SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a törvénytervezet társadalmi vetületére kitérnék, hiszen ezzel szeretném kezdeni a beszédemet, engedjék meg, hogy Balla Györgynek egyetlenegy mondatára reflektáljak, bár később majd nyilván többre is kell, hiszen elhangzott az, hogy itt egy rendkívül jó, szakszerű törvényjavaslat került benyújtásra.
Én csak a tévénézők számára szeretném elsősorban érzékeltetni ezt a rendkívül szakszerű törvényjavaslatot, egyetlenegy paragrafusát emelném ki, amely arról szól, hogy március 31. és szeptember 31. között a halottszállítást hűtve kell megoldani, plusz 18 foknál nem lehet melegebb a halottszállító autóban, amelyik szállítja a holttestet. Kérdem én, meg fogják-e az időjárásnak mondani, hogy szeptember 31. után már ne legyen 34 fok Magyarországon, vagy éppen március 31. előtt ne legyen jóval melegebb. Nyilvánvaló, hogy ezt időponthoz kötni, amikor augusztusban is lehet 15 fok, és októberben, ahogy volt már rá példa, 34 fok, nem lehet. Tehát ez az egy példa a szakszerűséget igazából bemutatja. Kértem is, hogy ez legyen megváltoztatva, és láttam is a jelen lévő államtitkár asszonyt, hogy ezt feljegyezte, bízom benne, hogy a benyújtandó módosító javaslatunkat például ezzel kapcsolatban - a sok közül - talán megfogadják.
Nos hát, nézzük a törvényjavaslatnak elsősorban azt a társadalmi vetületét, ami meghatározza azt, hogy miért is került elénk egy ilyen törvényjavaslat, és annak nyilvánvalóan leginkább hangoztatott részét, a szociális temetést. Sajnos, az elmúlt 23 évben Magyarország lakossága folyamatosan anyagi szempontból és úgy gondolom, szellemi és lelki szempontból is egyre rosszabb helyzetbe került. Jól tudjuk, hogy ma már 3,7 millióra növekedett a létminimum alatt élők száma, és nyilvánvalóan egy ilyen szociális temetés elsősorban ezt a rendkívül népes és sajnos egyre gyarapodó lakosságot érintheti leginkább. Tehát nyilvánvalóan látható, és érzékelik a kormánypártok, legyenek azok az előző ciklus pártjai vagy a mostaniak, hiszen ők idézték elő, hogy folyamatos elszegényedés van Magyarországon, és ezért igény alakult ki arra, hogy a temetkezések esetében, mivel nincs pénze nagyon sok embernek, minél olcsóbban le lehessen bonyolítani a temetkezéseket Magyarországon.
Ez egy akceptálható dolog, ezért örültünk is önmagában, hogy a törvénytervezet elénk került, viszont valóban, maga a törvénytervezet, amiből én igazából három dolgot tudnék kiemelni, talán az urnaelhelyezés, a hamvaknak az elhelyezése, ami pozitívumként értékelhető, hiszen ez valóban szabályozatlan, de hozzá kell tennem, hogy még mindig számos szabályozást be kéne vezetni, hogy ez sokkal tisztességesebb és biztonságosabb módon történjen meg. Tehát ez a része a törvénytervezetnek mindenképp támogatható. Viszont a szociális temetés, amiről már beszéltem és fogok is, az már egyáltalán nem.
Hozzá kell tenni, hogy a temetkezési szolgáltatókkal szembeni szigorítások, illetve nemcsak szigorítások, hanem az ellehetetlenítésük egyáltalán nem támogatható. Nem támogatható, hiszen arra hivatkozni, hogy minden temetkezési vállalkozó hiéna Magyarországon, én úgy gondolom, hogy rendkívül álszent dolog. Biztos vannak olyan vállalkozók, akik kevésbé tisztességesen végzik a munkájukat, azért vannak az ellenőrök, hogy ezt megvizsgálják, és hogyha kell, akkor megbüntessék őket, vagy hogyha etikátlannak tartják a magatartásukat, akkor azzal szemben fellépjenek a megfelelő fogyasztóvédelmi vagy egyéb hatóságok. Nyilvánvalóan a több száz vállalkozó között biztos, hogy található, mint minden területen, ilyen is.
