DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Örülünk ennek a törvényjavaslatnak. Ez a társadalomnak régóta várt igénye, hogy olyan jogszabályok kerüljenek a Ház elé, amelyek a mindennapi életüket meghatározó és az ő érzéseiket felkavaró ügyekben végre célirányosan és határozottan kínálnak megoldásokat.
A javaslat a büntetőeljárások időszerűségének javítása érdekében módosít egyes jogszabályokat. Sok jó eleme van és jó irányba mutat. Én azért óvnék attól a kicsit talán már, úgy gondolom, kincstári optimizmustól is, amit Varga István képviselőtársam mondott, hogy itt ez most mindent megold és a jövőre szólóan lényegében kizárttá teszi azt, hogy a négyéves határidő már soha nem kerülhet úgy meghaladásra, hogy valóban olyan, az ároktői bandához hasonló emberek szabadlábra kerüljenek. Tehát nem látom még teljeskörűen a rendszerben azt a garanciát, azt az intézményi, személyi, pénzügyi garanciát, amelyek együttesével ilyen jogszabályok elérhetik azt, hogy javuljon a helyzet. Tehát mindenképpen javulást jelent, ezt szorgalmaztuk mi is, valóban.
2010 óta, mióta a Jobbik a parlamentbe került, minden igazságügyi témájú törvény vitájában elmondtuk, hogy a legnagyobb kihívás az igazságszolgáltatással kapcsolatban az, hogy ésszerű időn belül fejeződjenek be az ügyek, és természetesen minőségi ítélkezés zajlódjék, tehát ne fordulhassanak elő a móri gyilkosokhoz hasonló döbbenetes, téves ítéletek, és sok más ügyet el lehetne mondani, ami a társadalom érzületét joggal háborítja föl.
Tehát a kormány jogalkotási lépései eddig azért ambivalens érzéseket keltettek sokakban, és ezt magalapozottan érezhették sokan, hogy nem volt meg eddig az a közvetlen felismerés és közvetlen szándék, hogy minden, ügyben tenni akaró szervezetet, szakmai szervezetet bevonjanak, ellenzéki pártok véleményét meghallgassák. Születtek valóban olyan jellegű szabályok - akár az ügyáthelyezésekre gondolok elsődlegesen -, amelyekkel megpróbálták ezt a kérdést kezelni, ez azonban olyan szintű támadássorozatot váltott ki - meg kell mondanom őszintén, nem teljesen megalapozottan az Európai Unió, illetve az Európai Tanács részéről -, hogy most ennek következtében hátrál vissza a kormány, és áll el attól, hogy nem egyedi ügyekben, hanem akár ügycsoportok tekintetében egyfajta átirányítás történjen más bíróságokra komolyabb, összetettebb büntetőügyekben.
Mi világossá szeretnénk tenni és ezt minden alkalommal elmondtuk és most is el kell mondjam, hogy amennyiben a magyar törvényhozás döntéseivel kapcsolatban, amelyet lehet, hogy mi vitatunk, lehet, hogy nem értünk egyet vele, de amely döntéseknél az Európai Unió Magyarország számára külső hatalmi forrásként támaszt diktátumot, támaszt követelményt, követeli a magyar jogszabály módosítását, akkor mi ebben a pillanatban azt mondjuk, hogy természetesen, ha ez összeegyeztethető a jogállami követelményekkel, akkor innentől kezdve semmilyen módon nem szabad engedni az ilyen nyomásnak.
Ha tehát most nem lenne arról szó, hogy ez az ügyáthelyezési intézmény, amit gondoltak és terveztek és amit be is emeltek a jogszabályokba tiltakozásunk ellenére, nem hatna egyébként álláspontunk szerint rossz irányba, akkor mi nagyon határozottan elleneznénk, hogy engedjünk ennek a diktátumnak. Azonban ezt örömmel nyugtázzuk, hogy végül is megváltozott a helyzet, és immár a kormányzat úgy gondolja, hogy mégsem helyes és szerencsés ügyek átirányítását biztosítani más bíróságra. Ez a törvényes bírótól való elvonás elvét sérti, ezt már nagyon határozottan és sokszor elmondtuk, hogy ez nem jó.
