DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Igen, természetesen. Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor elénk került ez a javaslat, vegyes érzelmek keringtek bennünk, bennem, és azt is ki fogom fejteni részletesen, hogy miért, és ki fogok térni az előttem elhangzottakra is, annak kritikai részeire.
Azzal kezdeném, illetve első körben maga a joganyag elemzésével kezdeném, ami Írországra vonatkozik, és szeretném bemutatni azt, hogy miért nem kell bizonyos esetekben a magyarokra tekintettel túlzottan messzemenő következtetést levonni, illetve más esetben mi az, amit nekünk meg kellett volna tenni azért, hogy jó példaként az íreket követhessük.
Arról van ugyanis szó, hogy a Lisszaboni Szerződés - amire ki fogok térni részletesebben is, ennek elfogadási körülményeire - az írekben joggal és okkal aggályokat vetett fel, és egyébként nemcsak az írekben, hiszen emlékezhetünk arra, hogy a Lisszaboni Szerződést megelőző európai alkotmány megbukott több országban is, és ezután hozták be a Lisszaboni Szerződés gondolatát, ami tulajdonképpen az alkotmánynak, nevezzük így, úgymond vívmányait vagy európai szempontból vívmányait próbálta átrakni, csak kevésbé jelentős kötőerővel, illetve ami első körben kevésbé jelentősnek tűnik, az ki fog derülni, tulajdonképpen egyenlő azzal, amit az alkotmánnyal be akartak vezetni.
(10.50)
Ehhez a Lisszaboni Szerződéshez, miután megbukott a népszavazáson - Magyarországon nem történt meg ennek a népszavazása, de Írországban népszavazást kellett kiírni -, megpróbálták az íreket meggyőzni arról, hogy mégis fogadják el ezt a Lisszaboni Szerződést, és sok tekintetben látszatintézkedésekkel, bizonyos szempontból viszont érdemi intézkedésekkel megengedték az íreknek, hogy bizonyos kedvezményeket kapjanak. Akkor az volt a megállapodás, hogy majd a következő csatlakozási szerződésnél - ami most Horvátország esetében jött el - iktatják be és ratifikálják azokat az engedményeket is, amit akkor az íreknek adtak. Tulajdonképpen ezért foglalkozunk most a témával.
Miről is van szó? Egyrészről az írek felmentést kapnak, illetve kimondásra kerül, hogy az ír alkotmány bizonyos passzusai kikerülnek - például az élethez való jog védelme, a család védelme és az oktatással kapcsolatos jogok védelme -, vagy ezeket nem érintik a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, térségre vonatkozó rendelkezések. Ezek tehát valódi kedvezmények, amelyeket az ír alkotmány elsődlegessége szempontjából megkaptak az írek, de figyelmeztetnék arra, hogy ez csak az írekre vonatkozik, tehát később szintén ki fogok térni arra, hogy ez Magyarország szempontjából sajnos csak egy jó példa lehet, de mi nem tudunk rá hivatkozni. Ami az adózást és a hatásköröket illeti, tulajdonképpen egy megerősítéssel találkozhatunk, hiszen egyébként sem változtatta volna meg tudtommal a Lisszaboni Szerződés az adózás tekintetében az Európai Unió hatásköreit, tehát itt tulajdonképpen - érthető módon - megpróbálják megnyugtatni az íreket arról, ami egyébként se változott volna.
A biztonság és védelem, katonai semlegesség témakörében szintén a már meglévő EU-s szabályok beemelése, az írek megnyugtatása következik. Ez szintén egy olyan passzus, ami nemcsak az írekre igaz, hanem a többi tagállamra is. Itt láthatjuk, hogy ez nem csak egy külön kedvezmény, hozzátéve azt is, hogy ez a semlegességi politika az íreknek jó, a magyaroknak kevésbé, mivel mi NATO-tagok is vagyunk, tehát a kötelezettségeink sokkal jobban gúzsba vannak kötve az írekhez képest. Bár természetesen örömteli, hogy Magyarország maga fogja meghatározni, hogy ha egy másik európai uniós tagállamot támadás – mondjuk, terrortámadás - ér, akkor beavatkozik-e, de lévén, hogy NATO-tagok vagyunk, és a legtöbb európai uniós tagország is NATO-tag, ez Magyarország szempontjából megint csak egy látszatkedvezmény. Ez maga tehát a corpus, a jogi szöveg, amely esetében megismételt deklarálásokról, illetve az írek esetében kedvezményekről beszélünk.
