SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! Valóban, szó szerint elég súlyos kijelentések voltak azok, amiket ön tett, kicsit túl sok maffiafilmet nézett, úgy látom, a hétvégén, keresztapákról álmodik, holott a saját maguk körében kellene körülnézni. Nem tudom, mikor fognak már végre fölébredni, és észrevenni azt a működést, amelyen keresztül önöket megítélte az ország, és nemcsak megítélte, hanem még most is megítéli az ország. Éppen ezért, hogy mindezekről ne feledkezzünk el, ön se feledkezzen el, mert ön is itt volt, tisztelt képviselő úr, illetve a Szocialista Pártot sokan képviselték annak idején, jobb lenne, ha egy kicsit figyelne, és ezekre a dolgokra, a tényekre reagálna majd egyszer.
Először is: támogatott lakáshitelekről volt szó a kétezres évek közepén. Önök úgy döntöttek, hogy meg fogják szüntetni a kamattámogatást. Az utolsó hetekben, mondhatni úgy is, bennfentes információk alapján, önökhöz közel álló és az önök soraiban ülő szocialista és szabad demokrata képviselők felvették az utolsó pillanatokban azokat a pénzeket és támogatásokat, amelyekhez mások már nem jutottak hozzá, viszont ezzel szemben önök tíz- és százezreket devizahitel-adós csapdába kergettek. Utána önöktől annyi tellett egyébként segítségképpen, hogy úgynevezett banki etikai kódexet hoztak létre; már ez a kifejezés is, hogy banki meg etikai kódex, nevetséges, de amit önök tettek ebben a témában, az nem nevetséges, hanem elképesztő és szomorú.
Miközben az önök egyik volt gazdasági minisztere, majd később miniszterelnöke libatenyésztők tucatjait tette tönkre, tönkrementek családok úgy, hogy öngyilkosságba is kergettek embereket, addig ennek a volt gazdasági miniszternek és miniszterelnöknek a cége attól a cégtől, amit tönkretett, a Hajdú-Béttől 125 millió forint kölcsönt és 180 millió forint hitelt vett át. Én nem tudom, hogy akkor prüszköltek-e önök vagy kiabáltak-e, tisztelt képviselő úr, nem emlékszem rá. Miközben Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnökük arról magyarázott, hogy tulajdonképpen az áfát hogyan térítette vissza a céges vállalkozásával a saját, illetve családi körének a házépítésénél, addig önök fogták és megszüntették a középosztálybeli családok szocpolját, a gyermekek után járó családi kedvezményt.
(13.10)
Önök akkor nem tiltakoztak, nem emelték fel a szavukat. (Dr. Lamperth Mónika: Miklós, tudja, mit beszél összevissza?) Miközben ingatlanpanamáktól volt teli nemcsak a sajtó, hanem már a rendőrség is, az ügyészség, sőt önök közül elég sokan a börtönfrakció tagjaiként kerültek tovább az életbe, és ott folytatták a pályafutásukat, aközben önök egy szót nem szóltak azért, hogy például a nokiás dobozok miatt meggazdagodott barátaik emellett a gyest és a gyedet, mondjuk, megszüntették, megkurtították vagy adott esetben egy évvel csökkentették.
Miközben önök családokról beszéltek, családok támogatásáról beszéltek, eközben előkészítettek egy olyan rendelettervezetet - amelyet szerencsére 2010-ben már az új kormány meg tudott szüntetni -, miszerint az óvodákban megszűnik a nevelés részeként a férfi és a női szerep, és ezeket át kell alakítani egyes-kettessé, és át kell venni azt az elképesztő megoldást, amelyet egyes európai országokban már teljesen normálisnak gondolnak (Lukács Zoltán: Most az étkeztetés szűnik meg!), és úgy gondolják, hogy a magyaroknak tulajdonképp ez a legnagyobb problémája az életben. Önök ezzel foglalkoztak, és miközben lecserélhető feleségekről beszélt az önök miniszterelnökre, és “nem a szépségükért szeretünk bizonyos képviselő asszonyokat” kijelentéseket tett az önök miniszterelnöke, egy szóval nem tiltakoztak az ellen, hogy ez családpolitika révén, egyáltalán az embertisztelet, a nők tisztelete iránti felelősségből nem vállalható.
Tisztelt Képviselő Úr! Amit itt ön hétről hétre elmond és összehord, az egyszerűen nevetséges, azt kell mondanom, hogy lassan már narkomán módon függővé teszi ez a téma önt és a pártját is. Azt gondolom (Lukács Zoltán: Téged ki delegált? Melyik család?), egy kicsit nézzenek vissza a múltba (Lukács Zoltán: Benne vagy a nyolcban,), és ha a múltba visszanéznek, akkor rájönnek (Lukács Zoltán: Benne vagy a nyolcban?), hogy olyan dolgokban voltak önök partnerek, olyan dolgokban voltak önök társszerzők és társtettesek, amelyeket egyszerűen egy normális és tisztességes ország nem tud felvállalni. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)
Éppen ezért, képviselő úr, köszönöm a felvetését, hogy ezt elmondhattam, és igyon egy kis vizet, hogy jobban legyen, mert úgy látom, rosszul lett közben. (Taps a kormánypártok soraiban. - Lukács Zoltán: Ez gyenge volt!)