Megalázó helyzetbe került tulajdonképpen az ország azzal, hogy olyan jogszabályok kerültek elfogadásra, amelyekről már azért az ellenzéki pártok kritikájában is kirajzolódott, a szakma kritikája is elmondta, hogy nem szerencsések, nem egyeztethetők össze a magyar alkotmányos értékrendszerrel. Most sajnos az a szégyen következik be, hogy úgymond ezt most egy európai uniós intézményrendszer diktátumszerű igényeképpen kell módosítani ahhoz, hogy a Magyarország elleni nyomást valahogy csökkenteni lehessen, amivel egyetértünk, hogy tűrhetetlen helyzet, hogy az Európai Unió jórészt világosan látható politikai motivációkból vezérelve, még az igazságügyi biztos, Viviane Reding sem tudja türtőztetni a Magyarországgal szembeni folyamatos averzióit, és a háttér politikai nyomás testesül meg abban, hogy Magyarországot lépten-nyomon szégyenpadra ültetik. Az Európa Tanácsban és az Európai Parlamentben is magyarvita lesz június végén. Mind a két fórumon sok-sok valótlanság és sok-sok téves állítás szerepel Magyarországgal szemben, de sok-sok megalapozott kritika éri a magyar jogalkotást, hogy miért tér el a jogállamiság útjáról.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mi viszont minden esetben azt mondjuk és azt képviseljük, hogy a magyar Országgyűlés szuverenitását védeni, óvni kell, és ennek a legjobb módja az, hogy az elfogadandó jogszabályoknál teljes körű társadalmi és szakmai vita folyjon le, illetve a parlamenti vitának legyen hozadéka, ne csak úgy, mint most, hogy itt állunk, elmondjuk a pénteki napon a vitában kifejtett álláspontunkat, és tulajdonképpen nem biztos, hogy sok foganatja lesz.
Most, jelen esetben nem is kell igazából vitatkoznunk, hiszen rátérve a javaslat lényegére, tényleg egyet lehet érteni azzal, hogy az ítélőtáblák körében a Fővárosi Ítélőtábla terhei enyhülnek, két megye, Heves megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye más ítélőtáblák területére történő átirányításával - Jász-Nagykun-Szolnok megye a Szegedi Ítélőtáblához kerül, Heves megye pedig a Debreceni Ítélőtálához -, ez mindenképpen azt a fajta kiegyensúlyozatlan teherelosztást csökkentheti, csökkenteni fogja, amelyről már régen tudtuk, hogy így áll.
Ezért meg kell kérdeznünk, hogy miért pont csak most jutott el oda az igazságügyi kormányzat, egy ilyen döbbenetes esetben, mint az ároktői bandának a kiszabadulása, amelynek tárgyában nemcsak Varga István, hanem őt megelőzően Staudt Gábor képviselőtársam is sajtótájékoztatót tartott; ráirányítottuk a figyelmet arra, hogy tűrhetetlen ez a helyzet, hogy szakértői intézetek késedelme miatt történjen meg az, hogy a saját bűnösségüket is részben elismerő, közveszélyt előidéző vagy a társadalom biztonságát fenyegető személyek kerülhessenek az utcára, illetve helyesebben házi őrizetbe, de végül is a házi őrizet szabályai egészen más őrizetet biztosítanak, mint az előzetes.