Ezt természetesen támogatni tudjuk, ezzel nincsen semmi probléma, viszont ha átevezünk egy kicsit a politikai nyilatkozatra, amit ehhez csatolnak, akkor nekem már komolyabb aggályaim vannak. Komolyabb aggályaim vannak, mert úgy próbálják feltüntetni, mintha ezek a kedvezmények Magyarország számára is jelentőséggel bírnának, de nem nagyon bírnak, mert amit Írország kiharcolt magának, az nekünk persze jó, és büszkék lehetünk az írekre, de attól még a magyar alaptörvény és a magyar szabályok szempontjából ugyanúgy az Európai Unió szabályai érvényesülnek, tehát helyettünk - ha szabad így fogalmazni - az írek nem kaparták ki a gesztenyét. Pont ezért, amikor a politikai nyilatkozatban ilyeneket találunk, hogy bátor lépés, hogy Írország kiállt a tagállami szuverenitás mellett, természetesen ez egy helyes lépés, de ez egy minimum elvárható lépés egy nemzetállamtól. Persze, az is szépen hangzik, hogy a jegyzőkönyv kihirdetését jó alkalomnak tekinti a kormányzat, hogy megerősítse maga is az alaptörvényben lefektetett alapelveket, de ahogy elmondtam, semmi jogi kötőerő nincs a két dolog között, tehát azok a dolgok, hogy az írek elérték ezt a könnyítést vagy ezeket a felmentéseket, sajnos a magyar alaptörvény szempontjából nem fontosak, tehát a kijelentés az jó, de sajnos súlytalan.
Azért emlékeztetnék arra is, hogy itt azért az előző kormányzat felelősségét nem szabad megkerülni - és legfőképpen ők fogják kapni a kritikát -, hiszen az előző kormányzat, a Gyurcsány- és Bajnai-kormányzat alatt történt meg az a gyalázatos folyamat, amely kapcsán Magyarország is elfogadta a Lisszaboni Szerződést. Az még hagyján, hogy elfogadta, de azt is elfogadta, hogy a különböző tagországok ez alól, illetve az alapjogi charta alól felmentést kapjanak, és erre a Magyarország szempontjából gyakorlatilag a hazaárulással egyenértékű tettet követtek el; azt is mindjárt ki fogom fejteni, hogy miért. Egyébként hozzáteszem, amikor MSZP-s képviselőtársaim arról beszélnek, hogy lám, az íreknél népszavazás volt, Magyarországon is kiírhatták volna a népszavazást, önök voltak kormányon még 2007-2008-ban, amikor ezt meg lehetett volna tenni, tehát ez elképesztően álságos.
Magyarország elsőként ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, ráadásul egyébként 2007-ben csak Magyarország volt az, aki ezt elfogadta, az összes többi tagállam 2008-ban, ahogy említettem, népszavazás nélkül, hozzátéve, hogy ez egy kétharmados döntés volt. Itt tehát azért a Fidesz-KDNP felelőssége is felmerülhet sajnos, bár csak a szavazás szintjén. A törvényt nyilván nem ők hozták az Országgyűlés elé, de elérhették volna, hogy ez később kerüljön az Országgyűlés elé, vagy népszavazást írjanak ki, effektíve élve azzal a zsaroló potenciállal, hogy egyébként nem szavazzák meg, és a kétharmad nem lett volna meg. Ráadásul tette ezt úgy az Országgyűlés 2007-ben, hogy tulajdonképpen - ha hinni lehet a híreknek - hivatalos fordításban még nem is létezett a Lisszaboni Szerződés lefordítva, az meg egészen bizonyos, hogy a magyar országgyűlési képviselők ezt nem tudták áttekinteni, illetve legfeljebb az, aki kimagaslóan tudott angolul, és a nemzetközi jog szabályaiban járatos volt. Szerintem ez sajnos a képviselőknek egy töredékét jelentette.
