VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hát, hogy úgy mondjam, és a bizottsági ülés ezt megerősítette bennem, a lázári vonulat továbbfolytatása ez a törvényjavaslat, amivel most találkozunk. A bizottsági ülésen ki is mondta egyébként a helyettes államtitkár asszony, hogy jogos az emberek felháborodása, hogy akinek nincs pénze, aki nem tett félre életében, vagy a leszármazottai nem tettek félre pénzt arra, hogy a temetés költségeit vállalni tudják, azoknak igenis saját maguknak kell megoldaniuk a temetésben rájuk háruló feladatokat, amiket a törvény ezentúl elő fog írni. Ez valahogy összecseng azzal a mondattal, amit a hódmezővásárhelyi önkormányzati ülésen Lázár János elmondott: tehát mindenki annyit ér, amennyije van.
Én ezt kikérem magamnak, a saját szakmámban dolgozók nevében is kikérem magamnak, akik nagyon sok esetben egy vagy két diplomával száz-száztíz ezer forintot keresnek, két-három gyereket nevelnek, nekik lehetőségük sincs arra, hogy akár a temetési költségeikre, akár az édesanyjuk, édesapjuk, bármelyik szülőjük temetésére akár egy fillért is havonta félretegyenek! Akkor ők ennyit érnek? Akkor nekik nincs más lehetőségük, csak a szociális temetés? Egy elkülönített gettóparcellában? Mert arról beszélünk! Aki szegény, az a legszegényebb? Az a halála után is el legyen különítve?
(14.10)
Egy külön elrekesztett részen lesz a normál temetőrész, és lesz a gettó temetőrész, ahova a szegény embereket teszik. (Dr. Répássy Róbert: A Jobbik gettózik? Ugyan már!) Felháborító volt egyébként a frakcióigazgató… Miért ne lenne jogom gettózni? Ha önök gettópolitikát folytatnak, és gettósítanak szegény embereket, társadalmi osztály szerint gettóba zárnak embereket, akkor nyugodtan gettózhatok, sőt akkor gettóznom is kell a választópolgárok felhatalmazása alapján. És felháborító volt az is, amit a frakcióigazgatójuktól hallottunk a vezérszónoki felszólalásában, nagyon sokszor le is hazugozott bennünket, csúsztatással vádolt bennünket, riogatással vádolt bennünket, de könyörgöm, elolvastuk a törvényt, szövegértelmezésből szerintem nem állunk rosszul, és azt szűrtük le, amit a bizottsági ülésen is és már itt a parlamentben is elmondtunk.
Mutogatott ránk, hogy miért gondoljuk azt, hogy ha valakit boncolnak, vagy a kórházban elhalálozik, akkor a hozzátartozó mentesül a költségek alól. Hol van ez benne a törvényben? Én sehol nem láttam. A frakcióigazgató úr kijelentette, hogy akkor az OEP fogja finanszírozni ezeket a költségeket. Ez hol van benne a törvényben? (Tállai András: Benne van!) A törvényben csak az szerepel, hogy ha boncolás után vagy a kórházban elhalálozik valaki, akkor a kórház megmosdatva, felöltöztetve adja ki a holttestet. Ez nem azt jelenti, hogy ennek nincsenek költségvonzatai, ez sehol nem szerepel a törvényben. Jó, persze, majd miniszteri rendelet vagy kormányrendelet fogja meghatározni a végrehajtásával kapcsolatos dolgokat, de mi a garancia arra, hogy ezt a költséget nem fogják ráterhelni a hozzátartozóra? Ugyanis a törvény más szakaszaiban egyértelműen kimondja, hogy a közvetlen részvételnek négy alapfeltétele van, és a négy alapfeltételben benne van a halott mosdatása és felöltöztetése. Persze, van egy kitétel: ha a halotti bizonyítványt kiállító orvos kegyeleti vagy járványügyi szempontból felmentést ad. De könyörgöm, azt még elismerem, hogy egy háziorvos, aki kimegy, járványügyi szempontból felmentést tud adni, de egy belgyógyász háziorvosnak melyik végzettsége az, amely felhatalmazza vagy feljogosítja őt arra, hogy szakmai alapon kegyeleti okokra hivatkozva igazolást állítson ki? Ehhez minimum szociális vagy pszichológusi, vagy pszichiáteri végzettséggel kell rendelkezni. Nem hiszem, hogy egy háziorvos, ha a szakmai büszkesége megvan, nyugodt lelkiismerettel egy ilyen igazolást ki merne adni, mert nincs meg a szakmai kompetenciája arra, hogy egy ilyen igazolást kiállítson.
