SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): (Nem tűzte fel a mikrofonját.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint az köztudott, 2008. február 17-én a korábban… (Feltűzi a mikrofonját. - Közbeszólások.) Ha első felszólalásom lett volna, megérteném, elnézést.
Szóval, mint az köztudott, 2008. február 17-én a korábban Szerbiához tartozó Koszovó kikiáltotta a függetlenségét. Az új ország lakosságának mintegy 90 százaléka albán, de közel százezer szerb nemzetiségű lakos is él ott, többségük egybefüggő tömbben, az északon fekvő Mitrovica környékén. Bár az újonnan létrejött államot Szerbia a mai napig nem ismerte el, a Koszovóban maradt szerb közösség ügyét azonban Belgrád fokozott figyelemmel kíséri, és a spanyolországi Katalónia mintájára széles körű politikai és területi autonómiát követel számára. Ezen autonómia kiterjedne az oktatás, az egészségügy, a bíróságok, a belügyek, a sport, a kultúra, a tájékoztatás, a természetvédelem, a terület- és településfejlesztés, az erdőgazdálkodás, a bányászat, az energiaipar, a telekommunikáció, a kereskedelem, a gazdasági politika és a pénzügyi politika autonóm igazgatására, a terület saját szimbólumainak megválasztására és a Belgráddal való szabad kapcsolattartásra is. A szerb követelések közül a gazdasági fejlesztések, az oktatás, az egészségügy, a város- és falurendezés, valamint a rendvédelem és az igazságszolgáltatás területén megvalósítandó autonómia az immáron mindkét kormány és mindkét parlament által elfogadott brüsszeli egyezmény alapján rövidesen valósággá válik.
Ezenközben a délvidéki magyar politikai elit a magyar kormánnyal egyetemben hallgatásba burkolózik. Egyedül a nemzeti radikális Magyar Remény Mozgalom fogalmazta meg egyértelműen: a magyar közösség pontosan annyit kér a szerb kormánytól, mint amit a koszovói szerb kisebbség kapott, azaz széles körű, kollektív területi autonómiát.
A magyar kül- és nemzetpolitika tehát történelmi válaszúthoz érkezett. Belgrád Koszovó-politikája, valamint a szerb uniós csatlakozás együtt talán soha vissza nem térő alkalmat kínálnak arra, hogy a délvidéki magyarok is végre a koszovói szerbekéhez hasonló széles körű területi autonómiát kaphassanak. Eközben egyébként a szandzsáki bosnyákok és a dél-szerbiai albánok is hasonló jogokat követelnek maguknak.
Németh államtitkár úr most, május 8-án boszniai látogatásán a következőket mondta: “a kisebbségi sorba került szerbek számíthatnak arra, hogy Magyarország kész támogatni őket jogaik érvényesítésében”. Ez rendjén is lenne, államtitkár úr, csak sajnos eddig semmilyen jelét nem láttuk annak, hogy a magyar kormány a délvidéki magyarság autonómiájával kapcsolatban is legalább ennyire elkötelezett lenne, csak a párbeszéd és a jószomszédi viszony fontosságát mantrázzák folyamatosan.
A fentiek alapján kérdezem tehát államtitkár urat: előbbre való-e a párbeszéd és a jószomszédi viszony a délvidéki magyarság érdekeinél? A koszovói szerbek mellett a délvidéki magyarok is számíthatnak-e a magyar kormány támogatására? Amennyiben igen, akkor miért nem lép fel a kormány (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a lehető legszélesebb körű délvidéki magyar területi autonómia mielőbbi megvalósítása érdekében?
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