A politikai nyilatkozattal kapcsolatban elmondtam ezeket az aggályokat. Egyébként én azt is túlzásnak érzem, hogy azt, hogy az írek minimálisan elvárható módon kiállnak a nemzetükért, nekünk az egekig kellene ajnározni; ez szerintem elvárható lenne Magyarországtól is. Ami viszont egy fájdalmasabb része, és mindabból következik, ami itt elmondásra került, az nem más, mint hogy pont a Lisszaboni Szerződés volt az, amely az Európai Unió alapjogi chartáját úgymond az alapszerződésekkel egyenrangú rangra emelte, vagy egy hasonló jogi kötőerőt kapcsolt hozzá. Még a korábban elbukott európai alkotmánytervezetben teljes mértékben része lett volna az alkotmánynak, most csak hozzácsatolták, de kötőerő szempontjából tulajdonképpen kimondatik, hogy az alapszerződésekkel egyenrangú.
Ezzel viszont egy probléma van: az, hogy két ország, az Egyesült Királyság és Lengyelország eleve elérte azt, hogy az ő területén ez ne érvényesüljön, és ezt egyébként már a Lisszaboni Szerződés folyamatában sikerült nekik elérni. Egyébként felmutatható, és ki is nyomtattuk ezt a jegyzőkönyvet, esetleg ha valaki nyomon követi a munkánkat, amelyben deklarálja az Egyesült Királyság és Lengyelország, hogy rájuk az alapjogi charta nem érvényes, illetve a többi tagország is deklarálja, hogy ezt elfogadja. Amikor tehát az alapjogi chartáról beszélünk, azért itt kivételeket is találhatunk. Ez már eleve egy kettős mérce, hozzátéve, hogy azért magyar részről is fennállt volna az, hogy felszólaljanak az ellen, hogy esetleg a magyar érdekeket is képviseljék.
Ami azonban ennél is gyalázatosabb, hogy amíg az első pillanatban, amikor ezt megtehették volna, a cseheknél szó sem volt róla, hogy az Európai Unió alapjogi chartája alól felmentést kapnak, ezt érdekes módon a köztársasági elnökük zsarolással el tudta érni, ráadásul olyan módon, utolsóként meghagyva a Lisszaboni Szerződés aláírás jogát. Amit tehát elfogadott a cseh alsó- és felsőház, azt nem írta alá a köztársasági elnök, és azt mondta, hogy egyrészt akkor, ha az majd a cseh alkotmánybíróság előtt átmegy, majd aláírja, majd átment a tervezet, de ezután mégse írta alá, hanem azt mondta, hogy aggódik a Beneš-dekrétumokért. Ez magyar részről megint egy elég érdekes kérdés, és oda kellett volna erre figyelnünk, hogyha valaki a jogfosztó rendelkezések miatt aggódik, és ezt Európában megteheti, akkor a jogok és az alapjogok nagy védelmezője, az Európai Unió az egy kerek, nagy egész, egy kerek nagy nulla, ami ebből a szempontból elmondható az Európai Unió teljesítményéről.
(11.00)
És nem csak hogy a cseh köztársasági elnök zsarolással megpróbálta elérni, hogy utólag ők is kikerüljenek az alapjogi charta alól, ehhez kellett természetesen a többi tagállam hozzájárulása. Egy EU-csúcson ez meg is történt, 2009. október 29-én, amikor is megegyeztek Európa államainak vezetői, hogy Csehország kimaradhat a charta alól. Tehát tulajdonképpen a Beneš-dekrétumokat is ebben a formában elismerték.
És meg fognak lepődni, hogy ki volt akkor Magyarország miniszterelnöke: Bajnai Gordon. És Bajnai Gordon volt az, aki hozzájárult ehhez, és nem mondta azt, hogy uraim, nem ehhez a klubhoz csatlakoztunk, nem arról volt szó, hogy az Európai Unió alapjogi chartája, amit önök, Európa beállítanak egyfajta garanciának és a kisebbségek védelmét garantáló intézkedésnek, ez tulajdonképpen Csehországra majd nem vonatkozik. Ehhez Bajnai Gordon járult hozzá személyesen, aki kint volt ezen a csúcstalálkozón. Ezt nevezem én a hazaárulás minősített esetének, amit Bajnai Gordon akkor ott elkövetett.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egyébként a sajtóban fellelhető, hogy azt nyilatkozta Bajnai Gordon pont ezen az EU-csúcson, amit elmondtam: “Sikerrel érvényesítettük a magyar érdekeket. Sikerült világossá tenni, hogy a Beneš-dekrétumok, az alapjogi charta és a Lisszaboni Szerződés között semmiféle összefüggés nincs.” Egyrészt mi lett volna, ha nem sikerült volna érvényesíteni a magyar érdekeket Bajnai Gordonnak, ha ez volt az érdekérvényesítés? Illetőleg annak a deklarálása, hogy a Beneš-dekrétumok tulajdonképpen hatályosnak tekintendők, és a csehek kimászhatnak az alapjogi charta alól, és ezt úgy értelmezni, mint nemzeti siker, ez cinizmus és hazaárulás, nem tudunk mást mondani.
