DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy csak nagyon röviden hozzászóljak a 3. és a 4. ajánlási ponthoz, lévén, hogy fontos pontokat tartalmaz. Nem szeretném megismételni, ami az általános vitában elhangzott, de az egy fontos kitétel, hogy az országgyűlési képviselők és egyéb közjogi megbízatást betöltő személyek vonatkozásában megadjuk-e azt a lehetőséget, hogy kisajátítási indokként mint közérdekű cél kerüljön ez megjelölésre. A sajtóban is egyébként ez nagy vitát váltott ki, és bár nem tűnhet ez elsőre akár ördögtől valónak, viszont az átlagviszonyokat ismerve és a választópolgárok felé kommunikálva úgy tűnhet, mintha a közjogi méltóságok és az országgyűlési képviselők felé valamiféle privilégium-rendszer kerülne meghatározásra.
Nagyon jól tudjuk, hogy a következő országgyűlési ciklustól változik az a rendszer, amelyben akár az országgyűlési képviselőket elhelyezik. Bizonyos esetben lehet, hogy még olcsóbb is lesz, hogy az állam bérel közvetlenül vagy vásárol ingatlanokat. Ezzel is lehet érvelni, viszont jó lenne ezt abban a formában megtenni, hogy ezt ne kisajátítással kelljen véghezvinni, mert bizony-bizony rossz emlékeket idézhet a magyar társadalomban, és sajnos nem a demokratikus időszakra volt jellemző, hogy például közjogi méltóságok vagy országgyűlési képviselők elhelyezésére ingatlanokat lehetett abban az időben térítés nélkül elvenni. Most meg ez alapján, igaz, hogy megfelelő kártalanítással, de tulajdonképpen a magánjogi autonómia, tulajdonhoz való jog csorbításával lehetne megszerezni.
(12.40)
Ez semmiképpen nem jó, és a legvégső eszközként kellene használni. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben ez a legvégső eszköz semmiképpen nem áll fenn, hiszen más megoldást is lehetne találni, és biztos vagyok benne, hogy Budapesten van elég ingatlan, amit akár adásvétel útján, a tulajdonosokkal való megegyezés útján vagy esetleg önkormányzati, állami ingatlanok átalakításával meg lehetne tenni.
Ráadásul a kisajátítás nem is mindig a leggyorsabb és a leghatékonyabb folyamat, tehát abban sem vagyok biztos, hogy ez 2014-ig, sőt azt kell mondanom, majdnem egészen biztos vagyok benne, hogy 2014-ig ez nem tud egy olyan stádiumba eljutni, ami alapján oda valóban közjogi méltóságokat vagy országgyűlési képviselőket lehessen elhelyezni. Ha viszont így van, és az átfutási ideje is hosszabb, akkor meg végképp nem sok értelme van annak, hogy egyfajta újabb privilégiumnak tűnő megoldásokat emeljünk be a kisajátítási törvénybe, ami, ahogy elmondtam, egyébként is egy nagyon érzékeny területe a tulajdonjogi viszonyoknak, és csak nagyon szigorúan, nagyon szűk körben engedélyezett, és ez alapjogi garanciákat is érint.
A másik, amihez hozzá szeretnék szólni, a 4. ajánlási ponttal kapcsolatban merül fel, és ez az előzetes eljárásnak a kérdése. Elolvasva az indokolást is a törvényben, még mindig nem teljesen egyértelmű, illetve azt talán lehet érteni, hogy önök mire próbáltak gondolni az előzetes eljárásnál, amikor lehetőség van a kisajátítás jogalapjának és összegének az előzetes megállapítására, egy tájékoztató adatként előremutathat, és bizonyos esetekben gyorsíthatja is az eljárásokat vagy a megegyezést, vagy akár elkerülhetővé teszi a kisajátítási pereket, viszont nem vagyok benne biztos, hogy az a megfogalmazás, amivel a 40/A. §-ban élnek, pontosan illik arra, amit önök véghez akartak vinni. Ugyanis itt arról van szó, hogy a kisajátítást kérő egy, a tulajdonában álló ingatlan esetében - amely vonatkozásában valakinek tulajdonjogi igénye van -, már előre felkészülve arra az eshetőségre, ha ennek a harmadik személynek az igénye a bíróság előtt is igazolást nyer, akkor kisajátíthassa azt az ingatlant, ami eddig papíron a saját tulajdona volt, de majd a jövőben elkerül tőle, vagy az igényérvényesítő tulajdonába kerül, és erre már egy meghatározott összeg és jogcím előzetesen rendelkezésre álljon, vagy bíróságilag meghatározásra kerüljön. Én ezt olyan esetekben tudnám elképzelni jogilag, amikor például valaki egy önkormányzati vagy állami ingatlant elbirtokol.
