NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szinte mindegyik javaslathoz hozzászólnék, hiszen szinte mindegyik javaslatot mi nyújtottuk be.
Az 1. pontban máris amellett érvelnék, hogy mivel a “háznagyi” nem végez érdemi munkát - ez az elmúlt hónapok tapasztalata -, így inkább e felesleges poszt megszüntetése volna indokolt, nem pedig miniszteri javadalmazással kéne kitömni e bábtisztség betöltőjét. Én azt gondolom, hogy érje be a képviselői javadalmazásával!
A 2. pontban pedig talán ennél fajsúlyosabb ügyről van szó - egyre fajsúlyosabbakról lesz szó, szóval figyeljenek! A mentelmi jog kérdéséről van szó. Azt gondolom, hogy az érintett képviselőnek nem 5 perces, hanem akár 15 perces időkeretet adjunk, de ami ennél is fontosabb, hogy képviselőcsoportonként egy képviselőnek - sőt, biztosítsunk, mondjuk, a független képviselőknek is hozzászólási lehetőséget. Induljunk ki abból, hogy elvileg a független képviselők valóban független képviselők, és választói felhatalmazásból kerültek ide, nem pedig mandátumtolvajként, mint sajnos a jelenlegiek többsége. Ha ebből indulunk ki, akkor időkeretet kell biztosítani nekik is. Azt gondolom, hogy az érdemi döntéshez a mentelmi jog kérdésében is szükség van arra, hogy a mentelmi ügyekkel foglalkozó bizottság képviselőjén túl az érintett képviselőnek is legyen lehetősége bővebben kifejteni álláspontját. De ami a legfontosabb, hogy vita alakulhasson ki, hogy a frakciók kifejthessék álláspontjukat.
Persze a Jobbik hozzászólása meglehetősen egysíkú volna, hiszen mi minden esetben kérjük a mentelmi jogunk felfüggesztését. E tekintetben még nem is miattunk volna erre szükség, hiszen a mi álláspontunk közismert. De azért nem mindegy, hogy Meggyes Tamás ilyen-olyan ügyében hogyan vélekedik a Fidesz, hogyan próbálja azt megmagyarázni, hogy sokszor köztörvényes bűncselekményekkel bújtatnak politikusbűnözőket a mentelmi joguk mögé.
Azt gondolom, hogy teljesen idejétmúlt ez az intézmény. Mi magunk vagyunk a legjobb példái annak, hogy mentelmi jog nélkül is kitűnően lehet végezni a képviselői munkát. Hiszen minket aztán vegzálnak rendesen a hatóságok, vegzáltak eddig is, ugye, mégis, annak ellenére, hogy rendszeresen kell járnunk ilyen-olyan meghallgatásokra, kihallgatásokra, akár elő is állítanak minket, ugye, ennek ellenére azt gondolom, hogy tudjuk végezni a képviselői munkánkat, a legaktívabb képviselők is közöttünk vannak.
Másrészt egy országgyűlési képviselő, túl azon, hogy meg tud fizetni egy ügyvédet, akit esetleg maga helyett valahová elküld, túl azon, megteheti azt sajnos, megteheti, hogy ellóg nemes egyszerűséggel a munkahelyéről, ugye, míg az egyszeri magyar ember, különösen egy maga ura vállalkozó a saját munkaidejének terhére kénytelen-kelletlen, ha mondjuk, a szomszédja vagy bárki más feljelenti, elmenni, és mondjuk, tanúvallomást tenni. Ezért én azt gondolom, hogy a mentelmi jog előbb kéne megillesse bármelyik magyar állampolgárt, mint az országgyűlési képviselőket. Szép dolog az alaptörvényben, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, csak aztán kiderül, hogy vannak egyenlőbbek, akiknek jár a politikusi felelőtlenség. Azt gondolom, hogy a parlamentáris demokráciának ez egy idejétmúlt intézménye, meg kell szüntetni.
De ha nem is szüntetnék meg, térjünk az ajánlás 3. pontjára: egy kompromisszumot javasoltam. Rubovszky György persze ezen is felháborodott előterjesztőként az alkotmányügyi bizottság ülésén, tudomásom szerint. Azt mondom, hogy ne az országgyűlési képviselők kétharmadának, hanem az egyharmadának a szavazata elég legyen a mentelmi jog felfüggesztése érdekében.