De, amikor szóba került már itt Eger város köztemetése, ami 70 ezer forintos köztemetkezési összeget jelent, ami nyilván nem egy túl magas ár a mai árak mellett, akkor azért szeretném megjegyezni, hogy ezt is magánvállalkozások végzik. Velük köti meg a helyi önkormányzat a szerződést, ők végzik el 70 ezer forintért tisztességgel, becsülettel ilyen alacsony áron; nem az önkormányzat maga cselekszi ezt meg.
(11.50)
A vállalkozások tekintetében az egyik legnagyobb probléma egyértelműen az, hogy 200 méteren belül - úgymond - valami védőtávolságot alakítanak ki a megfogalmazás alapján, a kórházaktól 200 méteren belül nem lehet temetkezési iroda, temetkezési telephely, amely gyakorlatilag irodát jelent, semmi mást, ahol felveszik az adatokat, adott esetben a különböző kellékeket kiválasztják a hozzátartozók. Aki volt ilyen helyzetben, tudja, hogy mi történik. Teljesen joggal felmerül a kérdés, hogy miért kell közel 150 vállalkozást Magyarországon vagy csődbe juttatni, vagy rendkívül nehéz anyagi helyzetbe juttatni. Hiszen egy új telephelynek, bemutatóteremnek a kialakítása nem tíz fillérbe fog kerülni, bizony attól függően, hogy mely településről van szó, milliók, inkább tízmilliók elköltését jelenti egy-egy vállalkozó számára. Sokan úgy gondolják, hogy a temetkezési vállalkozók valószínűleg krőzusok és rengeteg pénzük van, és mivel valóban meg lehet élni ebből a vállalkozásból és ez nyilvánvaló, ezért viszonylag sokan is foglalkoznak ezzel. Az árak önmagában nem azért magasak, mert a vállalkozók esetleg kartelleznek, vagy más módon viszik fel az árakat, hanem például azért, mert a világ legmagasabb áfáját kell kifizetni a temetkezési kellékek után, és ez nem a vállalkozók hibája, hanem a magyar kormányé, és még lehetne sorolni a különböző hátrányokat, amelyek érik nemcsak a temetkezési vállalkozókat, hanem minden egyes vállalkozói réteget Magyarországon.
Nos, tehát felmerül a kérdés, hogy itt nem a piac újra felosztása zajlik-e, mint ahogy volt ez már a trafikügy kapcsán. Most már egyre lejjebb, alsóbb szintre megy ez a véleményem szerint egyébként korrupciós tendencia, hogy 150 vállalkozást megszüntetünk vagy nehéz helyzetbe juttatunk, hiszen legalább tízmilliókat kell hitelként felvenni, ha egyáltalán kap ilyen mértékű hitelt jelen pillanatban, míg beszáll a játékba egy jó ismerős, egy jó barát, egy jó vállalkozás, aki esetleg éppen most fogja kiváltani a vállalkozói igazolványát, megszerezni a megfelelő engedélyeket hozzá, hiszen egy temetkezési vállalkozónak számos engedéllyel is kell rendelkeznie, és mivel neki nem kell hitellel kezdenie, hatalmas hitellel, sok esetben sokkal jobb helyzetbe kerülhet.
