DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A részletes vitában a paragrafusokhoz kötődően fejteném ki azt, hogy miért nem értünk egyet egy-egy szakasszal. Árnyalja a képet azonban a mai bizottsági módosító, amely azt mutatja, hogy a beterjesztés után a kormányzati szervek az érintett szereplőkkel való egyeztetésben a mi megítélésünk szerint jó irányban kezdtek el a törvényen változtatásokat. Az más kérdés, hogy nyilvánvalóan, mivel csak korrekcióról van szó, ebből következően csak az irányt tudjuk pozitívan értékelni, a végeredményt illetően azonban az aggályaink megmaradtak.
Ezeknek a hírközlési törvényt érintő változtatásoknak, amelyek teljesen függetlenek egyébként az általános digitális átállástól, egyetlenegy céljuk van, nevezetesen, hogy a következő mobilfrekvencia-árveréshez kötődően egyrészt pótolják azt, hogy a hatóságnak jelen pillanatban nincs elnöke, másrészt pedig bizonyos részletszabályokat törvényi szintre emelnek azért, hogy úgymond a Kúria ítéletét és a Kúria ítéletéből adódó kormányzati és hatósági követelményrendszereket jelen pillanatban a hatóság nem tartotta be.
(20.50)
Ilyen értelemben a szakaszokból az derül ki, hogy bár kísérletet tesznek arra, hogy a Kúria elmarasztaló ítéletét - akár az E-GSM 2 árveréshez kötődően - fölülírják, de nem tudják elleplezni azt, hogy ez a sikertelen frekvencia-árverés 12 milliárdos kárt okozott a negyedik mobilnál és 41 milliárdost költségvetési szinten. Az a probléma, hogy a Kúriában megfogalmazott törvényi feltételeknek ezek a jogszabályi változások sem felelnek meg. Ezt újra szeretném hangsúlyozni, azzal együtt is, hogy - még egyszer mondom - a tárgyalások ezen a területen biztatóak, de ettől még, mivel jogilag nincs elrendezve az előző árverésnek a Kúria által ítéletben megfogalmazott következménye és követelménye, ezért ez a jogszabályi változtatás nem helyettesíti azt a helyzetet, hogy le kell zárni ezeket a frekvenciákat.
Lényegét tekintve ez a jogszabályi kísérlet arról szól, hogy ezekről a frekvenciákról nem zárjuk le a tárgyalásokat, de egyébként elindítunk egy másik eljárást. Bárki beláthatja azt, hogy ebben az értelemben ezért nem lehet támogatni ezt a típusú törvénymódosítást, mert önmagában egy jogi bizonytalanságot állít elő.
Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy a módosító indítvány, amelyik - még egyszer szeretném hangsúlyozni - az én megítélésem szerint a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal és az érintett piaci szereplőkkel folytatott tárgyalások eredményeként jött létre, pozitív abban a tekintetben, hogy végre a 8. pontban egyértelműen és világosabban - a jelenleginél világosabban - fogalmazza meg azt, hogy a hatósági szerződés kötelező tartalmi elemeit a kiírási dokumentációnak kell tartalmaznia. Ez nem volt benne az eredetileg benyújtott javaslatban, ez nagyon pozitív előrelépés még akkor is, ha ennek ellenére is bizonytalan még az, hogy mit tartalmaznak majd ezek a határozatok, de mindenképpen azt lehet látni, hogy eggyel transzparensebbé válik a folyamat.
A 9. ponttal is egyetértünk, tulajdonképpen ezek pontosítások.
A 10. pont esetében látom viszont azt, hogy jóindulatú tárgyalások eredményeként egy rossz módszert választottak a bizottsági előterjesztők. Itt arról van szó, hogy - ahogyan képviselőtársam utalt is rá - jogilag is bizonytalan itt a helyzet, hogy egyáltalán házszabályszerű-e ez a 10. pont, amely arról szól, hogy a különféle infokommunikációs szolgáltatók, telekommunikációs cégek akkor, ha ingatlanokra antennákat helyeznek el, olyan antennákat, amelyek szükségesek egyébként a szolgáltatások megjelenítéséhez, ráadásul ezeknek az antennáknak a száma egyre növekedni fog, nos, ebben az értelemben ezek a szolgáltatók kiszolgáltatottak abban a tekintetben, hogy komoly pereket kapnak a nyakukba, és bizonyos ingatlantulajdonosok visszaélnek azzal a szituációval, hogy a házra vagy az ingatlanra mindenképpen ilyen antennát telepíteni kell.
Tisztában vagyok azzal, hogy milliárdos nagyságrendű itt az a per, amelyet a szolgáltatóknak fizetniük kell, és nem jó az így kialakult helyzet, hiszen valamennyiünknek közös érdeke, hogy a digitális átálláshoz és a frekvenciagazdálkodáshoz kötődően lehessen ezekre az ingatlanokra ilyen eszközöket alkalmazni. Azonban a kialakított módszer nem alkalmas a jogállami, megnyugtató végeredményre. Nincsenek meg a jogszabályi feltételei, nincsenek meg az egyeztetés feltételei, ezért az a javaslatom, hogy ezt a pontot a tisztelt Ház ne szavazza meg. Kellő szakmai előkészítés után mi is partnerek vagyunk abban egyébként, hogy ezt a problémát normális jogi eszközökkel, nem pedig így, hátulról előre, jogilag bizonytalan szituációval próbálják rendezni.
Mindezek figyelembevételével mi jó irányúnak tartjuk a változtatásokat, ugyanakkor a szükséges garanciák nem épültek be ezekbe a pontokba, de valamelyest növekedett ezen a területen az átláthatóság. Még egyszer szeretném arra fölhívni államtitkár úr figyelmét is, hogy magára a frekvenciagazdálkodásra vonatkozóan nagyon nagy figyelemmel leszünk, elnök úr türelmét pedig köszönöm.
Köszönöm a türelmüket. (Dr. Józsa István tapsol.)
(A jegyzői székben Göndör Istvánt Hegedűs Lorántné váltja fel.)