De ha már mindig mindenképp kétharmadban akarnak gondolkozni, ám legyen kétharmad: kétharmados szavazattöbbséggel lehessen valakinek politikai védelmet, azaz mentelmi jogot biztosítani. Azt gondolom, hogy ha már az alaptörvény előírja, hogy a törvények előtt mindenki egyenlő, és ha már ezzel ellentétesen, alkotmányellenesen, alaptörvény-ellenesen mégis biztosítanak valakinek mentelmi jogot, akkor legalább azt ne fűnek-fának biztosítsák, hanem csak annak, aki mögött ott áll egy kétharmados támogatottság; önmaguknak ez továbbra is biztosítani tudják, természetesen. Azt gondolom, hogy ebben kompromisszumként megegyezhetnénk. Tehát fordítsuk meg: kétharmad ne a mentelmi jog felfüggesztéséhez, hanem épp hogy a fenntartásához kelljen.
De térjünk azért a legfontosabbra, az országgyűlési törvény legaktuálisabb rendelkezéseire, amelyek miatt talán leginkább benyújtották ezt a javaslatot, hiszen persze, a mentelmi jog időkeretét is meg kellett határozni azután, hogy házszabályellenesen belém fojtotta a szót Latorcai János ülésvezető elnök, amikor a mentelmi jogom ügyében, akkor még korlátozás nélkül, szóltam volna, ha nem fojtja belém a szót, házszabályellenesen. És hiába panaszoltuk ezt, a kétharmad útjai nemhogy kifürkészhetetlenek, de erejükből adódóan átírhatják, tulajdonképpen úgy értelmezhetik a Házszabályt, ahogy akarják; ha tehát eddig nem is volt időkeret, ők értelmezhették úgy, hogy jogszerűen fojtotta belém a szót, még ha nem is lettem volna ebben korlátozva. Mindenesetre ez a javaslat persze beismerése volt annak, hogy ha eddig nem volt időkeret, most kell, hogy akkor én mégiscsak jogszerűen szóltam volna.
De van azért ennél fontosabb kérdés is, hiszen nemcsak ezért nyújtották be: önmaguk jövőbeli biztosítására. Már ez is nagy dolog, hogy a házszabály-ellenességet, törvénytelenséget úgy kívánják megszüntetni, hogy megváltoztatják a törvényt. Ez is nagy dolog; kampánycsendsértésre és sok mindenre úgy reagáltak Kubatov Gáborék, hogy megszüntették a kampánycsendet, és sorolhatnánk még ugye, például a Jóri András adatvédelmi biztos által is törvénytelennek minősített nemzeti konzultációt: úgy szüntették meg a törvénytelenséget, hogy megváltoztatták a törvényt. Erre sok példát mondhatunk. Ez is egy ilyen példa egyébként, ugye, Latorcai János, vagy ki tudja, melyik ülésvezető elnök érdekében, hogy többé ne kelljen házszabályellenesen belénk fojtani a szót - azért mondom, hogy belénk, mert mi vagyunk azok, akik megszólalunk a mentelmi ügyünkben, és kérjük annak a felfüggesztését, akár Kubatov Gáborral szemben, hogy kiderüljön az igazság bíróság előtt. Önök persze ilyenkor képesek néha még akár Kubatov Gábor részére sem kiadni a mentelmi jogomat, csak hogy bíróság elé ne állhassunk, és ne tisztázhassuk ezt a bizonyos botrányt.
De a leglényegesebb kérdés e napirendben, azt gondolom, mégiscsak a bírságolás gyakorlata.
(21.10)
Jórészt ezért nyújtották be ezt a javaslatot, és ezért olyan fontos a 4. ajánlási pontban látható és természetesen ugyanúgy az előterjesztő és a kormánytöbbség által egyhangúlag lesöpört javaslat, amely azt mondja, hogy az eddigi és a jelenleg hatályos önkéntes befizetés, már ami az országgyűlési képviselők megbírságolását illeti, azt gondolom, ez még-még elfogadható. Hiszen jelenleg mintha megfeledkeztek volna a végrehajtási szabályokról. Hiába küldi ki nekünk az Országgyűlés Hivatala ezeket a sárga csekkeket majd szépen sorjában, amin az Országgyűlés tekintélyét kirívóan sértő kifejezés miatt be kellene fizetnünk ezeket a bírságokat, mivel végrehajtási szabály nincs, ha mi azt gondoljuk, hogy ez jogszerűtlen, és például ezért nem fizetjük be, akkor nem nagyon tudnak mit tenni. Ezért nyújtották be ezt a javaslatot.