Ez azért is felmerül, mert az összeférhetetlenségi szabályokon is változtatnak nem kis mértékben, hiszen eddig egészségügyi dolgozó, kórházi dolgozó nem hozhatott létre temetkezési vállalkozást. Most már gyakorlatilag szinte mindenkinek megvan a lehetőség adva, aki az adott intézményen belül dolgozik, kivéve talán a boncmestert, illetve a halottszállítót, vagy a betegszállítókat, de nem a betegszállítók szoktak rendelkezni általában a kórházakban komoly vagyonokkal, hanem nyilván az orvosok, az igazgatók, és sorolhatnám még tovább, akik adott esetben a betegekkel foglalkoznak. Nem akarok morbid dolgok felé elmenni, de talán érthető mindenki számára, hogy eléggé összeférhetetlen, ha annak a belgyógyász doktornak van egy temetkezési vállalkozása, akinél a beteg esetleg elhalálozik. Tehát ezért jogos kérdés, hogy mi történik ezen a területen, nem készül-e már számos ismerős, barát, hogy ezzel a lehetőséggel éljen.
A másik legfontosabb téma valóban a szociális temetés kérdése. Engedjék meg, hogy kicsit életszerűbben fogalmazzam meg a problémát, hiszen számos esetben úgy látom, hogy az elmondott vezérszónoki felszólalások nem tudják gyakorlatilag, mit tartalmaz ez a törvény, vagy ha esetleg elolvasták és mégis tudják, nem látják át, hogy az életben mi is történik. Engedjenek meg akkor egyetlenegy példát! Egyedülálló emberek esetéről van szó. Ma Magyarországon sajnos másfél millió ember egyedül él a lakásában. Óriási szám nyilvánvalóan, és ez még valószínűleg növekedni is fog. Lehet neki rokona, családtagja s a többi, de nem vele él. Ha valaki elhalálozik otthon a saját lakásában, és nincs mellette a hozzátartozója, hanem mondjuk, csak egy-két vagy három nap múlva veszi észre a szomszéd, hogy mi történt, akkor már nyilvánvalóan a holttest állapota nem fogja lehetővé tenni, hogy ott öltöztetésről, mosdatásról legyen szó, vagy bármi ilyen hasonló dologról.
Ebbe gondoljanak bele, kérem szépen, hogy amikor választhatóként… - de hol választható a szociális temetés? A szociális temetés arról szól, hogy nincs pénzük, nincs lehetőségük más megoldást találni, tehát nem tud fizetni szolgáltatót adott esetben a rokon. Tehát ez alapvetően nem egy választható lehetőség, hanem egy kényszerhelyzet, amikor ilyen helyzet áll elő. Nagyon szeretném, ha a köztemetéssel nem tévesztenék össze a képviselőtársaim a szociális temetést. A köztemetés arról szól, hogy valakinek nincs közeli hozzátartozója, akinek kötelessége - hiszen törvény szerint ez kötelesség a közeli hozzátartozó számára - az elhunyt eltemettetése. Itt nem erről van szó. Itt van közeli hozzátartozó, csak éppen nincs lehetősége arra, hogy megtegye, mert nem volt pénze, illetve a szüleinek vagy bármilyen más közeli rokonának sem volt meg a lehetősége, a vagyona arra, hogy ezt megtegye. És nemcsak arról van szó, hogy idős emberek halnak meg egyedül a saját házukban, akik, tegyük fel, főleg falvakban, de a városokban is gyűjtik adott esetben a pénzüket, megpróbálják félretenni egy ilyen esetre, hanem hirtelen haláleset is létezik Magyarországon, amikor senki nem számít arra, hogy egy közeli hozzátartozója egyedül otthon elhalálozik, és egy-két napon belül el kell temetni.
Tehát a szociális temetésről igenis azt kell mondani, hogy nem választható dolog alapvetően, hanem kényszerhelyzet. Természetesen nem baj egyébként, hogy bekerül a törvénybe mint fogalom, csak valóban a szociális temetésnek a kegyeleti részét kellene teljes mértékben megváltoztatni, ahogy itt ez már számos alkalommal szóba került.
