DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A kétharmados többséggel rendelkező kormány először 2011. november 30-ig szabott egy határidőt, hogy megpróbál legalább valami javaslatfélét idevarázsolni a parlament, illetve a közvélemény elé, hogy mit kíván tenni, élve a kétharmados felhatalmazással, mit kíván tenni az állambiztonsági múlt feltárása, a múlt tisztázása érdekében. Amikor eredménytelenül eltelt ez a 2011. november 30-i határidő, másnap terjesztette be az LMP első alkalommal a törvényjavaslatát, aminek a tárgysorozatba-vételét önök elutasították 2012 februárjában. A tárgysorozatba-vételt utasították el, magyarul, azt mondta a kétharmados többség, hogy nem is hajlandó tárgyalni a kérdésről. Ezek után részben az önök akkori frakcióvezetője, részben más fideszes politikusok különböző ötletekkel álltak elő Nemzeti Emlékezet Bizottsága és más nagyszabású, szőnyeg alá söprési hadműveletekkel, de egy a lényeg, hogy sem az önök által szabott 2012. május 15-i, sem pedig a szintén önök által szabott 2012. június 30-i határidőt nem tartották be, sem az aktanyilvánosság rendezésére, de még a Nemzeti Emlékezet Bizottsága felállítására sem tettek le javaslatot az Országgyűlés színe elé.
Ezt követően tavaly ősszel Pintér Sándor belügyminiszter egy azonnali kérdésre válaszul azt ígérte, hogy 2012 végéig pont kerül ennek a kérdésnek a végére, és megismerhető lesz az állambiztonsági múlt. Itt tartunk. Önök minden létező, önök által szabott határidőt megszegtek, rendelkeznek egy kétharmados felhatalmazással, amivel rendbe lehetne tenni ezt a történetet, mégsem cselekedtek.
Egy olyan javaslatot terjesztettünk most ide a Ház elé, amely két ponton is megpróbálja orvosolni azokat a felvetéseket, amelyek természetesen nem hivatalosan, hanem informálisan érkeztek a Fidesz-frakció részéről. Az egyik, amire szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a törvényjavaslat 1. § (2) bekezdése bevezeti a pártállami hatalomgyakorló fogalmát, tehát kétséget kizáróan világossá teszi, hogy itt nem pusztán a megzsarolt, beszervezett spiclikről van szó, hanem mindazokról, akik akár csak az MSZMP alkalmazottjaként, de rendelkeztek az állambiztonsági apparátus felett. Tehát hogy világos legyen, egy olyan törvényjavaslat van itt most önök előtt, amely megismerhetővé teszi azoknak a személyeknek is a cselekedeteit, kilétét, akik adott esetben a pártközpontban ülve instruálták az állambiztonsági apparátusokat.
(20.20)
Ezt csak arra szeretném mondani, hogy nem igaz az, hogy ez a törvényjavaslat pusztán a kis halakra irányul. Pont fordítva: mi az egész állambiztonsági hálózatot szeretnénk átláthatóvá tenni, egészen a pártközpont csúcsáig.
A másik felvetésük, hogy adott esetben néhány kutatónak lenne úgymond kiszolgáltatva a nyilvánosság, hogy a rendszerváltás utáni magyar politikai elit szereplőiről milyen adatok, milyen rendezésben kerülnek nyilvánosság elé. Az LMP továbbra is a teljes aktanyilvánosság pártján áll. Ugyanakkor nem látjuk akadályát annak, hogy ha az Országgyűlés szíveskedik felállítani ezt a többször beharangozott Nemzeti Emlékezet Bizottságát, akkor és abban az esetben a rendszerváltó Nemzeti Kerekasztal szereplői, illetve az elmúlt húsz év politikai elitjében szerepet játszó személyek esetében ez a bizottság állítsa össze a mozaikot, hogy kik azok, akik a rendszerváltás szereplői közül érintettek az állambiztonsági apparátusok működtetésében mint pártalkalmazottak, vagy pedig maguk is titkosszolgái voltak a kommunista állambiztonságnak.
Félreértés ne essék: ez a kérdés nem pusztán történészi kíváncsiskodás. Ez a kérdés nem pusztán morális kérdés, jóllehet kőkemény morális kérdésről van szó, hogy lehet-e úgy pálcát törni bárki felett, hogy közben pedig ez a kétharmados többség rejtegeti a régmúltat, rejtegeti a diktatúra titkait.
Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a néhány hónapja kirobbant Portik–Laborc-ügyhöz hasonló botrányok sorozata vár ránk, ha ennek a kérdésnek a végére nem teszünk pontot. A mai napig nem látunk tisztán ugyanis abban, hogy kik azok, akik a régi pártállami, a múlt homályába veszett kapcsolataikat politikai, kulturális, gazdasági hatalommá konvertálták a rendszerváltás idején, és adott esetben segítettek hidat verni az alvilág és a politikai felvilág között. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Éppen ezért ez a törvény nem a múltról szól, hanem a jelenről szól (Az elnök ismét csenget.), a magyar politikai élet tisztaságáról.
Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