(12.30)
A szakértői intézetek helyzete is már sokkal korábban javítható lett volna, hiszen erre fel kell hívni a figyelmet, hogy minden év költségvetési törvényének a vitájában 2010 óta - és ez így volt 2012-ben is az idei költségvetéssel kapcsolatban - mindig előterjesztettük a javaslatainkat az igazságszolgáltatási ágazatra fordítandó költségek jelentős emelése érdekében, az ügyhátralékok feldolgozása érdekében, a segéderők számának a növelése érdekében, a bírósági informatikai hálózat erősítése érdekében és minden olyan forrás biztosítása érdekében, ami új státusokat jelent, vagy egyáltalán segíthet abban, hogy az ügyek elintézése gyorsabban történjen. Sajnálatos, hogy ezek a javaslataink nem teljes mértékben, vagy akár csak egész szerény mértékben kerültek elismerésre vagy támogatásra. Tehát az, hogy most megtörténik ilyen új státusok létesítése, és új források lépnek most be az igazságügyi hálózat megfelelő működése érdekében, egy jó dolog, csak ez is ilyen értelemben egy esemény utáni lépés. Ha a szakértői intézet rendelkezett volna a javaslatunk szerint már tavaly a megnövelt költségvetéssel, akkor nyilván nem fordulhatott volna elő ilyen, hogy másfél évig tart egy szakértői vizsgálat, amelynek nyomán négy éven belül nem sikerült befejezni ezt az ominózus, nagy társadalmi felháborodást kiváltó bűnügyet.
Fontos azért arra is utalni, hogy ez a javaslat is egy reagáló, ad hoc jellegű javaslatnak tűnik. Bár tényleg jó és örömteli, hogy bevonták az Országos Bírósági Hivatalt, az Országos Bírósági Tanácsot és több szakmai szervezetet ebbe a munkába, azonban már régóta sürgetjük, hogy egy komplex intézkedéscsomagra van szükség, egy sokkal átfogóbb átvilágításra van szükség, és ennek következményeképpen asztalra letett koncepcióra van szükség, jogszabályjavaslatokra van szükség, és ehhez rendelt forrásokra, hogy ezt a döbbenetes helyzetet, ami a magyar igazságszolgáltatást jellemzi, ezt a rettenetes lassúságot és sok esetben a minőségi problémákat ki tudjuk mint rendszerhibákat küszöbölni. Tehát olyan viszonyok vannak a bíróságokon, ezt mindig elmondjuk, hogy tényleg emberhez méltatlan körülmények között kell a jogkereső polgárnak vagy éppen a jogaiban sértettnek védelmet keresni vagy védelmet találni a bíróságokon, sok-sok éves eljárások nehézségével szembesülni. Ez egyébként egy közös felelőssége minden olyan kormányzatnak, amely eddig Magyarországon kormányzott. Tehát amikor az MSZP részéről az hangzik el, hogy már három éve ezt követeljük, hogy történjen áttörés a bíróságok eljárásának gyorsítása érdekében, akkor bizony meg kell kérdeznünk, hogy vajon úgy érzik-e, hogy valóban az ő időszakuk alatt, az elmúlt nyolc évben mindent megtettek annak érdekében, hogy a helyzet jelentősen változzon. Én azt hiszem, hogy ezek a mondatok, amiket elmondtak, egyfajta beismerésnek is minősülnek, hogy nem volt elég, mert ezt folyamatosan kellett szorgalmazni, nem az elmúlt három évben lassultak le az eljárások és nehezült meg az igazságszolgáltatás működése, hanem már azt megelőző rendszerhibáról van szó.
Üdvözöljük azt, hogy a házi őrizet rendszerébe végre, hosszú-hosszú évek után, és ez is egy közös mulasztása volt az eddigi kormányzatoknak, bevezetik azt a biztonsági technikai eszközt - karperec vagy lábperec formájában -, amely képes lehet arra, hogy a háziőrizetesnek a mozgását kövesse, és ezáltal egy sokkal szigorúbb, számon kérhetőbb nyomkövetést biztosítson. A házi őrizet szabályainál eddig nagyon önkényes volt a gyakorlat. Emlékszünk például Budaházy György esetére, aki olyan, úgymond veszélyes gyanúsítottnak minősült, vagy később vádlottnak - egyébként az ő ügyében a mai napig tart az eljárás, ez is egy megdöbbentő dolog már önmagában, hogy ilyen koncepciós eljárás zajlódhat -, hogy pöfögő rendőrautóban ültek 24 órán keresztül a háza előtt, dacára annak, hogy nem szegte meg a szabályokat, és nem is mutatott semmilyen hajlandóságot arra korábban sem, hogy megszegje az őrizet vagy a kényszerintézkedés szabályait, másoknál pedig ez sokkal lazább módon történt.
