DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A vita eddigi menete azt igazolja számomra, hogy lehet értelmes szakmai vitát folytatni ezen a fórumon is, a plenáris ülésen is egy ilyen kérdésről.
Dancsó képviselő úr említette a Bank of England gyakorlatát, ahol ez a két funkció, a két szervezet integrált módon működik. Példákat mondani persze mindenre lehet pró és kontra, mert ahogy Angliában ez egy szervezetben van, Németországban, ugye a kormánypártok nagy testvérénél, hogy így fejezzem ki magamat, példaképénél a Deutsche Bundesbank nem foglalja magában ezt az ellenőrzési funkciót.
Tehát mindenféle példát lehet találni a nemzetközi világban, ezért erről vitatkozni érdemes, csak a vitához szükséges információknak nem vagyunk teljes mértékben a birtokában. Mert amit én hiányolok, hogy az általános indokolásban is lényegében nem olyanfajta hatásvizsgálatot látunk, ami mérlegeli pró, kontra a pozitív, negatív hatásokat, hanem inkább egy ideológiát közvetít, egy valahol valakik által eldöntött kérdést megideologizál, és azt sugallja - és ezt sugallják a kormánypárti képviselőtársaim itt is -, hogy márpedig ez nagyon jó, ez nagyon hatékony, miközben azt nem látjuk, nincs igazolva, nincs bemutatva, hogy miért nem volt elég hatékony, ami eddig működött, a két szervezet párhuzamos működése.
Nem akarom most már ismételni magamat, de az eddigi hivatalos információ a parlament előtt az, hogy a PSZÁF tevékenységét ez a kormánytöbbség jónak tartotta, és azóta pedig ezzel nem foglalkozott. Ha méltóztattak volna idehozni a PSZÁF 2011-es meg a 2012-es tevékenységéről szóló jelentést, akkor itt megvitathattuk volna, és láthattuk volna, hogy mennyire elégedett ezzel a parlament, mint olyan intézmény, olyan szervezet, olyan hatalmi ág, amelynek feladata többek között ezeknek az intézményeknek a felügyeleti ellenőrzése. Ez az, ami nem történt meg. Tehát ezért nem tűnnek számomra mindazok az érvek, azok az érvelések, amelyek azt sugallják tulajdonképpen egy hatalmi centrumból bekötve, hogy márpedig ez mindenféleképpen jó lesz.
Gondolkoztam azon, hogy mitől világosodott meg hirtelen a kormányoldal. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes úr a múlt év végén, amikor a kormány törvényalkotási programját beterjesztette ide, akkor egy árva szót nem szólt erről a szándékról. Ennek az eseménynek még egy éve sincs. Gondolkoztam, hogy mi történt közben. Történt sok minden, például Matolcsy György lett az MNB elnöke, és innen már az asszociációk persze hogy odavezetnek, hogy valahol összefüggés van a két dolog között, hogy nem is annyira a szakmai megfontolások, mint inkább valamiféle hatalomkoncentrálási törekvés húzódik meg a dolog mögött. Nem tudom, ezt csak én így olvasom ki a történésekből. Ez pedig nem jó dolog.
Az nem jó dolog, ha a hatalom nagyon koncentrálódik. Ezt nem én találtam ki, ezt Bibó Istvántól tanultam, hogy a hatalom az demoralizál, és ezért folytonos ellenőrzésre szorul. És ha ilyen hatalmi gócokat szervezünk, szerveznek önök, mint amire sok példát lehetne mondani - mondjuk, a médiahatóság is egy ilyen hatalmi centrum -, akkor ez nem jó dolog, mert ezek demoralizálják az egész társadalmat. És attól tartok, Babák képviselő úr, azt gondolom, hiába érvel azzal, hogy az irányítás utolsó láncszeme az ellenőrzés, egybe kell tenni az egészet, én ebben egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ezt a rendeletalkotó, tehát jogszabályalkotó hatalmat vagy hatáskört párosítani az ellenőrző hatáskörrel meg a szankciórendszerrel is, a bírságolással is.
Azért mondom, hogy nemzetközi példákat lehet hozni pró és kontra, mert például Angliában, ahol a Bank of Englandnél ez működik, ott olyan gazdag az a háló, amit úgy neveznek az angolszászok, hogy checks and balances, az nagyon gazdag ellenőrző háló, ami mindenféle hatalomkoncentrációt fékezni próbál.
(20.30)
Magyarországon ez nem így van. Ezért igenis ez egy potenciális veszélyforrás egy olyan hatalomkoncentrációra, ami a társadalom szempontjából nem hiszem, hogy hasznos.