Megint csak egy félreértést szeretnék eloszlatni, hiszen ez is elhangzott vezérszónokiban is, azt hiszem, éppen Balla György képviselőtársam részéről, hogy a kórházakban a halottöltöztetés része az OEP által finanszírozott tevékenységnek. Nem, nem része, kérem szépen! (Balla György: De az!) Fizetni kell érte. Nem tudom, ön melyik kórházban intézte, amint elmondta, a halottal kapcsolatos teendőit. Én az egri kórházban intéztem, és úgy tudom, országosan is teljes mértékben külön kell fizetni mindenkinek a boncmester számára, ha felöltöztetve szeretné az elhunytat újra látni. (Balla György: Kivéve a szociális temetést!) Méghozzá nagyon komoly, tízezer forintos összeget kell erre kifizetni. És ez még csak az alap, hiszen egyébként vannak különböző más kérések is, és nyilván akkor még többet kell adni.
Tehát az öltöztetés, ahogy benne van a törvény szövegében is, ebben az esetben, a szociális temetés esetében bizony akkor is, ha kórházban hunyt el valaki, vagy odaszállították, mert miután valaki otthon elhunyt, hűtött helyre kell szállítani, és ha nincs más lehetőség, kórházba szokták szállítani. Tehát ha kórházban hunyt el az illető, akkor bizony napok múltán kellene a törvény alapján felöltöztetnie annak, aki választja, mert kénytelen választani a szociális temetkezést. Hiszen ha megnézzük, mert látom, Balla úr a fejét csóválja, látható, hogy miről is kell gondoskodnia az államnak; amiről gondoskodnia kell, az a hűtés, a szállítás és a hamvasztás. Ebben nincs benne sehogy sem, akárhogy nézem a (3) bekezdést az, hogy az öltöztetést az állam vállalná. Természetesen mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom számos módosító javaslatot terjesztettünk be, már most elkészült 11 darab belőle, és ebben pontosan azt indítványozzuk, hogy szociális temetés esetén ezek az egyébként sokszor valóban kegyeletsértő dolgok ne terheljék az elhunyt hozzátartozóját.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A másik fontos dolog, ami szóba került már, a hagyományőrzés. Úgy gondolom, talán a képviselőtársaim is tudják, hogy a Kárpát-medence különböző területein különböző hagyományok léteznek. Vannak, ahol siratóasszonyok végezték a temetés különböző szertartásait, a mosdatást, öltöztetést, van, ahol a szomszédok vállalták ezt, van, ahol valóban a családtagok végezték. Ez tájegységenként változott.
(12.00)
De úgy gondolom, hogy egyrészt, nyilván sajnos, ez a hagyomány gyakorlatilag már megszűnt Magyarországon. Ritka az, amikor a falusi emberek összefognak még, és mondjuk, kiássák a sírt; bár ez egy jó példa és támogatandó példa, amikor ezt megteszik. Nagyapámnál öt évvel ezelőtt így történt a sírásás, és ez egy szép dolog. Csak, kérem szépen, ilyen hagyományőrzést elvárni akár vidéken, ahol már gyakorlatilag olyan falvak vannak, ahol nincs fizikailag alkalmas ember rá, mert mondjuk, egy település, mondhatnám Kisfüzes települést Heves megyében, ahol az utóbbi 10 évben a település egyharmada eltűnt, és csak nyugdíjasokból áll a közösség, és lehetne még sorolni ezeket a dolgokat. Nem lehet elvárni ezektől az emberektől, hogy adott esetben, ahogy már itt volt róla szó, mínusz 20 fokos hidegben sírt ássanak vagy bármi hasonló tevékenységet folytassanak; illetve hát megszűnt már az, hogy a siratóasszonyok mosdassanak otthon, ezeket a munkálatokat elvégezzék.
