MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azért kértem ma napirend után szót, mert szeretném megköszönni mindazoknak az embereknek az áldozatos munkáját, akikkel az elmúlt napokban, a hétvégén és az azt megelőző néhány napban találkozhattam. Nagyon megható és életre szóló élmény volt számomra az, hogy a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből a korábban egymást nem ismerő emberek egy olyan összefogásban vettek részt, amiről még egy héttel korábban is azt hittem, hogy elképzelhetetlen Magyarországon.
Sokszor ért minket, magyarokat az a vád, legfőképpen belülről, a magunk részéről, hogy képtelenek vagyunk az összefogásra, és ez valamiféle ősi magyar átok, s valljuk be, hogy gyakran el is gondolkozunk ezen az önvádon, hiszen az élet oly sokszor mutat erre példákat és erősít rá erre a kialakult képre, itt a parlament falai között pedig ezt hétről hétre mi magunk is megtapasztaljuk és rá is erősítünk.
Ugyan még tartanak az árvízi védekezések, mégis azért gondoltam, hogy már most kifejezem a köszönetem, mert Győr-Moson-Sopron megyében a legnagyobb problémákon és a legnagyobb veszélyeken már túl vagyunk, és én mint Győr-Moson-Sopron megyei elnök, lakos aktívan igyekeztem részt venni az árvízi védekezésben, munkálatokban. Most is csak azért hagytam ezt abba, mert a hétfői plenáris ülésre fel kellett utazni, hiszen voltak itt olyan viták, törvények és szavazások, amelyeken úgy gondoltam, hogy kötelességem részt venni.
Mindenkinek szeretném megköszönni. Tényleg a teljesség igénye nélkül szeretnék néhány szervezetet, illetve néhány személyt felsorolni. Jó volt látni együtt dolgozni a katasztrófavédelem munkatársait a Vízügyi Igazgatóság embereivel, a tűzoltókkal, a katonákkal, a rendőrökkel, a történelmi egyházak képviselői is részt vettek a munkában, és számtalan civil szervezet, akiket csak azért nem sorolok fel, mert félő, hogy kihagynék valakit, annyian ott voltak és nem akarok megsérteni senkit. De hát ott voltak a polgármesterek, mind az érintett települések polgármesterei, mind pedig azok a polgármesterek, akik az érintettekhez érkeztek segítségként. A képviselő-testületek tagjai és számtalan cég is ott volt, ami úgy gondolom, jól mutatja azt, hogy Győr-Moson-Sopron megyében van egyfajta összefogás a cégek részéről, a cégek embereinek, alkalmazottainak a részéről is, miközben sokszor a hétköznapokban konkurensek vagy éppen nem egy területen dolgozó emberekről van szó.
Nagy élmény volt látni a hadseregnek, a katonaságnak azt a fajta működését, amit békeidőben az ember hál’ istennek ritkán tapasztal meg. Ilyenkor azért mégiscsak volt valami előnye, hiszen adott egyfajta biztonságérzetet az embernek, amit oly sokszor hiányolunk mi, jobbikosok is ezen a területen.
A drónokkal ugyan nem találkozhattam, de akik látták őket a Duna fölött elrepülni, azok számára ez szintén egyfajta új élmény volt.
Óriási küzdelemnek lehettem tanúja. Szerdán érkeztem haza Budapestről, és amint haza tudtam érni - akkor még jártak a vonatok a Budapest-Győr szakaszon -, részt tudtam venni ezekben a küzdelmekben.
(0.10)
Mivel az én telefonszámommal ment ki a megyei felhívás a Jobbik részéről, így napi 200-300 telefonhívást kaptam, és ezt kellett legfőképpen koordinálnom. Elég nehéz volt ezt néha megoldani amellett, hogy fizikailag is részt vett az ember ezekben a munkálatokban. A párt központi segítsége talán a médiából jól ismert, hiszen 10 millió forintot ajánlott fel a Jobbik, illetve gumicsizmákat is itt, Budapesten ingyenesen juttatott az érdeklődők, a segíteni szándékozók részére.
A negatívumokkal majd később foglalkoznék, mert azért voltak azok is, de itt ezek elsősorban inkább vízgazdálkodással függnek össze. Illés államtitkár úrral szoktam ezeken hosszasan vitatkozni. De úgy gondolom, nincs itt a helye és az ideje még annak, hogy ezeket a vitákat újranyissuk és lefolytassuk. Nagyon aktívan részt tudtunk vállalni Gönyü, Győrújfalu, Dunaszentpál, Mecsér, Koroncó és Győr védelmében, ez mind-mind más terep volt, és mind-mind más kihívást kívánt meg.
Úgyhogy tényleg csak ezt szerettem volna röviden elmondani, hogy nagyon jó érzés volt ezt az összefogást megtapasztalni. Remélem, hogy máskor, majd katasztrófahelyzeten kívül is találkozhatunk ilyen jelenségekkel, amikor az emberek ennyire tudják éreztetni azt, hogy embertársaikkal szemben, ismeretlenekkel szemben is képesek önzetlen áldozatokat hozni.
Köszönöm szépen, elnök úr.
