HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hétvégén az ország sok településén megrendezték a trianoni békediktátum 93. évfordulójára való emlékezést, illetve egyúttal megünnepelték a nemzeti összetartozás napját is. Az a kérdés, hogy hogyan változott az emlékezés tartalma és szellemisége a 2010-ben elfogadott törvény után. Ez a törvény - ha egy mondatban akarom összefoglalni - enyhíteni tudta a trianoni elcsatolás fájdalmát és a 2004. december 5-ei kitaszítás bűnét.
Milyen is volt az az ország a háború előtt? - hiszen a háború rombolását nem lehet figyelembe venni ebből a szempontból. Tehát milyen is volt 1914-ben? Egy működő, sikeres ország ezeréves történelmi hagyományokkal, kiforrott közjogi renddel, működő közigazgatással, erős gazdasággal és társadalmi békével. A győztesek jogait persze - amióta a világ világ - csak saját maguk korlátozhatják, Trianonban nem volt önuralom. A tényeket ismerjük.
Számunkra most fontos az, hogy közvetlenül utána és napjainkban is mi történik. A talpra állás korát érdemes egy pillanatra szemügyre venni: 10-15 év múlva ez az ország talpra állt, köszönhető néhány nagy formátumú államférfinak, a nemzeti tudat megerősödésének és az összefogásnak. A helyzetet ugyan nem vették ők tudomásul, de kezelni voltak képesek. Sikeres országgá vált a megcsonkított Magyarország, mert élt a nemzeti összetartozás gondolata, ami összefogást eredményezett.
A második világháború után is jött egy olyan korszak, amikor képes volt az ország talpra állni, és ezt is a magyar nemzetnek, a magyar embereknek köszönhetjük még akkor is, ha a kommunisták kisajátították ezt maguknak. Aztán jött a sok évtizedes hallgatás az internacionalizmus nevében, és ’90-ben újból kitört a döbbenet, az elkeseredés, a düh az emberekből, és ezt fokozta a szégyen, amit minden anyaországbeli ember érzett 2004. december 5. miatt, amikor Magyarország miniszterelnöke megtagadta a nemzeti összetartozást. 2010-ben megszületett a törvény, ezzel kezet nyújtottunk a határon túli magyaroknak. Ma ez a lelkület határozza meg a trianoni megemlékezéseket.
De gondolnunk kell arra is, hogy a határon belül is sikeres országot kell építenünk, ahogy az előttünk járt nemzedék is megtette azt a ’30-as években. Az átjárható határok fölött is öntudatos nemzetet kell építenünk, és aki ezt teszi, az gyógyítja igazán a trianoni sebeket. És még valamit engedjenek meg: úgy gondolom, ha valaki nem teszi meg a maga feladatát itthon és átnyúlva a határokon túl, az nem hitelesen búsong és dühöng ilyenkor a visszaemlékezés pillanatában.
(13.30)
Ne búsongjon a magyarok fogyásán az, aki vállalhatott volna gyermeket, de nem tette meg. Ne búsongjon a magyar gazdaság állapotán az, aki vásárolhatna magyar terméket, de nem teszi ezt. És ne búsongjon az a helyzetünkön, aki itthon költhetné el a pénzét, de nem ezt teszi. A magyar nemzeti összetartozás gondolata és az összefogás cselekedetei azok, amiknek tudatában lehet csak hitelesen visszaemlékezni Trianonra. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