Néhány olyan szakmai kérdést szeretnék érinteni, elnök úr, ami eddig nem került szóba, hiszen alapvetően arról folyik a vita, hogy a két szervezet fúziója mennyiben indokolt, és milyen érvek szólnak mellette, esetleg ellene. De vannak itt olyan szakmai kérdések, amelyekről szintén beszélni kell az általános vitában. Ez pedig a jogalkotási terminológia, a fogalomhasználat.
A hatályos jegybanki törvény preambulumát is megváltoztatni szándékozik az előterjesztő, és behozza ezt a bűvös fogalmat, a makroprudenciális jelzőt. Makroprudenciális, mikroprudenciális, ezek nagyon divatos szavak. Jó lett volna, ha a törvénytervezet készítői ezt a fogalmat definiálják. Hát mi ez? Lehet, hogy a túloldalon ezt csípőből tudja mindenki. Én férfiasan bevallom, bár latinból is érettségiztem, és tudom, hogy a prudens mit jelent, meg úgy nagyjából a prudenciát is, de azért a makroprudenciális és mikroprudenciális az átlag törvényhasználónak nem biztos, hogy egyértelmű üzeneteket hordoznak. Van egy olyan törvényalkotási gyakorlat, számos törvény van ilyen a mi időszakunkban is, ahol megmagyarázzák a fogalmakat, hogy e törvény vonatkozásában ez meg ez ezt és ezt jelenti. Ilyen magyarázat nincs. A preambulum pedig háromszor hozza be ezt a jelzőt, ami egyfajta stiláris szerencsétlenség is, háromszor is ugyanazt beleírni egy preambulumba, és nem magyarázza meg, hogy mit ért alatta.
De vannak ilyen meg nem magyarázott fogalmak egyéb helyeken is, ilyen például ez a bizonyos felvigyázó funkció. A felügyelet, a felvigyázás és az ellenőrzés között nem tesz különbséget a jogalkotó. Ez sincs definiálva. Azt gondolom, hogy ezekre is figyelmet kellett volna fordítani. Hiszen ha a fogalmakat nem definiáljuk világosan, akkor az egész törvényalkotás és a törvényalkalmazás is cseppfolyóssá válik, ahogy szokták mondani, gumifogalmakat alkotunk.
Egy másik probléma, talán ennél fontosabb, a leendő szervezet, illetve a Magyar Nemzeti Bank függetlensége. Ha megnézzük a törvény szövegét, olyan megfogalmazást használ az előterjesztő pénzügyi kormányzat, hogy a Magyar Nemzeti Bank - nem olvasom végig - nem fogadhat el utasításokat a kormánytól, az Európai Központi Bank - a továbbiakban EKB - kivételével az Európai Unió intézményeitől. Ha meg tetszenek nézni ezt a mondatot, ebbe indirekt módon az van beleírva, hogy az Európai Központi Banktól utasításokat fogadhat el a Magyar Nemzeti Bank. Utasíthatja a Magyar Nemzeti Bankot az Európai Központi Bank. Azt hiszem, ez egy szerencsétlen fordítás lehet inkább, mint egy tudatos csorbítása a Nemzeti Bank függetlenségének. Megnéztem a Deutsche Bundesbank és az Österreichische Nationalbank törvényét, de ilyen direkt alárendeltséget egyik törvény sem tartalmaz. Annyit tartalmaznak ezek a törvények, hogy együttműködik az Európai Központi Bankkal a német és az osztrák központi bank és bizonyos statisztikai adatszolgáltatásoknál természetesen eleget tesz az Európai Központi Bank kérésének. De ilyen szerencsétlen megfogalmazás, hogy kvázi utasíthatja az Európai Központi Bank a Magyar Nemzeti Bankot, ez nem való ebbe a törvénybe. Ez ugyan benne van a hatályos törvényben is, de megtehette volna a tisztelt pénzügyi kormányzat, hogy kiveszi ezt a megfogalmazást, mert ez semmiféleképpen nem helyénvaló. Azt gondolom, nem is az volt a szándéka akkor, amikor ezt a törvényt megalkotta a parlament, hogy ilyen direkt módon beleírják a magyar törvénybe.