Tehát jó és üdvözöljük, hogy azt ígéri a jogszabály, hogy a házi őrizet szabályainak a megszegésével kapcsolatban rendelet fog készülni, de mi azért nagyon örülnénk, ha beavatnának majd a részleteibe, hogy milyen szempontok alapján képzelik ezt a házi őrizet megszegésére vonatkozó rendeletet elkészíteni, mert jó volna, ha az önkényesség és a kettős mérce gyakorlata a házi őrizet kapcsán megszűnne. Azt is rögzíteni kell, hogy az előzetes letartóztatást tényleg csak a legszükségesebb és a legsúlyosabb esetekben lehet és szabad alkalmazni, mert az ítélet nélküli szabadságelvonásnak ez a legkeményebb formája. Ha nem megfelelően alkalmazzák, akkor nagyon sok kárt okozhat; Magyarországot sokszor elmarasztalták és elmarasztalják az Európai Emberi Jogi Bíróságon az előzetes letartóztatás intézményének a nem megfelelő alkalmazása miatt.
Tehát azzal kapcsolatban, hogy összességében kell egy intézkedéscsomag, mi nagyon határozottan úgy látjuk, hogy ez egy adóssága az eddigi kormányzatoknak, jó úton megtett lépés tehát ez a törvényjavaslat, sőt mi több, általában az Európai Tanácstól vagy az Európai Uniótól bírálatot kap Magyarország arra vonatkozóan, hogy hogyan alakítja a saját jogrendszerét. De itt egy lehetőség, amire felhívnám a figyelmet, az Európai Tanácsnak van egy hatékony igazságszolgáltatásért szervezett szakbizottsága, amely az összes tagállam tapasztalattömegét megosztja, elemzi, feldolgozza arra vonatkozóan, hogy milyen módon lehet javítani az igazságszolgáltatás hatékonyságát. Ebben Magyarország is részt vesz, de úgy gondolom, hogy itt sokkal erőteljesebben kellene támaszkodni az ott elhangzó tapasztalatokra, és itt a lehetőségek még finoman szólva nem kiaknázottak, ezért kérem a kormányzatot, hogy éljen ezekkel a lehetőségekkel.
Nagyon helyes és jó dolog, hogy a Fővárosi Törvényszéknek a terheltségét azzal is csökkentik, hogy a külföldi ítélet elismerésével kapcsolatos ügyekben megszüntetik a kizárólagos illetékességét, és a soron kívüli eljárások kapcsán - még ezt szeretném gyorsan elmondani - azt is üdvözöljük, hogy a különböző ügytípusok tekintetében az eddigi mérlegelést biztosító szabály helyett most már törvény fogja meghatározni, hogy milyen sorrendben kell a különböző típusú ügyekben a bíróságnak az ügyeket elbírálni. Én egy momentumra hívnám fel a figyelmet, és erre benyújtottunk módosító javaslatot, illetve most készítjük elő azt - és ennek érdekében kérem majd azt a lehetőséget, hogy a tárgyalási nap végéig be tudjuk ezt nyújtani -, hogy a nemrég elfogadott kapcsolati erőszak bűncselekmény miatt megindult eljárásokban is biztosítsuk a soronkívüliséget, már csak azért is, mert a 45/2003. országgyűlési határozat a családon belüli erőszak elleni nemzeti stratégiáról kifejezetten a 3/B. pontjában ezt mint elvárást az Országgyűlés részére megfogalmazza, és ez a mai napig nem történt meg.
Ha szabad, egy perc hosszabbítást kérnék…
