DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz képest, ami az eredeti és Áder elnök úr által visszaküldött törvényjavaslatban szerepelt mint az információszabadságot korlátozó rendelkezés, az a verzió, amit a bizottság most idehozott a Ház elé, mindenképpen egy előrelépés. De hát van honnan előrelépni.
Az a helyzet, hogy ez a változat korántsem megnyugtató. Azt tartalmazza ugyanis a módosító javaslat, hogy amennyiben átfogó, számlaszintű, illetve tételes ellenőrzésre irányuló adatmegismerésre vonatkozik az adatigénylés, akkor gyakorlatilag ez kikerül az információszabadság-törvény hatálya alól. Tehát magyarul vissza lehet dobni úgy egy adatigénylést az adatkezelő szervnek, hogy azt mondja, hogy ez egy tételes ellenőrzésre irányuló, illetve átfogó, számlaszintű vizsgálat. Az a nagy kérdés, hogy ki határozza meg, mi az átfogó, számlaszintű, illetve tételes ellenőrzés. Ilyen jogszabályhely, ilyen definíció a magyar jogrendben nincs. Egy szerződés szövegének a kikérése tételes ellenőrzésnek minősül-e? Egy adott szerződő féllel kötött vagy egy adott tárgyban kötött összes szerződés kikérése átfogó ellenőrzésnek minősül-e? És folytathatjuk tovább a sort.
Ez a rendelkezés újra alapot teremt arra, hogy azok, akik csalárd módon játszanak a közpénzekkel, kijátszhassák az átláthatóság követelményét, és hát én is azt tudom csak megismételni, hogy az információszabadság-törvényben, korábban, a ’92-es adatvédelmi törvényben a bírói út és az ombudsmani út párhuzamos lehetőség. Ha ez párhuzamos lehetőség, és van egy speciális rendelkezés, ahol külön fölhívja a figyelmet a jogalkotó arra, hogy ha ilyen jogcímen, hogy átfogó, számlaszintű ellenőrzésről vagy tételes ellenőrzésről van szó, visszadobja az adatigénylést, a hatósághoz lehet fordulni, ez gyakorlatilag magában rejti azt, hogy az általános rendelkezésektől eltérően itt kizárt a bírói út lehetősége. Ez egy nagyon veszélyes pálya, és én csak azt szeretném mondani önöknek, hogy ez a rendelkezés súlyosan alkotmánysértő, az alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése világosan rögzíti, hogy a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. Innen kell kiindulni, ez az alap. Az alaptörvény ez alól a kötelezettség alól nem mentesíti az úgynevezett tételes ellenőrzést, illetve az átfogó, számlaszintű ellenőrzést. Ha a törvény így, ebben a formájában Alkotmánybíróság elé kerül, egész biztosan el fog vérezni - és joggal - éppen a közpénzek védelmében. (Karácsony Gergely tapsol.)
Köszönöm szépen.