A másik érdekes aspektusa ennek a dolognak a feketemunka támogatása. Mi a garancia arra, hogy a megkért ismerős vagy hozzátartozó nem fog ellenszolgáltatást elfogadni az elvégzett kegyeleti munka ellenértékeként? Mi a garancia erre? Ha szorult helyzetben van egy hozzátartozó, és önmaga nem tudja ellátni ezt a feladatot, a megfelelő igazolásokat nem kapja meg, és más lehetősége nincs, csak hogy a temetési költség arányaihoz képest töredékéért zsebbe csúsztatott pénzen akár a szomszédját, akár egy közeli hozzátartozóját megkérje, akkor gondolják, hogy majd azt fogja mondani, hogy sajnálom, én nem írom alá ezt a papírt, hogy ellenszolgáltatást nem nyújtottam, mert igenis adtam ötezer forintot jóskapistának? Önök szerint ez életszerű? Önök szerint nem ez fog történni? Mert nagyon erős a gyanúm arra, hogy ez így fog történni.
A másik érdekes kérdés a 200 méteres távolság kérdése, már többen említették ezt. Érdekes módon ezen a szakterületen dolgozó szakpolitikusok a frakciónkból, egymástól függetlenül elolvasva a törvényt azt gyanítottuk, hogy ez a trafikmutyihoz hasonló történet lesz ismét. Ugyanis ha megnézzük, nagyon sok temetkezési vállalkozó a 200 méteres körön belül létesített irodát. Én nagyon sok emberrel beszéltem, én is mentem már látogatóba haldokló hozzátartozómhoz kórházba, engem nem zavart az, hogy a temetkezési vállalkozó irodája a kórház közvetlen közelében van, sőt meg kell mondanom, nagyon sok ember számára könnyebbséget is jelent, ugyanis amikor a gyásszal küszködik, mert elvesztette a hozzátartozóját a kórházban, akkor nem kell még azon gondolkodnia, hogy hova szaladjon és hol kezdje el intézni a temetkezéssel kapcsolatos ügyintézéseket, hanem ott van a közvetlen közelében.
És akkor egy párhuzamot hozok: ha már ennyire szeretnének kegyeleti jogokra hivatkozni, ha már ennyire fontosnak tartják az emberek érzékenységét, akkor miért nem tesznek például - a saját szakterületemből véve egy példát - valamit azzal a jelenséggel kapcsolatban, hogy nagyon sok esetben idősek otthonainak az ablaka közvetlenül temetőre nyílik? Ez nem sért kegyeleti jogokat? Amikor az idősek nagy része úgy érzi, hogy őt végállomásként beteszik a szociális otthonba, akkor számára nem sérti a kegyeleti jogokat az, ha az idősek otthonának az ablaka temetőre néz? Az nem? (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Ez nem összeférhetetlen kegyeleti okokból? (Tállai András közbeszól.) Csak az, hogy egy temetkezési vállalkozó - sok esetben a hozzátartozók ügyintézését megkönnyítve - közel legyen a kórház bejáratához?
Egyébként az államtitkár úrnak javaslom, hogy ha ennyi hozzászólása van az én felszólalásommal kapcsolatban, akkor legyen kedves, nyomjon gombot (Dr. Répássy Róbert: Majd ha leültél!), mert ezzel csak zavarja az én hozzászólásomat, és várja ki türelmesen. Mi is kivártuk türelmesen, pedig lett volna mit bekiabálni akár a kormánypárti felszólalások alatt (Dr. Répássy Róbert: Nem volt kormánypárti felszólalás!), vagy nagyon sokszor az önök felszólalásai alatt. Ha én meg szoktam önöket tisztelni azzal, hogy végighallgatom, akkor megkérem önt is, tanult kollégámat, hogy tegye ezt meg, és hallgasson engem végig türelemmel. Higgye el, én is meg fogom tenni. (Dr. Répássy Róbert: Amint leültél, felszólalok!) Sokszor egyébként nagyon nehéz… Le is fogok ülni, amint befejeztem a mondanivalómat.
Egyébként az önök hozzáállását, a törvénnyel kapcsolatos hozzáállását is jellemzi az, hogy persze, Balla képviselő úrtól hallottunk egy nagyon szép beszédet, biztos, hogy készült előtte, nagyon sokszor úgy gondoltam, hogy pályát tévesztett, és inkább színésznek kellene lennie (Tállai András: Ne gúnyolódj!), de önök még erre sem veszik a fáradságot. Egy ilyen komoly és kegyeleti kérdéseket is érintő törvény kapcsán (Tállai András: Ne gúnyolódj ilyen témában!) beszólogatnak folyamatosan, és nevetgélnek egymással - ez jellemzi önöket. (Dr. Répássy Róbert: Rajtad nevettünk!)
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
