DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jó húsz évvel ezelőtt az Egyesült Királyságban történt egy komoly bankcsőd, a BCCI csődje, amely alapvetően ingatta meg az Egyesült Királyság pénzügyi rendszerének alapjait. Akkor egy nagyon gyors és hatékony felügyeleti beavatkozás történt, mégpedig a Bank of England keretén belül, hiszen az Egyesült Királyságban a Bank of England tölti be a piacfelügyeleti felvigyázó feladatokat, beleintegrálódva gyakorlatilag, ha így nézzük, az ottani jegybankba. Ez egy nagyon gyors intézkedést igénylő feladat volt, hiszen nagy hiteleket adtak ki abban a bankban olyan ügyfeleknek, akik nem fizették ezt vissza, és nagyon komoly nemzetgazdasági problémát is okozott volna, ha időben nem észlelik, és nem vezetik ki olyan formában ezt a pénzintézetet, ami a betétesek védelmét részben vagy egyben is szolgálta, emellett pedig a fizetési rendszer, az elszámolási rendszer biztonságát is megőrizték. Ehhez ott az kellett, és minden elemző később megállapította, hogy egy kézben volt a bankfelügyeleti és a jegybanki funkció, ez a rendszerszintű koordinációs információáramlás következtében gyors és hatékony lépéseket tudott megvalósítani.
Ennek ellenére vagy emellett számtalan típusa van a bankfelügyeleti rendszernek a világon. A bizottsági ülésen is elmondtam, van, ahol ez külön szervezeti keretben történik, van, ahol integrálódik a jegybank funkciójába, és van, ahol, szóba került már itt talán az Egyesült Államok, ahol klasszikus jegybank nincs is, tehát e tekintetben ott egy egészen más rendszert követnek. A tendenciákat látva és a 2008-as válságot is tapasztalva viszont az látszik, hogy az Európai Unió a tagállamai felé olyan típusú javaslatokat tesz, ami azt eredményezi, hogy célszerű elgondolkodni azon, hogy a jegybanki funkciókat hogyan lehet ötvözni a bankfelügyeleti eljárásban szereplő funkciókkal, ahogy itt elhangzott már a miniszter úr expozéjában is, a mikro- és a makroprudenciális feltételeket hogyan lehet egy kézbe olvasztani.
Gyakorlatilag ez a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik, erre tesz kísérletet, megítélésem szerint világos és logikus rendszerben teszi mindezt, hiszen meghatározza azt, hogy a monetáris tanács, amely alapvetően a makroprudenciális stratégiát meghatározza, hogyan kapcsolódik szervezetileg a Pénzügyi Stabilitási Tanácshoz, amely a mikroprudenciális feltételek megvalósításáért felelős, operatívan végrehajtja gyakorlatilag a monetáris tanács stratégiáját. Jelzem, ezt már 2009-ben is megpróbálták megtenni, az előző kormány idején, amikor létrehozták ezt a Pénzügyi Stabilitási Tanácsot, megítélésem szerint különösebb eredmény nélkül. De látszik az irány, hogy már az előző kormány is abban gondolkodott, hogyan lehet egyesíteni gyakorlatilag a mikro- és a makroprudenciális feltételeket, hogyan lehet ebben összhangot teremteni. Hiszen ott 2009-ben többek között ennek a pénzügyi stabilitási tanácsnak tagjává vált az akkori pénzügyminiszter, a jegybank elnöke és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke. Tehát már akkor ott látszott az integrációs igény, törekvés.
Még egyszer mondom, úgy gondolom, ez egy világos vonulata ennek a feladatnak, ez van leképezve az előttünk fekvő törvényjavaslatban is. E tekintetben, úgy gondolom, hogy technikailag és a szervezeti működés szempontjából jól végiggondolt törvényjavaslat van előttünk. Úgy gondolom, a megvalósításban sem lesz ennek híja, hiszen azért, ha október 1-jén fog hatályba lépni a törvényjavaslat, mint ahogy az előterjesztésben szerepel, van idő arra vonatkozólag, hogy fölkészüljön a két szervezet, illetve a PSZÁF a beintegrálódásra. Hiszen számos olyan feladat van, amit elő kell készíteni, vagyonértékeléstől kezdve a rendeletek összefésüléséig. Addig azért még legalább négy hónap van. De úgy gondolom, látva ezt a folyamatot, és azt hallva, hogy igazán fölkészült mind a két szervezet, ezt majd meg fogják tudni oldani.
