DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Ez a javaslatom kevésbé drámai problémával foglalkozik, de azért talán ez is fontos abból a szempontból, hogy hogyan vesszük önmagunkat komolyan, hogyan vesszük komolyan az alaptörvénynek például azt a cikkelyét, amely azt mondja, hogy Magyarország védi a magyar nyelvet. Ennek a törvényjavaslatnak a preambulumába bekerült egy olyan szakkifejezés, amit a bankári zsargon természetesen használ, ismer és értelmez. De egy törvényt követő állampolgár számára korántsem biztos, hogy ez egyértelmű, horribile dictu még abban sem vagyok biztos, hogy a parlamenti képviselők számára, akik majd a gombot fogják nyomni, ezek a kifejezések egyértelműek.
Ez a bizonyos makroprudenciális hatáskör vagy makroprudenciális felügyelet, vagy mikroprudenciális felügyelet. Kérem szépen, háromszor szerepel a preambulumban ez a kifejezés. Hát önmagában egy stiláris botlás, hogy így fejezzem ki magamat, hogy egy ilyen szerencsétlen jelzőt háromszor használ a törvényjavaslat tevője anélkül, hogy megmagyarázná, hogy mi ez. (Dr. Józsa István: Így van.) Most bevallom férfiasan, én alig 30 éve foglalkozom pénzügyekkel, de első blikkre nem biztos, hogy jól tudnám definiálni ezt a fogalmat. Tessék már megmondani, hogy miről van szó! És akkor leírja háromszor ugyanazt a preambulumban, hogy jól aláhúzza ennek jelentőségét.
(13.40)
Hangsúlyozom, hogy ez nem fordítási hiba elsősorban. A bizottsági vitában erről szó esett, hogy nem lehet megfelelő magyar szót találni. Nem kell ezt erőltetni! Mert ha erőltetjük, akkor olyan butaságok jönnek ki, mint - megint csak hadd idézzem az alaptörvényt, nem először mondom el - hogy a GDP elfogadott magyar megfelelőjét, a bruttó hazai termék fogalmát nagyon szerencsétlen módon teljes hazai összterméknek fordították, ferdítették jó szándékú nyelvészek. És így írják át önök tulajdonképpen - tudom, hogy nem szándékosan, csak oda nem figyelésből, nem tudom, milyen megfontolásból - a közgazdasági terminológiát, illetve nincs megfelelő kifejezés ennek a használatára. Egyáltalán minek beleírni a preambulumba ezt a kifejést? Nem lehet magyarul leírni azt, hogy körültekintő módon kell bánni a jegybanki monetáris és a fiskális politika során egy jegybanknak? Minek ezt ragozni? Minek ezt erőltetni, fitogtatni?
Azt gondolom, hogy ezt ki kell hagyni vagy át kell írni. Egyébként, tisztelt elnök úr, némi sikerélményről számolhatok be az Országgyűlésnek, mert egyharmados támogatást azért kapott ez a javaslat. Elszoktam ettől a sikerélménytől az elmúlt három esztendőben, úgyhogy még van arra remény, hogy találnak egy olyan kompromisszumot, hogy ezt a preambulumot átfogalmazzák, és ez a meglehetősen szerencsétlen stiláris butaság nem lesz ilyen formában a végső törvényben. Ennek jegyében szeretném azt javasolni, hogy szíveskedjék az igen tisztelt kormányoldal ezeket az indítványokat, különösképpen a függetlenségre vonatkozót, de ezt a szemantikai vagy nyelvtani problémát is méltányolni és elfogadni az indítványaimat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