Papíron, tudjuk, alapvetően főleg az ingatlan-nyilvántartások közhiteles nyilvántartások, tehát a bejegyzést kell valósnak tekinteni, de természetesen lehet számos olyan példa, akár a házassági vagyonközösség, vagy akár az elbirtoklás, ami eredeti szerzésmódnak minősül, elválhat az ingatlan-nyilvántartási tulajdontól, viszont ezt egyfajta perrel, akár egy elbirtoklási perrel kell végigvinni. Hiszen alapvetően a közhiteles ingatlan-nyilvántartás - mint konstitutív nyilvántartás és konstitutív bejegyzéseket tartalmazó nyilvántartás - tekintendő első körben a közhitelesnek. Tehát ha az önkormányzatnak - a példánál maradva - van egy tulajdona bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, és valaki azt megfelelő időn át gondozta, és az önkormányzat nem foglalkozott ezzel a területtel, akkor ő indíthat egy elbirtoklási pert a bíróság előtt, és ez egy folyamatban lévő per esetén az önkormányzatnak adna egy lehetőséget, hogy a papíron az ő tulajdonában álló ingatlan esetében, ami az igényérvényesítéstől függően lehet, hogy az önkormányzat tulajdonában marad, tehát nem feltétlenül kell abból kikerülnie, de már előzetesen meg tudja lebegtetni Damoklész kardját, hogy majd ezt az ingatlant esetleg visszaveszi, és kártalanítás fejében kisajátíthatja.
Bár ennek az egésznek csak elméleti értelme van véleményem szerint, hiszen ha fontos az a terület az államnak vagy az önkormányzatnak, akkor korábban miért nem foglalkozott vele, kérdem én, és miért engedte, hogy valaki másnak egyéb tulajdonjogi igénye felmerüljön rá, és miért nem tette korábban egyértelművé azt a helyzetet, hogy az az ingatlan az ő tulajdonában van. De rendben van, ezt is meg lehet érteni, lehetnek olyan helyzetek, amelyekre ezt alkalmazni kell, de mégis furcsa látni, és nem tudom, hogy pont erre gondoltak-e önök, amikor beterjesztették, lehet, hogy erre majd az előterjesztők válaszolnak, illetve van még egy kiegészítő szabályozás, hogy az építési munkánkat vagy engedélyezéseket már meg lehet kezdeni, ez is persze egy fontos kitétel lehet.
Ha a folyosói pletykáknak hinni lehet, akkor pont a Kossuth tér átépítése kapcsán vannak ilyen problémák, bár ha jól tudom, itt arról van szó, hogy vannak olyan tulajdonostársak, akiknek az állam vitatja a tulajdonjogát, és ezért tulajdoni vita van. Nem tudom, hogy ebben az esetben mennyiben alkalmazható ez a jogszabály, hiszen itt, ahogy elmondtam, egy alap kiinduló tulajdonról kell beszélni, tehát azoknak a társtulajdonosoknak vagy résztulajdonosoknak, vagy tulajdonostársaknak kell vitatniuk az államnak a tulajdonjogát, tehát papíron az államnak mindenképpen házon belül kell lennie, ha viszont házon belül van, akkor elméletileg az egyéb engedélyek kiadásának sem lehet akadálya. Tehát ezt szerintem tisztázni kellene, és valóban egy választ várnék, hogy jól látom-e ezt, amit itt elmondtam, és mi az, amit esetleg még módosítanom kellene, ha önök ezt a célt el szeretnék érni, amit persze megfelelő garanciákkal körbe kell bástyázni.
Tehát összefoglalva, és nem visszaélve a türelmükkel, úgy gondolom, hogy bizonyos esetekben az államnak, az önkormányzatoknak lehetőséget kell adni arra, hogy rendezett tulajdonviszonyokat teremtsenek, és lehetnek olyan közérdekű célok, amelyek alapján akár be is lehet avatkozni. De például az 5. §-nál, az országgyűlési képviselők és a közjogi méltóságok esetében én ezt nem tartom annyira fajsúlyosnak, ami a tulajdonjog mint alkotmányos alapjog garanciáit át tudná törni, és a közérdeknek a fennállását nem tartom oly mértékűnek, hozzátéve azt, hogy a közvélemény béketűrését se kellene eddig feszíteni. Ezért úgy gondolom, hogy ezt át lehetne gondolni, és esetleg még kapcsolódó módosítókkal lehetne finomítani.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
