyugalmát, talán lehetne ott kezdeni, hogy még a belvárosi fesztivál kereteit egy kicsit szűkebbre szabjuk, mert amikor például mi egy népi kézműves kirakodóvásárra kértünk engedélyt, méghozzá egy egyházközség kért a fennállásának 70. évfordulója kapcsán engedélyt - még egyszer - kézműves kirakodóvásárra, napközbenre, ami azért jellemzően egy csendes műfaj, azt nem kaphattuk meg, viszont úgy tűnik, az ilyen jellegű fesztiválra adott esetben még rekordárvíz esetén is van lelkesedés, illetve önkormányzati támogatás.
Na most, visszatérve a bizottsági vitára, valóban itt meglepődve hallom a kormányzat állásfoglalását, hogy a kormány támogatni kívánja ezt a törvényjavaslatot, akkor, amikor a kisebbségi véleményt előadó Pál Tibor képviselőtársam is megfogalmazta, hosszas várakozás után megérkezett a tárca képviselője, és valóban nem - hogy mondjam - irigyeltem ezt a szituációt, amikor azt kellett elmondani önök közül egy államtitkár és egy frakcióvezető előterjesztéséről, hogy nem volt az illetékes tárcával leegyeztetve ez a kérdés, nem volt, komoly fenntartásai vannak a tárcának, és így, ebben a formában nem tudja támogatni, további egyeztetésre várja majd az előterjesztőket. Ezt egyetlenegy dologgal tudta csak megvédeni a bizottsági elnökünk, aki szintén gondban volt, hogy akkor most egyáltalában hogyan tegye fel szavazásra ezt a kérdést, és azt mondta, hát ebből is látszik, hogy a Fideszen belül működik a demokrácia, mert lehetséges, hogy egy államtitkár úgy terjeszt be egy törvényjavaslatot, hogy a saját kormányával azt nem egyezteti le az utolsó pontig, és lám, milyen jó dolog a demokrácia, Hát jó, bizonyára, ugyanakkor viszont ez akkor lenne igazán működőképes, ha jó törvényjavaslatokat, tehát olyan törvényjavaslatokat tennének le önök ide elénk az asztalra, amelyek valós problémára valós megoldást kínálnának, nem pedig valós problémára álmegoldásokat kínálnának, mint ahogy most jelenleg az önök előtt fekvő törvényjavaslatról is csak ezt tudjuk elmondani.
Ott a tárca képviseletében megjelent kormánytisztviselők is elmondták, hogy több probléma is van ezen törvényjavaslattal, például a rögtön az 1. §-on belül az 1. pontban meghatározott üzlet működésével összefüggésben elkövetett jogellenes cselekmény definíciója is nem ebben a törvényben kellene hogy elhelyezést nyerjen, hanem egy másik olyan törvényben, amelyben a szabálysértést vagy abban a bűncselekményeket definiáljuk, nem beszélve arról, ahogy az viszont itt az előbb is elhangzott egy másik kisebbségi előadó részéről, különösen furcsának találjuk, hogy miért is csak az úgynevezett világörökségi helyszínen képzelhető el ez a probléma. Tehát miért Budapest belvárosában vagy mondjuk Hollókőn, vagy mondjuk Tokaj-Hegyalján, amikor tudjuk, hogy az a probléma, amelyet önök a dohányzásról szóló törvényjavaslat következményeképpen okoztak, nevezetesen azt, hogy a dohányzó kocsmalátogatókat vagy vendéglátó-ipari egységet látogatókat, ugye, kiterelik az üzlettulajdonosok az utcára, azért, hogy ne sértsenek egy törvényt, azáltal egy másik rossz szituációba kényszerítik őket, nevezetesen, hogy nyilvánvalóan akkor az utcán fognak hangoskodni, dajdajozni és így tovább? Erre semmiképpen nem megoldás az, amit itt önök kínálnak előttünk, de az is biztos, hogy nemcsak ott kellene megoldani ezt a rendkívül disszonáns helyzetet, ahol a törvény benyújtója, a javaslat benyújtója számunkra adja, hanem ezt a problémát országszerte orvosolni kellene.