Nem lesz egyszerű feladat, hiszen viszonylag nagy szervezetről van szó magyar viszonyok között is, már a PSZÁF vonatkozásában. Tehát nyilvánvaló, hogy elég komoly és megfeszített munka kell ahhoz, hogy zökkenőmentesen integrálódjon majd be a jegybank szervezetébe. De megítélésem szerint mindenkinek az az érdeke, hogy a pénzügyi rendszer stabilitása továbbra is fönnmaradjon, de ezt a kollégák majd ott meg fogják oldani.
(19.50)
Ami pedig a törvényjavaslat célját és indokoltságát érinti, érdemes ezen elgondolkodni, hogy miért is mondja többek között az Európai Unió, miért javasolja azt, hogy ilyen irányban érdemes elmozdulnunk. Ugye, erre gondolunk, Magyarország nem a pénzpiacok szempontjából meghatározó országok közé tartozik, tehát nyilván egyrészt számításba jöhet egyfajta költséghatékonyság, amikor egy szervezeti megoldást igyekszünk javasolni. Ráadásul maga a pénz, a tőkepiac vagy a biztosítási piac nagyságrendje sem feltétlenül indokolja azt, hogy mondjuk, olyan szervezetek létezzenek, amelyek jogilag ilyen szempontból önállóak, tehát adott esetben ez a viszonylag kis piac - örülnék, hogyha mondjuk, nagyobb lenne Magyarországon a tőkepiac, de akkora, amekkora -, mondjuk, ez a tőkepiac vagy pénzpiac sem indokolja, úgy gondolom, azt, hogy különálló szervezetek legyenek.
Azt is érdemes figyelembe venni, hogy bizonyos értelemben jelentős koncentráció van a magyar pénzügyi piacon vagy hitelintézeti piacon, hiszen alapvetően 4-5 olyan nagyobb hitelintézet domináns a magyar piacon, amely meghatározó súllyal szerepel, ez pedig egyfajta koncentrációt mutat. Ez is az irányba tereli az egész rendszert, hogy célszerű ezeket a jogosítványokat egy kézben tartani. Emellett megítélésem szerint nagyon fontos szempont az, hogy a magyar piacon alapvetően külföldi pénzintézetek vannak jelen, márpedig engedélyezési szempontból nyilván az anyaországban történnek a piacra engedési, a piacra jutási feladatok megoldásai, meghatározásai, ezért folyamatosan szoros együttműködést kell tartani az anyaországbéli engedélyező hatóságokkal, felügyeleti hatóságokkal, s nyilvánvaló, hogy ha két szervezet beszél és tárgyal, mondjuk, az anyaországbeli intézményekkel, az mindig nehézkesebbé teszi a rendszer működését. Megítélésem szerint ez is azt indokolja, hogy célszerű egy kézben tartani és fogni az intézmények ideirányuló felügyeletét.
Szóba került már itt a jegybank függetlenségének a kérdése. Azért azt nem hátrányként és nem negatívumként élném meg, megítélésem szerint éppen ez egy pozitív dolog akkor, amikor a piacokban való bizalomról van szó, hogy a jegybank függetlensége e tekintetben leginkább azt eredményezi és eredményezheti, hogy a betétesek védelme, adott esetben a fogyasztóvédelem is ilyen értelemben nagyobb súlyt kaphat, hiszen valóban a jegybank függetlenségén minden állam, minden demokrácia őrködik, igyekszik erre nagyon odafigyelni, így van ezzel Magyarország is, mert a jegybank függetlensége megítélésem szerint jelentősen tudja növelni e vonatkozásban a felügyeleti tevékenység hitelességét.