Bár elég pikáns, hogy Kövér László balliberális barátja, Such György, az Országgyűlés - hát, botrány, de - főigazgatója megelőlegezte az Országgyűlés döntését. Egy olyan határozatot kaptam, vagy inkább egy tájékoztató levelet tőle, amiben azt írja, hogy amennyiben a befizetésre 15 napon belül nem kerítek sort, “az Országgyűlés Hivatala a házelnök utasítására a fenti összeget a következő havi tiszteletdíjából le fogja vonni”. Azt gondolom, hogy miután jelenleg napirenden van ez a kérdés, elvileg megvitatjuk, elvileg (A Spaller Endrével beszélgető dr. Rubovszky Györgyre pillant.), bár az előterjesztő is beszélget a padtársával és nem figyel ide, nincs itt érdemi vita, megszoktuk ezt; de elvileg vita van, elvileg az Országgyűlés napirendjén van, és elvileg dönteni fog az Országgyűlés arról, hogy ezt elfogadja vagy nem. De Such György már megelőlegezi ezt, vagy nem tudom - levelet írtam neki, arra még nem válaszolt -, hogy ezt most akkor a házelnök utasítására tette meg? Ha a házelnök ilyen utasítást adhat, akkor miért kell törvénybe foglalni? Persze hogy nem adhat! De képes erre is, csak hogy a bosszúját kielégítse.
Hiszen valóban, és ezért is indokolatlan ez a fajta behajtás, mert itt sok esetben azt látjuk, hogy bosszúról van szó. Az én eddigi mindkét esetemben azt láthattuk, hogy Kövér László házelnök, miután az ő törvénysértését kértem számon például, a mulasztásos törvénysértését - hivatkozva az adatvédelmi biztos állásfoglalására, miszerint neki kötelessége lett volna az állampolgárságáról nekem tájékoztatást adni -, erre a tőle megszokott, pökhendi módon nem volt hajlandó még csak válaszolni sem, ezzel ő mulasztásos törvénysértést követett el. Amikor én ezt szóvá tettem, akkor megbírságolt. Most megint szóvá tettem, lehet, hogy megint meg fog bírságolni, de addig rendben van a dolog, amíg kiküldi ezeket a sárga csekkeket, én meg azt mondom, hogy ha jogszerűtlen ez a bírság, akkor nem fizetem be. Az már azonban nem elfogadható, és azt gondolom, hogy Magyarországon nincs is annak gyakorlata, hogy bírói végzés nélkül bárkinek a tiszteletdíjából, munkabéréből le lehessen vonni akár korlátlanul.
Azért hadd beszéljek kicsit a saját javaslatom ellen. Van egy jó dolog az önök javaslatában, miszerint a tiszteletdíjból kell levonni: hogy így legalább van egy plafonja. Sokat beszélnek itt egyharmadról, de a képviselői tiszteletdíj egyharmada mint plafon, csak egy adott bírságra vonatkozik. Tehát ha halmozzuk ezeket a sárga csekkeket, akkor akár egy hónapon belül a képviselői tiszteletdíjunknak akár a többszörösét is be lehet gyűjteni sárga csekken, viszont amennyiben ez a képviselői tiszteletdíjból kerül levonásra, azt gondolom, hogy még jól is járhatok. Hiszen van egy plafonja, legfeljebb nem jutok tiszteletdíjhoz. Azt gondolom, hogy ezt a munkát eskünk szerint akár tiszteletdíj nélkül is szívesen végeznénk. Én a magam részéről mindenképpen. Ilyen szempontból örülök, hogy csak a tiszteletdíjamból vonják le, és jelen törvény szerint nem kell behajtani, örülök, hogy nem is így módosítják, hogy akár adók módjára behajtható legyen ez a bírság.
Amiért még indokolatlan ez a szigorítás, az pedig az, hogy alaptörvény-ellenes. Védőbeszédet sem mondhatunk, fellebbezési lehetőségünk sincs, hiába írja elő az alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése, hogy mindenkinek joga van a jogorvoslathoz. Hát, mindenkinek, kivéve, mondjuk, itt az országgyűlési képviselőket e tekintetben. Ráadásul védőbeszédet sem mondhatunk. Hadd mondjak erre is egy példát, hogy ez miért volna fontos. Az MTI mai híre szerint is, miután Osztolykán Ágnes egyik korábbi munkatársát tolvaj cigánybűnözőnek neveztem, Ertsey Katalin Kövér László házelnökhöz fordult bírságolásért. (Az elnök csenget.) Parancsoljon! Letelt az időm?