További problémának látjuk azt, hogy önök úgy fogalmazták meg a törvényt, hogy a felügyeleti díj összege az üzlet éves korrigált iparűzési adóalapjának a 0,5 százalékát nem haladhatja meg, de a tárca képviseletében ott lévő kormánytisztviselő hölgy is elmondta, hogy itt ez egy rossz megfogalmazás, úgyhogy ezt ajánlanám az előterjesztő szíves figyelmébe, így kiemelten az államtitkár úrnak, hogy ugye, nem az üzlet, hanem a cég fizeti az iparűzési adót, tehát ha adott esetben egy cég több kocsmát is üzemeltet, tehát ezt mindenesetre valamilyen módon rendezni kell, mert így, ahogy ez meg van fogalmazva, nem állja meg a helyét. (Dr. Cséfalvay Zoltán felé:) Igaz, államtitkár úr? Nagyon sajnálom, hogy nem tudom felkelteni a szíves figyelmét, érdeklődését, pedig ez egy olyan probléma, ami, higgye el, előbb-utóbb orvoslásra szorul, mert betarthatatlan lesz a törvény. De nem is baj, hogy betarthatatlan lesz, mert az, hogy megadóztatjuk a népet, hogyha van egy probléma, amit mi okozunk, és azt úgy oldjuk meg, hogy pluszban még meg is adóztatjuk azokat a cégeket, amelyek Magyarországon vállalkozást akarnak működtetni, nem jó megoldás. Például megoldás lehetne az, hogy ha már az Alkotmánybíróság az Mötv. 144. § e) pontját megszüntette, ami a kirívóan a közösségellenes magatartásról szól, de ott van a közösségi együttélés szabályairól szóló 144. § d), amit mindig is ajánlottam ezen probléma orvoslására, és hála istennek, egyébként, ahogy tudom, a belvárosi önkormányzat ezen javaslatomat meg is fogadta, és egy ilyen értelmű rendeletmódosítást végre is hajtott, tehát a kirívóan közösségellenes magatartásformákat ezentúl már a közösségi együttélés szabályait megsértő magatartásformának definiálja. Tehát például ezen belül is lehetne ezt a kérdést, ha nem is teljeskörűen, de legalább részben orvosolni. E tekintetben már jó ideje, gyakorlatilag amióta az alkotmánybírósági állásfoglalás vagy határozat megszületett, már tettünk ajánlásokat. Jó lenne, hogyha minél több önkormányzat ezt megfogadná, és próbálná alkalmazni.
Még egy dolgot hadd mondjak el ezzel kapcsolatban! Elhangzott a benyújtók részéről, hogy egyetlen dologra biztosan nem lesz alkalmas ez a törvényjavaslat, méghozzá az önkényes jogalkalmazásra, mert egészen biztosan sem az eljáró hatóság, így a jegyző, sem pedig a szakhatóság, amelyik véleményt formál ezen kérdéskörben, nem tud visszaélni semmilyen módon, és azok a vállalkozások, amelyek most ilyen kocsmákat, romkocsmákat üzemeltetnek, vagy ilyen vendéglátó-ipari egységeket üzemeltetnek, egészen nyugodtan biztonságban érezhetik magukat, hogyha betartják a szabályokat, akkor senki őket feleslegesen vegzálni nem fogja.
(21.30)
Én ebben - megmondom őszintén - nem vagyok biztos, megmondom, hogy miért. Mert a 2. § (2) bekezdése arról szól, hogy a hatályba léptetéskor már folyamatban lévő eljárásokra is alkalmazni kell ezt a szabályt. Tehát én igenis tartok tőle, hogy itt - fordítsuk le magyarra, miről beszélünk - védelmi pénz szedéséről beszélünk. Nevezetesen arról beszélünk, hogy ez a 200 vállalkozás, amelyet önök bevontak az egyeztetésbe, valójában azért bólogat ezen törvényhez, noha tudja, hogy ez neki sok pénzébe fog kerülni, mert így biztonságban érezheti az engedélyét. Ezt hívják védelmi pénznek. Tehát ne hívjuk felügyeleti díjnak, ez védelmi pénz, kérem tisztelettel. Nézzék, védelmi pénzt legutoljára - az irodalom szerint - Don Corleone szedett, aki úgy fogalmazta meg az ajánlását, hogy vagy az aláírása kerül egy adott személynek egy szerződésre, vagy pedig az agyveleje. Ezt hívják védelmi pénznek egyébként az irodalom megfogalmazása szerint. Nyilvánvalóan itt nem erről van szó, de magáról az eljárásról, illetve arról a lendületről, ahogy önök benyújtották ezt a törvényjavaslatot, ne haragudjanak, de nekem ez a hasonlat jutott eszembe.
Tehát még egyszer összefoglalóan: azt a problémát, amelyet a dohányzásról szóló törvény okozott, orvosolni kell, mert hatalmas probléma, nem csak azon a területen, ami mondjuk a világörökségi kérdés, egyébként pedig az egész kultúrkört, pontosabban kulturálatlansági kört meg kellene egyszer s mindenkorra oldani, de nem azzal, hogy újabb adót vetünk ki. Ez a megoldás nem megoldás, nem fogja megoldani a problémát semmilyen módon. Nyilvánvalóan be fogják fizetni ezeket a pénzeket az adott vállalkozások, ha működni akarnak, a hangoskodás, a zaj, a cirkusz, a ricsaj pedig ugyanúgy fog maradni, leginkább a belvárosban.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