Ha belegondolunk abba, hogy volt-e, mondjuk, 2010 előtt a makro- és a mikroprudenciális elvárások között összhang, azt tudjuk mondani, hogy biztosan volt, de nem minden területen. Nagyon fontos lett volna megítélésem szerint az, hogy mondjuk, a jegybank, mint a makroprudencia őre, azt mondja, a lakásfedezetű vagy ingatlanfedezetű hiteleknél valamilyen korlátot szab a vonatkozásban, hogy meddig lehet, mondjuk, egy-egy ingatlant fedezetként elfogadni, és majd a felügyelet ezt gyakorlatilag aprópénzre váltja, és a részletes szabályokat meghatározza. Nem volt erre vonatkozóan semmiféle javaslata a jegybanknak, hogy milyen keretek között tudja elképzelni a jelzálogtípusú hitelezést, milyen iránymutatást tudott volna adni ahhoz, hogy a makroprudenciális stabilitás megmaradjon az országban a 2010-es éveket megelőzően. De ugyanígy említhetnénk azt is, hogy szerencsés lett volna megítélésem szerint, hogyha bizonyos jövedelemkorlátokat szab meg a vonatkozásban, hogy egy-egy fogyasztó milyen mértékig adósodhat el a jövedelméhez mérten, milyen irányszámot, milyen arányszámot célszerű még fenntartani annak érdekében, hogy a magyar családok ne jussanak olyan kiszolgáltatott helyzetbe, mint amilyenbe jutottak. Nem volt ilyen irányszám makroprudenciális jegybanki oldalról, ebből kifolyólag az akkori Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete igazán úgy bolyongott a lehetőségek között, hogy mit tud tenni a vonatkozásban, hogy mit tanácsol, mit javasol a magyar fogyasztók szempontjából. Nem volt semmilyen összhang. És azt, hogy milyen érdekek álltak az egész rendszer mögött, nem akarom feszegetni, hiszen ez nem feltétlenül ennek a törvényjavaslatnak a célja, de nyilván ki-ki el tudja képzelni, hogy mondjuk, milyen okok vezettek ahhoz, hogy e tekintetben nem volt összhang a két prudenciális követelmény között. Most ezek után, hogyha ez egy kézbe kerül, megítélésem szerint lényegesen javítható az információáramlás. Ahogy levezettem a javaslathoz való hozzászólásom elején, hogyan tevődik össze a makroprudenciális feltételek meghatározása a mikro részéhez, hogyan tud a monetáris tanács olyan stratégiát meghatározni, és megítélésem szerint kell, amely meghatározza a pénzügyi stabilitási tanács feladatait, ez így egymásba fonódva, egymást segítve reményeim szerint és megítélésem szerint jó lehetőséget teremt ahhoz, hogy a múltban bekövetkezett ilyen típusú piaci turbulenciák ne jelentkezzenek a jövőben a magyar gazdaságban, akár lakossági, de akár vállalati szinten sem, hiszen ez rendkívül fontos, úgy gondolom, a pénzügyi stabilitás fenntartása érdekében.
Amit még szeretnék hangsúlyozni itt az összevonás kapcsán, a legfrissebb példák az ír, a holland példa, akik hozzányúltak e vonatkozásban a pénzügyi rendszer felületéhez, mind-mind azt mutatják, hogy ez irányban kell lépni. Ha önök nyomon követték például a ciprusi eseményeket, ugyanez volt a probléma többek között, hogy nem volt összhang az ottani jegybank és a bankok felügyeletének intézése között. Az elszámolási rendszeren keresztül, amely, ugye, a jegybanknál van, olyan pénzek tudtak kiáramolni, amelyeket meg kellett volna fogni, bent kellett volna tartani az országban, figyelni kellett volna rá. Nem volt kellő összhang. Ez látszik a magyar rendszerben is, hogy jelenleg az elszámolási rendszer, a fizetési rendszer felügyelete, az onnan való információk a jegybanknál keletkeznek, és ez napi likviditási és működési szempontból rendkívül fontos információk tömkelegét hordozza, míg ez a PSZÁF-nél sokkal később jelentkezhet adott esetben, majd amikor észlelik, hogy mondjuk, elveszítette a tőkéjét az adott pénzintézet, vagy egyéb fizetési, szolvenciális problémák adódtak. Tehát ez is mind-mind azt eredményezi, azt indokolja, hogy a válság hatásaiból, a válság tanulságaiból kiindulva célszerű a fizetési és az elszámolási rendszerhez az ellenőrzési, felügyeleti funkciókat telepíteni annak érdekében, hogy összhang legyen, információáramlási gyorsaság történjen, következzen be annak érdekében, hogy hatékonyabbá tudjon válni a magyar pénzügyi rendszer felügyelete, ellenőrzése, hogy gyakorlatilag az egész pénzügyi rendszer stabilitását tovább tudjuk erősíteni, többek között a betétesek és a fogyasztók védelme szempontjaiból is.
Ennek apropóján és emiatt is szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy támogassák majd szavazataikkal is a Magyar Nemzeti Bankról szóló új törvény megszületését.
Köszönöm szépen, elnök úr, a szólás lehetőségét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