De hogy néhány gondolatban azért elővezessem, hogy mit kellene tenni az Orbán-kormánynak, hogy esetleg az írekhez hasonlóan kedvezményeket érjünk el: először is, valóban megfogalmazni a követeléseinket. Láthatjuk, hogy zsarolással még egy köztársasági elnök is, Csehországban - nem az országgyűlés, nem a kormány, hanem a köztársasági elnök, akinek tulajdonképpen egy aláírási joga volt ebben a történetben -, el tudott érni a csehek szempontjából egy fontos, a magyarok szempontjából egy tragikus és az Európai Unió szempontjából az alapjogok betartását teljesen lenullázó döntést, akkor ha még a kormány is egy döntés mellé áll, sokkal többet el tudnánk érni. Itt akár a földvédelemre is gondolhatok, ahol a csatlakozási szerződés módosításával el lehetne érni azt, hogy a magyar termőföldet megvédjük, csupán azzal, hogy nem alkalmaz majd az EU kettős mércét, és ránk is ugyanazok a szabályok lennének érvényesek, amelyek azokra a 15-ökre, akik már az Európai Unió tagjai voltak, amikor csatlakoztunk. Ehhez be kellene terjeszteni egy javaslatot, akár a csatlakozási szerződésünk módosítására, és elérni azt, hogy a magyar termőföld megfelelő védelmet kaphasson. De akár Románia csatlakozására is gondolhatok, amit annak idején az autonómia esetkörében csúnyán eljátszottunk, lévén, hogy kétharmados döntés kellett hozzá, és sajnos itt a jelenleg kormányzó erő sem élt kellő hatékonysággal, olyan szempontból, hogy autonómiához kösse ezt a döntést. Ez is egy hatalmas bűn volt a nemzet ellen véleményem szerint. És most Szerbia csatlakozása kapcsán is fennáll az a helyzet, hogy igenis Magyarországnak élnie kell azokkal a lehetőségekkel, amelyek benne foglaltaknak egyébként azokban a szerződésekben, amelyeket mi aláírtunk, benne foglaltatnak, hogy a magyar érdekek érvényesítésével tudunk újabb tagokat beengedni, a magyar érdekeket előtérbe kell helyezni ezeken a tárgyalásokon.
Ezt szeretnénk a kormánytól látni, hogy az írekhez hasonlóan - ilyen szempontból jó példa Írország - képviselik a magyar érdekeket; és nemcsak politikai nyilatkozatokban, mert persze nagyon szép, hogy ehhez egy politikai nyilatkozatot tűzünk, de sajnos, ahogy levezettem, jogilag súlytalan. Tehát nemcsak ilyen politikai nyilatkozatokat kellene elfogadni, hanem valóban odamenni az Európai Unióba, és azokat a javaslatokat megtenni akár a csatlakozási szerződésünk módosítására - erre a jogi lehetőség megvan - vagy akár Szerbia csatlakozásánál a magyar autonómia kapcsán, vagy a Beneš-dekrétumok kapcsán felemlegetni újra azt, hogy bizony, ha az Európai Unió a saját alapelveit, a saját normáit nullázza le, akkor semmilyen tiszteletet, semmilyen becsületet nem várhat a tagországaitól, ha Magyarország és mondjuk, a magyar állampolgárok a Felvidéken azért kaphatnak büntetést, mert az anyanyelvükön szólalnak meg vagy azért, mert az állampolgárságukat felveszik.
Ezért kellene küzdeni, és ebben a tekintetben az ír példát alapul lehet venni, de jóval hatékonyabb fellépést várunk el a magyar kormánytól is. Ez egyelőre még nem az, amit a Jobbik megfelelőnek tart, tovább kell menni közösen ezen az úton.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)