Ezt újra rákényszeríteni, mert itt rákényszerítésről van szó (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem figyelsz!), a lakosság egy részére, és melyik részére, hát a szegényebb részére természetesen, aki nem tudja megfizetni ezeket a szolgáltatásokat, enyhén szólva morbid. Mert ha már hagyományőrzést kíván a kormányzó párt teremteni, vagy ezt hangoztatják a képviselői, akkor ne csak a szegényekkel kapcsolatban gondolják úgy, hogy nekik kell ezeket a hagyományokat ápolniuk, amelyekről önök beszélnek, és amelyek egyébként nem is úgy vannak, ahogy sokszor elmondják.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a társadalmi kettészakadás eredményeképpen már nagyon sokan számíthatnak hasonló temetésre, mint a szociális temetés, és nem tartjuk társadalmilag igazságosnak, hogy ha valaki, mondjuk, 40 vagy 45 éven keresztül ledolgozta az életét, akkor ilyen típusú temetésre legyen jogosult. Azért mondom mindezt, mert ma Magyarországon, ahogy az elején is elmondtam, nagyon sokan hiába dolgozzák le az egész életüket, mégsem tudnak félretenni szinte semmit. Sőt, most már ott tartunk, és ez részben önöknek köszönhető, hogy a nyugdíjrendszer is oly mértékben változik, hogy nincs biztosíték arra, hogy egyáltalán a nyugdíjukból meg fognak tudni élni az elkövetkező időszakban, az elkövetkező években az emberek, vagy tisztességesen meg tudnak élni belőle.
Tehát látható, hogy sajnos a társadalmi folyamatok arrafelé közelítenek, hogy egyre inkább egyre többen nem tudják ezeket a temetkezési szolgáltatásokat majd igénybe venni. Mi úgy gondoljuk, a magyar államnak kötelessége lenne azokkal az emberekkel szemben, akik ledolgozták egész életüket, és becsülettel élték le az életüket, hogy megfelelő temetést biztosítson számukra. Egy köztemetéshez hasonló, de mégis valamivel tisztességesebb temetésről van szó. Mi ezt is meg fogjuk fogalmazni a módosító javaslatainkban, és majd kérjük természetesen, hogy ezeket is támogassák.
Még visszatérve egy kicsit az urnás temetésre a beszédem végén, elhangzott már az is, hogy milyen sokan viszik haza az urnát, hamvakat Magyarországon. Az sem igaz, hozzá kell tenni, hogy ezt kegyeleti okokból vinnék haza, és otthon szeretnék tárolni nagyon sokan, hanem pontosan az anyagi nehézségek miatt történik. Tehát kicsit visszatérve a pozitívumaira, nagyon örülök, ha az urnás elhelyezés sokkal jobban szabályozva lesz, és a közeli hozzátartozók, ha kell, leróhatják tiszteletüket, vagy tudhatják, hol találhatók valamelyik hozzátartozójuk hamvai. Az, hogy ilyen nagy mértékben viszik haza az urnákat, nem másnak köszönhető egyébként, mint a szociális problémáknak, hogy nem tudják vállalni az eltemettetést, hiszen gyakorlatilag az már, ahogy itt elhangzott, sok százezer forintba kerül.
Nos, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, alapvetően nagyon sok módosító javaslatot fogunk beadni ehhez a törvényhez. Azt kérem, fogadják meg ezeket vagy legalábbis jelentős részüket. Mint ahogy az első példában említettem, úgy gondolom, teljesen korrekt, értékelhető és könnyen átgondolható javaslatokat is leteszünk az asztalra, amelyek javíthatják adott esetben ezt a törvényt. De mi is úgy gondoljuk alapvetően, hogy mivel csak egyetlenegy része, egy viszonylag kis része az, ami támogatható a törvényjavaslatnak, sokkal jobb lenne, ha ezt a törvényjavaslatot önök visszavonnák (Az elnök csenget.). Hiszen ősznél hamarabb úgysem lesz itt zárószavazás ebben a kérdéskörben, és újból beterjesztenének egy valódi, társadalmi egyeztetés után…