Egy következő szakmai kérdés, amire szeretném felhívni a figyelmet, ennek a mamutszervezetnek, makroszervezetnek, a leendő nagy fúziónak a külső ellenőrzése. A külső ellenőrzésnek két nagy területe van. Az egyik a parlamenti ellenőrzés, a jegybank elnökének kötelessége beszámolni a parlament számára az elmúlt évi tevékenységéről. Ezt meg is teszi, minden évben megteszi. A tisztelt Országgyűlés azonban minden évben elfelejti - hogy fejezzem ki magam tisztességesen - napirendre venni. Évek óta sem a szocialista kormányok idején, sem az önök kormányzása idején nem került ide, a parlament elé a jegybanki tevékenységről szóló beszámoló. Következésképpen az Országgyűlés nem tesz eleget az ellenőrző tevékenységének, és nem mond véleményt arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank hogyan tesz eleget a törvényben számára előírt kötelezettségeinek. Ugyanez a helyzet a PSZÁF-fel is, annak a jelentését sem hozta ide a tisztelt kormányoldal. Tehát az egyik ez a bizonyos felügyeleti tevékenység.
A másik a pénzügyi ellenőrzés, ami megoldott a Magyar Nemzeti Bank esetében, a külső pénzügyi ellenőrzés. A pénzügyi beszámolójának az auditálását már könyvvizsgáló látja el. Ez, ha úgy veszem, rendben is van. Hiszen számos külföldi nemzeti banknál hasonlóképpen történik ez a feladat, könyvvizsgáló ellenőrzi a pénzügyi beszámolót. Azonban megint az a magyar sajátosság van, hogy Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank könyvvizsgálója mindig valamelyik multicég. Soha sem magyar könyvvizsgáló, hanem az úgynevezett Big Four - nem mondom ki a nevüket, mert nem akarok reklámot csinálni nekik - valamelyike a Magyar Nemzeti Bank könyvvizsgálója. Azt gondolom, az lenne az igazán nagyvonalú vagy érdemi lépése a törvényalkotónak, ha a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi beszámolójának auditora az Állami Számvevőszék lenne és nem a Big Four valamelyike. Vagy ha mindenáron könyvvizsgálóval akarják a pénzügyi beszámolót ellenőriztetni, akkor miért nem keres a tisztelt Magyar Nemzeti Bank elnöke vagy arra jogosult szervezete, amely könyvvizsgáló megbízására jogosult, miért nem keres magyar könyvvizsgálót. Miért kell nekünk a könyvvizsgálói piacot is átengedni a nemzetközi könyvvizsgáló cégeknek? Magyarországon az összes nagy céget a MÁV-tól kezdve a Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaságig mindegyiket a multik auditálják. Miért? Magyarországon van 3500 könyvvizsgáló.
Nem utolsósorban szeretnék utalni arra, ezzel senki sem foglalkozott a vitában, az előterjesztő sem foglalkozott sajnos, a bizottsági vitában sem került sor arra a kérdésre, hogy mi lesz az emberekkel. A leendő nagy szervezet nem jogutódja a PSZÁF-nek. A PSZÁF alkalmazottaival mi lesz? Ötszázhatvan dolgozója van ennek a szervezetnek. Szélnek eresztik őket, aztán majd aki tud, elhelyezkedik, vagy akinek kapcsolatai vannak, majd valahogyan beilleszkedik a Nemzeti Bankba vagy máshova? Semmi! Ennyire, hogy úgy mondjam, antihumánus módon kezelni öt és félszáz embernek a személyes sorsát, további szakmai pályafutását, ezt nem tartom nagyon szerencsésnek.
Összefoglalva a mondanivalóm lényegét, azt gondolom, hogy az a tény, hogy két olyan törvényt kell most hatályon kívül helyezniük, amely két törvényt már ez az Országgyűlés hozott, ez a tény arra bizonyíték, hogy ebben a törvényhozási hajszában, ami folyik 3 éve, rengeteg selejt születik. Ez is ezt igazolja. Összesen 3 év alatt ennek az Országgyűlésnek a működése óta 250 új törvény született és 430 törvénymódosítás. Azt hiszem, ez világrekord, nem hiszem, hogy van még ilyen. Nyilván nem tudom bizonyítani, csak az a meggyőződésem, hogy ilyen mértékű, mennyiségű törvénygyártás sehol a világon nincs.
(20.40)
Törvényszerűen következnek ebből a selejtek, lásd most megint ez a bizonyos fúzióra vonatkozó új törvényjavaslat.
Befejezve a gondolataimat, elnök úr, ezt a hatalomkoncentrációt, ami itt kiépülőben van, egy újabb hatalmi góc, a főhatalom alatt egy szinttel, semmiképpen nem szimpatikus, sem képviselőként, sem a Jobbik-frakció tagjaként, sem magyar állampolgárként nem tudom támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból)
